Kövess minket 
-on és 
-en!
Simáról (BAZ megye) 1945. január 23-án 10 nőt és 9 férfit Abaújszántóra vittek, úgymond 13 napi munkára. Megígérték, hogy utána hazaengednek.
Két napot dolgoztunk, majd a harmadik nap reggel négyesével felsorakoztattak és Szerencsre hajtottak... Itt csoportok csatlakoztak hozzánk Tállyáról, Golopról és Ondról. Két hét után bavagoníroztak, és 17 napi utazás után Vorosilovgrádban, az 1223. lágerben kötöttünk ki.
Először egy fűrésztelepen dolgoztam: kettesével vállon gerendát kellett hordani. Mindkét vállam kisebesedett. Később kaptunk egy négykerekű kocsit, azon szállítottuk a gerendákat. A sebek így lassan begyógyultak.
Egy 100 méter mély bányába kerültem csillésnek 1946 telén. Ezt nem bírtam sokáig, feltettek a felszínre. Nemsokára egy újonnan megnyitott szénbányába tettek át 6 magyar lányt – köztük engem is – és 8 szovjet férfit egy idősebb brigádvezetővel.
A kibányászott szenet kellett felhúznunk egy nagy hengerszerű fatákolmány forgatásával, amire a drótkötél rácsavarodott. Később, ahogy mélyült a bánya, kaptunk egy lovat, és az forgatta a hengert.
Egyik nap délután, amikor kiértünk a munkahelyre, látjuk, hogy a délelőtti műszakból két magyar lány fekszik a földön a bánya bejáratánál. Megtudtuk, hogy a bányában gáz keletkezett, ettől estek össze. Röviddel ezután nagy recsegés-ropogás közepette a bánya teljesen beomlott.
Ismét másik bányába kerültem 1947 nyarán. Itt 400 méter mélyen dolgoztam.
|
|
|
|
|
|
A hely olyan szűk volt, hogy a lapát nyele csak 40 centiméter lehetett. Ezzel kellett a szenet továbbtolni (gorni). Itt négy magyar lány dolgozott. ez volt a munkahelyünk 1947 októberig.
Ekkor útrakeltünk hazafelé: 19 napi utazás után, 1947. október 30-án érkeztünk meg Debrecenbe.
Bottka Lászlóné – Abaújszántó
HH 1992/1.
