Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Hívjuk Vén Európának azt, amelyik a 70-es évekig létezett, az afrikai és közel-keleti bevándorlóáradat előtt, amikor az európai kapitalizmus munkaerő-szükségletének kielégítésére importált harmadik világbeli bevándorlók számaránya még jóval tíz százalék alatt volt.

Vén Európa egy figyelemre méltó és homogén kultúrát hozott létre, amelyet európai civilizációnak nevezhetünk. Márpedig a dolgok jelen állása szerint az évszázad végére ez a civilizáció elkerülhetetlenül – tehát bármit is csinálunk – el fog tűnni. Egyszerűen azért, mert az őshonos európaiak alacsony népszaporulata nem teszi lehetővé, hogy ellenálljanak a harmadik világbeli új honfoglalók magas népszaporulatának, akik nem érzik magukénak az európai civilizációt. A régiek termékenységi rátája (a szülőképes korú nőkre számított hipotetikus gyermekszám) 1,3-1,4, az újaké 3,4-4.

Minden komoly demográfus tudja, hogy semmi sem egzaktabb a natalitási mutatóknál és a belőlük következő népességalakulásnál. Bármit is akarnak tenni ez ügyben a politikusok, ha egyáltalán akarnak valamit tenni, ennek a következő két-három nemzedékre már nem lesz hatása. Így egy egyszerű számítás is bizonyítja, hogy az évszázad végére az őshonos európaiak (legalábbis a földrész nyugati felén) kisebbségbe kerülnek majd a bevándorlókkal szemben, akik függetlenül attól, hogy megszereztek egy európai állampolgárságot vagy sem, hűségesek maradnak majd eredeti közösségükhöz.

Itt lép közbe a vallási tényező. Az évszázad végére a nyugat-európai népesség mindenképpen muszlim többségű lesz. Ami Spanyolországban és Kis-Ázsiában történt a X–XI. században, ugyanaz fog bekövetkezni Nyugat-Európában a XXI. században. Elkerülhetetlenül.

Néhány előjel: Antwerpenben az elemi iskolai tanulók többsége ma már muzulmán. Brüsszelben, Európa fővárosában, az újszülöttek negyede muzulmán. Walesben és Skóciában a legnépszerűbb név születéskor a Mohamed… És így tovább.

Előreláthatóan a világ mintegy kétmilliárdnyi muszlimját egyre inkább fanatizálni fogják az olyasféle dzsihádista szervezetek, mint az ISIS és az al-Kaida, azzal a jelszóval, hogy csak akkor juthatnak Allah paradicsomába, ha élet-halál harcot viselnek a nem muszlimok és hitetlenek (kafirok) ellen. Még ha a muszlimok többsége nem is engedne ezeknek a felhívásoknak, a dzsihádisták mégis elegen lesznek ahhoz, hogy lerombolják a többi civilizációt, az európait is beleértve.

Teljesen mindegy, hogy a muszlimok 90 százaléka elvileg békés szándékú. Ennek egyáltalán nincs jelentősége. A történelmet ugyanis a passzív (békés) többség helyett – és többnyire ellenében – mindig a cselekvő (agresszív) kisebbség alakítja (lásd a lenini bolsevikokat – a szerk.). A jövőben sem lesz másként.

Az Európára zúduló bevándorlás elkerülhetetlenül fokozódni fog, szükségszerűen kataklizmikussá válva a következő 50 évben, mert ugyanezen időszakban Afrika népessége elkerülhetetlenül négymilliárdra növekedik. Többségük muszlim lesz, például Nigériában, és nem szükségképpen békés. Ráadásul a klímaváltozás elkerülhetetlenül maga után vonja Afrika elsivatagosodását, még az Egyenlítő környékén is. Az afrikaiak milliói nem fognak otthon maradni, hanem elkerülhetetlenül és szükségképpen a számukra egyedül elérhető kontinensre, Európába özönlenek. Legalább ötszázmillió néger indul el Európa meghódítására.

