Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A szigorúan titkos – és valószínűleg büdös – kísérletre az 1940-es évek végén, Mao moszkvai látogatásának idején került sor.

Mao Ce-tung 1949 decemberében, vonattal érkezett Moszkvába, abból a célból, hogy más, prominens kommunista vezetők társaságában részt vegyen Sztálin 70. születésnapján (amely egyébként valójában a 71. volt). Arra számított, hogy úgy fogadják, mint a forradalom vezetőjét, aki elhozta a kommunizmust a világ legnépesebb nemzete számára, és Sztálin egyenrangú tárgyalópartnerként fog rá tekinteni. Nagyobbat nem is tévedhetett volna.


Mao Ce-tung Moszkvában

A kínai kommunista párt vezetőjét ugyanis – Adam Ulam történész szavaival élve – „úgy kezelték, mintha a bolgár kommunista párt elnöke lett volna”. A funkcionáriusok, akik az állomáson várták, még azt is visszautasították, hogy igyanak vele egyet a megérkezése tiszteletére. A kínai delegációt sem a Kremlben fogadták, hanem a szerényebb Metropol Hotelban. Sztálin napokig váratta, mielőtt leült volna vele tárgyalni. Maót jól tartották, etették-itatták, ám a kínai pártvezér sajnos utálta az orosz fogásokat. Sokkal inkább fogolynak érezte magát, semmint vendégnek, és ezt sajátos módon hozta Sztálin tudomására. Abban a meggyőződésben, hogy úgyis megfigyelik és lehallgatják, azt kiabálta a szobájában, hogy „nem azért jöttem, hogy csak egyek és szarjak.”


Titkos laboratórium

Úgy tűnik, ebben is tévedett. Az 1940-es években a sztálini titkosrendőrség külön osztályt hozott létre, amelynek feladata az emberi ürülék tanulmányozása volt. Igor Atamanyenko volt szovjet ügynök 2016-ban bukkant az orosz titkosszolgálatok archívumában erre a szokatlan projektre, amit állítólag maga Berija felügyelt. Akkoriban a titkosszolgálatok még nem rendelkeztek korszerű lehallgatóberendezésekkel, így egyéb úton-módon próbáltak következtetni a megfigyelni kívánt illető szokásaira, jellemzőire vagy gyenge pontjaira. Ehhez a ma már extrémnek tűnő ürülékkémkedős módszertől sem riadtak vissza.


Messzemenő következtetések

A szovjetek Mao számára tehát speciális vécéket szereltek fel, amelyek nem a csatornahálózathoz csatlakoztak, hanem egy titkos tartályban gyűjtötték össze a kínai elnök ürülékét. Ezt naponta összegyűjtötték, majd egy titkos laboratóriumba küldték elemzésre. A szovjet tudósok olyan vegyi anyagokat kerestek az ürülékben, amelyekről úgy vélték, hogy bizonyos viselkedéshez és tulajdonságokhoz kapcsolódnak. Külön szempontrendszert dolgoztak ki a székletminták értékeléséhez.

Ha például magas szintű triptofán aminosavat észleltek, arra a következtetésre jutottak, hogy az illető nyugodt és megközelíthető. A káliumhiányt azonban az idegesség és az álmatlanság jelének tartották.

Érdekes módon nem is annyira jártak messze az igazságtól. Ma már tudjuk, hogy a bélrendszer és az agy kapcsolatban áll egymással, egyik egészsége befolyásolja a másikét. A boldogsághormonként ismert szerotonin és az alvás szabályozásáért felelős melatonin is részben a belekben jön létre. A megfelelő mennyiségű triptofán valószínűleg tényleg a jó egészség jele (és ironikus módon a széklet kellemetlen szagáért is felelős). Azonban ezeknek az anyagoknak az aggyal való kölcsönhatása sokkal összetettebb, mint akkor gondolták.


Mao és Sztálin: ellentmondásos kapcsolat

Triptofánszint ide, káliumszint oda, Mao nem könyvelhette el teljes sikernek a moszkvai útját. Nagyon kevés dolgot sikerült elintéznie, és Sztálin a nagylelkűség teljes hiányát mutatta: a Szovjetuniónak területi követelései is voltak, amelynek kénytelen volt engedni. Végül mégis kezet ráztak egy megállapodásra: a Kremlben a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió között 1950. február 14-én került sor egy barátsági, szövetségi és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírására. Ez ugyan biztosította a békét és a gazdasági együttműködést a két kommunista nagyhatalom között, a szovjet vezetés azonban Kínát továbbra sem tekintette valódi partnernek.

Mao és a Szovjetunió viszonya a hatvanas években vált igazán feszültté, ekkor fegyveres incidensek is előfordultak a szovjet-kínai határon, Hruscsov pedig „megelőző atomcsapást” fontolgatott Kína ellen. Ekkor már szó sem lehetett arról, hogy Maót vendégül lássák. Igaz, Sztálin utódja, Nyikita Hruscsov már nem lelkesedett a vécékémkedés iránt: hatalomra kerülése után bezáratta a titkos laboratóriumot.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az olasz legfelsőbb bíróság, a semmítőszék foglalt állást az olasz szélsőjobboldali, hazafias csoportok találkozóin, megemlékezésein országszerte használt köszöntési formáról.

