Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Hosszú hetek óta tombol a magyarországi csata – írja Greiffenberg Wehrmacht tábornok a Kamerad-Bajtárs magyar-német katonaújság lapjain 1944 késő őszén.

A Kárpátok bérceiről a völgyekbe hallatszik az ágyúdörgés, és a páncélosok harci zaja tölti be a puszták végtelen messzeségét. Minden talpalatnyi földért elkeseredett harc folyik. A német katonák a honvédelemmel vállvetve harcolnak a magyar földért. Nem igaz tehát, amit politikai számítgatók kis, felelőtlen csoportja akart elhitetni a magyar néppel, hogy ez a magyar föld a németek számára csak a Németországért vívott harc előterepe.

Nem igaz, hogy csak „katonai előtér”, amelyet úgyis feladnak, „ha az elszakadó mozdulatokat sikeresen végrehajtották, és az arcvonal-kiszögellés betöltötte hadászati feladatát.” Ez egyáltalán nem áll. A németek éppen olyan meggyőződéssel és éppen olyan elkeseredéssel küzdenek Magyarország szabadságának megvédéséért, mint amilyennel saját hazájuk határain Németország szabadságáért kockáztatják életüket.

Itt nincs különbség, mert itt csak egy dolog van: a közös ellenség. Kell-e meggyőzőbb bizonyíték erre, mint a szolnoki és debreceni hatalmas páncélos csata, ahol a német katonák nap mint nap a hűség, az áldozatkészség és a fegyverbarátság valóban hősi eposzba illő példáit szolgáltatják a magyar népnek, főleg pedig honvédbajtársaiknak? Németországnak igazán nem kellett volna minduntalan újabb erősítéseket küldeni a pusztai csatába, ha nem vette volna olyan végtelenül komolyan azt az elhatározását, hogy a magyar földet éppúgy megvédi, mint a német földet. És birodalmi, valamint északnyugat-magyarországi készenléti térségekből az ország délkeleti arcvonalára nagy tömegben gördült páncélosok nem tesznek-e szintén bizonyságot erről az ércnél szilárdabb hűségről?

Ne felejtsük el, hogy amikor a debreceni páncélos csata fellángolt, tehát amikor a német páncélosok oszlopai a magyarországi utakon az arcvonalra gördültek, Magyarországon olyan kormányzat uralkodott, amellyel szemben német katonai helyen joggal táplálták aggodalmukat. A német hadvezetés mégis fenntartás nélkül rendelkezésre bocsátotta teljes segítségét. Rágalmazás minden állítás, amely nem veszi figyelembe ezt a tényt.

Nem kell magyarázni, hogy Németország annak a Magyarországnak, amely teljes mértékben hitet tett a közös harc rendíthetetlen végigküzdése mellett, és amely nem ismer semmiféle ingadozást a hadviselés terén, természetszerűleg sokkal nagyobb szívélyességgel és készséggel bocsátja rendelkezésre segítségét. Németország, mindenekelőtt a német véderőnek a magyar térségben harcoló katonái, teljes szívvel, örömmel üdvözlik ezt az elszánt szellemet, amellyel Magyarország új államvezetése hozzálátott a szabadságért és a két ország és nép jövőéért vívott totális háború folytatásához.

Örömmel üdvözlik és fenntartás nélkül magukévá teszik az államvezetéssel megbízott Szálasi Ferenc miniszterelnök hadparancsának ama szavait: „Magyarország nem áll egyedül!” Nem, Magyarország nem áll egyedül. Magyarország soha sem állt egyedül, de a jövőben fogja majd csak igazán érezni a Birodalom nagy segítségét. Németország nem hagyja el azt a szövetségesét, aki benne bízik, aki megtartja a hűséget iránta, és aki ezért a maga részéről is bizalmat érdemel. Lehet-e ennek erősebb bizonyítéka, mint a Führernek Szálasi Ferenchez intézett távirata, amelyben Hitler Adolf újból ünnepélyesen megígéri a magyar miniszterelnöknek, hogy „a Német Birodalom sohasem fogja cserbenhagyni Magyarországot”?

Magyarország valóban nem áll egyedül. De a német csapatvezetés és az arcvonalon küzdő német katona számára is, aki teljes tudatában van ennek a feladatnak, hogy végig kell küzdenie a súlyos harcot, nagy bátorítást jelent az a mélyen átérzett érzés, hogy a vele vállvetve küzdő honvédet az ellenállás szelleme hatja át, és hogy mögötte olyan Magyarország áll, amely éppoly kevéssé ismeri a megadás szót, mint a német hazai arcvonal.

1944. november 16., 16:45 (MTI)

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Krefeldben a Bismarckplatz 32. szám alatti, impozáns villában rendezkedett be a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, melynek tagjai bizonyára elhűlve figyelték volna a mostani gyalázatot.

Hatéves börtönbüntetést szabott ki csütörtökön a stuttgarti tartományi felsőbíróság egy „szélsőjobboldali német terrorcsoport” vezetőjére.