Más szóval: még ha az európai fehér nők egy isteni csoda folytán úgy is döntenének, hogy egyenként öt gyermeket szülnek, akkor is késő lenne.

A következő fél évszázad legfontosabb eseménye tehát az európai fehér népesség eltűnése lesz – legalábbis a földrész nyugati feléről. A demográfiának az a szépsége, hogy vele kapcsolatban nem kell találgatásokba, spekulációkba, jóslásokba bocsátkozni: azok, akik ma megszülettek, harminc év múlva is itt lesznek, és azok, akik nem születtek meg, nem lesznek itt.

EZ BIZTOS.

Szimbolikus jelentőségű, hogy a történelem folyamán először az európai vezetők többségének nincsenek gyermekei. A német, a brit, a francia, az olasz, a svéd, a holland, a luxemburgi, az ír országvezető gyermektelen (az utóbbi kettő nyíltan homoszexuális). Márpedig akinek nincs gyermeke, másként gondol a jövőre, mint az, akinek van. A gyermektelenek számára a jövő véget ér a következő választással vagy a halálukkal. Utánuk a vízözön…

Napjaink politikusai egy állandó jelenben élnek, és megpróbálják eladni a választóiknak, hogy képesek megállítani az időt; hogy mindenki örökké fiatal marad; és hogy ez a – számukra legalábbis – oly kellemes jelen örökké fog tartani. Minden gyerek elég gyorsan megtanulja azonban, hogy a végtelen nyarat, amely júniusban kezdődik, mindig iskolakezdés követi szeptemberben, amikor a dolgok ugyebár elromlanak. Az őshonos európaiak nyara akkor ért véget, amikor a demográfiai piramis felborult, amelynek következtében elkerülhetetlenül és szükségképpen kisebbségbe kerülnek a saját országaikban. A nemtörődömségük, felelőtlenségük, gyávaságuk, lustaságuk és hedonizmusuk eredményeként beáramlott új többség pedig fütyül majd a siránkozásaikra.

Nyomatékosan megismételve: a következő fél évszázad legnagyobb újdonsága annak az európai népességnek a fokozatos eltűnése lesz, amelynek az ősei megteremtették a modern világot. Vele együtt pedig eltűnnek az egymástól olyannyira különböző és – mindennek ellenére – egymást mégis annyira kiegészítő európai nemzetek is, amelyek legalább öt évszázad óta biztosították a vén kontinens óriási sikerét.

Arnold Toynbee brit történész szerint a civilizációkat nem meggyilkolják, hanem öngyilkosok lesznek. Pierre Chaunu francia történész a „fehér pestis” elnevezéssel írta le ezt a jelenséget, az európai népességet a XIV. században megtizedelő „fekete pestis” utánérzéseként. Ez az öngyilkosság, mint mindegyik, az élet elutasítása. Alapjában véve Európa azért hal meg, mert elutasította az életet, nemcsak demog­ráfiai értelemben, hanem mentálisan is, a „másság” (szexuális devianciák) és az „idegenség” (harmadik világbeli bevándorlók) szeretetét prédikáló liberalizmus mint egy posztkeresztény valláspótlék rosszvoltából. A végkifejlet nem lehet kétséges.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az NZóna Podcast tematikus Homo Viator sorozata ezúttal az 1945-ös budavári kitörést és a Becsület Napját vizsgálja világnézeti szempontból.

Az ausztrál kormány a „szélsőjobboldal erősödése” miatt a nemzetiszocialista jelképek betiltását fogja kezdeményezni, jelentette be Mark Dreyfus igazságügyi miniszter.

1948. május 14-én Ben-Gurion kikiáltotta Izrael Állam megalakulását, mire az arab államok többsége dzsihádra szólította fel a muszlim világot. Kevesen tudják, milyen aktív szerepet vállalt Sztálin Izrael létrehozásában és abban, hogy túlélte az első arab–izraeli háborút.

Kovarcz Emil Felsőiregen, 1899. február 4-én született. Nagyváradon honvéd hadapród iskolát végzett, és az első világháborúban hivatásos tisztként teljesített szolgálatot.

