Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
1945. január 28-án délelőtt a szovjetek négy harckocsival elérték és lezárták a Dunapentele–Perkáta és Perkáta–Adony útvonalakat.
Délután hat harckocsi támogatásával keletről támadást indítottak Perkáta elfoglalására, de az itt védekező 23. páncélos-felderítőosztály a betört szovjet csoportokat visszaverte.
Az előretört szovjet ékek már az 5. SS-páncéloshadosztály jobbszárnyát és Ullrich SS-Standartenführer Felsőcikolamajorban lévő harcálláspontját fenyegették. A veszély elhárítása érdekében 11.00 óra körül a hadosztály egy kisebb páncélozott harccsoportja Felsőcikolamajortól délnyugati irányban támadást indított és Alsócikolamajornál, a 143-as magaslat környékén öt szovjet harckocsiba ütközött, amelyekkel felvette a harcot.
A IV. SS-páncéloshadtest a kapott parancs szerint a Duna és a Velencei-tó között védelembe ment át. Az éjszaka folyamán visszavett arcvonal Adonytól a Duna nyugati partján a Váli-torkolatig, onnan a Váli-víz délnyugati partja mentén Baracska déli részén és Pettenden át Kápolnásnyékig húzódott. Adonyba csupán az 5. SS-páncéloshadosztály ellátó alakulataiból felállított riadózászlóalj védett. Innen északra a 10. SS-páncélgránátos-ezred volt védelemben. Az Aggszentpéternél létesített hídfőt a 9/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj még mindig tartotta.
Aggszentpéter és Baracska déli része között a 9. SS-páncélgránátos-ezred zöme és a 3. SS-páncéloshadosztály 5/I. SS-páncélgránátos-zászlóaljának részei helyezkedtek el. A Baracska–Pettend műutat az 5. SS-páncélos-felderítőosztály fedezte.
Reggel a 9/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj ellenlökése Aggszentpétertől keletre, Kishalom és a német hídfő között visszafoglalta a korábbi német állásokat és ezzel helyreállította az arcvonalat. A szovjet csapatok harckocsik támogatásával betörtek Baracska déli részébe is, de a 9. SS-páncélgránátos-ezred másik két zászlóaljának katonái felszámolták a betörést és kilőttek négy M4A2 Sherman harckocsit.
Napközben a szovjetek a Váli-víz mentén a Dunától Kishalomig számos századerejű támadást indítottak, hogy lekössék a németek erejét. A Nagytétény–Pusztaszabolcs vasútvonal mentén zászlóaljnyi erővel be is törtek, de egy német ellenlökés visszavetette őket.
|
|
|
|
|
|
Baracskánál már nem volt ilyen könnyű megállítani őket. A hadosztály erejű szovjet csoportosítás számos zászlóalj-, illetve ezred erejű támadást indított, amelyeket alkalmanként mintegy 10 páncélos is támogatott. A szovjetek kíméletlen harcban elfoglalták Baracska déli részét, ezzel a település a temető kivételével már a kezükben volt. A temetőt az SS-páncélgránátosok még tartották.
A támadás délnyugat felé tovább folytatódott. Többször megismételt ezrednyi erővel végrehajtott támadás után a 10 harckocsival előretörő szovjetek Pettendet is elfoglalták.
Január 29-én a Nagytétény–Pusztaszabolcs vasútvonal mentén a szovjeteknek sikerült betörni az 5. SS-páncéloshadosztály védelmébe. A németek azonnal ellenlökést indítottak.
Baracskától keletre a hadosztály védelmét 25 harckocsi és jelentősebb lövészcsapatok rohamozták meg észak felöl. A támadás során a szovjetek elfoglalták Kishalmot és Aggszentpétert. A helységtől északkeletre tartott hídfőt a 9/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj kénytelen volt kiüríteni.
A szovjetek tovább folytatták az előrenyomulást és 20 páncélossal elérték a Szinatelep vasútállomástól három kilométerre északra lévő magaslatot.
Pettend felől 20 másik harckocsival betörtek a 3. SS- és 5. SS-páncéloshadosztály itt harcoló erőinek hátába és déli irányban előretörve két kilométert haladtak. A betörés körül heves harcok alakultak ki.
Január 30-án a IV. SS-páncéloshadtest arcvonalát Velence és a Pusztaszabolcs–Nagytétény vasútvonal között igen erős szovjet támadások érték, amelyeket mintegy 60 páncélos támogatott. A támadások súlypontja Aggszentpéternél volt, ahol az előző nap a szovjetek hídfőt foglaltak a Váli- víz délnyugati partján. A szovjetek áttörték az 5. SS-páncéloshadosztály hézagos védővonalát, majd betörésüket egy három kilométer mély és hat kilométer széles hídfővé szélesítették ki.