Szovjet-Oroszországban nyilvános szeánszokon kötelezték önkritikára a rezsim által ideológiai-politikai ellenségeknek tekintett elemeket (burzsujokat, kulákokat, értelmiségieket) veleszületett társadalmi kiváltságaik levezekléseként.

Hatéves börtönbüntetést szabott ki csütörtökön a stuttgarti tartományi felsőbíróság egy „szélsőjobboldali német terrorcsoport” vezetőjére.

1944-ben és 1956-ban a történelem megismételte önmagát. Az 1944/1945-ös vérhullással újabb magok kerültek az áldott magyar földbe.

72 éves korában meghalt Michael Knape, a berlini rendőrség korábbi főnöke, akit csak „neonácivadásznak”, illetve „kemény kutyának” hívtak.

Gyakorlatilag belső emigrációra kényszerült egy német iskola két tanára, miután elmenekültek a „szélsőjobboldali” diákok elől. Egy „jogvédő” szerint „a nácik otthonuknak kiáltották ki” Brandenburg tartományt.

A szovjet hadsereg katonái 1945. január 17-én hurcoltak el budapesti lakásomról, a Fővámtér 8. alatti épületből.

Joachim (Jochen) Peiper 1915. január 30-án született Berlinben. Apja is katonaként élte le az életét, igy a fiatal Jochen a katonás életet hamar megtanulta.

Lapos képernyős televízió, külön mosdó és négy darab emeletes ágy – ilyen körülmények között tartják fogva Ilaria Salist, a milánói terroristát, az antifa támadások első rendű vádlottját.

Már a megemlékezést megelőző hetekben nyomon követtük az időjárás alakulását és bíztunk benne, hogy valami csoda folytán kegyes lesz hozzánk.

Miután a keleti fronton megszakadt a tengelyhatalmak hadiszerencséje és a szovjet Vörös Hadsereg ellentámadásba lendült.

Horogkeresztes zászlókat lengetve és a Führert éltetve vonultak fel fehér fajvédő, nemzetiszocialista csoportok a floridai Orlandó városában a hétvégén.

Akkor is így köszöntött a tavasz és a március. A budai hegyek felől hideg, még a télre emlékeztető szél söpört végig a pesti utcákon.

Az antifa terroristák ismét lecsaptak Németországban, s ezúttal talán még betegebb, még perverzebb módját választották a vérengzésnek, mint eddig.

Tizenhárom, „szélsőjobboldali mozgalmakhoz tartozó” embert letartóztattak vasárnapra virradóra Párizsban, miközben horogkereszteket festettek a földre a 17. kerületben – közölték a helyi francia hatóságok.

Most, hogy az amerikai kormány félhivatalos szócsövének számító The Washington Post megszellőztette a hírt, szinte már biztosra vehető, hogy az USA egy újabb megnyerhetetlen háborús kalandra készül a Közel-Keleten, ezúttal a jemeni húszik ellen, akiket a napokban ismét terrorszervezetnek nyilvánított, miután három éve éppen a Biden-kormány levette őket erről a listáról.

A mai Magyarország 10 millió lakosának túlnyomó többsége, ha a Rajk nevet hallja, kizárólag a tragikus sorsú Rajk László, egykori kommunista belügyminiszter nevére asszociál, s az ő életútjából főleg a kivégzésére, majd a 7 évvel későbbi dísztemetésére emlékezik.

A második világháború végén számos német választotta azt, hogy meghal a gyermekeivel együtt, de ők nem kegyetlen szörnyetegek voltak.

A kárpáti harcok során elszakadtam alakulatomtól, a visszatérés lehetetlenné vált. Hazamentem Kecskemétre. Ott városszerte olvasható volt a felhívás: a volt katonák jelentkezzenek a szovjet parancsnokságon. Jelentkeztem.

Szigorú beléptetés, hatalmas sajtóérdeklődés és csurig telt tárgyalóterem – elkezdődött az antifasiszta támadások tárgyalása a Fővárosi Törvényszéken hétfő reggel.

Közvetlenül a II. világháború után Lengyelországban 277 börtönben és 1255 kommunista koncentrációs táborban több mint 200 ezer német származású polgári személyt gyűjtöttek össze, mialatt a vasfüggöny szovjet oldalán 16 millió német származású polgári lakost telepítettek ki.

November 8-án reggel 6 órakor rendőrök százai kutattak át több baloldali szélsőségesek által lakott ingatlant Szászországban és Türingiában.

Aki nem volt a fronton, nem tudja elképzelni, milyen érzés napról-napra embereket ölni. Ellenfeleid jönnek feléd, lőnek, még nem találtak el, de menekülni nincs idő.

Rájöttem, hogy egy próféta veszett el bennem – de szerencsére meglett. A frankisztáni permanens arabjárás (vö. tatárjárás) legutóbbi menetével kapcsolatos eszmefuttatásomat azzal zártam, hogy a rezsim egyik válasza a történtekre az lesz, hogy további fehér adópénzekkel igyekszik majd betömni az országra szabadított Mohamedek és Fatimák millióinak egyre mohóbb száját. És mit ad Allah, igazam lett.