Egy Simon Knittel antifaiszta összefogott, a Laut gegen Nazis (Hangosan a nácik ellen, LGN) nevű szélsőséges szervezettel és egy hamburgi ügyvédi irodával, hogy a védjegyhivatalon keresztül kisajátítsák a hazafias jelszavakat.

A patrióta fiatalra házmester jellemű járókelők hívták ki a rendőröket, miután a zászlót mutatta fel nekik.

1944. április 3-án a déli órákban az amerikai légierő végrehajtotta Budapest ellen az első terrorbombázást a második világháború során.

Meglepő, de nem szerzői jogi okok miatt kellett hozzányúlni a vérmocskos Mickey egeres játékhoz: az Infestation 88-cal ennél is nagyobb baj volt.

„A közelgő győzelem lehetőséget ad Németországnak az európai zsidókérdés megoldására, ami véleményem szerint kötelességünk is. A kívánatos megoldás: minden zsidót kitenni Európából.

Kevesen tudják, hogy a második világégés idején a Szent Korona földjét védő honvédeink a német fegyvertársaktól igazi nagymacskákat is kaptak. A magyar kezek által megszelídített ragadozók sokszor nagyot haraptak a vörös rém testéből. A legsikeresebb vadász Tarczay Ervin páncélos százados volt.

A 19 éves Sai Varshith Kandulát többek között az elnök és családja, illetve az alelnök és családja testi épségének veszélyeztetésével vádolhatják meg.

1945 januárjának elején a komáromi vasútállomáson kivagonírozott Tigris harckocsik hosszú sora nagy zajt csapva kígyózott a macskaköves utcákon, hogy a Vág-Duna hídján túl elfoglalják harcállásukat.

Másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a Győri Törvényszék azt a 17 éves kapuvári diákot, aki  állítólag halállistát készített és egy „neonáci” jelzővel leírt internetes csoportban azt írta tavaly ősszel, hogy másnap megöli osztálytársát a származása miatt.

Ami Magyarországon az 1945-ös budavári kitörés évfordulója, a Becsület Napja, az Bulgáriában a Lukov-menet.

A szigorúan titkos – és valószínűleg büdös – kísérletre az 1940-es évek végén, Mao moszkvai látogatásának idején került sor.

1945. január 24-én munka után hazafelé menet Budapesten, a Bethlen Gábor utcában mellém toppant két tatárképű szovjet katona, és fegyverrel egy közeledő, civilekből álló csoportba kényszerített.

Joe Biden amerikai elnök a „zsidó örökség hónapja” alkalmából a Fehér Házban rendezett eseményen elítélte az „antiszemitizmust” és megerősítette Izrael támogatásának politikáját.

1944 szeptember utolsó napjaiban sajátos közjáték zajlott le az német 503. nehézpáncélos-osztály otthont adó Sennelagerben. Noha az újabb bevetés helyszínét még nem ismerték a katonák, egyes részek már el is indultak.

A nyugati szövetségesek és Németország között többször is volt hadifogolycsere a második világháború alatt, ám ezeket nem volt könnyű megszervezni.

Magyarország második világháborús történetének van egy apró, alig ismert, de egyben rendkívül érdekes fejezete: az egyéni fegyverténnyel ellenséges harckocsit megsemmisítő magyar honvédek termőfölddel való jutalmazása.

A Szovjetunióba 1944 decemberében és 1945 januárjában tömegesen elhurcolt férfiak és nők között szép számban találunk papokat is. Közülük többen soha nem tértek vissza hazájukba.

Göbbels ezt a beszédét 1928. január 9-én mondta el. Ez a legterjedelmesebb fejtegetése a propaganda természetéről. Annál érdekesebb, mert korai időpontban hangzott el.

Kampánycsapatának egyik tagja hozta zsidó-liberális támadások kereszttüzébe az elnökjelöltségért induló kormányzót.

Megvonta az állami támogatást a következő hat évre a német alkotmánybíróság a zsidó-liberális sajtóban „neonáciként” számon tartott Die Heimat nevű párttól.