A páncélosok támogatásával előretörő szovjetek az 5. SS- és 10. SS-páncélgránátos-ezredek részeit Kishalomtól nyugatra bekerítették. A IV. SS-páncéloshadtest ekkor úgy határozott, hogy az 5. SS-páncéloshadosztály minden rendelkezésre álló erejével (vagyis az 5. SS-páncélos-felderítőosztállyal, 5. SS-páncélos-utászzászlóaljjal és az 5. SS-páncélosezred harccsoportjával) Alsó-Besnyő körzetéből észak felé támadást indít. Ehhez Kápolnásnyék irányából a 3. SS-páncéloshadosztály 6. SS-páncélgránátos-ezrede csatlakozott, amely keleti irányban előretörve próbálta megállítani a szovjeteket.
|
|
|
|
|
|
Dél körül az 5. SS-páncélosezred 14 páncélossal rendelkező harccsoportja harcérintkezésbe került a támadó szovjet páncélosokkal és estig 17 darabot lőtt ki közülük.
A két SS-páncéloshadosztály támadása végül eredményre vezetett és heves harcok közepette sikerült megállítaniuk a szovjet támadást. A két hadosztály bekerített erői időközben kitörtek a szovjet gyűrűből és csatlakoztak saját alakulataikhoz.
Január 31-én kora reggel a németek egy ellenlökése a IV. SS-páncéloshadtest arcvonalán Aggszentpétertől nyugatra elakadt. A hadtest arcvonalán Szinateleptől egészen Velencéig összesen négy szovjet csapatösszevonást azonosítottak.
Az 5. SS-páncéloshadosztály vonalai ellen nem sokkal ezután a szovjetek támadásba lendültek. A hadosztály alárendeltségében volt a 303. rohamtüzérdandár is, állományában 12 bevethető StuG. III rohamlöveggel.
A Pusztaszabolcs–Nagytétény vasútvonal mentén ezrednyi erejű lövészkötelékkel és kilenc harckocsival előretörő szovjetek a 10/I. SS-páncélgránátos-zászlóaljat Iváncsa vasútállomásáig vetették vissza és az innen két kilométerre északnyugatra lévő tanyát is birtokba vették. 224A támadás során a 9/I. SS-páncélgránátos-zászlóaljnak is fel kellett adnia állásait Szinatelepnél és visszahúzódnia a Váli-víz délnyugati partjára. Ezzel a németek az utolsó hídfőjüket is elveszítették a Váli-víztől északkeletre.
Az Iváncsa vasútállomástól északnyugatra elveszített tanya visszafoglalására az 5. SS-páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja ellenlökést indított és nem sokkal később ki is szorította innen a szovjeteket.
A szovjetek által Aggszentpétertől nyugatra elért betörés ellen Alsó-Besnyő felöl az 5. SS-páncéloshadosztály egy harccsoportja északi irányban, a 3. SS-páncéloshadosztály 6. SS-páncélgránátos-ezrede pedig Kápolnásnyéktől déli irányban indított támadást.
A német támadás a jelentős szovjet ellenállás ellenére elérte Aggszentpéter nyugati előterét. Mivel az 5. SS-páncéloshadosztály páncéloscsoportját 11.00 óra körül az Alsócikolamajorig jutott szovjet 18. harckocsihadtest ellen dél felé kellett átcsoportosítani, a visszafoglalt terület egy része újra szovjet kézbe került. Ennek ellenére az Aggszentpéternél elért helyi sikerek nyomán a IV. SS-páncéloshadtest arcvonalát több helyen sikerült kelet felé kitolni.
A hadosztály januári harcai során 639 halottat (ebből 27 tiszt), 2299 sebesültet (ebből 63 tiszt) és 141 eltűntet (ebből kettő tiszt), összesen 3079 főt veszített.
|
|
|
|
|
|
Február 1-én reggel a IV. SS-páncéloshadtest arcvonalán a szovjet 26. hadsereg 18. harckocsihadtestének 14 páncélosa zászlóaljnyi gyalogsággal délről betört Adonyba. Az 5. SS-páncéloshadosztály itt harcoló erőit kivetették állásaikból és a település északnyugati részébe szorították vissza.
A németek hamarosan ellentámadásba lendültek. Az 5. SS-páncélosezred megmaradt Panthereinek támogatásával az SS-páncélgránátosok heves utcai harcok során visszafoglalták Adony nyugati felét. Innen öt szovjet harckocsi és egy önjáró löveg kilövését jelentették.
Ezzel egy időben észak felől, a Váli-víz torkolatánál a 9/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj igen hézagos arcvonalán a 4. gárdahadsereg 3. gárda-légideszant-hadosztályának osztagai is Adony felé szivárogtak át.
Aggszentpétertől nyugatra a 23. harckocsihadtest 25 páncélosa és a 113. lövészhadosztály ezred, illetve zászlóalj erejű lövészcsoportjai próbálkoztak. Helyi betöréseiket a két SS-páncéloshadosztály csatlakozásán a németek felszámolták.
