Kövess minket -on és -en!

A német hadügyminiszternek végre leesett a tantusz. Boris Pistorius szerint Putyin ukrajnai hadjárata „többé már nem regionális háború”, mert Putyin egy új világrendért harcol.

(Für Pistorius ist Putins Ukraine-Feldzug »längst kein regionaler Krieg mehr«, spiegel.de, 2024.11.24.) Pistorius azt is kénytelen volt beismerni, hogy Oroszország három hónap alatt több fegyvert gyárt, mint az egész EU egy év alatt.

Érdekes. Eddig a kontrollált média folyamatosan azt ismételgette, hogy az oroszok kifogynak a lőszerből, már most is ásókkal harcolnak, mosógépeket lopnak mikrochipekért, és a nyugati szankciók következtében két hét alatt összeomlik a gazdaságuk. Az angolszászoknak valóban volt egy tervük Oroszország legyőzésére. A szankciók célja az orosz gazdaság tönkretétele volt. Így akarták Putyin ellen fordítani a lakosságot és meggyőzni az oroszországi oligarchákat, hogy puccsot szervezzenek Putyin megbuktatására. Ez volt a terv, de több okból is kudarcot vallott. Oroszország gazdasága erősebbnek bizonyult, mint ahogy a nyugati közgazdászok várták, és kiderült, hogy az orosz kormány sokkal centralizáltabb és kevésbé nyitott az oligarchák befolyására, mint a nyugati kormányok.

Most, hogy ez a terv megbukott, az angolszászok úgy vélik, terrorizmussal Putyin ellen tudják fordítani a lakosságot. Ez az ötlet, hogy terrorizmussal fordítsák a lakosságot a vezetőik ellen, még soha nem működött, amikor az angolszászok alkalmazták. A lakosság elleni terrorcselekmények elkövetése szinte mindig az ellenkező hatást váltja ki, azaz növeli a vezetők iránti lojalitást, ahogy azt az angolszászoknak tudniuk kell, hiszen számos hamis zászlós műveletet szerveztek saját lakosságuk ellen éppen ebből a célból. De ők „szemellenzős lovak”, és a terrorizmus az egyetlen, amelyhez értenek, ezért ragaszkodnak ehhez a tervhez. Talán elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor egyre többen kezdik látni, hogy valójában mennyire sötét és gonosz a Nyugat támogatása ehhez a végtelen és értelmetlen ukrajnai háborúhoz.

Washington utasítására Ukrajna közel három éve folyamatosan területeket veszít, és eközben egy egész emberöltőnyi generációt áldozott fel. Az amerikaiak állítása, hogy ez az egész a demokráciáért folytatott harcról szól, valamint hogy Ukrajna le tudja győzni Oroszországot, mindig is teljesen abszurd volt. Az angolszászok azért áldozták fel ezt a több százezer ukrán férfit, hogy fájdalmat okozzanak Oroszországnak – jól tudván, hogy Ukrajna nem tud legyőzni egy sokkal nagyobb országot. Tekintettel arra, hogy az orosz veszteségek jóval alacsonyabbak az ukránokénál, ez sokkal inkább tűnik véráldozatnak, mint racionális katonai műveletnek. Furcsa módon úgy tűnik, hogy senki sem érti a „felőrlő háború” fogalmát és a terület irrelevanciáját egy ilyen konfliktusban.

Oroszország nagyjából ugyanazt a területet birtokolja, amit egy évvel ezelőtt, de Ukrajnának több százezerrel kevesebb katonája van. Zelenszkij a legjobban kiképzett katonákat küldte elesni Bahmutba, majd az utcáról összeszedett ágyútöltelékeket hullámról hullámra, hogy meghaljanak. Az alapján, amit azoktól olvastam, akik szerintem tudják, hogy mit beszélnek, Bahmutban ötször annyi ukrán halott volt, mint orosz, és ez utóbbiak többsége elítélt volt. Oroszország bármikor teljes mozgósítást hajthat végre, és több millió embert vonultathat be Ukrajnába.

Ukrajnának fokoznia kellene a katonai mozgósítást és több embert kellene Oroszország ellen küldeni, javasolta most Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó. Sullivan azt az érvet is elutasította, hogy több amerikai fegyverrel fordulatot lehetne kierőszakolni a frontvonalakon, mert szerinte nem látszik markáns különbség a harctéren azóta, hogy az USA és szövetségesei tankokat és F–16-osokat adtak Ukrajnának. „Ez az élőerőről szól, és véleményünk szerint Ukrajnának többet kell tennie azért, hogy megerősítse a frontvonalakon lévő erők számát.” Ez egy teljesen őrült fordulat. Évekig az volt a magyarázat arra, hogy Ukrajna – egy sokkal kisebb ország – hogyan győzheti le Oroszországot, hogy meg kell kapnia az összes „csodafegyvert” az Egyesült Államokból. Most Sullivan beismeri, hogy ezek a fegyverek semmit sem változtattak, és valójában minden az élőerőn múlik. Ilyet csak egy pszichopata mondhat.