1944. március 19-én a szövetséges Nagynémet Birodalom katonái bevonultak Magyarország területére, azonban ennek hosszú előzményei voltak.

A korabeli német sajtóban csodafegyverként (Wunderwaffe) emlegetett rakéta a mai robotrepülőgépek elődjének tekinthető.

1944. augusztus 23-án Románia hivatalosan kapitulált, és hátba támadta addigi szövetségeseit, a német és magyar csapatokat.

A biztonsági erők több száz fegyvert, valamint horogkeresztes zászlókat és kellékeket foglaltak le Ausztriában hazafias motorosokhoz köthető ingatlanokban.

Megvonta az állami támogatást a következő hat évre a német alkotmánybíróság a zsidó-liberális sajtóban „neonáciként” számon tartott Die Heimat nevű párttól.

Május 9-én hajnalban nyolc határozott ember betört az újvidéki Crni Ovan közösségi kávézóba, ahol felforgatták az asztalokat és a székeket, s az elborított bútorokra kifeszítették Vajdaság tartomány zászlaját – szomorkodik a szélsőbalos Mérce.

A mennoniták anabaptista felekezetét a 16. században hozta létre egy frízföldi reformátor, Menno Simons. A javarészt Poroszországban letelepedett mennoniták a 18. században a militarista alapokra épülő államból II. Katalin cárnő Oroszországába menekültek.

„Amerika megbukott, mert egy társadalomban, ahol a hasznossági princípium mindenekfelett való, a morális felelősségérzete elsorvad” – ezt írja Márai Sándor 1957. november 5-én naplójába, s hozzáteszi, a Nyugat magyar forradalommal szembeni árulását nem lehet megbocsátani, és senki nem hisz többé a Nyugatnak.

Bár 25 évig népszerű és sikeres polgármesterként hihetetlen lendületet adott Kapfenberg városának, a Franz Feketéről elnevezett stadiont január elsejétől már nem hozzá kapcsolódva emlegetik majd.

A közelmúltban az amerikai Massachusetts állambeli West Brookfield városában a zsidókat célzó „sértő üzeneteket” tartalmazó visszazárható zacskókat osztottak szét, ami médiahisztériát váltott ki.

A Pesti Srácok információja szerint a német szövetségi főügyész gyilkossági kísérlet miatt nyomoz a szélsőbaloldali Lina Engel, Johann Guntermann és Tobias Edelhoff ellen.

A tavaszt idéző napsütésben jó félszázan gyülekeztek a megadott időpontban a Keleti pályaudvar előtti téren, hogy részt vegyenek a sétáló történelemórán, számol be a Festung Budapest 2024-es rendezvénysorozata nyitányáról a honlapján a Légió Hungária.

Déri Tibor, Újpest DK-s polgármestere számára a sajótóból derült ki, hogy egy patrióta szellemiségű, kétestés koncertet terveznek november második hétvégéjére a kerületben.

A Lustgartenben a nemzeti ünnepnap alkalmából tartott tömeggyűlésen Hitler kancellár, mint minden évben, most is beszédet mondott.

Eva Braun és Adolf Hitler kapcsolatának története közismertnek mondható: a népvezér politikusért, majd teljhatalmú államférfiért rajongó nő a Führer legbelsőbb köreibe is bejárással bírt, ám a politikába beleszólása nem volt, végül pedig a halálba is követte őt.

Hatalmas felháborodást váltott ki Rébecca Chaillon bevándorló hátterű francia „művész” legújabb színi előadása, melyben fehér játékbabákat húznak karóba a „rasszizmus ellen tiltakozva”.

A magyar származású önkéntesekből felállítandó Waffen-SS hadosztályok ügyében a tárgyalások még a Lakatos-kormány idején megkezdődtek. Az írásbeli, előzetes megállapodást végül is Beregfy Károly, a Szálasi-kormány honvédelmi minisztere és Otto Winkelmann, a magyarországi német SS- és rendőri erők parancsnoka 1944. október 23-án írta alá Budapesten.

Az 1930-as években a hollywoodi stúdiófőnökök is Adolf Hitler előtt hajlongtak a Metro-Goldwyn-Mayer médiatársaság egyik vezetője pedig még zsidó feleségétől is elvált a német nemzetiszocialisták javaslatára.

Zsidó-liberális hiszériát keltett Ausztriában, hogy a szélsőjobboldali Szabadságpárt ifjúsági tagozatának toborzóvideóján feltűnik a Hofburg Kastély erkélye, ahonnan 1938-ban kikiáltották az Anschlusst.

72 éves korában meghalt Michael Knape, a berlini rendőrség korábbi főnöke, akit csak „neonácivadásznak”, illetve „kemény kutyának” hívtak.

Jól emlékszem, 1945. január 19-e volt. Mi, gyerekek már feküdtünk szüleim Barcika alsói házában. Éjszaka két pulin zörgetett be, puskával a vállán: értem jöttek.

A szovjet hadsereg katonái 1945. január 17-én hurcoltak el budapesti lakásomról, a Fővámtér 8. alatti épületből.