Február 2-án a szovjet csapatok az időközben visszavonulásba kezdett 5. SS-páncéloshadosztály után vetették magukat. Pirkadatig 15 páncélosuk egészen Seregélyesig tört előre. Nem csak a 3. páncéloshadosztály és a IV. SS-páncéloshadtest harcálláspontja volt itt, de reggel 08.00 órától a helység keleti felében tartózkodott az 5. SS-páncéloshadosztály törzse is.
A szovjet harckocsik tűz alá vették Seregélyest. A kibontakozó küzdelem során a németek kénytelenek voltak feladni a település keleti felét.
Hogyan történt mindez? A IV. SS-páncéloshadtest 5. SS-páncéloshadosztálya hajnali 02.00 órakor kezdte meg csapatai visszavonását a kijelölt arcvonalra. Az alakulatok mozgását itt is nagy tűzerővel rendelkező utóvéd-osztagok fedezték.
Az átcsoportosítás egy ideig zavartalanul folyt, majd a szovjet lövészerők a 23. harckocsihadtest 30 páncélosával Pusztaszabolcsnál visszavetették az utóvédeket és a Seregélyes felé vezető vasútvonal két oldalán áttörték a németek vonalait. A harckocsihadtest 15 páncélossal (ezúttal már kísérő gyalogság nélkül) Seregélyestől két kilométerre keletre tört előre. A 3. páncéloshadosztály és az 5. SS-páncéloshadosztály harccsoportjai páncélos-támogatással felvették velük a harcot.
Ettől a naptól kezdve a magyar 1. SS-rohamvadász-ezred részei újra az 5. SS-páncéloshadosztály alárendeltségében harcoltak.
|
|
|
|
|
|
Február 3-ára virradó éjjel a IV. SS-páncéloshadtest 5. SS-páncéloshadosztálya továbbra sem volt irigylésre méltó helyzetben. A sűrű köd és a sötétség leple alatt a szovjetek elérték Seregélyes északkeleti, keleti és délkeleti szélét is. A rossz látási viszonyok miatt a németek először fel sem tudták mérni, mekkora szovjet erőkkel állnak szemben, de 3. páncéloshadosztály csapataival közösen ellenlökésbe kezdtek. A két páncéloshadosztály a körzetben mindössze nyolc-nyolc bevethető páncélossal rendelkezett.
Amint megvirradt, a németek 27 szovjet páncélost számoltak össze Seregélyes körül. Napközben tovább dúlt a harc Seregélyes és Dinnyés között. Seregélyest a 10. SS-páncélgránátos-ezred, a 23/I. „Norge” SS-páncélgránátos-zászlóalj, az 5. SS-páncélosezred maradványai és a 3. páncéloshadosztály kisebb kötelékei védték. Estig a németek itt nem végleges jelentéseik szerint 12 szovjet páncélost lőttek ki.
A Seregélyestől északnyugatra előretörő szovjetek a településtől északra délután bekerítették a 9. SS-páncélgránátos-ezred egy részét és az éppen tüzelőállást váltó 5. SS-páncélos-tüzérezred parancsnoki törzsét. Kiszabadításukra Vogt SS-Hauptsturmfüher 23/I. „Norge” SS-páncélgránátos-zászlóalja és az 5. SS-páncélosezred néhány bevethető harckocsija estefelé Seregélyesről északi irányban sikeres támadást indított. Miután a bekerített kötelékeket felmentették, Vogt páncélgránátosai a még német kézben lévő Dinnyés felé fordultak, amelyet a szovjet lövészzászlóaljak délkelet felől egész nap rohamoztak.
A heves küzdelem ellenére a szovjetek több helyen harc nélkül kerülték meg az 5. SS-páncéloshadosztály támpontjait és a köd leple alatt zavartalanul nyomultak tovább nyugat felé. Este a hadosztály harcálláspontját ugyancsak Belsőbárándra helyezték át.
A szovjetek gyors előrejutásának oka a Balck-seregcsoport szerint az volt, hogy az 5. SS-páncéloshadosztály első vonala nem volt egyértelmű. A hadosztály egyes részei Szabadegyházánál álltak, de innen Csiribmajorig nem voltak német állások.
Csiribmajortól Gárdonyig már ismét a hadosztály csapatai tartották megszállva a terepet. Gárdonytól délnyugatra egy második biztosító vonalat is létrehoztak, de emiatt a rés lezárására nem maradt elég bevethető német alakulat. Ekkor a Balck-seregcsoport beavatkozott, és utasította az 5. SS-páncéloshadosztályt a rés mielőbbi lezárására.
A Balck-seregcsoport 12 óra 35 perckor beszámolt a Dél Hadseregcsoportnak az 5. SS-páncéloshadosztálynál történtekről. Eszerint Ullrich SS-Standartenführer, a hadosztály parancsnoka az éjszaka saját elhatározásából kettős vonalat alakított ki a Velencei-tótól délre, s ennek következtében rés keletkezett Szabadegyháza és Csiribmajor között. A Seregélyesnél kialakult veszélyes helyzet megszüntetéséig a seregcsoport a hadosztályt átmenetileg Breith tábornok III. páncéloshadtestének rendelte alá.
