.jpg)
Kövess minket 
-on és 
-en!
A mindössze 350 000 fős lakosságú szigetországban az elmúlt évezredben csupán elvétve éltek zsidók. Az antiszemitizmus mégsem ismeretlen, az utóbbi időben Izrael-ellenességként jelenik meg.
Az izlandi parlamentben a közelmúltban olyan törvényjavaslatot nyújtottak be, mely betiltaná a körülmetélést. A politikusok mellett négyszáz orvos is támogatta a javaslatot, és egyedül az evangélikus Izlandi Nemzeti Egyház püspöke szólalt fel a "vallásszabadságot korlátozó" szabályozás ellen.
2015-ben a reykjavíki városháza döntött úgy, hogy bojkottálja az izraeli termékeket. Később Dagur B. Eggertsson polgármester módosította a javaslatot és csak az Izrael által megszállt területeken, zsidó tulajdonban álló vállalatok által exportált termékek bojkottját szorgalmazta. A városvezetés azzal magyarázta döntését, hogy így kívánják kifejezni szolidaritásukat a palesztin néppel és ellenkezésüket az izraeli apartheid rendszerrel szemben. Az izlandi Külügyminisztérium közleményében az egyetértéséről és a támogatásáról biztosította a reykjavíki városházát.
2011-ben Izland volt az első nyugat-európai ország, mely elismerte a palesztin államot. Akkoriban Ossur Skarphedison volt a külügyminiszter, aki heves Izrael-ellenességéről volt ismert. Brigitta Jonsdottir volt az első európai parlamenti képviselő, aki látogatást tett a palesztin szabadságharcosokat is szállító, és az izraeli parti őrséggel véres konfliktusba keveredett gázai flottilla hazatért tagjainál.
Izland a korábbi évtizedekben sem mutatta barátságos arcát a zsidóság felé. A nyolcvanas években egy észt "háborús bűnöst" fogadott be, hiába tiltakozott a hírhedt "nácivadász", Efraim Zuroff. A vádak szerint "Evald Mikson a második világháború alatt a németekkel együttműködve részt vett zsidók meggyilkolásában". Az izlandi hatóságok csak egy évtized elteltével voltak hajlandóak foglalkozni az üggyel, majd Mikson halála után bejelentették, hogy "a vádak megalapozottak voltak".
2004-ben Izland nyújtott menedéket a nyíltan antiszemita nézeteket hangoztató és a szeptember 11-i terrortámadást méltató Bobby Fischernek, a világhírű sakkozónak. Fischert Japánban tartóztatták le és tartották fogva hónapokon keresztül, miután érvénytelen útlevéllel lépett az országba. Az Egyesült Államok a kiadatását követelte, ám ez meghiúsult akkor, amikor az izlandi parlament állampolgárságot szavazott meg a sakkozónak. Fischer Japánból Izlandra távozott és ott is halt meg köztiszteletnek örvendve, 2008-ban.
A nemzetiszocialista Németország hadseregében is szolgáltak izlandi önkéntesek, és megalakult az izlandi nemzetiszocialista párt is. A háború után senkit sem vontak felelősségre, és az SS-veteránok is gondtalanul folytathatták az életüket.
|
|
|
|
|
|
Létezik Izlandon egy érdekes húsvéti szokás is. Az ünnep előtt egy évszázadokkal ezelőtt írt antiszemita dicshimnuszból olvasnak fel az ezzel megtisztelt állampolgárok a közszolgálati rádióban. A művet egy XVII. században élt zsidógyűlölő pap, Halgrimur Petterson írta. A szokás beszüntetéséért 2012 óta küzd a zsidók felsőbbrendűségét hirdető Simon Wiesenthal Központ, mindhiába. Húsvét közeledtével hamarosan ismét felcsendülnek a himnusz örökbecsű szavai.
Ha végigtekintünk Izland történelmén, nehéz olyan időszakot találni, amikor kedvezően álltak volna a zsidókhoz. Mindez nem riasztja el a minden évben nagy számban a szigetre pofátlankodó zsidó turistákat és mivel néhány száz zsidó is él Izlandon, a közelmúltban egy lubavicsi küldött telepedett le Reykjavíkban a családjával, hogy megteremtse a zsidó élet alapvető feltételeit és Tórát tanítson, nem zavartatva magát annak ellenére sem, hogy nem igazán látják őket szívesen. Azt reméli, hogy működésével talán egy új korszak veszi kezdetét a fagyos szigeten. Valószínűleg hiába.
