Kövess minket
-on és
-en!
Az 1944. évi fogságba esésem után a zaporozsjei 100/1-es hadifogolylágerben kerültem. Repülőgépgyárba jártunk munkára.
A táborban mostoha körülmények között éltünk, betonpadlón feküdtünk, egymást melegítettük. Minden reggel halottakat raktak ki a barakk elé. Kis kocsin szállították ki őket a lágerből a 200 méterre lévő kis akácosba, ott temették el őket. Hírek szerint az ötezer magyarból 700-800-an maradtunk, a tízezer németből 1-2 ezren.
Később a 100/7-es lágerbe kerültünk, ahonnan a vasolvasztóba jártunk dolgozni. Egyik este, bevonulásunk után, ötezer japán foglyot hoztak. Tőlük csak a puskát vették el. Többen beszéltek németül vagy angolul. Közöttünk is voltak, akik bírták legalább az egyik nyelvet. Így megtudtuk, hogy Japánban nem ismerik a hadifoglyot. A japán katona csak hős vagy hősi halott lehet.
Az oroszoktól nem fogadtak el semmit. Amerikából repülővel hoztak részükre élelmet. Többen öngyilkosok lettek. Saját szememmel láttam, amikor két japán katona összefogódzva a mellvédről a forró, fortyogó vasba vetette magát. Nagy kék láng csapott fel utánuk.... Az eset után elvitték a japánokat a lágerből.
Holovetz László – Rákóczifalva
Hadifogoly Híradó 1995/7.