A hadosztály ezen a napon csupán négy bevethető Panther harckocsival rendelkezett. Páncélgránátosai egy átlagos és hat leharcolt zászlóaljban mintegy 600 főnyi harcoslétszámmal vettek részt a harcokban. Az 5. SS-páncélos-tüzérezred hat könnyű és négy nehéz üteggel adhatott tűztámogatást. A támadásra korlátozottan még mindig alkalmasnak tartott hadosztály mozgékonysága 40 százalék volt.
|
|
|
|
|
|
Február 4-ére virradó éjszaka a hadosztály 9. SS-páncélgránátos-ezredét Seregélyestől északra visszaszorították a Margit-vonalba. A szovjet 104. lövészhadtest gyalogsága napközben a helységtől északnyugatra a Margit-vonal állásrendszerébe is betört.
A hadosztály erői a 303. rohamtüzérdandár StuG. III rohamlövegeivel megerősítve támadást indítottak a Dinnyéstől keletre és a 128-as magassági pont körül elhelyezkedő szovjetek ellen. Dinnyéstől délre a rohamlövegekkel támogatott SS-páncélgránátosok erős szovjet páncéltörő reteszállásba ütköztek, ezért a páncéltörő ágyúkat dél felé kikerülték és inkább a Seregélyestől északra harcoló szovjetekkel vették fel a harcérintkezést.
Dinnyés ellen délkeleti és északkeleti irányból a több – páncélosokkal támogatott – század és zászlóalj erejű szovjet támadás indult, de a helységet a német csapatok továbbra is tartották.
A III. páncéloshadtest aznap a Dinnyés és Sárosd között vívott súlyos harcok során 12 szovjet páncélos kilövését jelentette.
Február 5-ére virradó éjszaka az 5. SS-páncéloshadosztály Seregélyesnél álló erőit a szovjetek erős tüzérségi előkészítés után három irányból rohamozták meg. A páncélos-támogatással támadó kötelékek betörtek a településre és elfoglalták.
A szovjetek napközben Seregélyes északnyugati kijáratánál és Dinnyéstől négy kilométernyire délnyugatra betörtek a Margit-vonalba. Az SS-csapatok a helyi betörések felszámolására 15.00 óra körül ellenlökést indítottak.
Délután Dinnyést is három alkalommal érték szovjet támadások. Az északkeleti, keleti és délkeleti irányból zászlóaljnyi erővel indult rohamokat a németek sorra visszaverték.
Az 5. SS-páncélosezred este mindig csupán négy bevethető Panther harckocsival rendelkezett. A hadosztálynak alárendelt 303. rohamtüzérdandár 21 StuG. III rohamlövegéből mindössze hét volt harcképes.
Február 6-ára virradó éjjel az 5. SS-páncéloshadosztály jobbszárnyán igen súlyos helyzet alakult ki. A szovjetek továbbra is Seregélyesnél akartak áttörni Székesfehérvár felé. A szovjet 23. harckocsihadtest 12 páncélossal betört az SS-páncélgránátosok vonalaiba. Noha a németek nyolc páncélost kilőttek (ebből ötöt közelharcban páncélököllel), a veszély egyáltalán nem múlt el.
A szovjetek éjszaka Seregélyestől északnyugatra, a vasúti hídnál ismét betörtek. Előretörésüket a németek csak Külsőbárándnál, az 5. SS-páncélos-tüzérezred állásai előtt tudták feltartóztatni. Hajnali 03.00 órakor a 9. SS-páncélgránátos-ezred részei a betörés felszámolására ellenlökést indítottak és a támadókat Seregélyes felé vetették vissza.
Délelőtt a szovjetek újra támadtak. A sűrű ködben 20 páncélossal és lövészalakulatokkal Seregélyesről északnyugati irányban indítottak támadást. A Székesfehérvár felé vezető út két oldalán támadó szovjetek szétszórták a 9. SS-páncélgránátos-ezred részeit és elfoglalták Jánosmajort. Az uralgó 130-as magaslat (Lászlóhegy) szovjet kézbe került.
Ezzel a szovjet csapatok Jánosmajornál mintegy másfél-két kilométeres rést ütöttek az SS-hadosztály arcvonalán. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy 12 szovjet páncélos Börgöndig tört előre. A 23. harckocsihadtest erői a Dinnyést védő 23/I. „Norge” és 24/I. „Danmark” SS-páncélgránátos-zászlóaljakat, valamint a magyar 1. SS-rohamvadász-ezred részeit elvágták az 5. SS-páncéloshadosztály főerőitől és öt kilométer mélységben beékelődtek a III. páncéloshadtest védelmébe.
A Jánosmajornál tátongó rés lezárására dél körül harcba vetették a „Flieder” („Orgona”) fedőnevű harccsoportot.651 A páncéloscsoport a Sárkeresztúr–Székesfehérvár vasútvonaltól délre indított támadást. A kezdeti lendület nemsokára elfogyott, és a 3. SS-páncéloshadosztálytól kölcsönkapott Tigerek elakadtak. A támadás nem járt eredménnyel.