A háború kezdetén Oroszország lakossága négyszer akkora volt, mint Ukrajnáé. Most a munkaképes ukrán férfiak százezrei halottak, és a lakosság több mint 40 százaléka elmenekült az országból. Ukrajna stratégiája az volt, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja az emberi élet értékét, és korlátlan számú „élőerőt” küld öngyilkos küldetésekre, míg Oroszország minimalizálta az emberveszteségét. Nyilvánvalónak kellett volna lennie, hogy Putyin jobban törődik a népe életével, mint az angolszászok vagy ukrajnai bábjuk, Zelenszkij az ukránokéval. A 2014-es puccs ukrán nacionalisták és neoliberális körök „közös vállalkozása” volt, az előbbiek biztosították az „élőerőt”, az utóbbiak kontrollálták a valódi hatalmat. Ez a leosztás mindmáig fennmaradt. Zelenszkij már évek óta erőszakosan toboroz időseket és fiatalokat egyaránt, gyakorlatilag kivéreztetve az országot. A Financial Times friss becslése szerint a hadsereg jelenlegi 1,2 millió fős állományát további 3,7 millió fővel lehet felduzzasztani, gyakorlatilag az összes hadra fogható ukrán férfit besorozva és a mészárszékre küldve. (Ukraine’s battle against Russia in maps and charst: latest updates, ft.com, 2024.11.22.)

Az „igazságos háború” fogalmához több kritériumnak is meg kell felelni, amelyek közül az egyik a „győzelemre való észszerű várakozás”. Ukrajnában ez soha nem volt meg, így ez mindig is csak egy tömeggyilkossági gyakorlat volt. Az egykori lakosság nagy része már más országokban vagy Oroszországban él, a legtöbb fiatal férfi már halott. Milyen jövője lehet egy ilyen országnak? Mi a fenét védenek Ukrajna „védelmezői”? A BlackRock tulajdonjogát az ukrán termőföldekre? Zelenszkij diktatúráját, aki soha nem csinált titkot belőle, hogy Ukrajnát „Nagy-Izraellé” akarja változtatni? Ilyen „barátokkal” és „védőkkel” kinek van szüksége ellenségekre?

Kövess minket -on és -en!

A kanadai közszolgálati média (CBC) egy belső kormányzati jelentésre hivatkozva kongatja a vészharangot: eszerint az országban gombamód szaporodnak az úgynevezett „aktív klubok” (Active Clubs).

Bármennyire is sokkolóan hangzik, manapság már csak a világ népességének 2 százalékát (!) alkotják szülőképes korú fehér nők. Úgy tűnik, az utóbbi 100 évben a fehér ember megette a kenyere javát.

1987. augusztus 17-én halt meg Rudolf Hess német nemzetiszocialista vezető, Hitler egykori helyettese, aki élete utolsó negyven évét a spandaui börtönben töltötte, az utolsó két évtizedet az intézmény egyedüli foglyaként.

Lakossági bejelentés alapján egy körülbelül 25 fős, Wehrmacht-egyenruhát viselő csoportot igazoltatott szombaton a berni kantoni rendőrség a Simmental-völgyben.

Az első világháborút óriási területi nyereséggel záró Román Királyság számára – sajnos csak átmenetileg – 1940-re fordulta a kocka.

A szovjet diktátor 1939 nyarán a hosszan elhúzódó háborút tartotta országa érdekének, és Adolf Hitler győzelmét sem tartotta túl veszélyesnek – már ha a Szovjetuniónak addig sikerül kimaradni.

Donald Trump háborúval kapcsolatos retorikája olyan, mintha egy skizoid bohócot hallgatnánk. Az egyik nap azzal dicsekszik, hogy a „Midnight Hammer” hadművelet Irán atomlétesítményeit kráterekkel teli parkolóvá változtatta, a következőn pedig azzal riogat, hogy az iráni atomfenyegetés olyan létfontosságú vészhelyzet, amely közös amerikai–izraeli támadást igényel. 

Amikor a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége az 1953. március 27-i rendeletével Sztálin halálát követően hivatalossá tette a Berija által előterjesztett amnesztiát, még senki sem sejtette, hogy ez a kegyelem majd másfél millió embert érint.

„Reggel még ágyban voltam és a »TWIST OLIVÉR«-t olvastam, mikor átjött Jancsi. Felkeltem, és Jancsi azt mondta, hogy ma is tegyünk egy sétát. Én beleegyeztem.

Bárhogy is zajlott le a magyar állam Kárpát-medencébe költözése, azaz a honfoglalásnak nevezett folyamat, annyi tény, hogy a környező nagyhatalmaknak nagyon nem tetszett.

A diktatúra Magyarországon 1950-re elérte az otthonokat, a hétköznapok része lett.

A „Hunyadi” hadosztály törzse gépkocsi-szállítással 1944. november 3-án megérkezett Zalaszentgrótra, s várta az első önkéntesek érkezését.

Hungáriát egy földalatti pályaudvarral és egy autópályával kötötték volna össze Budapesttel, többek között egy 250 méter magas felhőkarcolót és egy 25 ezer fős egyetemvárost is akartak a háború befejezése után építeni a Budaörs feletti Csíki-hegyekben.

1941. december 6-án a Vörös Hadsereg Távol-Keletről és Szibériából átvezényelt hadosztályokkal megerősített hadseregcsoportja, Georgij K. Zsukov hadseregtábornok vezénylete alatt ellentámadást indított a Wehrmacht Moszkva kapujába érkezett magasabb egységei ellen.

Az Árpád-vonalban estem fogságba 1944 novemberében. Az elszállítási útvonal: Mikulics, Nedvorna, Samburg. Az utóbbi helyen lehettünk már 20-25 ezren. A halottakat hajnalonként két tevehúzta kocsival szállították ki a táborból.