Kövess minket -on és -en!

Toma András 53 évet töltött elfeledve messzi orosz földön egy elmegyógyintézetben, és az utolsó magyar hadifogolyként térhetett haza.

Ferihegyen egyre nőtt a feszültség, több mint negyven újságíró és fotós akcióra éhesen és ugrásra készen várta a gép érkezését. 2000. augusztus 11-én, a lenyugvó nap alatt az idegek pattanásig feszültek, amikor az Oroszországból érkező gép landolásra készült. A repülőgépen egy idős férfi utazott, aki rövid időre világsztárrá változott.

„Mikor kapom vissza a lábamat?” A krónikások szerint ezt kérdezte Toma kísérőjétől, amikor az közölte vele, hogy a gépe megérkezett Budapestre. Az aggastyánt azonban a hőn áhított művégtag helyett a sajtó munkatársai várták a reptéren, ahol pillanatok alatt elszabadult a pokol.

A fotósok és az operatőrök egymást taposva gyülekeztek a tolókocsiba ültetett Toma András köré, hogy minél jobb képeket készíthessenek az utolsó magyar hadifogolyról. Toma hazaérkezése nemzetközi érdeklődést váltott ki, ami nem csoda, hiszen több mint öt évtizeden keresztül senki nem tudott róla, rokonai szentül hitték, hogy a férfit elnyelte a második világháború pokla.

Toma Andrást 1944-ben, 19 évesen sorozták be. Az I. magyar hadsereg katonájaként valahol Auschwitz és Krakkó környékén esett fogságba 1945 januárjában. A fiatalembert ezután a Leningrád közelében fekvő bokszitogorszki hadifogolytáborba szállították, majd innen 1945 tavaszán az 1500 km-re keletre fekvő Bisztrjagba. Az utazás testileg és lelkileg is meggyötörhette a fiatal katonát, a vagonokba összezsúfolt hadifoglyok fele ugyanis életét vesztette az út alatt.

A megtépázott idegzetű harcos végül 1947 januárjában a Moszkvától több mint 800 kilométerre fekvő kotyelnyicsi elmegyógyintézetbe került, ahol 53 évet töltött. Miután Toma átlépte a pszichiátriai intézet kapuját, a szovjet gyakorlat szerint törölték a hadifoglyok listájáról, így eltűnt a magyar hatóságok szeme elől, és a világháborút követő enyhüléssel sem térhetett haza a hadifogságból.

Toma ötven év alatt nem nagyon foglalkozott a nyelvtanulással: csak magyarul kommunikált, oroszul egyetlen szót, az igent (da) tanulta meg. Talán ott is halt volna meg, elfeledve a távoli orosz földön, ha egy szlovák orvos a háború után több mint ötven évvel fel nem figyel a fura, csak magyar nyelven beszélő Tomára, akit a pszichiátrián hibásan Tamás Andrásként vettek nyilvántartásba.

A különös figurára azután az orosz, majd a magyar sajtó, és a magyar hatóságok is felfigyeltek. Magyarországról Dr. Veér András ideg- és elmegyógyász orvost küldték a helyszínre, aki hivatalosan megállapította, hogy Toma minden kétséget kizárólag magyar. A hazaszállításra ezután kerülhetett sor.

A fél évszázadra eltűnt ember hazatérése után az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet lakója lett, ahol elindították múltjának teljes feltárását. Az idős férfival Erdős László alezredes tartotta a kapcsolatot, aki elmondta, hogy Toma sokat beszélt a szeszről, ám amikor vodkát vagy whiskyt kínáltak neki, akkor magyar szeszt kért. Fura módon a szatmári szilvát is elutasította, mondván, hogy az nem magyar. A pszichiátrián megállapították, hogy elmebaja gyógyszerekkel kezelhető és megkapta az új műlábát is, amely 1,5 kilóval könnyebb volt a régi orosznál.

A kutatók kiderítették azt is, hogy az idős férfi a Nyíregyháza melletti Sulyánbokor nevű településen élt, mielőtt a frontra került. Az idős férfit ezután szülőfalujába vitték, ahol féltestvérei, húga és öccse, Toma Anna és János édesapjukat vélték felfedezni a régóta eltűnt bátyban. Ezután az iskola következett, ahol a még életben lévő osztálytársakkal találkozhatott a fronton eltűnt katona. A Toma család dokumentumokat is felmutatott, miszerint Toma András elméje már a fronton megbomlott. A rokoni szálakat végül a DNS-vizsgálatok igazolták.