A rendkívül meggyengült 5. SS-páncéloshadosztályt napközben visszaminősítették harccsoporttá.
Február 7-én az 5. SS-páncéloshadosztály legyengült csapatai a tartalékból bevetett német 1. páncéloshadosztály harccsoportjaival közösen reggel 08.00 órakor támadást indítottak a Margit-vonalba Seregélyestől északnyugatra betört szovjet csapatok ellen. A hajnali 02.00 órától Fövenypusztánál gyülekező 1. páncéloshadosztály balszárny-harccsoportjának a 3. páncéloshadosztály részeit is alárendelték. A támadást a 73. páncélos-tüzérezred ütegei is támogatták.
Az 1. páncéloshadosztály balszárnyán harcoló 113/I. páncélgránátos-zászlóalj az I/1. páncélososztály Panthereivel és az 509. nehézpáncélos-osztály 16 Tiger B nehézharckocsijával visszafoglalta Börgöndöt, ahol szovjet páncélosokba ütköztek. A páncélozott harccsoport később déli irányban támadott tovább, hogy birtokba vegye a 130-as magaslatot. A magaslat körül délután még 12 szovjet páncélos védekezett.
Az 1. páncélgránátos-ezred századai a 24/I. páncélososztály négy harckocsijával, Mischke százados 1/5. páncélosszázadának 10 Pantherével, az 1/3. páncélos-felderítőszázaddal, a 37. páncélvadászosztály önjáró páncéltörő ágyúival és a 37. páncélos-utászzászlóalj részeivel északnyugati irányból támadást intéztek a Jánosmajor körül védekező szovjetek ellen. A harcokban 17 szovjet páncéltörő ágyút semmisítettek meg, vagy ejtettek zsákmányul.
Miután Jánosmajort birtokba vették, a harccsoport erői délkeleti irányban folytatták előretörésüket. A szovjetek ellenlökéssel próbálkoztak, de nem jártak eredménnyel. Az 1. páncéloshadosztály az 5. SS-páncéloshadosztály részeivel közösen hamarosan elérte a Seregélyestől közvetlenül északnyugatra lévő út- és vasútkereszteződést.
A helységtől északnyugatra lévő közúti hidat a szovjetek felrobbantották. A 37. páncélos-utászzászlóalj 2. századának katonái a közelben elhelyezkedő vasúti híd őrségét lerohanták. A szovjet páncéltörő ágyúk az akció során több utász-lövészpáncélost kilőttek. Hamarosan ez a híd is a levegőbe repült – ezúttal a németek kezétől. Ezután a német harccsoport észak felé fordult és a 130-as magaslat felé indított támadást. Céljuk a Bradel-harccsoporttal való egyesülés volt.
Ezalatt Dinnyésnél a helységet védő SS-páncélgránátosok erőtlen szovjet támadásokat vertek vissza.
A sikeres támadás során a németek visszafoglalták az 5. SS-páncéloshadosztály Seregélyes körül elveszített állásait és kiszorították a szovjeteket a Margit-vonalból. A harccsoportok összesen 12 szovjet páncélos kilövését jelentették.
Február 8-án az 5. SS-páncéloshadosztály harccsoportnyi erőre zsugorodott csapatai az 509. nehézpáncélos-osztály Tiger B nehézharckocsijaival támadást indítottak a 130-as magaslat környékének elfoglalására. Ez volt az utolsó terepszakasz, amely még a Margit-vonalból a szovjetek kezén volt.
A németek kemény küzdelemben elfoglalták a magaslatot. A harcok közben 10 szovjet harckocsi, három önjáró löveg és 16 páncéltörő ágyú megsemmisítését jelentették. A szovjetek élőerő-veszteségét – talán eltúlozva – körülbelül ezer halottra becsülték. Hadifoglyok ejtéséről a jelentés nem tett említést. A németek 50 főt veszítettek, öt német nehézharckocsi könnyen javítható sérüléseket szenvedett.
A harcok befejeztével az 509. nehézpáncélos-osztály harckocsijait Falubattyánhoz rendelték, ahol a III. páncéloshadtest tartalékába kerültek.
Február 9-én a hadosztály harccsoportja Dinnyéstől délnyugatra folytatatta a 130-as magaslat környékének megtisztítását. A szovjetek mintegy 300 fős kötelékét keleti irányba vetették vissza.
Napközben a szovjetek zászlóaljnyi erővel előretörtek a Dinnyéstől nyugatra vezető vasútvonal mentén és a településen védekező mintegy 180 főnyi SS-páncélgránátost elvágták a hadosztálytól. A községet támadó páncélosok közül a németek három ISZ–2 nehézharckocsit kilőttek.
Az 5. SS-páncélosezred aznap jelentette felállítása óta az ezredik kilőtt szovjet páncélosát.
