Kövess minket 
-on és 
-en!
Nyugaton a kultúrmarxista társadalommérnökség általános offenzívát indított a heteroszexuális fehér férfi lejáratása, társadalmi szerepének korlátozása.
Történelmi teljesítményének befeketítése érdekében a kontrollált média és a kollaboráns államhatalmi apparátus (közoktatás, igazságszolgáltatás, erőszakszervezetek stb.) bevonásával, és a heteroszexuális fehér férfi összes nyílt vagy látens ellenségének (etnikai és nemi kisebbségek, etnomazochista fehérek, feminista fehér nők, feminista fehér bétahímek, egyházak stb.) mozgósításával.
Önkéntesként az UNESCO és a Wikipédia is csatlakozott a hadművelethez.
A Wikipédia mint „kollektív szerkesztésű” internetes enciklopédia viszonylag megbízhatónak számít a politikailag nem releváns témák esetében, mert még a legfanatikusabb balosok sem nyúlnak a termodinamika törvényeiről szóló cikkhez, hogy politikailag korrekt hangnemet adjanak neki. Ami viszont a politikai témákat illeti, a fennen hangoztatott semlegesség puszta fikció. A nyugat-európai országokat sújtó népességcserés gyarmatosítást az angol és francia Wikipédia-szócikk például „összeesküvés-elméletnek” nyilvánítja, pedig egy matematikai pontossággal bizonyítható objektív tényről van szó. Még érdekesebb a különböző „büszkeségek” értékelésével kapcsolatos szerkesztői magatartás. A Wikipédia angol nyelvű referencia-szócikkei önmagukért beszélnek: „Meleg büszkeség a pozitív hozzáállás a melegek iránti megkülönböztetéssel és erőszakkal szemben, önaffirmációjuk, méltóságuk, jogi egyenlőségük előmozdításához, társadalmi csoportként való láthatóságuk növeléséhez, közösségépítéshez, a szexuális változatosság és a gendervariancia ünnepeléséhez. Fekete büszkeség a domináns fehér kultúrákra és ideológiákra válaszoló mozgalom, amely arra bátorítja a feketéket, hogy ünnepeljék a fekete kultúrát, és tegyék magukévá afrikai örökségüket. Fehér büszkeség egy elsősorban fehér szeparatista, fehér nacionalista, neonáci és fehér felsőbbrendűséget hirdető szervezetek által használt kifejezés rasszista vagy rasszialista álláspontok jelzésére.”
Szép? A Wikipédián „a New York Times azt mondta” vagy a „Le Monde azt mondta” szentírásnak számít, még akkor is, ha az, amit adott esetben állítanak, ellenőrizhetően téves. Ha a domináns média szerint kettő meg kettő öt lenne, akkor a Wikipédia számára ez lenne az etalon. Egyébként a Wikipédia „sötét oldaláról”, vagyis a közvélemény szisztematikus és szervezett manipulálásáról, az adminisztrátorok által művelt zaklatásról, cenzúráról, blokkolásról egy német dokumentumfilm (Die dunkle Seite der Wikipedia, 2015) rántja le a leplet, és az ún. Philipp Cross-ügy is iskolapéldát szolgáltat rá. (Time to ditch Wikipedia? A look at a Wikipedia editor’s long-running campaign to discredit anti-war campaigners and journalists, fivefilters.org, 2018. május 17.)
Nemrég az UNESCO és Wikimedia Alapítvány éber inkvizítorai kiszúrták, hogy az életrajzi kritériumoknak megfelelő személyek nagy többsége férfi! Borzalom és kárhozat! Megint egy galád szexista összeesküvés! A Wikipédia életrajzainak ugyanis csak 17 százaléka szól nőkről, vagyis minden hatodik. Mindez nyilván azzal a sajnálatos ténnyel összhangban, hogy eléggé el nem ítélhető és kimondottan hímsoviniszta módon a (fehér) férfiak felelősek az emberi civilizáció összes tudományos, technikai, kulturális és művészeti produktumának legalább 90 százalékáért, és még ha a homoszexuálisokat ki is vesszük közülük, természetes szövetségeseik, a nők közé sorolva őket, a heteroszexuális férfiak aránya akkor is minimum 88 százalékos marad. Ez a tűrhetetlen anomália mindenképpen korrekcióra szorul. És kire hárul majd a munka dandárja? Naná, hogy a férfiakra, mivel a változatosság kedvéért a Wikipédia önkéntes szerkesztőinek a 90 százaléka is közülük kerül ki. Bármit is tegyenek a férfiak, a feministák szemében nincs sok köszönet benne. Sokkal több férfi szenteli a szabadidejét annak, hogy dokumentálni próbálja a tudást mások épülésére? Patriarchális elnyomás. Ha fordított lenne a helyzet? A női rabszolgamunka szégyentelen kihasználása. Sakk-matt.
Nem elég, hogy a domináns ideológia bóvlifogalmaival (fehér kiváltság, fehér bűnösség, mérgező férfiasság, strukturális rasszizmus stb.) mentálisan és pszichésen károsítják a fehér férfiakat, ráadásul a mindennapi életben, így a foglalkoztatás és az oktatás területén is hátrányosan diszkriminálják őket a nők és a színes bőrűek mint „hátrányos helyzetű kisebbségek” javára. Különösen az angolszász és protestáns hagyományú országokban, amelyekben nemcsak az állások betöltésénél, hanem az egyetemi felvételi kvóták meghatározásánál is nemi és faji/etnikai kritériumokat érvényesítenek. Ennek eredményeként például Britanniában a fiatal fehér férfiak számítanak a legkevésbé iskolázott társadalmi csoportnak. Ezek a diszgenikus kényszerintézkedések arra szolgálnak, hogy mesterségesen hozzák versenyhelyzetbe a nőket és a színes bőrűeket.
|
|
|
|
|
|
Ahogyan az egyik holland műszaki egyetem rektora az egyik brit lapban kikottyantotta, „a női egyetemi tanárok túl ritkák, tehát a férfi jelentkezőket háttérbe szorítjuk”. Így majd nyilván több lesz a női mérnök. A hollandiai Utrechtben egyenesen szobrot emeltek (pontosabban fektettek) a fehér férfi trónfosztásának. Egy óriási fehér férfialakról van szó, fekvő helyzetben, a „Sic transit gloria mundi” felirattal. Mindeközben a nyugati fősodrú sajtóban egymást érik a fehér férfi és a fehér tudomány elleni kirohanások. Csupán néhány cím ízelítőképpen: „A tudomány zavarba ejtően fehér. Ez egy óriási probléma”; „Iowai egyetemi tanár: A régi szobrok »fehér márványa« a fehér felsőbbrendűséget támogatja”; „Főiskolai tanár: a kemény munkában hinni fehér ideológia”; „A télapónak többé nem kellene fehér férfinak lennie”; „Főiskolai diákok aláírást gyűjtenek a fajilag vádolt (sic!) »Fehér karácsony« című ének betiltására”; „A fehér férfiakat meg kell állítani: ettől függ az emberiség egész jövője”. Végül csemegeként az egyik kedvencem: „Egyetemi tanár: maga a ráció fehér férfiak találmánya”. Ezzel maximálisan egyetértek. Kár, hogy egy csomó fehér férfi nem profitál belőle. Amint az ábra mutatja.
