Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A kommunizmus fekete könyve becslések és levéltári kutatások alapján körülbelül 100 millióra teszi a vörös ideológia áldozatainak számát, a kommunista kegyetlenség egyik legismertebb szimbóluma máig is a KGB maradt.

A bolsevik rendszer az 1917 novemberi hatalomátvételt követően néhány héttel, december 20-án hozta létre a „vaskezű” Feliksz Dzerzsinszkij vezetésével a politikai rendőrséget, közkeletű nevén a Csekát (Összoroszországi Rendkívüli Bizottság – VCSK), amely a később világszerte hírhedté vált elődje volt.

Dzerzsinszkijt Lenin nevezte ki a Forradalmi Katonai Bizottság egyik vezetőjének.

A „forradalom lángoló pallosának” feladatául szabták, hogy fellépjen az ellenforradalommal és a szabotázscselekményekkel szemben, megsemmisítse a rendszer ellenségeit, elhárítsa és megtorolja a rendszerellenes szervezkedéseket.

1917. december 7-én Dzerzsinszkij javaslatot tett a bolsevik forradalommal szemben ellenséges erők felszámolását célzó „Összoroszországi Rendkívüli Bizottság az Ellenforradalom és a Szabotázs elleni Harcra” elnevezésű, rendkívül széles jogosítványokkal rendelkező szervezet felállítására, amely orosz nevének kezdőbetűi után kapta a Cseka rövidített elnevezést. Vlagyimir Iljics Lenin Dzerzsinszkijt tette meg a szervezet első elnökének.

A Cseka kíméletlen eszközökkel fogott hozzá a bolsevikok vélt vagy valós ellenségeinek tömeges likvidálásához.

A testület elnevezése az évtizedek során többször változott (VCSK, GPU, OGPU, NKVD, NKGB, MGB, MVD, KGB), működött közvetlenül a kormány fennhatósága alatt, egyes minisztériumok alá rendelve és önálló minisztériumként is, ám félelmetes híre a hetvennégy év során jottányit sem változott.

Jagoda (a képen középen, szemüvegben) megszemléli a Moszkva-csatornát építő kényszermunkások táborát

A szervezetnek több hírhedt vezetője is ismert, köztük az elődjét megmérgező Genrih Grigorjevics Jagoda, aki 1934 és 1936 között mint a Szovjetunió belügyi népbiztosa irányította a titkosszolgálatokat, és aki Sztálin jobbkeze volt a nagy koncepciós perek előkészítésében.

Az őt követő Nyikolaj Ivanovics Jezsov nevéhez fűződik a Vörös Hadsereg vezetésének lefejezése és a pártapparátus „megtisztítása” is.

A sztálini tisztogatások idején sok millió ember esett az elnyomó gépezet áldozatául, amely saját munkatársait sem kímélte: hamis vádak miatt 20 ezer, a pártot odaadóan szolgáló államvédelmis is a terror áldozata lett.

Jezsov Sztálin jobbkeze volt a tisztogatásokban


Hruscsov nemcsak Berijával, hanem az apparátusával is leszámolt

Sztálin és gyűlölt hóhéra, Lavrentyij Berija 1953-ban bekövetkezett halála után a hruscsovi vezetés a túlságosan nagyra nőtt államvédelmi szolgálat állományát három év alatt felére csökkentette, jogkörét megnyirbálta és jelentősen átszervezte. (Beriját a Sztálin halála utáni hatalmi harcokban fölébe kerekedő Hruscsov–Malenkov csoport végeztette ki.)

Az 1954. március 13-án létrejött Állambiztonsági Bizottsághoz (orosz nevének rövidítése alapján KGB) kerültek a belügyminisztériumtól leválasztott állambiztonsági szervek, a határőrség, a katonai elhárítás és több oktatási, illetve tudományos kutató intézet. A KGB formailag a minisztertanács alárendeltségébe tartozott, de a gyakorlatban a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) közvetlen politikai irányítása és kontrollja alatt tevékenykedett.