Február 10-én az 5. SS-páncéloshadosztály visszakerült a IV. SS-páncéloshadtest alárendeltségébe.657 A leharcolt SS-csapatok arcvonalán a harcok hevessége alább hagyott.
Aznap a hadosztály bevethető páncélosállománya hét Panther és két Panzer IV harckocsiból állt. A páncélgránátosok két gyenge és öt leharcolt zászlóalja mindössze 450 harcképes katonával rendelkezett. A tüzérség hat könnyű és négy nehéz ütege változatlanul tűzkész volt. A támadásra még korlátozással alkalmasnak vélt hadosztály mozgékonysága csupán 44 százalék volt.
Február 11-én a Székesfehérvár déli szélére visszavont hadosztály számára kedvező, viszonylag nyugodt időszak vette kezdetét. A szemben álló felek csupán kölcsönös felderítő vállalkozásokat hajtottak végre egymás állásainak feltérképezése céljából és eközben kisebb tűzharcokat vívtak.
Február 13-ig a hadosztály – három nap alatt – 19 halottat és 50 sebesültet veszített. Egy katona baleset áldozata lett, 13 fő pedig megbetegedett.
Az 5. SS-páncéloshadosztály napi létszáma február 13-án 255 tiszt, 2187 altiszt és 7447 legénységi állományú katona (összesen 9889 fő) volt. Ebbe 750 fő páncélos nélküli kezelőszemélyzet is beleértendő. A hadosztály harcoslétszáma 90 tiszt, 647 altiszt és 2612 katona (összesen 3349 fő) volt.
A hadosztály páncélosereje három Panzer IV harckocsiból (ebből bevethető egy), 15 Panther harckocsiból (ebből bevethető hét), öt StuG. IV rohamlövegből (ebből bevethető egy) és 10 javítás alatt álló Jagdpanzer IV vadászpáncélosból állt.
Február 17-én az 5. SS-páncéloshadosztály már 12 bevethető Panther és négy Panzer IV harckocsival, valamint két StuG. IV rohamlöveggel rendelkezett. A páncélgránátosok harcoslétszáma egy erős és egy közepesen erős összevont ezredcsoportban mintegy 700 fő volt. Az 5. SS-páncélos-tüzérezred tűzerejét öt könnyű és három nehéz üteg jelentette. A támadásra korlátozottan alkalmas hadosztály mozgékonysága 44 százalék volt.
Február 18-án a hadosztály arcvonalán két szovjet lövészzászlóalj öt harckocsi támogatásával korlátozott célú támadást indított és elfoglalta Dinnyést. A németek ellenlökései sikertelenek maradtak, s csupán a település vasútállomását tudták megtartani.
Február 23-án a hadosztály átvette a 3. SS-páncéloshadosztály korábbi arcvonalszakaszát, amely Székesfehérvár déli szélétől Moháig terjedt. Az új állások jobbszárnyán a 10. SS-páncélgránátos-ezred, a balszárnyon pedig 232a 9. SS-páncélgránátos-ezred rendezkedett be. Az 5/II. SS-páncélososztály ugyancsak a balszárnyon állomásozott.
Február 24-én az 5. SS-páncéloshadosztály nyolc harcképes Panther és két Panzer IV harckocsival, valamint négy Jagdpanzer IV vadászpáncélossal rendelkezett. A páncélgránátosok egy erős és egy közepesen erős összevont ezredcsoportban 700 főnyi harcoslétszámot jelentettek. Az 5. SS-páncélos-tüzérezred ismét hat könnyű és négy nehéz üteggel rendelkezett. A korlátozott célú támadásra alkalmas hadosztály mozgékonysága 45 százalék volt.
A februári harcok alatt a hadosztály 266 halottat (ebből 17 tiszt), 1242 sebesültet (ebből 47 tiszt) és 397 eltűntet (ebből kettő tiszt), összesen 1905 főt veszített.
Március 3-án a hadosztály bevethető páncélosállománya kilenc Panther és három Panzer IV harckocsiból, négy StuG. IV rohamlövegből és hat Jagdpanzer IV vadászpáncélosból állt. A páncélgránátosok harcoslétszáma két közepesen erős zászlóaljban, egy erős és egy közepesen erős összevont ezredben körülbelül 1300 főt tett ki. Két alárendelt zászlóalj feltöltés alatt állt. Az 5. SS-páncélos-utászzászlóalj mintegy 300 harcképes katonával rendelkezett. A hadosztály tüzérségét hat könnyű és négy nehéz üteg alkotta. A támadó feladatokra korlátozottan alkalmas csapatok mozgékonysága 46 százalék volt.
Mivel a IV. SS-páncéloshadtest egyéb alakulataihoz hasonlóan az 5. SS-páncéloshadosztály sem vett részt a „Frühlingserwachen” hadműveletben, a jelentősebb harcok nélküli időszak egészen 1945. március 16-ig, a szovjetek „bécsi támadó hadműveletének” kezdetéig eltartott.
