Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
Az 1943-as „Kárpátvédelem” elgondolásakor határozták el az Árpád-vonal előtti hadműveleti előtér megerődítését.
Erre a terep különösen alkalmas volt, mert a Kárpátok fő hegyvonulatának hágóit, azaz a magyar határt csak néhány irányból lehetett megközelíteni.
Tekintettel arra, hogy a kérdéses terület már hadműveleti terület volt, civil munkaerőt nem, csak műszaki csapatokat és különleges munkaszolgálatos alakulatokat vehettek igénybe az építéshez. Ezért a Kárpátok előhegyeiben a legfontosabb irányok lezárását a fővezérség-közvetlen műszaki alakulatok parancsnoksága a 101. műszaki parancsnokság hatáskörébe utalta. Az Erődítési Parancsnokság pedig fokozott ütemben folytatta az Árpád-vonal állássá való kiépítését.
A hadműveleti előterep megerődítésére két állást hoztak létre. A Hunyadi-állás az Északkeleti-Kárpátok hágóit lezáró erődítések legkülső vonala volt. Nem képezett összefüggő védelmi vonalat. Műszakilag megerődített támpontokból, völgyzárakból, műszaki zárakból és az azokat fedező fa- és földerődök, illetve reteszállások rendszeréből állt. A Keleti-Beszkidekhez és a Máramarosi-havasokhoz vezető utakat zárta le a völgyek bejáratánál. Déli végpontja a Csorna Hora előterében lévő Zabie, Mikulicsin és Jaremcsa helységek térsége volt, fontosabb támpontjait a Javornik és a Gorgan előterében, a Tatár-hágó felé vezető úton Gyeljatyinnál, a Toronyai-hágó előtt Zielonánál és a Vereckei-hágóhoz felvezető úton, Sztrijnél építették ki. A Hunyadi-állás északi végpontja a Magura lábainál, az Uzsoki-szoros felé vezető völgyben, Turka volt.
A Szent László-állás 1943-ig nem kapott nevet, nem is számított külön vonalnak, a Keleti-Kárpátokban, az ezeréves határok mentén kijelölt felvételi állás volt: az Árpád-vonal előretolt állásrendszereként a Keleti-Beszkidek és a Máramarosi-havasok hágóit, illetve azok megközelítési útjait zárta le a korabeli magyar határon. Létrehozását az Árpád-vonallal egy időben kezdték. A „Kárpát-védelem”-elgondolásban az ezeréves határok külön szerepet kaptak, a Szent László-állást ezért felvételi állásként jelölték ki, hogy a Hunyadi-állás és az Árpád-vonal között legyen még egy terepszakasz, ahol a védők esetleges visszavonuláskor megkapaszkodhatnak. Műszakilag megerődített, körkörösen védhető század-, illetve zászlóalj-támpontokból és reteszállásokból85 állt, 1944 augusztusában megkönnyítette az magyar 1. hadsereg visszavonulását az Árpád-vonalba, de hosszabb ideig nem tartották.
A második világháborús erődvonalak Magyarországon – az Árpád-vonal kivételével – a tábori erődítés elemeire épültek. Ezekben a megerődített vonalakban széleskörűen alkalmazták a műszaki zárak különböző elemeit, azaz:
1. az ellenség mozgását időlegesen feltartóztató akadályokat (rendszereket), továbbá
2. a fenti célra a terepen (harcmezőn) telepített műszaki berendezéseket és műszaki harceszközöket (illetve azok összességét).
|
|
|
|
|
|
A műszaki zárak jellegük szerint lehettek rombolások vagy telepített zárak (rendszerek), működésük szerint pedig robbanó vagy nem robbanó zárak. A robbanó műszaki zárak elemei az aknák. A második világháborúban gyalogsági, harckocsi-, szállításgátló, deszant elleni, építményromboló és egyéb aknákat használtak. A telepített aknákból gyalogsági, harckocsi- vagy vegyes aknamezőket alakítottak ki. Alkalmaztak irányított aknákat, irányított aknamezőket, valamint aknacsapdákat is. A nem robbanó műszaki zárak erődítési, hidrotechnikai, elektromos zárak, torlaszok vagy rombolások lehettek. A második világháború idején az erődítési zárak közé tartoztak a harckocsiárkok, a harckocsifalak, a harckocsibuktatók, a tüskésdrótakadályok és a torlaszok. A drótakadályok helyhez kötöttek (kerítések, hálók) vagy hordozhatók (dróthengerek, sündisznók, spanyolbakok) lehettek. Az (aktív vagy passzív) hidrotechnikai zárak elárasztások, elmocsarasítások és eljegesítések lehettek. Az elektromos zárakhoz tartoztak a villamos árammal telített kerítések, drótakadályok. A torlaszokhoz sorolhatók a harckocsiakasztók, a harckocsitorony-korlátok, a döntött fatorlaszok, barikádok, hó- és jéggátak. A rombolások út- és vasútrombolások, illetve a vasúti forgalmi berendezések rombolásai lehettek.
