.jpg)
Kövess minket 
-on és 
-en!
„Én vagyok az utolsó szemtanú magyar részről” – olvasható Dr. Szakáts István a Hungária Szabadságharcos Mozgalom ügyvezető elnökének történelmi dokumentumában, aki nemcsak a nemzetiszocialista mozgalom egész harci korszakát végig élte, hanem intenzív kapcsolatban állt Hitlerrel is.
Szakáts István a Tiszántúlon működő Magyar Nemzeti Szocialista Pártnak volt a tagja, amely 1938 őszén egyesült a Hungarista Mozgalommal.
Amikor 1920-ban elindult Hitler mozgalma, akkor Szakáts István Münchenben élt. Itt alakult meg a magyar diákok egyesülete, amely Hitlert megelőzve az első volt a világon, amely idegen származásút nem vett fel. Ennek a tagja volt Fiala Ferenc is, aki Németországban végezte a technológiai főiskolát. Ennek a magyar diákegyesületnek hetenként kétszer vendége vagy inkább beszélgető partnere volt egy egykori őrvezető, valami kicsinyke és ismeretlen párt hetedik számú tagja. Hitler Adolfnak hívták.
A német nemzetiszocialisták kezdetben még nem igen ismerték a világkérdések kulcsproblémáját, sőt magát a bolsevizmust sem, amelynek rémségeit a magyarok Kun-Kohn Béla és Szamuelly Tibor véres terroruralmában saját bőrükön tapasztalták meg. Ezeken az esti beszélgetéseken és éles szellemi vitákon vált magyarbaráttá Hitler Adolf.
„Hitlerrel 1922 és 1923 folyamán – írja a történelmi dokumentumnak számító levél – hetenként kétszer éjszakákat vitatkoztunk a müncheni magyar Diákegyletben. Hitler többször kijelentette, hogy tőlünk többet tanult, mint az addig elolvasott összes könyvből.”
„Az egész nemzetiszocialista eszmerendszerben sok mindent lehet találni, amit Hitler tőlünk vett át. Hitler akkor állandóan hangoztatta, ha ő a Versailles-i diktátum ellen harcol, akkor logikusan küzd az összes többi diktátum ellen. Hitler hangoztatta azt is, hogy Burgenlandot visszaadja. Ha ugyanis nem adná vissza, akkor nem volna következetes önmagához. Nem lehet egyetlen békediktátum megsemmisítésére törekedni, ugyanakkor annak határozmányait részben fenntartani, csupán azért, mert ezek a németség szemszögéből kedvezőnek látszanak.”
Hitler ezt az álláspontot mindig vallotta. Hitler magyarbarátsága odáig ment, hogy a birodalmi gyűlésbe bekerült első 19 nemzetiszocialista képviselő között, érdemdús német párttagok mellőzésével a magyar Walter Ernőt hozta be képviselőjének. Hitler még 1940-ben is Magyarország javát akarta.
|
|
|
|
|
|
„A francia hadjárat fényes befejezése után Münchenen utaztam át. Éppen kijöttem a pályaudvar Arnulfstassel oldalán, amikor egy autó hajtott a lépcsők elé. Hitler érkezett meg, amikor megpillantott engem egy SS katona mellett. Hozzám jött, kezet fogott velem. Én gratuláltam a győzelemhez és megkérdeztem: mi a további szándéka... Ő azt ajánlotta, hogy keressem fel Ribbentropot s ő majd megfogja mondani nekem. Magam részéről Ribbentropot nem tartottam megfelelő koponyának, azért Meissner külügyi államtitkárt látogattam meg, akiről tudtam, hogy Magyarországgal mélységesen szimpatizál. Ő megkért, hogy amint visszatérek Budapestre, beszéljek a jobboldali politikusokkal, teremtsék meg a jobboldali egységet, mert csak egy jobboldali koalíciós kormány tudja eredményesen képviselni Magyarország érdekeit, a remélt európai újjárendezésnél. Erdéllyel kapcsolatban már akkor utalt Meissner egy második bécsi döntés lehetőségére. Meissner megmondta őszintén, hogy a Teleki-kormány csak kedvezőtlen döntést érhet el, viszont egy jobboldali koalíciós kormány mindent elérhet.”
A második bécsi döntés eredménye tényleg igazolta Meisssner aggodalmát, mert a döntés nagyon kedvezőtlen volt magyar szempontból.
„Engem súlyos csalódás ért – olvasható Dr. Szakáts István történelmi munkájában – amikor Hitler Ausztriát megszállta és nem adta vissza Burgenlandot. 1939-ben Németországban voltam és kidolgoztam a Weltdienst átszervezésének alapgondolatait. Éppen Erfurtban voltam, amikor Hitler ott egy gyűlésen részt vett. Az azt követő vacsorán én is részt vettem és Hitlerrel szemben ültem. Hitler, aki jól ismert, rögtön érdeklődött, hogy mit csinálok és szokásához híven egyszerre több kérdésről is kezdett beszélgetni. Egész természetesen szóba került a burgenlandi kérdés is. Én minden tartózkodás nélkül megmondtam neki, milyen csalódást váltott ki, hogy korábbi ígéretei ellenére mégis csak megtartotta Burgenlandot. A náci nagyságokban szinte megfagyott a vér, midőn Hitlernek ezt a szemrehányást tettem. Hitler akkor elmesélte nekem az egész kieli-ügyet. A szudétaakcióhoz meg akarta nyerni Horthyt és ez esetben Magyarországnak jutott volna Felső-Magyarország. Hitler azt mondta: csalódott a várakozásaiban. Azt hitte, hogy a magyar hivatalos körök, amelyek állandóan hangoztatták a revizionizmust, örömmel fogják megragadni az alkalmat, hogy Magyarországot a trianoni ketrecből kivezessék. ő sajnos kénytelen volt a magyar kormány és Horthy elutasító magatartásából azt a következtetést levonni, hogy a hatalom birtokosai az egész revíziós színházat csak azért rendezik, hogy a magyar nép figyelmét eltereljék a szociális bajokról, azok megoldásának szükségességéről. Amikor a német csapatok bevonultak Ausztriába, három napig nem szállta meg Burgenlandot. Hitler biztatást küldött Budapestre, hogy a magyar csapatok vonuljanak be oda. A német megszállás csak akkor történt, amikor meg kellett győződnie róla, hogy a magyar kormánynak esze ágában sincs Burgerland visszaszerzése.”
Hitler ennek ellenére még 1940-ben is megmaradt Magyarország barátjának.
Dr. Szakáts István a Székely Hadosztály legfiatalabb harcosa volt. A zsidó-kommunista időszakban Guido Romanelli mentette meg az életét. Emigrációs éveiben a nemzetszolgálat fáradhatatlan harcosa volt.