Március 10-én az 5. SS-páncéloshadosztály 13 harcképes Panther és négy Panzer IV harckocsival, egy StuG. IV rohamlöveggel és hét Jagdpanzer IV vadászpáncélossal rendelkezett. A páncélgránátos gyalogság harcoslétszáma két erős, három közepesen erős és kettő átlagos zászlóaljban mintegy 2100 fő volt. Az 5. SS-páncélos-tüzérezred hat könnyű és négy nehéz ütegből állt. A támadásra csak korlátozottan alkalmas hadosztály mozgékonysága továbbra is 46 százalék volt.
Március 14-én az 5. SS-páncélos-felderítőosztály és a 9/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj Csóron, a hadosztály-kísérőszázad pedig Iszkaszentgyörgyön állt hadtest-tartalékban. A hadosztálynak alárendelt 24/I. „Danmark” SS-páncélgránátos-zászlóalj Székesfehérvár nyugati részén állomásozott.
Március 15-én az 5. SS-páncéloshadosztály páncélosállománya 18 Pantherből (ebből bevethető 12), négy (három) Panzer IV-ből és öt (négy) StuG. IV rohamlövegből állt.
Március 16-án kora délután, igen erős tüzérségi elkészítés után a szovjetek 4. és 9. gárdahadseregei támadásba lendültek. A hetekig erődített állásokban harcoló SS-páncélgránátosok a hadosztály páncélosainak repeszgránát-támogatásával visszaverték a szovjet lövészalakulatok rohamait.
A Veszprémben pihentetett 23/I. „Norge” SS-páncélgránátos-zászlóaljat tartalékként Inota körzetébe vonták előre. A hadosztály harcálláspontja aznap Iszkaszentgyörgyön volt.
Március 17-én a Székesfehérvár körül védekező 5. SS-páncéloshadosztály ismét visszaverte a szovjetek egy hadosztálynyi erővel indított támadását.
Március 18-án folytatódtak a szovjet támadások a hadosztály arcvonala ellen. A páncélosokkal és csatarepülőgépekkel támogatott lövészcsapatok már korán reggel rohamra indultak. Az 5. SS-páncélosezred kilenc Panther harckocsija a Székesfehérvár–Mór út mentén, jól álcázott tüzelőállásban várta a támadókat. A németek 50-60 szovjet páncélost számoltak össze. Ebből a Pantherek estig 22 páncélost lőttek ki. Saját veszteségük két harckocsi volt.
Ennek ellenére a szovjet páncélosok még aznap elérték Ullrich SS-Standartenführer Iszkaszentgyörgyön létesített harcálláspontját. A hadosztály balszárnyát vissza kellett vonni Székesfehérvár északi peremére, mert az a 3. SS-páncéloshadosztály visszaszorítása miatt fedezetlenül maradt.
A 9. SS-páncélgránátos-ezred megpróbált támpontszerű védelmet kialakítani a Székesfehérvár–Csór–Várpalota út mentén és így fedezni észak felől a hadosztályt. A jobbszárnyat a szovjetek a székesfehérvári pályaudvarig szorították vissza.
Március 19-én késő délután a szovjet harckocsi- és lövészkötelékek betörtek a Székesfehérvárt védő 5. SS-páncéloshadosztály védelmébe és északkeletről a város közepéig nyomultak előre. Itt azonban a németek meg tudtak kapaszkodni, s tovább folytatták a hadműveleti szempontból rendkívül fontos település védelmét.
Március 20-án a Börgöndnél előretolt állásban harcoló 10/II. SS-páncélgránátos-zászlóaljat a szovjetek elvágták a hadosztálytól és délnyugat felé szorították vissza, miután Székesfehérvár és a Velencei-tó között 23 harckocsi támogatásával mintegy 1200 főnyi szovjet gyalogság indított támadást.
Napközben a III. páncéloshadtest német 1. páncéloshadosztályának sikerült kapcsolatot létesíteni a Székesfehérváron harcoló SS-csapatokkal.
Március 21-ére virradó éjjel az 5. SS-páncéloshadosztály Székesfehérváron védekező erői szovjet betöréseket számoltak fel a város északi és délnyugati részében.
Napközben a szovjetek összevonták erőiket és újabb támadást indítottak a város ellen. Ekkor már a németeket visszaszorították a pályaudvar környékére és Székesfehérvár déli részére.
Dél körül a hadosztálynál helyreállt a napok óta megszakadt híradó-kapcsolat a IV. SS-páncéloshadtest Vilonyán lévő harcálláspontjával. Ezúton közölték Ullrich SS-Standartenführerrel Hitler parancsát, miszerint Székesfehérvárt minden körülmények között tartani kell. A hadosztályparancsnok azonban tisztában volt vele, hogy ez katonai szempontból végrehajthatatlan, s csupán a legyengült hadosztály teljes megsemmisülésével járna. Ezért Hitler utasításával szembeszegülve úgy döntött, másnap hajnalban nyugati-délnyugati irányban kitörnek.