A műszaki zárak tervszerű, összefüggő alkalmazásával műszaki zárrendszereket hoztak létre. A műszaki zárakat túlnyomórészt műszaki alakulatok telepítették, más fegyvernemekhez tartozó kötelékek bevonásával. A műszaki záróharc a hézagok, térközök lezárásának (egy) módja volt a védelem során. A műszaki záróövek általában védőállások előtt épültek ki. A tűzfegyverekkel nem védett műszaki zárak erősebb támadással szemben általában nem tudták betölteni hivatásukat.
A megerődített vonalak legfontosabb részét a fő ellenállási öv képezte. A fő ellenállási öv a fő ellenállási vonalból, annak reteszállásaiból és a biztosítási övből állt86 mélységben tagolt, összefüggő sávként, amit az ellenség várható támadásának irányába kiépített támpontok és erődítések, illetve az azokat árkokkal vagy tűzrendszerrel összekötő állások, reteszállások, közlekedőárkok és óvóhelyek alkottak. A fő ellenállási öv ideális esetben alkalmas volt a peremvonalon áttört ellenség megállítására, és az eredeti védelmi rendszer helyreállítására.
Szombathelyi vezérezredes 1943 december utolsó napjaiban látogatott el a Wehrmacht főparancsnokságának főhadiszállására. Hitler ez alkalommal is új német erők bevetését, a szovjet támadás visszaverését helyezte kilátásba. A magyar „Kárpátvédelem”-tervekkel kapcsolatban nem volt észrevétele, de a megszálló hadosztályok hazahozatalához nem járult hozzá.
A magyar kormánynak határozott elképzelése volt az 1944-es esztendőre vonatkozóan. Kállay Miklós miniszterelnök 1954-ben, New Yorkban született visszaemlékezéseiben a következőket írta: „miután a Vörös Hadsereg eléri a Kárpátokat, és azt tapasztalják, hogy a magyaroknak nincs támadó szándékuk, akkor Moszkvában »kétszer is meggondolják« mielőtt a honvéd védőállásokat frontálisan megrohannák. Számukra sokkal egyszerűbb és kevesebb időveszteséggel járna, ha a főellenség, a németek ellen a Kárpátoktól északra, a lengyel síkságon, vagy délen a román alföldön keresztül folytatnák offenzívájukat. Miért vesztegetnék idejüket feleslegesen a Kárpátok leküzdésével az oroszok, egy másodrangú hadszíntéren, amikor Magyarországot széles körben megkerülhetik és így időt, és vért takaríthatnának meg.”
A Kárpátok védelmére alkalmazott magyar hadsereg egykori vezérkari főnöke, Jolsvai Győző vezérkari ezredes, így emlékszik vissza ezekre a napokra:
„A honvéd vezérkar főnöke 1944. január 2-án az érintett magasabb parancsnokokat a tervek szerint a számukra kijelölt, jövendő felvonulási területeikre az Árpád-állásba rendelte azok megszemlélésére és felülvizsgálatára az alábbiak szerint:
10. hadosztály (Kaposvár) Kőrösmező–Tatár-hágó,
7. hadosztály (Sopron) Királymező–Pantyr-hágó,
16. hadosztály (Szolnok) Szinevér, Ökörmező, Toronyai-hágó,
1. hegyi dandár (Beszterce) Huszt és attól keletre a második lépcsőben.
Ezek az alakulatok képezték volna az 1. hadsereget:
6. hadosztály (Komárom) Volóc, Beszkid-hágó,
20. hadosztály (Eger) Vezérszállás, Vereckei-hágó,
24. hadosztály (Ungvár) Fenyvesvölgy, Uzsoki-hágó,
2. hegyi dandár (Munkács) Perecseny, Szolyva körzetébe második lépcsőnek.
174Ezek a seregtestek a 3. hadsereg alakulatai lettek volna. A két hadsereg mögött az 1. pc. hadtestparancsnok alárendeltségében az:
1. pc. hadosztály (Budapest) Munkács területére,
2. pc. hadosztály (Kecskemét) Ungvár területére,
1. lovas hadosztály (Nyíregyháza) Szobránc területére, mindhárom, mint tartalék.
Békeelhelyezésben marad:
13. hadosztály (Szabadka) a délvidéki partizántevékenység féken tartására,
25. hadosztály (Nagyvárad) és a
27. székely könnyű hadosztály (Marosvásárhely) a román magatartás iránti bizalmatlanság [miatt] és [az] esetleges átállás ellensúlyozására.
A Kárpát-védelem ellátására a tervezet szerinti erők bőségesen elegendőek lettek volna. A szovjet főerők valószínű támadása a Kárpátoktól északra eső területen kelet–nyugati 175irányban volt várható. Ez a védelem jelentős erőket vonhatott el a szovjetektől a főirányban támadó főerők oldalának biztosítására és egy esetleges ellentámadás elhárítására.”
|
|
|
|
|
|
Ilyen erők felvonultatása csak általános mozgósítás elrendelésével volt megoldható, ezért 1944. január 6-án elrendelték 1. hadsereg mozgósítását, a 3. hadsereg mozgósítását ugyanakkor elhalasztották, mert úgy vélték, hogy a megszálló hadosztályok visszavonása a Kárpátok vonalára elegendő erőt képez majd az eredeti feladat megoldásához.
Völgyzárak a Tatár-hágó mögött
