Kövess minket -on és -en!

A katonai kommentátorok többnyire egyetértenek abban, hogy a Kurszk környékén zajló ukrán diverzánsakciónak stratégiai értelme gyakorlatilag nincs, és legfeljebb arra szolgál, hogy erősítse a sorozatos harctéri kudarcok miatt igencsak letargikus ukrán katonák harci morálját.

Miközben értékes erőket von el a folyamatos orosz nyomásnak kitett harkivi frontszakaszról, és azzal a kockázattal jár, hogy végül visszafelé sül el. Ezt a kamikazeoffenzívát minimális nagyságú erők hajtották végre ahhoz képest, amelyet mindkét oldalon bevetettek.

Úgy tűnik, hogy az orosz hadseregben olyan nagy a fejetlenség, hogy senki nem tájékoztat senkit semmiről, így egy nevetséges, pár ezer fős haderő lazán besétálhat ellenállás nélkül. Ha jól értjük, Putyin a „profi” hadseregét valahol a szibériai tajgában rejtegeti egy hipotetikus háború esetére a NATO-val, miközben tizenéves újoncokat teherautószámra küld a halálba, hogy lassítsák az inváziót, amelyet az orosz propaganda szerint a NATO zsoldosai hajtanak végre. Mindezt az orosz hírszerzés inkompetenciája tette lehetővé, nem az emberhiány.

Ukrajna eddig legalább egymillió 500 ezer katonát mozgósított, ez obszcén módon hatalmas mennyiség, míg Oroszország csak 800 ezret. A háború elején és közepén az ukránok megszokták, hogy többszörös túlerőben vannak az oroszokkal szemben, és a helyzet most úgy néz ki, hogy 600 ezer orosz és 800 ezer ukrán katona feszül egymásnak a frontokon, és figyelembe véve, hogy az oroszokkal ellentétben az ukránok nulla rotációt engedélyeznek, és mindenki, aki bent van, az a végsőkig van bent, könnyen nyomon követhető a hadviselésük abszurd állapota.

Most adjuk hozzá az orosz tízszeres tüzérségi fölényt és azt a tényt, hogy a csapatoknak csak egy kis része vesz részt közvetlen konfrontációban, és hirtelen a veszteségek aránya kezd úgy kinézni, ahogyan kinéz. A BBC orosz nyelvű adása a Mediazonával együtt elemezte a nyílt forrásból származó információkat, hogy megállapítsa az Ukrajna inváziójakor elesett 61 ezer orosz katona nevét, akiknek 48 százaléka a harcok kezdetekor nem tartozott az orosz fegyveres erőkhöz. A valós veszteségek nyilvánvalóan sokkal magasabbak, mint amennyi nyílt forrásokból megállapítható. Szakértők szerint az orosz temetők, háborús emlékművek és gyászjelentések elemzése a valós halálozási szám 55-70 százalékát fedi le, ami azt sugallja, hogy az orosz hadsereg vesztesége 87-111 ezer halott lehet.

Az orosz számokat könnyű ellenőrizni. Nem rejtegetik őket, és az elesettekről gyászjelentést közölnek szülővárosuk újságjai. A 80-100 ezres tartományban vannak, attól függően, hogy a Wagner-csoport, a büntető zászlóaljak és az exukrajnai orosz „népköztársaságok” haláleseteit „hivatalos haláleseteknek” számítjuk-e. Az ukránok vesztesége jóval nagyobb, de ez a szám államtitok. A kijevi rezsim azonban csak annyira rafkós, hogy megszünteti a halott katonák bérének kifizetését, miközben a családjaiknak letagadja, hogy elestek.

Lloyd Austin amerikai hadügyminiszter márciusi közlése szerint több mint 315 ezer orosz katona halt vagy sebesült meg akció közben. Röviddel később azonban amerikai tisztviselők elismerték, hogy Moszkva gyorsabban és hatékonyabban töltötte fel sorait, mint bárki várta volna. („They’ve grown back”: How Russia surprised the West and rebuilt its force, defensenews.com, 2024.05.21.) Kínai, észak-koreai és iráni szövetségesei támogatásának is köszönhetően Oroszország sokkal gyorsabban regenerálta haderejét a vártnál, holott az amerikai hírszerzés korábban még úgy becsülte, hogy legalább egy évtizedre lesz szüksége hozzá. (Russia has „almost completely” rebuilt its military: US official, thedefensepost.com, 2024.04.04.)

Oroszország a lőszerek, rakéták és tankok tekintetében az egész NATO-t lekörözi, annak ellenére, hogy 2023-ban alig 100 milliárd dolláros védelmi költségvetése és 2000 milliárd dolláros GDP-je volt. Hasonlítsuk ezt össze az USA/NATO együttes 1470 milliárd dolláros védelmi költségvetésével és 45 ezer milliárd dolláros GDP-jével. Hogyan lehetséges ez? Röviden, „az Egyesült Államok és a NATO-szövetségesek olyan háborút folytatnak, amelyet szeretnének megnyerni, míg Oroszország olyan háborút folytat, amelyet szerinte meg kell nyernie, vagyis a létéért harcol”. A Pentagon és az amerikai hadiipar számára ez tehát nagyrészt csak a szokásos biznisz, elsődleges szempontként a profittal, miközben a tüzérségi lőszerellátási lánc (az ún. raktármélység) az Egyesült Államokban „nagyon rossz állapotban van”. (Why Russia is far outpacing US/NATO in weapons production, responsiblestatecraft.org, 2024.08.14.)

