Kövess minket -on és -en!

A katonai kommentátorok többnyire egyetértenek abban, hogy a Kurszk környékén zajló ukrán diverzánsakciónak stratégiai értelme gyakorlatilag nincs, és legfeljebb arra szolgál, hogy erősítse a sorozatos harctéri kudarcok miatt igencsak letargikus ukrán katonák harci morálját.

Miközben értékes erőket von el a folyamatos orosz nyomásnak kitett harkivi frontszakaszról, és azzal a kockázattal jár, hogy végül visszafelé sül el. Ezt a kamikazeoffenzívát minimális nagyságú erők hajtották végre ahhoz képest, amelyet mindkét oldalon bevetettek.

Úgy tűnik, hogy az orosz hadseregben olyan nagy a fejetlenség, hogy senki nem tájékoztat senkit semmiről, így egy nevetséges, pár ezer fős haderő lazán besétálhat ellenállás nélkül. Ha jól értjük, Putyin a „profi” hadseregét valahol a szibériai tajgában rejtegeti egy hipotetikus háború esetére a NATO-val, miközben tizenéves újoncokat teherautószámra küld a halálba, hogy lassítsák az inváziót, amelyet az orosz propaganda szerint a NATO zsoldosai hajtanak végre. Mindezt az orosz hírszerzés inkompetenciája tette lehetővé, nem az emberhiány.

Ukrajna eddig legalább egymillió 500 ezer katonát mozgósított, ez obszcén módon hatalmas mennyiség, míg Oroszország csak 800 ezret. A háború elején és közepén az ukránok megszokták, hogy többszörös túlerőben vannak az oroszokkal szemben, és a helyzet most úgy néz ki, hogy 600 ezer orosz és 800 ezer ukrán katona feszül egymásnak a frontokon, és figyelembe véve, hogy az oroszokkal ellentétben az ukránok nulla rotációt engedélyeznek, és mindenki, aki bent van, az a végsőkig van bent, könnyen nyomon követhető a hadviselésük abszurd állapota.

Most adjuk hozzá az orosz tízszeres tüzérségi fölényt és azt a tényt, hogy a csapatoknak csak egy kis része vesz részt közvetlen konfrontációban, és hirtelen a veszteségek aránya kezd úgy kinézni, ahogyan kinéz. A BBC orosz nyelvű adása a Mediazonával együtt elemezte a nyílt forrásból származó információkat, hogy megállapítsa az Ukrajna inváziójakor elesett 61 ezer orosz katona nevét, akiknek 48 százaléka a harcok kezdetekor nem tartozott az orosz fegyveres erőkhöz. A valós veszteségek nyilvánvalóan sokkal magasabbak, mint amennyi nyílt forrásokból megállapítható. Szakértők szerint az orosz temetők, háborús emlékművek és gyászjelentések elemzése a valós halálozási szám 55-70 százalékát fedi le, ami azt sugallja, hogy az orosz hadsereg vesztesége 87-111 ezer halott lehet.

Az orosz számokat könnyű ellenőrizni. Nem rejtegetik őket, és az elesettekről gyászjelentést közölnek szülővárosuk újságjai. A 80-100 ezres tartományban vannak, attól függően, hogy a Wagner-csoport, a büntető zászlóaljak és az exukrajnai orosz „népköztársaságok” haláleseteit „hivatalos haláleseteknek” számítjuk-e. Az ukránok vesztesége jóval nagyobb, de ez a szám államtitok. A kijevi rezsim azonban csak annyira rafkós, hogy megszünteti a halott katonák bérének kifizetését, miközben a családjaiknak letagadja, hogy elestek.

Lloyd Austin amerikai hadügyminiszter márciusi közlése szerint több mint 315 ezer orosz katona halt vagy sebesült meg akció közben. Röviddel később azonban amerikai tisztviselők elismerték, hogy Moszkva gyorsabban és hatékonyabban töltötte fel sorait, mint bárki várta volna. („They’ve grown back”: How Russia surprised the West and rebuilt its force, defensenews.com, 2024.05.21.) Kínai, észak-koreai és iráni szövetségesei támogatásának is köszönhetően Oroszország sokkal gyorsabban regenerálta haderejét a vártnál, holott az amerikai hírszerzés korábban még úgy becsülte, hogy legalább egy évtizedre lesz szüksége hozzá. (Russia has „almost completely” rebuilt its military: US official, thedefensepost.com, 2024.04.04.)

Oroszország a lőszerek, rakéták és tankok tekintetében az egész NATO-t lekörözi, annak ellenére, hogy 2023-ban alig 100 milliárd dolláros védelmi költségvetése és 2000 milliárd dolláros GDP-je volt. Hasonlítsuk ezt össze az USA/NATO együttes 1470 milliárd dolláros védelmi költségvetésével és 45 ezer milliárd dolláros GDP-jével. Hogyan lehetséges ez? Röviden, „az Egyesült Államok és a NATO-szövetségesek olyan háborút folytatnak, amelyet szeretnének megnyerni, míg Oroszország olyan háborút folytat, amelyet szerinte meg kell nyernie, vagyis a létéért harcol”. A Pentagon és az amerikai hadiipar számára ez tehát nagyrészt csak a szokásos biznisz, elsődleges szempontként a profittal, miközben a tüzérségi lőszerellátási lánc (az ún. raktármélység) az Egyesült Államokban „nagyon rossz állapotban van”. (Why Russia is far outpacing US/NATO in weapons production, responsiblestatecraft.org, 2024.08.14.)

