Kövess minket 
-on és 
-en!
A CIA dokumentumaiból kiderül, hogy ügynökök 10 évig keresték Adolf Hitlert Dél-Amerikában, miközben Argentína arra készül, hogy feloldja a titkosítás alól a második világháború végén az országba menekült németekről szóló kormányzati aktákat.
Miközben 1945. április 30-án a szovjet csapatok Berlin szívébe hatoltak, Adolf Hitler és Eva Braun, akit egy nappal korábban vett feleségül, önkezükkel vetettek véget életüknek a Führerbunkerben.
Holttestüket részben elégették és egy sekély bombakráterbe temették. A szovjet katonák később exhumálták a maradványokat, amelyeket a Szovjetunió a fogászati leletek alapján azonosított, és Kelet-Németországban tartották őket, amíg a KGB ügynökei 1970 áprilisában el nem pusztították Hitler holttestét, és csak egy állkapocscsontot és egy koponyát őriztek meg, amelyeket az MI5 szerint Moszkvába vittek.
A Führer haláláról szóló jelentések után azonban azonnal megkezdődtek az összeesküvés-elméletek, miszerint túlélte a háborút, és Dél-Amerikába menekült el Németországból.
Bár a CIA rendelkezik egy boncolási jegyzőkönyvvel, amely megerősíti a Führer halálát, más dokumentumok szerint a terepen dolgozó ügynökök gyanították, hogy Hitler álnéven Dél-Amerikában keresett menedéket, és megszerezték egy olyan férfi fényképét, aki feltűnően hasonlított a nagynémet vezetőre.
Egy 1945 októberéből származó, titkosítás alól feloldott akta szerint az amerikai hadügyminisztérium ügynökei az FBI-nak egy lehetséges titkos rejtekhelyről számoltak be az argentínai La Falda egyik gyógyszállójában. A dokumentum szerint a szálloda tulajdonosa és családja „lelkes támogatói voltak Adolf Hitlernek”, és az 1920-as években Joseph Goebbels propagandaminiszteren keresztül pénzzel támogatták az NSDAP-t annak kezdeti időszakában.
„A náci pártnak ezt az önkéntes támogatását Hitler soha nem felejtette el” – állítják a dokumentumok. „A hatalomra kerülése utáni években barátsága Hitlerrel olyan szoros lett, hogy ő és családtagjai Hitlerrel ugyanabban a szállodában laktak, amikor évente Németországba látogatott”.
|
|
|
|
|
|
A jelentés azt állítja, hogy a szállodában „már megtették a szükséges előkészületeket”, hogy Hitler az ő argentínai szállodájukban keressen menedéket, ha „bármikor nehéz helyzetbe kerülne”, és „biztonságos visszavonulásra” lenne szüksége.
Egy másik dokumentum 1955 októberéből, amelyet egy „CIMELODY-3” fedőnevű CIA-ügynök készített, azt állítja, hogy egy barátjától kapott információt, aki beszélt egy férfival, aki azt állította, hogy ő Phillip Citroen volt SS-katona, és „magabiztosan” állította, hogy Hitler még mindig él Kolumbiában.
Citroen azt állította, hogy havonta beszélt a Führerrel, és CIMELODY-3 barátjának átadott egy fényképet, amely őt és az általa Hitlernek mondott férfit mutatja a kolumbiai Tunja egyik strandján.
Az állítólagos Hitlernek tartott férfi „Adolf Schrittelmayor” néven élt, és 1955 januárjában Kolumbiából Argentínába távozott.
1955. november 4-én a CIA jóváhagyta, hogy ügynökök felvegyék a kapcsolatot egy, az aktákban „GIRELLA” néven ismert személlyel, hogy tovább vizsgálják „Adolf Schrittelmayor” 1955 előtti kolumbiai történetét. Ugyanez a dokumentum azonban megjegyezte, hogy „óriási erőfeszítéseket lehetne erre az ügyre fordítani, és távoli lehetőség lenne bármi konkrétum megállapítására. Ezért javasoljuk, hogy ezt az ügyet ejtsék”.
Bár nincs konkrét bizonyíték arra az elméletre, hogy Hitler esetleg túlélte a háborút és távozott volna Németországból, számos német üldözött nemzetiszocialista Argentínába és más dél-amerikai országokba jutottak, hogy elkerüljék a második világháború utáni bosszúhadjáratot.
2025 elején az argentin belügyminiszter, Guillermo Alberto Francos bejelentette, hogy a második világháború után „Argentínában menedéket kereső és hosszú éveken át védett nácikra vonatkozó titkos aktákat nyilvánosságra hozzák”.
„Az elnök utasítást adott arra, hogy bármely állami intézmény minden vonatkozó dokumentumát hozzák nyilvánosságra, mert nincs ok a titkosításukra” – mondta Francos.
|
|
|
|
|
|
Az iratok részletesen tartalmazzák a banki és pénzügyi tranzakciókat, valamint a bosszúállók által „náci patkányvonalaknak” hívott menekülőkutak használatát.
Becslések szerint mintegy 10 000 nemzetiszocialista német lelt menedékre a bosszú elől Argentínában és más latin-amerikai országokban.
