Kövess minket 
-on és 
-en!
A birodalmi légügyi biztos, légi közlekedési miniszter, Luftwaffe-parancsnok, fővadász- és főerdőmester Hermann Wilhelm Göring útja 1946-ban ért véget, autója azonban gördült tovább.
Miután a Nemzetközi Katonai Bíróság halálra ítélte, kérelmét, hogy ne kötél, hanem golyó által végezzék ki, elutasították, ekkor mérget vett be és cellájában meghalt. A volt birodalmi marsall autója azonban gördült tovább: az 1941-es gyártású Mercedes Benz 540K Cabrio B Észak-Karolinába került, de miután szétszerelték, darabjai elkallódtak.
A Pompano Beach-i (Florida) High Velocity Classics pofozta helyre az autót. Göring Mercedesét az amerikai 7. gyalogos hadosztály foglalta le Adolf Hitler berchtesgadeni villájánál a háború utolsó napjaiban, 1945 májusában. Miután átfestették, John A. Heintges ezredes személyes tulajdonába került, majd az amerikai megszállás vége felé az egyik amerikai őrmesternek adták el, ő Texasba vitte, tőle pedig egy észak-karolinai férfi, Richard Taylor vette meg.
A történelmi relikvia az elmúlt évtizedekben Taylornál volt – csakhogy nem egy darabban, az autót ugyanis még a hetvenes években alkatrészeire szedték. A High Velocity Classics partnerei, Steven Saffer és David Rathbun találták meg a futóművet, az üléseket és a motort, a többi rész azonban dobozokban kallódott. A két férfi figyelmét egy iparági szakértő hívta fel az autó létezésére; Saffer és Rathbun két és fél hónapnyi kutatómunka után bukkant az autóra, amelynek eredetiségéről a Mercedes Benz szakembereivel együtt győződtek meg, ráadásul a cabrio eredeti papírjai sem vesztek el.
Rathbun szerint csupán három olyan autó van az Egyesült Államokban, amelyet egykoron nemzetiszocialista vezetők használtak: egy Észak-Karolinában, egy másik a West Pointnál, egy pedig az ottawai Kanadai Hadtörténeti Múzeumban – utóbbin maga Hitler furikázott.
A High Velocity Classics a történelem egy értékes darabjaként tekint a korszak egyik legerősebb járgányának tartott, hivatalosan 1939-ig gyártott csodaautóra.
|
|
|
|
|
|