Oroszország háromszor gyorsabban gyárt tüzérségi lőszert, mint az USA és Európa együttvéve. Míg a korai becslések szerint Moszkva évente körülbelül 3 millió tüzérségi lövedéket tud előállítani, a legfrissebb előrejelzések szerint éves kapacitása eléri a 4,5 millió darabot. (Russia is producing artillery shells around three times faster that Europe and The US, mil.in.ua, 2024.05.26.) Ha nagyszabású konfliktus törne ki Európában, az Egyesült Királyság alig több mint egy hét alatt kimerítené meglévő arzenálját. Németország néhány napon belül kifogyna a munícióból, vagy egy gyors hadműveleti tempójú háborúban néhány órán belül. (The guns of Europe: defence-industrial challenges in a time of war, iiss.org, 2023.06.19.) Az orosz hadsereg felőrlő háborúkat vívhat a felmorzsolódás és az időjárás során egyre növekvő veszteségek ellenére. A legtöbb NATO-ország hadseregét és hadiiparát nem arra tervezték, hogy szembenézzen egy ilyen fenyegetéssel, ezért aztán a NATO nem is áll készen egy háborúra. (NATO is not ready for war: assessing the military balance between the Alliance and Russia, hudson.org, 2024.06.28.) Oroszország tehát politikai és katonai vezetőinek nyilvánvaló töketlenkedése ellenére is nyerésre áll Ukrajnában, mert a nyers mérőszámokat még ők sem képesek elcseszni, bármennyire igyekeznek is.

Kövess minket -on és -en!

Öt Québecben szolgáló katonát függesztettek fel, miután előkerült egy 2023-as felvétel, amelyen egy házibulin nemzetiszocialista karlendítést mutatnak be.

A Tresigallóban látható városszerkezettel ma akár Olaszország ezernyi pontján találkozhatnánk – feltéve, ha nem tör ki a második világháború.

Az 1945. április 5-én zalai leventeként kezdődött amerikai, majd francia fogságom sok megaláztatással és szenvedéssel járt. Az amerikai őrök azzal fogadtak, hogy elszedték ékszereinket, óráinkat, gyűrűinket, kis vagyonkáinkat. 

Egy friss németországi felmérés szerint a bevándorló háttérrel nem rendelkező polgárok, tehát az etnikai németek tartanak leginkább a szélsőjobboldal térnyerésétől.

Tektonikus folyamatok zajlanak az amerikai jobboldalon. Tucker Carlson, a messze legbefolyásosabb konzervatív véleményvezér, „egy rákos daganat, amelyet ki kell vágni a konzervativizmus testéből” (Ben Shapiro) és Nick Fuentes, az Amerika-firster, kereszténynacionalista fiatalok (groyperek) bálványa, „egy szemétláda, az egyik legelítélendőbb emberi lény és oxigéntolvaj a bolygón” (Gorka Sebestyén) elásta a csatabárdot, és egy kétórás interjú során az amerikai zsidó lobbi hatalmát boncolgatta.

Hungáriát egy földalatti pályaudvarral és egy autópályával kötötték volna össze Budapesttel, többek között egy 250 méter magas felhőkarcolót és egy 25 ezer fős egyetemvárost is akartak a háború befejezése után építeni a Budaörs feletti Csíki-hegyekben.

A müncheni felsőbíróság súlyos testi sértés miatt 5 év börtönbüntetésre ítélte Hanna S.-t, akit azzal gyanúsítottak, hogy társaival 2023-ban, a Kitörés Emléknapon Budapesten „szélsőjobboldalinak tartott” embereket vertek össze.

Erre már sokan nem emlékeznek: 1919 júliusában a hajdúböszörményi "Ébredő"-nyomda tulajdonosa, Szabó Ferenc kirakatában megjelent egy plakát. Rajta kormánykerék, amelyet egy kemény kéz fog.

A brennbergbányai fogságba esés után (1945. április 1.) Focsanin keresztül nyáron érkeztünk a Középső-Ural vidékére. Két hónapon át mintegy négyszázan sátortáborba kerültünk erdőirtásra, vasúti töltés építésére.

A német hatóságok letartóztattak egy férfit, akit azzal vádolnak, hogy saját vérével horogkereszteket festett épületekre, valamint csaknem 50 járműre a hesseni Hanau városában.

Joszif Sztálin 1953-ig volt a Szovjetunió vezetője. A véres diktátort 74 évesen Moszkvában érte a halál, abban az otthonában - dácsájában -, ahol élete utolsó két évtizedének jelentős részét töltötte.

Nyomozás indult két kiskorú ellen, akik egy „neonáci” szervezet alapítóiként, illetve tagjaiként megrongálták egy zsidó temető kőtábláit Aradon.

Elhunyt 99 éves korában, még január 14-én Irmgard Furchner, az egykori stutthofi koncentrációs tábor titkárnője – közölte az itzehoe-i ügyészség szóvivője.

2025 júniusában egy 18 éves lányt erőszakoltak meg egy Nottinghamshire-ben lévő parkban, amit egy pakisztáni és egy afgán férfi követett el, azonban azt az információt, hogy a két férfi menedékkérőként tartózkodik az országban, a tárgyalást vezető bíró megtiltotta, hogy közöljék.

A nemzetiszocialista vezérkar tagjai között nem kevés zseni akadt, de közülük is magasan kiemelkedett Albert Speer, a Nagynémet Birodalom főépítésze és későbbi fegyverkezési minisztere.