Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
1945 telén tekintettel az önkéntesek magas számára, a magyar Honvédelmi Minisztérium kezdeményezésére Neuhammerben a Waffen-SS második magyar fegyveres-gránátoshadosztályának felállításába kezdtek.
Az erre vonatkozó utasítás 1944. december 24-én érkezett Neuhammerbe, s miután az személyi rendelkezéseket nem tartalmazott, a hadosztály- és ezredparancsnoki tisztségeket csak ideiglenes jelleggel töltötték be. A magyar részről „Hungária” névre elkeresztelt hadosztály ideiglenes parancsnoka így – a „Hunyadi” hadosztály első vezérkari tisztjének (Podhradszky Ádám Waffen-Standartenführer) öccse – Podhradszky András repülő ezredes lett.
A „Hungária” hadosztály felállítását az SS Vezetési Főhivatala csak a magyar felállítási parancsot követő negyedik napon, 1944. december 28-án hagyta jóvá, s egyúttal a 26-os hadrendi számot adta a hadosztálynak. Az SS 26. „Hungária” fegyveres-gránátoshadosztálya személyi állományának alapját a szándékok szerint az a 8000 fő legénységi (valamint kislétszámú tiszti és altiszti) állomány képezte volna, amelyet e célból a „Hunyadi” hadosztályból helyeztek át.
Ugyancsak 26-os számon az SS Vezetési Főhivatala korábban, 1944. szeptember 13-án egy SS-páncéloshadosztály felállítását rendelte el a nyugati fronton. A leendő hadosztály magját alkotó 49. SS-páncélgránátos-dandárt és a hadosztály törzsét leszámítva a seregtest szervezése meg sem kezdődött. A későbbiek során a páncélgránátos-dandár részei beolvadtak a 17. „Götz von Berlichingen” SS-páncélgránátos-hadosztály 37. SS-páncélgránátos-ezredébe. Mindenesetre az SS-páncéloshadosztály tervbe vett, de már be nem fejezett felállítása oka lehet annak, hogy a „Hunyadi” hadosztályokat a későbbiekben „Hunyadi-páncélosokként” tartották nyilván. Sőt – feltehetően az előbbiek miatt – az angolszász szakirodalom egy része is tévesen, 26-os hadrendi számmal egy SS-páncélososztályt is említ „Hungária” néven!
December végére a hadosztály fegyverzete (felállításának kezdeti stádiumában) 818 (ebből céltávcsővel felszerelve tíz) Kar 98k típusú ismétlőkarabélyból, 792 Mannlicher karabélyból (a magyar Csendőrségtől), 673 különböző (zömmel P 08) típusú pisztolyból, 50 Beretta típusú géppisztolyból, valamint 15 könnyű- és két nehézgéppuskából állt. Járműállománya négy motorkerékpár, két személygépkocsi és két tehergépkocsi volt. A hadosztály felszereléseinek zömét majd csak a lengyelországi Sieradz kiképzőtáborában kapta volna meg.
1945. január 1-én 0 óra 30 perckor a SS Vezetési Főhivatalától parancs érkezett a is szervezés alatt álló „Hungária” hadosztályhoz, mely szerint az alakulásban lévő ellátó ezredének kivételével a hadosztálynak haladéktalanul meg kellett kezdenie berakodását, hogy azt követően új állomáshelyére, a lengyelországi Sieradzba települjön át. A legénység számára hideg élelmet, továbbá az elégtelen ruházattal rendelkezők számára kincstári pokrócokat osztottak ki. A szállítás lebonyolítását az 500. SS szállító- és biztosító század (SS-Transport-Sicherheits-Kompanie 500) végezte.
A „Hungária” hadosztálynál még az indulás előtt rendezték a parancsnoklási viszonyokat, s így a hadosztály tényleges parancsnoka Pisky Zoltán Waffen-Oberführer lett. Az áttelepülés következtében gyorsított ütemben be kellett fejezni az SS 2. magyar fegyveres-gránátoshadosztályának tiszti kinevezéseit és ezredeinek felállítását is. A már megalakult ezredek mellé csaknem utolsóként az SS 26. (2. magyar) fegyveres-tüzérezrede jött létre, 1945. január 5-én. Egyelőre azonban az ezred még a „Hunyadi” hadosztály nevét viselte.
|
|
|
|
|
|
A tüzérezred tiszti állományának keretét az SS 25. (1. magyar) tüzérezrede pótosztályának tisztjei adták. A tisztek és altisztek száma a hadosztálytüzérségnél az alakulást követő napon 49 fő volt. Az SS 2. magyar tüzérezredének Rajkáról érkező legénységi állományát az ezredparancsnok (Brenner Jenő Waffen-Standartenführer) január 7-én és 12-én vette át, amellyel az alakulat létszáma 13-ára elérte az 550 főt. Elszállásolásuk Ostlager-Stransban történt a kiképzőtábor M/5. épületében, a 6., 8. és 9. számú istállókban.