Oroszország háromszor gyorsabban gyárt tüzérségi lőszert, mint az USA és Európa együttvéve. Míg a korai becslések szerint Moszkva évente körülbelül 3 millió tüzérségi lövedéket tud előállítani, a legfrissebb előrejelzések szerint éves kapacitása eléri a 4,5 millió darabot. (Russia is producing artillery shells around three times faster that Europe and The US, mil.in.ua, 2024.05.26.) Ha nagyszabású konfliktus törne ki Európában, az Egyesült Királyság alig több mint egy hét alatt kimerítené meglévő arzenálját. Németország néhány napon belül kifogyna a munícióból, vagy egy gyors hadműveleti tempójú háborúban néhány órán belül. (The guns of Europe: defence-industrial challenges in a time of war, iiss.org, 2023.06.19.) Az orosz hadsereg felőrlő háborúkat vívhat a felmorzsolódás és az időjárás során egyre növekvő veszteségek ellenére. A legtöbb NATO-ország hadseregét és hadiiparát nem arra tervezték, hogy szembenézzen egy ilyen fenyegetéssel, ezért aztán a NATO nem is áll készen egy háborúra. (NATO is not ready for war: assessing the military balance between the Alliance and Russia, hudson.org, 2024.06.28.) Oroszország tehát politikai és katonai vezetőinek nyilvánvaló töketlenkedése ellenére is nyerésre áll Ukrajnában, mert a nyers mérőszámokat még ők sem képesek elcseszni, bármennyire igyekeznek is.

Kövess minket -on és -en!

1945. május 2-án adták meg magukat a Nagynémet Birodalom (Großdeutsches Reich) fővárosát, Berlint védő német erők a szovjet Vörös Hadseregnek.

Izraeli tinédzset vettek őrizetbe és ítéltek pénzbüntetésre, miután „náci” tisztelgést hajtott végre Auschwitzban. Az izraeli oktatási minisztérium is reagált a történtekre, elfogadhatatlannak nevezte a kiskorú viselkedését. 

Niedermüller Péter lelkes antifasiszta. Hithű kommunista, no meg persze zsidó is. A véleményszabadság a legkisebb mértékben sem érdekli, az újbaloldalhoz hasonlóan a vélemény addig fontos neki, amíg beleilleszthető az ő nézetrendszerébe.

Egy angol nemzetiszocialista csoport ünnepelte Adolf Hitler születésnapját az angliai Oldhamben található Duke of Edinburgh nevű pubban – számolt be róla a Manchester Evening News.

Nem biztos, hogy egyáltalán érdemes még szót vesztegetni a franciaországi parlamenti választásokra, legfeljebb néhány groteszk jelenségre azok apropóján.

Egy párizsi zsidó férfit megtámadott két fiatal, akik megpróbálták megerőszakolni, miután felfedeztek a telefonján egy izraeli zászlót.

A fehér fajvédelmet hirdető Patriot Front csoport vonult fel Des Moines belvárosában, arcukat biztonsági okokból eltakarva és zászlókat lengetve. 

A Führer születésnapján a magyar rádió ünnepi műsor keretében emlékezett meg a német nép vezéréről.

Gérald Darmanin francia belügyminiszter ígéretet tett rá, hogy még a választások előtt betiltja a GUD nevű szélsőjobboldali diákszervezetet.

Sokan vérmes reményeket fűznek Trump következő elnöki ciklusához, egyebek mellett a világbéke megteremtését is várva tőle. Számos előjel azonban arra utal, hogy csalódni fognak a várakozásaikban. 

A Bild információi szerint Jéna és Weimar között letartóztatták a Hammerbande néven elhíresült bolsevista terrorszervezet vezetőjét, a 31 éves Johann Guntermannt. Guntermannt tartják a Hammerbande ötletgazdájának és vezetőjének, aki 2020 óta szökésben volt.

Nyomozás indult két kiskorú ellen, akik egy „neonáci” szervezet alapítóiként, illetve tagjaiként megrongálták egy zsidó temető kőtábláit Aradon.

Világháborús megemlékezést tartottak a Gánt község közelében található Kápolnapusztán.

Kádár ugyan nem törekedett rá, de Rákosi és Nagy Imre küzdelmében egyfajta harmadik erőnek tekintették őt. Kifelé a pártvezetés egységét mutatta, a színfalak mögött viszont elvi és gyakorlati okokból is Rákosihoz állt közelebb, és tudta, ha a főtitkár bukik, akkor neki is mennie kell.

Július 15-én hét hónap börtönre ítélték Hans Jørgen Lysglimt Johansent, a Szövetség – Alternatíva Norvégiának (Alliansen – Alternativ for Norge) párt elnökét.