Lavrentyij Berija, az NKVD rettegett ura, a háttérben Sztálin ül az asztalnál

Jogállását és feladatkörét is az SZKP KB elnökségének 1959. április 9-i határozata, illetve a minisztertanács ennek alapján hozott rendelete véglegesítette.

Eszerint a KGB központi és helyi szerveinek alapfeladata a szocialista állam és határainak megvédése a külső és belső ellenséggel szemben, továbbá „a szovjetellenes imperialista kémtevékenység” meghiúsítása. Az állambiztonsági szerveknek – elméletben – szigorúan be kell tartaniuk a szocialista törvényességet, de úgy, hogy a szovjet állam egyetlen ellensége se kerülje el a „megérdemelt büntetést”, és egyetlen állampolgárnak se kelljen elszenvednie megalapozatlan felelősségre vonást, ám ez utóbbi a gyakorlatban nem nagyon jött össze, mint az közismert.


Az 1956-os budapesti szovjet nagykövet is elnökölte

A Szovjetunió valamennyi szövetségi köztársaságának minisztertanácsa alá rendelve is működtek KGB-szervezetek, a központi testület részben ezek útján látta el feladatait.

A KGB-nek a minisztériumokhoz hasonló jogállása volt, de vezetőjét nem miniszternek, hanem elnöknek nevezték, aki a kormány tagja volt. A KGB 1978-ban, Jurij Andropov elnöksége idején kikerült a kormány közvetlen fennhatósága alól, és központi államigazgatási szervnek minősült. Andropov töltötte be az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a Szovjetunió budapesti nagyköveti posztját, és ebben a minőségében komoly szerepet játszott a forradalom leverésének előkészítésében, így többek között Kádár János Szovjetunióba csempészésében. Az 1956-os forradalom eltiprásának szovjet résztvevői közül érdemes megemlíteni Ivan Szerov állambiztonsági hadseregtábornokot, Maléter Pál honvédelmi miniszter lépre csalásának és törvénytelen letartóztatásának megszervezőjét is, aki 1958-ban került a KGB élére.

Hruscsov kíméletlenül átszervezte a sztálini titkosszolgálatokat

A KGB katonai jellegű szervezet volt, a hierarchiában főigazgatóságokra és igazgatóságokra tagozódott, amelyek a különböző területeket (hírszerzés, belbiztonság és elhárítás, a szovjetellenes elemek elleni harc, gondoskodás a párt- és állami vezetők, a védett objektumok biztonságáról, az államhatárok védelme) felügyelték.

A szervezet megszűnésének évében, 1991-ben 480 ezer munkatársa volt, közülük 220 ezer szolgált a határőrségnél, 50 ezer a belbiztonsági alakulatoknál, a KGB-hez tartozott még három légideszant-hadosztály, egy gépesítettlövész-dandárés egy ezerfős, különleges rendeltetésű alakulat is.

A titkosügynök-hálózat 260 ezer főből állt, akik között szovjet és külföldi állampolgárok is voltak szép számmal.

Jurij Vlagyimirovics Andropov, a volt KGB-elnök lett Brezsnyev halála után,1982-ben az SZKP új főtitkára


Az elbocsátott légió újrarendezi a sorait

A KGB sorsát a végnapjait élő Szovjetunióban 1991 augusztusában Mihail Gorbacsov ellen szervezett keményvonalas puccskísérlet pecsételte meg. Az elbukott államcsínyt irányító csoportban tevékeny szerepet játszott Vlagyimir Krjucskov KGB-elnök, akit az elsők között vettek őrizetbe, és vontak felelősségre.

A szeptember elején létrejött új szovjet vezető szervezet, az Államtanács 1991. október 11-én úgy döntött, hogy felszámolja a KGB-t, és annak részlegeire építve önálló hírszerző szolgálatot, biztonsági szolgálatot, határvédelmi szervezetet hoz létre. A döntést a Szovjetunió állami felépítésében zajló változásokkal, az emberi jogok megbízható garantálásának szükségességével indokolták.


Az FSZB lett az utódszervezet

Miután Szovjetunió 1991. decemberi szétesésével megszűntek a központi államvédelmi testületek, szerepüket az utódállamok hasonló szervei vették át.