Március 22-én hajnalban az 5. SS-páncéloshadosztály két harccsoportot képezett és megindult a Balaton északi partja irányába. Hack SS-Obersturmbannführer 10. SS-páncélgránátos-ezrede Nádasdladánynál északi arcvonallal biztosította a hadosztály páncélozott részeiből alakított harccsoport délnyugati irányú támadását. A dél felől támadó szovjetek nem tudták megállítani az SS-harccsoportokat, amelyek a térségben bevetett harckocsijaik, rohamlövegeik, lövészpáncélosaik és önjáró tarackjaik legtöbbjét elveszítették a harcok alatt. A németek végül gyalogharcban törtek át.
A hadosztály kitörését igen jelentős mértékben segítette a 9. SS-páncéloshadosztály szívós ellenállása a Balaton északkeleti csücskénél, amelylyel nyitva tartotta a szűk folyosót a visszavonulók számára.
Ullrich és szűkebb törzse 16.00 óra körül jelentkezett a 9. SS-páncéloshadosztály Papkeszin berendezett harcálláspontján, majd egy órával később a III. páncéloshadtestnél Balatonfűzfőn. Este 18.00 órakor az 5. SS-páncéloshadosztály leharcolt erői az arcvonal mögött gyülekeztek.
Az 5. SS-páncélosezrednek aznap már csak egy Panther és két Panzer IV harckocsija volt bevethető, amelyek közül a 201-es toronyszámú Panzer IV-t a szovjetek kilőtték.
Március 23-án a hadosztály maradványai Papkeszi és Balatonkenese között Balatonfűzfő felé verekedték át magukat. Az 5. SS-páncélos-tábori pótzászlóalj Litértől délre próbált meg állásokat létesíteni.
Március 24-én a hadosztály gyenge harccsoportjait a Veszprém–Tapolca útvonal mentén a megmaradt lövészpáncélosokkal gyűjtötték össze, hogy belőlük támpontszerű védelmet alakítsanak ki az előretörő szovjetek feltartóztatására.
Március 25-én a szovjetek elfoglalták Tótvázsonyt. Az 5. SS-páncéloshadosztály részei meglepően erőteljes ellenlökést indítottak, amelynek során négy szovjet harckocsit kilőttek és visszafoglalták a települést.
A 9. SS-páncélgránátos-ezredet vezető Müller SS-Sturmbannführer súlyosan megsebesült. Az ezred parancsnokságával Karl Heinz Bühler SS-Sturmbannführert bízták meg, aki korábban az 5/II. SS-páncélos-tüzérosztály parancsnoka volt. A hadosztály legharcképesebb alakulata a korábban pihentett 5. SS-páncélos-felderítőosztály volt, amelynek parancsnoka ekkor már Fritz Vogt SS-Sturmbannführer volt.
Március 26-án Vogt SS-páncélos-felderítőosztálya egész nap megtartotta a hadosztály arcvonalán, Nagyvázsonynál létesített reteszállást.
Március 27-én a IV. SS-páncéloshadtest középső arcvonalszakaszán harcoló 5. SS-páncéloshadosztály jobbszárnya Sümegtől északra tartotta állásait.
Március 28-án a hadosztályt az 1. páncéloshadosztály erőivel együtt a szovjetek Zalaszentgróttól északra a Zalavég–Csipkerek vonalra vetették vissza.
Március 29-én az 5. SS-páncéloshadosztály visszahúzódott a vasvári Rába-hídfőbe.
Március 30-án a hadosztály harcálláspontját a vasvári hídfő déli részén, a híd közelében rendezték be. Később az SS-csapatok parancsot kaptak, hogy Fürstenfeld körzetében gyülekezzenek. A még harcképes személyi állományt és nehézfegyvereket a Birodalmi Védőállásban kellett alkalmazni.
Nehézfegyverzet terén a hadosztály 1945. április 1-i adatok alapján még rendelkezett egyebek mellett hét Pantherrel (ebből kettő bevethető), két javítás alatt álló Panzer IV harckocsival, négy Jagdpanzer IV vadászpáncélossal, 51 bevethető lövészpáncélossal és páncélgépkocsival, három harcképes 7,5 cm-es páncéltörő ágyúval, 15 löveggel, 110 géppuskával, hat 3,7 cm-es légvédelmi gépágyúval és hat 8,8 cm-es légvédelmi löveggel.
A hadosztály márciusi személyi vesztesége Magyarországon 482 halott (ebből 19 tiszt), 2110 sebesült (ebből 30 tiszt) és 945 eltűnt (ebből kilenc tiszt), összesen 3537 fő volt.
A visszavonulási parancsot végrehajtó alakulatok ezzel birodalmi területre értek és az 5. SS-páncéloshadosztály magyarországi harcai befejeződtek.
A hadosztály ezt követően április 2-ig Fürstenfeldtől délre, illetve Fehringtől északra foglalt állást és vívott védekező harcot május 7-ig. Az 5. SS-páncéloshadosztály zöme 1945. május 8-án brit hadifogságba került.