Toma Andrást a több évtizedes helytállásáért a honvédelmi miniszter tartalékos főtörzsőrmesterré léptette elő, és elmaradt illetményét is kifizették neki, ami végül több millió forintra rúgott, mivel szolgálatát a pszichiátriai intézetben eltöltött időszakban is folyamatosnak tekintették. Az idős urat egyébként haláláig, 2004 márciusáig testvére, Anna ápolta.

Kövess minket -on és -en!

Az alábbi eset rávilágít arra, hogy Németországban a hatalom gyakorlatilag hogyan támogatja az Antifát, ami immár az USA-ban és Magyarországon is terrorszervezetnek minősül.

Pietersburg mellett 3500 hófehér fakereszt virít a dél-afrikai vörös földbe tűzve. Ezek a keresztek emlékeztetnek minket azokra a búr farmerekre, akiket az elmúlt évtizedekben feketék gyilkoltak meg a „felszabadított” Dél-Afrikában – olvasható a Szent Korona Rádió oldalán. 

Körülbelül 30–40 ember gyűlt össze a Niedermüller Péter által meghirdetett tüntetésre a Nordic Sun Pub előtt kedd délután. 

A belga főváros, Brüsszel egyik éke az Atomium, amit az 1958-as világkiállításra készítettek. Ugyanerre az expóra egy másik, teljesen őszinte, ma már elképzelhetetlen bemutatót is létrehoztak.

Niedermüller Péter lelkes antifasiszta. Hithű kommunista, no meg persze zsidó is. A véleményszabadság a legkisebb mértékben sem érdekli, az újbaloldalhoz hasonlóan a vélemény addig fontos neki, amíg beleilleszthető az ő nézetrendszerébe.

Az utóbbi időben leginkább antiszemita nézeteiről elhíresült amerikai rapper ezúttal egy órán keresztül a Ku Klux Klán ruházatához hasonló fekete színű lepelben és csuklyában beszélgetett egy youtuberrel.

A második világháború hadtörténetét vizsgálva, pusztán a tények alapján megállapíthatjuk, hogy a döntő katonai események a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom és a Szovjetunió 1941 és 1945 között megvívott világnézeti háborúja keretében, a keleti fronton zajlottak le.

Május elsején a Bikás parkban majálisozott a Mi Hazánk Mozgalom. Tompos Márton, a Momentum elnöke kezdte el verni a tamtamot a közösségi oldalán, hogy az eseményen több karlendítést látott, és egy illetőn Adolf Hitlert ábrázoló tetoválás volt.

1943. szeptember 12-én délután 2 órakor német vitorlázó-repülőgépek szálltak le a 2112 méteres Gran Sasso hegycsúcsán, és mindössze háromnegyed óra alatt kiszabadították Olaszország vezérét, a Duce-t. 

Párhuzamosan, mondhatni teljes szinkronban alakul az évszázadokon át egymás ősellenségének számító, majd a múlt században Németország ellenében szövetségre lépő Nagy-Britannia és Franciaország sorsa.

A német nacionalista zenekar, a Landser, korábban betiltott dala, a „Wacht an der Spree” kapcsán megint komoly hisztériát robbant ki Bajorországban.

Gázában zavartalanul folytatódik a népirtás? Lépjünk tovább. Trump elsumákolja az Epstein-akták nyilvánosságra hozatalát? Felejtsük el az egészet. Cincinnatiban fehéreket lincselnek a négerek? Mindennapos eset, kit érdekel.

Az 1945 novemberében kezdődő nürnbergi koncepciós perben a Nagy-Britannia, Franciaország, a Szovjetunió és az Egyesült Államok által létrehozott Nemzetközi Katonai Törvényszék a legyőzött nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 24 prominens katonai, politikai és gazdasági vezetőjének egyoldalú felelősségét állapította meg a második világháború bűneiben.

Nyomozás indult két kiskorú ellen, akik egy „neonáci” szervezet alapítóiként, illetve tagjaiként megrongálták egy zsidó temető kőtábláit Aradon.

A 2026-os év eleje jelentős fordulatot hozott az ausztrál nemzetiszocialista mozgalmak elleni fellépésben. Január közepén hivatalosan is bejelentette feloszlását a népszerű National Socialist Network (Nemzeti Szocialista Hálózat), miután a szövetségi kormány drasztikus szigorításokat vezetett be a szólásszabadság elleni törvényekben.