Az orosz belbiztonsági szervezet a kilencvenes években több átalakításon és névváltoztatáson ment át.

1991. október 11-én a szovjet Államtanács úgy döntött, hogy felszámolja a hírhedt titkosszolgálatot, a KGB-t, és feladataival több új szervezetet bíz meg. A KGB fő utódszervezete a Szövetségi Kémelhárítás (FSZK) lett, amely 1995-től Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) néven működik.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Rudolf Hess, Adolf Hitler helyettese, a második világháború alatt  szerepet játszó politikusok közül az egyik legkülönösebb és legérdekesebb egyéniség.

Az alpesi ország korábbi jogszabályai ugyan tiltják az „emberek becsmérlését vallási, etnikai vagy szexuális irányultságuk miatt”, de csak akkor, hogy ha az elhangzott kijelentések, a használt jelképek vagy bemutatott mozdulatok „propagandisztikus célokat” szolgálnak, jelentsen ez bármit.

Túlságosan roncsolódtak azok a kéz- és lábnélküli emberi csontvázak, amelyekre Hitler keleti fronti főhadiszállásánál, a mai Lengyelország területén leltek, így lehetetlen megállapítani az áldozatok kilétét, illetve haláluk okát.

A szvasztika, azaz a 90 fokban hajlított ágakkal bíró kereszt fontos szimbólum több egykori és ma is élő hitrendszerben egyaránt. Az idők során jelképezte többek között a jó szerencsét, a teremtés végtelenségét és a legyőzhetetlen, forgó Napot.

A „magyar forradalomért való lelkesedés” miatt, vagy 1956-ot csupán ürügyként felhasználva 257 személy ellen alkalmaztak megtorlást a Szovjetunióban. 

A fejlesztők számára „kínos” problémákba futott a Google képgeneráló mesterséges intelligenciája, a javításig nem is lehet tőle emberábrázolást kérni.

Szigorú beléptetés, hatalmas sajtóérdeklődés és csurig telt tárgyalóterem – elkezdődött az antifasiszta támadások tárgyalása a Fővárosi Törvényszéken hétfő reggel.

Bár 25 évig népszerű és sikeres polgármesterként hihetetlen lendületet adott Kapfenberg városának, a Franz Feketéről elnevezett stadiont január elsejétől már nem hozzá kapcsolódva emlegetik majd.

A kárpáti harcok során elszakadtam alakulatomtól, a visszatérés lehetetlenné vált. Hazamentem Kecskemétre. Ott városszerte olvasható volt a felhívás: a volt katonák jelentkezzenek a szovjet parancsnokságon. Jelentkeztem.

Az USA-ban egyre több fehér gyakorolja a kereszténység „afrikanizált” változatát, az ún. karizmatikus (evangéliumi) protestantizmust.

A világháborúban, 1915 szeptemberében vonultam be, mint hadnagy és századparancsnok, a bécsújhelyi akadémia elvégzése után.

A varégok a mai Svédország területén a középkorban letelepedett vikingek. De honnan jöttek ezek a vikingek, akikről a ma emberének a varkocsos, szakállas, baltát lóbáló északi óriások jutnak elsőre az eszébe?

Zsidó-liberális hisztéria vezette fel a Bayern München és az olasz Lazio visszavágóját, aminek a tétje negyeddöntőbe jutás a Bajnokok Ligájában.

Körülbelül három és fél év börtönbüntetésre ítélték pénteken egy amerikai fehér fajvédő csoport vezetőjét, aki elismerte, hogy online halálos fenyegetést tett közzé egy brooklyni újságíró ellen azért, hogy az leálljon a csoport rágalmazásával.

A szélsőliberális-zsidó Euronews azon örvendezik, hogy egy belgiumi flamand „szélsőjobboldali” aktivistát ítélt el a helyi bíróság, pusztán azért, mert gyakorolta a szólásszabadsághoz való jogát. Ez természetesen „jogállami” megoldásnak számít Brüsszelben.