Kövess minket 
-on és 
-en!
Hívjuk Vén Európának azt, amelyik a 70-es évekig létezett, az afrikai és közel-keleti bevándorlóáradat előtt, amikor az európai kapitalizmus munkaerő-szükségletének kielégítésére importált harmadik világbeli bevándorlók számaránya még jóval tíz százalék alatt volt.
Vén Európa egy figyelemre méltó és homogén kultúrát hozott létre, amelyet európai civilizációnak nevezhetünk. Márpedig a dolgok jelen állása szerint az évszázad végére ez a civilizáció elkerülhetetlenül – tehát bármit is csinálunk – el fog tűnni. Egyszerűen azért, mert az őshonos európaiak alacsony népszaporulata nem teszi lehetővé, hogy ellenálljanak a harmadik világbeli új honfoglalók magas népszaporulatának, akik nem érzik magukénak az európai civilizációt. A régiek termékenységi rátája (a szülőképes korú nőkre számított hipotetikus gyermekszám) 1,3-1,4, az újaké 3,4-4.
Minden komoly demográfus tudja, hogy semmi sem egzaktabb a natalitási mutatóknál és a belőlük következő népességalakulásnál. Bármit is akarnak tenni ez ügyben a politikusok, ha egyáltalán akarnak valamit tenni, ennek a következő két-három nemzedékre már nem lesz hatása. Így egy egyszerű számítás is bizonyítja, hogy az évszázad végére az őshonos európaiak (legalábbis a földrész nyugati felén) kisebbségbe kerülnek majd a bevándorlókkal szemben, akik függetlenül attól, hogy megszereztek egy európai állampolgárságot vagy sem, hűségesek maradnak majd eredeti közösségükhöz.
Itt lép közbe a vallási tényező. Az évszázad végére a nyugat-európai népesség mindenképpen muszlim többségű lesz. Ami Spanyolországban és Kis-Ázsiában történt a X–XI. században, ugyanaz fog bekövetkezni Nyugat-Európában a XXI. században. Elkerülhetetlenül.
Néhány előjel: Antwerpenben az elemi iskolai tanulók többsége ma már muzulmán. Brüsszelben, Európa fővárosában, az újszülöttek negyede muzulmán. Walesben és Skóciában a legnépszerűbb név születéskor a Mohamed… És így tovább.
Előreláthatóan a világ mintegy kétmilliárdnyi muszlimját egyre inkább fanatizálni fogják az olyasféle dzsihádista szervezetek, mint az ISIS és az al-Kaida, azzal a jelszóval, hogy csak akkor juthatnak Allah paradicsomába, ha élet-halál harcot viselnek a nem muszlimok és hitetlenek (kafirok) ellen. Még ha a muszlimok többsége nem is engedne ezeknek a felhívásoknak, a dzsihádisták mégis elegen lesznek ahhoz, hogy lerombolják a többi civilizációt, az európait is beleértve.
Teljesen mindegy, hogy a muszlimok 90 százaléka elvileg békés szándékú. Ennek egyáltalán nincs jelentősége. A történelmet ugyanis a passzív (békés) többség helyett – és többnyire ellenében – mindig a cselekvő (agresszív) kisebbség alakítja (lásd a lenini bolsevikokat – a szerk.). A jövőben sem lesz másként.
|
|
|
|
|
|
Az Európára zúduló bevándorlás elkerülhetetlenül fokozódni fog, szükségszerűen kataklizmikussá válva a következő 50 évben, mert ugyanezen időszakban Afrika népessége elkerülhetetlenül négymilliárdra növekedik. Többségük muszlim lesz, például Nigériában, és nem szükségképpen békés. Ráadásul a klímaváltozás elkerülhetetlenül maga után vonja Afrika elsivatagosodását, még az Egyenlítő környékén is. Az afrikaiak milliói nem fognak otthon maradni, hanem elkerülhetetlenül és szükségképpen a számukra egyedül elérhető kontinensre, Európába özönlenek. Legalább ötszázmillió néger indul el Európa meghódítására.
Más szóval: még ha az európai fehér nők egy isteni csoda folytán úgy is döntenének, hogy egyenként öt gyermeket szülnek, akkor is késő lenne.
A következő fél évszázad legfontosabb eseménye tehát az európai fehér népesség eltűnése lesz – legalábbis a földrész nyugati feléről. A demográfiának az a szépsége, hogy vele kapcsolatban nem kell találgatásokba, spekulációkba, jóslásokba bocsátkozni: azok, akik ma megszülettek, harminc év múlva is itt lesznek, és azok, akik nem születtek meg, nem lesznek itt.
EZ BIZTOS.
Szimbolikus jelentőségű, hogy a történelem folyamán először az európai vezetők többségének nincsenek gyermekei. A német, a brit, a francia, az olasz, a svéd, a holland, a luxemburgi, az ír országvezető gyermektelen (az utóbbi kettő nyíltan homoszexuális). Márpedig akinek nincs gyermeke, másként gondol a jövőre, mint az, akinek van. A gyermektelenek számára a jövő véget ér a következő választással vagy a halálukkal. Utánuk a vízözön…
Napjaink politikusai egy állandó jelenben élnek, és megpróbálják eladni a választóiknak, hogy képesek megállítani az időt; hogy mindenki örökké fiatal marad; és hogy ez a – számukra legalábbis – oly kellemes jelen örökké fog tartani. Minden gyerek elég gyorsan megtanulja azonban, hogy a végtelen nyarat, amely júniusban kezdődik, mindig iskolakezdés követi szeptemberben, amikor a dolgok ugyebár elromlanak. Az őshonos európaiak nyara akkor ért véget, amikor a demográfiai piramis felborult, amelynek következtében elkerülhetetlenül és szükségképpen kisebbségbe kerülnek a saját országaikban. A nemtörődömségük, felelőtlenségük, gyávaságuk, lustaságuk és hedonizmusuk eredményeként beáramlott új többség pedig fütyül majd a siránkozásaikra.
Nyomatékosan megismételve: a következő fél évszázad legnagyobb újdonsága annak az európai népességnek a fokozatos eltűnése lesz, amelynek az ősei megteremtették a modern világot. Vele együtt pedig eltűnnek az egymástól olyannyira különböző és – mindennek ellenére – egymást mégis annyira kiegészítő európai nemzetek is, amelyek legalább öt évszázad óta biztosították a vén kontinens óriási sikerét.
Arnold Toynbee brit történész szerint a civilizációkat nem meggyilkolják, hanem öngyilkosok lesznek. Pierre Chaunu francia történész a „fehér pestis” elnevezéssel írta le ezt a jelenséget, az európai népességet a XIV. században megtizedelő „fekete pestis” utánérzéseként. Ez az öngyilkosság, mint mindegyik, az élet elutasítása. Alapjában véve Európa azért hal meg, mert elutasította az életet, nemcsak demográfiai értelemben, hanem mentálisan is, a „másság” (szexuális devianciák) és az „idegenség” (harmadik világbeli bevándorlók) szeretetét prédikáló liberalizmus mint egy posztkeresztény valláspótlék rosszvoltából. A végkifejlet nem lehet kétséges.
|
|
|
|
|
|
