Kövess minket -on és -en!

A sörpuccs utáni bírósági eljárás akár véget is vethetett volna Adolf Hitler és az NSDAP politikai karrierjénekám még a per bírája is szimpatizált Németország későbbi vezérének és kancellárjának nézeteivel.

Kilencven éve, 1924. április 1-jén hozta meg a bíróság korántsem tréfás, ám meglehetősen komolytalan ítéletét a Hitler és társai ellen 1923 novemberében megkísérelt hatalomátvétel, a sörpuccs miatt indított perben.

A későbbi vezérrel és kancellárban egy eljárásban állt a bíróság elé Erich Ludendorff, a német hadsereg egykori első világháborús vezérkari főnöke, az NSDAP és annak rohamosztaga, az SA számos vezetője, valamint a puccsban szerepet vállaló, a nemzetiszocialistákkal szimpatizáló müncheni tisztségviselő is. Ugyan a vádlottak egy részét, köztük Adolf Hitlert is bűnösnek találta a bíróság, a puccs kitervelői és végrehajtói győzelemként ünnepelték az ítéletet.

Pedig az eljárás akár véget is vethetett volna Hitler politikai karrierjének. A puccs előtt még csak inkább helyi, bajorországi szinten ismert pártvezérnek ugyanis nem kevesebbel, mint a hazaárulás vádjával kellett szembenéznie. Ezért a weimari rendszerben is életfogytig tartó börtön volt a büntetés felső határa – az osztrák származású Hitler esetében a kiutasítás lehetősége is felmerült.

Azonban főleg Bajorországban, de a szövetségi vezetésben is sokan szimpatizáltak az NSDAP képviselte nézetekkel. Ezért a kormány előbb engedélyt adott, hogy a pert Münchenben rendezzék meg, majd egy Georg Neithardt nevű, radikális jobboldali nézeteiről ismert bírót neveztek ki a bíróság elnökének. A nagyszabású, 24 napig tartó tárgyalás – a vád és a védelem összesen közel 400 tanút idézett be – már csak Ludendorff érintettsége miatt is óriási német, sőt nemzetközi sajtóvisszhangot kapott.

Hitler pedig a főbíró szimpátiáját megérezve (aki hagyta, hogy hosszú, a konkrét kérdésekhez nem kapcsolódó szónoklatokat tartson, a vád tanúinak szavahihetőségét pedig rendszeresen megkérdőjelezte) egyre merészebben viselkedett, és meglátta a lehetőséget, hogy az NSDAP-t hatalmas nyilvánosság előtt minden addiginál szélesebb körben népszerűsítheti.


Az utolsó szó jogán

Adolf Hitler a per végére vádlottból már szinte vádlóvá lépett elő, az első világháború végén forradalmat kirobbantókat, a köztársaság vezetőit szidalmazta, és kijelentette, hogy őket nem a bíróság, hanem a történelem örök ítélőszéke hivatott megítélni. „Egy vezetésre született embert nem kell kényszeríteni. […] Az embernek, aki úgy érzi, a sors akarata, hogy vezesse népét, nincs joga azt mondani: »Ha akartok engem és hívtok, akkor beleegyezem.« Nem! Kötelessége, hogy előre lépjen” – szónokolta az utolsó szó jogán.

Ludendorffot felmentették, Hitler és a többi elítélt a lehetséges legenyhébb büntetést, öt év börtönt kapott. A landsbergi fegyházban látogatókat fogadhatott, özönlöttek hozzá a levelek, miközben ő a Mein Kampf sorait diktálta Rudolf Hessnek. Alig fél évvel később a bajor legfelsőbb bíróság eltörölte büntetésének hátralevő részét. Ugyan ekkorra a köztársaság némileg megszilárdult, az 1929-ben kezdődő gazdasági világválság idején Hitler és az NSDAP a per során szerzett ismertséget is felhasználta, hogy Németország egyik vezető politikai erejeként léphessen fel.

Kövess minket -on és -en!

1941. május 10-én Rudolf Hess, Adolf Hitler helyettese váratlanul Skóciába repült. Arra akarta rávenni Winston Churchill miniszterelnök ellenzékét, hogy kössenek békét Németországgal, amivel elkerülhető lett volna a kétfrontos háború.

1902. május 31-én kötötték meg a második búr háborút lezáró vereenigingi egyezményt. A terepadottságokat és korszerű lőfegyvereiket jól kihasználó búrok közel három éven keresztül álltak ellent az ötszörös túlerőben lévő brit haderővel szemben.

A második világháború egyik híresebb haditengerészeti művelete a Bismarck csatahajó útja volt. Ennek részként zajlott le a Dánia-szorosban az egyik összecsapás a brit és a német flotta között. Alább az ezzel kapcsolatos technikai tényezőket vesszük át.

Magát nemzetiszocialistának valló fehér ember ítéltek börtönbüntetésre Ausztráliában a nézeteiért. A szigetországban ez az első eset, hogy a bíróság döntése nyomán valaki karlendítésért részesül elzárásban.

A Tiszamenti falucskában – Tiszaeszláron – egy Solymosi nevű parasztasszony kékítőért küldötte Eszter nevű 14 éves leányát. A kis Solymosi Eszter azonban sohasem tért vissza.

A 47 éves Jonathan Abraham londoni rabbit vették őrizetbe az ír fővárosban azzal a váddal, hogy illegálisan végzett körülmetélést egy gyermeken.

Egy ausztrál nemzetiszocialista, aki a börtönbüntetése végéhez közeledik, megtámadta a szabadulása utáni állami felügyelet elrendelésére irányuló kérelmet, mert a hosszú börtönben töltött időszaka után szerinte már nem kellene szoros megfigyelés alatt maradnia, ám a törvényhozók éppen az elnyomás fokozásán dolgoznak.

1945 tavaszán Magyarország "felszabadítása" lényegében az ország szovjet megszállását, illetve leigázásának kezdetét jelenti.

Több mint ezerkétszáz nacionalista vonult fel szombaton délután Drezda belvárosában, hogy megemlékezzenek az 1945-ös angol-amerikai terrorbombázás áldozatairól. A békés demonstrációt azonban jelentős antifasiszta őrjöngés is kísérte.

Két kezünk kevés lenne ahhoz, hogy felsoroljuk az elmúlt tíz nap olyan bűncselekményeit, amelyet magyarok ellen követtek el velünk élő, évszázadok óta integrálhatatlan jövevények.

1908. június 12-én született Otto Skorzeny, a Waffen-SS egyik leghíresebb katonája, aki többek között merész ejtőernyős és kommandós akcióival szerzett magának hírnevet.

Zsidó-liberális megbotránkoztatást váltott ki a jelenleg az Atlético Madridban futballozó Marcos Llorente és a már visszavonult spanyol labdarúgó, Ibai Gómez által promotált új spanyol kávémárka.

Egy fiatal nő tett feljelentést, miután tanúja volt egy antiszemita kifakadásnak a párizsi metrón.

A hatóságok megerősítették, hogy a horogkeresztek és különbőz feliratok, köztük a zsidók gázkamrákba küldésére való felhívások „antiszemita cselekményeknek” minősülnek.

Meglepő hirdetés tűnt fel nemrég a legnagyobb magyar ingatlanos oldalon – egy, a csobánkai villaövezetben, a főváros szívétől alig húsz kilométerre fekvő századfordulós épület leírása ugyanis a következő mondattal nyit: eladóvá vált a hajdani Szálasi-villa.