Január 6-án – leszámítva a még felállítás alatt levő ellátó, valamint kiképző- és pótezredeit, illetőleg a felállítása után szinte azonnal elvezényelt sízászlóalját – a hadosztály áttekintő hadrendje és fontosabb parancsnoki beosztásai az alábbiak voltak:
–Teljes létszám: 16 761 fő;
–hadosztályparancsnok: Pisky Zoltán Waffen-Oberführer;
–1. (hadműveleti) vezérkari tiszt: Zoltay János Waffen-Hauptsturmführer;
–hadosztálytörzs térképészcsoporttal, 26. táboricsendőr-különítmény, 26. tolmács-század, 26. híradószakasz, 26. motorkerékpáros- és lovas-jelentő szakasz, 26. hadosztály-kísérőszázad;
–az SS 64. (4. magyar) fegyveres-gránátosezrede (Podhradszky Andor Waffen-Standartenführer): törzs, I-II. gránátoszászlóalj;
–az SS 65. (5. magyar) fegyveres-gránátosezrede (dr. Lengyel Béla Waffen-Obersturmbannführer): törzs, I-II. gránátoszászlóalj;
–az SS 85. (6. magyar) fegyveres-gránátosezrede (Várnay Ferenc Waffen-Sturmbannführer): törzs, I-II. gránátoszászlóalj;
–az SS 26. (2. magyar) fegyveres-tüzérezrede (Brenner Jenő Waffen-Standartenführer):
–I. tüzérosztály, 1-3. könnyű üteg (Pálfay Ferenc Waffen-Hauptsturmführer);
–II. tüzérosztály, 4-5. könnyű üteg (Paksy József Waffen-Hauptsturmführer);
–az SS 26. (2. magyar) fegyveres-utászzászlóalja;
–az SS 26. (2. magyar) fegyveres-híradóosztálya.
Január 1-én, a kapott parancs értelmében megkezdődött a „Hungária” hadosztály átszállítása a lengyelországi Sieradz térségébe, ahol folytatták kiképzését és felszerelését. Reggel 08.00 órakor az SS 64. fegyveres-gránátosezrede megkezdte berakodását a Neuhammer közelében lévő Oberleshen pályaudvaron, s másnap hajnali 01.00 órakor már Sieradzban volt.
Két nap múlva már a hadosztály további két ezrede is megérkezett Sieradz térségébe, viszont az SS 26. (2. magyar) fegyveres-tüzérezrede a felállítási nehézségek miatt csak január 8-án küldte el Pálfay Ferenc százados vezetésével szálláscsinálóit a hadosztály parancsnokság által kijelölt, Sieradz-hoz közeli falvakba. Egyes adatok szerint a régi lengyelországi gyakorlótér környékén 1945 Vízkeresztjén (január 6-án) 10 750 magyar önkéntes gyűlt össze. Magyarországról a sieradzi táborba nem érkeztek önkéntesek, azokat továbbra is Neuhammerbe szállították. Eközben 5-én a hadosztálytól elvezényelték fegyveres-sízászlóalját is, amely Magyarországra érkezését követően – egyesülve az SS 25. (1. magyar) fegyveres-sízászlóaljával – az 1. magyar SS-rohamvadász ezred része lett.
A sieradzi kiképzőtábor területén csak a hadosztály törzsét és hadosztály kísérőszázadát helyezték el, majd később január 14-től utóbbiakat Sieradz helységben helyezték el.
A hadosztály gránátoszászlóaljait a táborhoz közel eső, Sieradz környéki falvakban helyezték el. Így az SS 64/I. gránátoszászlóalját Warteban, 64/II. gránátoszászlóalját és átmenetileg a 26. fegyveres-utászzászlóaljat Jakubicében, a 85/I. gránátoszászlóaljat Chojneban, a 85/II. gránátoszászlóaljat Dobrowka-Wielkában, 65/I. gránátoszászlóaljat Birkenlandban, míg a 65/II. gránátoszászlóaljat Wielki Klickowban szállásolták el. A „Hungária” hadosztály tüzérezredének részei egyelőre nem települtek át, mindössze csak szálláscsinálói tartózkodtak Sieradz környékén. Január 7-én a hadosztálynak egy 105 fogatolt járműből és egy lovassvadronból álló, a német szárazföldi haderőhöz tartozó kozák lovascsapatot rendeltek alá.
A „Hungária” három gránátosezredének kiképzése és felszerelése 30 fokos hidegben, 50-60 cm-es hóvastagság mellett Sieradz környékén úgy vette kezdetét, hogy a még Neuhammerben felmálházott fegyverekhez (zászlóaljanként egy-egy 7,5 cm-es PAK 40 típusú páncéltörő ágyú, illetőleg egy-egy 8 cm-es, valamint egy-egy 12 cm-es aknavető) lőszer nem állt rendelkezésre.
Így a kiképzés valójában elméleti jellegű volt. Az időközben kiutalt további páncéltörő fegyvereket január 10-én a német 9. hadsereg egyik alakulatának vezérkari tisztjei egyszerűen lefoglalták és az arcvonalba szállíttatták. A 9. hadsereg számára a hadosztálynak egyes adatok szerint 2000 Kar 98k típusú gyalogsági ismétlőkarabélyt, 200 Beretta típusú géppisztolyt, 40 könnyű és öt nehézgéppuskát, nyolc könnyű és nyolc nehéz aknavetőt, 10 lángszórót, nyolc gyalogsági löveg, 10 könnyű és 10 nehéz tábori tarackot665, két távírót és 11 rádiókészüléket, valamint öt motorkerékpárt, egy személygépkocsit és 200 kerékpárt kellett átadnia.
|
|
|
|
|
|
A közeledő arcvonal harci zaját már január 14-től hallani lehetett a sieradzi táborban. A következő napokban a „Hungária” hadosztály parancsnoksága folyamatosan intézkedéseket kért felettes parancsnokságától, az SS Vezetési Főhivataltól a további teendőket illetően. Mivel azonban konkrét utasítás nem történt, a hadosztály részei továbbra is Sieradz környéki szállásaikban maradtak. Eközben január 15-16. folyamán a szovjet csapatok egyre közelebb kerültek Breslauhoz és a sziléziai iparvidékhez, mind jobban szétverve a német 9. hadsereg erőit. Eközben a „Hungária” hadosztályhoz továbbra sem érkezett semmiféle tájékoztatás. Ezért a hadosztály-parancsnokság híradó alakulataival állítólag kénytelen volt a lengyel ellenállók adásait lehallgattatni, mivel azok valószínűleg a BBC adásaiból értesültek a német-szovjet arcvonal helyzetéről.
Január 17-én a „Hungária” hadosztály parancsnoksága önálló döntést hozott: mivel fennállt a bekerítés veszélye, mihamarabb nyugat felé kellett elindulni. Mindehhez elő kellett készíteni a sieradzi tábor gyalogmenetben történő elhagyását. A feladat végrehajtásához a „Hungária” hadosztály vezérkari tisztje (Zoltay János Waffen-Hauptsturmführer) négy napra elegendő hideg élelmet szerzett Reinholdt százados, a törzshöz beosztott német gazdasági tiszt segítségével. A hiányzó „kincstári” egyenruhák mennyiségét rögtönzött ruhaanyaggal, a katonai pokrócok felhasználásával pótolták. A készülődéssel egy időben az SS 26. (2. magyar) SS-tüzérezrede szálláscsinálói dolguk végezetlenül indultak vissza Neuhammerbe, ahová január 20-án érkeztek meg.
Január 19-én összevonták a Sieradz környékén nagyjából 20 kilométeres sugarú körben elszállásolt „Hungária” hadosztály csapattesteit, de a nagy távolságok miatt a gyülekezés csak lassan haladt. Nyugati irányban a hóviszonyok miatt csak egyetlen út volt járható, amelyen viszont a német 9. hadsereg részei vonultak vissza, német tábori csendőrök felügyelete mellett. Egyes beszámolók szerint alighogy a Waffen-SS magyar hadosztályának részei besoroltak a Kalisch felé vezető útra, szovjet csatarepülőgépek támadtak az éppen kiürített sieradzi táborra.
A menet első napján a gránátosezredek nagy része teljesítette az előirányzott 60-70 kilométeres távolságot, sőt a „Hungária” hadosztály 5. gránátosezrede 24 óra alatt 80 kilométeres menettávolságot teljesített. Kaliszba (Kalisch) érve a hadosztály csak a német 9. hadsereg parancsnokságának egy különítményét találta a városban, így a csapatok első menetnap utáni elszállásolásával nem volt különösebb probléma. Ekkor Zoltay, a hadosztály első vezérkari tisztje a továbbiakban Neuhammer–Strans felé akarta volna a „Hungária” hadosztály vezetni, Pisky hadosztályparancsnok viszont Posen felé akarta venni az irányt. Mivel az út egy darabon mindkét cél felé közös volt, egyelőre függőben hagyták a kérdést, s a hadosztály részei Glogau felé indultak, melynek eléréséhez a következő állomást Jarotschin jelentette.
Január 20-án a „Hungária” hadosztály tovább folytatta menetét Jarotschin felé. Útközben a magyar SS-katonák az elhagyott német anyagból „rekvirálva” egészítgették ki hiányos felszerelésüket, miközben a főtisztek az elvonuló németektől érdeklődtek egy esetleges, még érintetlen, s a közelben található német hadiraktár iránt.
Január 21-én hadosztálya számára Pisky ezredes pihenőnapot rendelt el a Jarotschin környéki szállásokban. A hadosztályparancsnok Reinholdt százados kíséretében a Posenben lévő német parancsnokságot akarta felkeresni gépkocsijával, hogy további felszerelést – elsősorban ruhaanyagot – alkudjon ki alakulata számára. Délután 14.00 óra körül azonban Pisky ezredes visszatért a hadosztály-parancsnokságra, miután a torlódások közepette nem tudott eljutni a közeli német parancsnokságra. A hadosztályparancsnok ekkor a katonái által a közeli istállókban talált lóállomány segítségét vette igénybe. Még sötétedés előtt nyeregbe szállt, remélve, hogy lóháton több sikerrel jár. Kíséretét a magyarokon kívül egy, még korábban a „Hungária” hadosztálynak alárendelt kozák lovasszakasz látta el. Soha többé nem tértek vissza alakulatukhoz, a hadosztályparancsnok sorsa a mai napig ismeretlen.
Pisky beosztását másnap, január 22-én ideiglenes jelleggel a „Hungária” hadosztály első vezérkari tisztje, Zoltay János Waffen-Hauptsturmführer vette át. Zoltay e tisztségét azonban hivatalosan alig két napig tölthette be, mivel Himmler „Steiermark” nevű különvonatáról intézkedett a hadosztály új parancsnokának kinevezéséről. Az SS Vezetési Főhivatala január 23-án Berthold Maack SS-Oberführert nevezte ki az SS 26. (2. magyar) fegyveres-gránátoshadosztályának élére. Maack azonnal útnak is indult, de különböző problémák miatt csak két hét múlva érte el hadosztályát, amikor annak zöme éppen visszaérkezőben volt a Neuhammer környéki táborokba.
Január 23-án – a hadosztály új parancsnokának, Maack SS-Oberführernek a kinevezésével egy napon – a „Hungária” hadosztály gránátosai tovább folytatták menetelésüket, mely során az egyik század – a szovjetek megtévesztésére elfordított útjelző táblák miatt – letért a kijelölt útvonalról. A század parancsnoka egy idő után rájött a tévedésére és visszafordult. Amint átkeltek a Warta folyón, észrevették, hogy német utászok készülődnek a híd felrobbantásához. A magyarok, tévesen azt gondolva, hogy a hadosztály zöme még nem haladt át a hídon, vitába keveredtek a németekkel. E nézeteltérés közben néhány szovjet harckocsi haladt át a Warta hídján és fogságba ejtette a vitatkozó német és magyar alakulatot. E csoportból később körülbelül 50 fő beérte a hadosztály zömét. Elmondásuk szerint 169 bajtársukat a szovjetek a Warta folyónál lemészárolták.
|
|
|
|
|
|
|
Még 23-án délután a hadosztály zöme Zoltay Waffen-Hauptsturmführer vezetésével Sandberg és Gottingen közötti menetében rábukkant a már régóta keresett német anyagraktárra. A német őrök éppen a készlet felgyújtásán fáradoztak, amikor az SS magyar gránátosai elfoglalták a raktárakat. A kimentett, illetőleg megmaradt készlet elegendő volt a harmadik gránátosezred zömének beöltöztetéséhez.
A „Hungária” hadosztály részei még aznap éjjel folytatták útjukat, s másnapra, január 24-re a zöm már a Neuhammertől mintegy 130 kilométerre levő Lesznóban (Lissau) volt. A „Hungária” hadosztály gránátosai két napig tartózkodtak a lengyelországi városban, mielőtt tovább indultak volna. A késedelem oka egyfelől az volt, hogy útközben a hadosztály törzsének többször is igazolnia kellett a német Feldjägerek (a Wehrmacht gépkocsizó tábori csendőralakulatai) előtt, hogy visszavonulásával parancsot teljesítenek, s nem árulást követnek el. Másfelől a január 26-i menetnap során a hadosztály egyes része – szintén a szovjetek megtévesztésére elfordított útjelző táblák miatt – rossz helységek (Kozmin és Krotocsin) felé vették az irányt. E csapatokat tehát a hadosztály zömének Lesznóban be kellett várnia.
Január 30-án az SS 26. „Hungária” fegyveres-gránátoshadosztálya érintkezésbe lépett a Neuhammer és Strans között állomásozó „Hunyadi” hadosztállyal, illetőleg saját, Neuhammerben maradt csapataival. Zoltay, mint a „sieradzi csoport” parancsnoka kérte Grassyt, hogy vezényeljen az Odera Glogownál (Glogau) lévő hídjához egy olyan csoportot, amely képes az átkelés biztosítására és a hídfőben meleg élelemmel tudja ellátni az átkelő katonákat. Eközben, még 30-án, a hadosztály 117 elfagyott lábú katonáját elszállítás végett egy Fraustadtban álló német kórházvonatnak adták át. A kisebb fagyási sérülésektől szenvedőket elsősegélyben részesítették.
A „Hungária” hadosztály első részei 1945. január 31-én lépték át Glogownál (Glogau) a korábbi német-lengyel határt, ahol már a „Hunyadi” tábori csendőrei várták őket, akik egyúttal regisztrálták a Waffen-SS átkelő magyar alakulatainak létszámát és felszerelését. A Sieradzból érkezettek a helyi laktanya udvarán meleg élelmet kaptak, majd elvezényelték őket Saganba, ahol egészségügyi ellenőrzést (fürösztés, tetvetlenítés) követően gépkocsiszállítással tették meg a Neuhammerbe vezető utolsó 65 kilométert.
Február 4-én, az első alakulatok beérkezése után négy nappal, a „Hungária” utolsó katonái is átkeltek a glogowi hídon. Ekkor a kivezényelt tábori csendőrök az alábbi állományösszesítést készítették. A három ezred létszáma: 7515 fő, köztük országos járműveken 71 könnyű sebesült, további 50 fő pedig betegségben szenvedett. Az ezredeknél volt 827 Kar 98k ismétlőkarabély (ebből céltávcsővel felszerelve 17), 610 M1917 Mannlicher karabély, illetőleg 171 szovjet zsákmányból származó Tokarjev típusú öntöltő puska, 73 Beretta géppisztoly, 11 MG–42 típusú könnyűgéppuska, három 2 cm-es MG 213 típusú (eredetileg repülő-) gépágyú, két 8 cm-es gránátvető, öt Panzerschreck és 50 Panzerfaust. A „Hungária” Sieradzból visszatérő részeinek szállító eszközeit három teher- és hét személygépkocsi, 15 motorkerékpár és 808 ló alkotta (ebből 441 szekerek, míg 367 saroglya elé fogva).
A február 2-án készített veszteséglista alapján az alakulatoknál hiányzott 2570 fő, melyből 147 esett el, további 370 főt pedig fagyási sérülésekkel korábban elszállítottak.
Az SS 26. fegyveres-gránátoshadosztályának felszereltsége és összlétszáma azonban nem ezt a képet mutatta, hiszen a hadosztály Neuhammerben maradt egyharmada (az ellátó és a tüzérezred) eközben fokozatosan újabb önkénteseket és némi felszerelést is kapott.
A „Hungária” 26. tüzérezredének teljes létszáma a hadosztály február 4-i beérkezésére már elérte az 1267 főt (ebből 67 tiszt), akiket részben már egyenruhával is elláttak. Az átvett önkéntesek nagy része azonban kiképzetlen volt, ezért a meglevő állományból négy üteget alakítottak ki, löveganyag nélkül. Február 4-én az ütegek parancsnokai Tóth Waffen-Obersturmführer, valamint Lontay, dr. Filippiny és Tarkőy Waffen-Untersturmführerek voltak.
|
|
|
|
|
|
Február 1-jén érkeztek vissza a „Hungária” hadosztály gránátosezredeinek első részei a neuhammeri táborba. Elszállásolásukat a kiképzőközpontot éppen elhagyó észt hadosztály (20. Waffen-Grenadier-Division der SS) helyén, az SS 2. magyar tüzérezredének szomszédságában, Stransban oldották meg. Aznap este Grassy József altábornagy fogadta szállásán a beérkezett „Hungária” alakulatok megbízott parancsnokát, Zoltay János századost és egyes vélemények szerint azt közölte vele, hogy az SS Vezetési Főhivatala elrendelte a „Hungária” hadosztály újrafelállítását azzal, hogy a Neuhammerben állomásozó önkéntesek tömegéből a 26. gránátoshadosztály bázisán egy 1945. mintájú gyaloghadosztályt kellett szervezni.
