Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Hívjuk Vén Európának azt, amelyik a 70-es évekig létezett, az afrikai és közel-keleti bevándorlóáradat előtt, amikor az európai kapitalizmus munkaerő-szükségletének kielégítésére importált harmadik világbeli bevándorlók számaránya még jóval tíz százalék alatt volt.

Vén Európa egy figyelemre méltó és homogén kultúrát hozott létre, amelyet európai civilizációnak nevezhetünk. Márpedig a dolgok jelen állása szerint az évszázad végére ez a civilizáció elkerülhetetlenül – tehát bármit is csinálunk – el fog tűnni. Egyszerűen azért, mert az őshonos európaiak alacsony népszaporulata nem teszi lehetővé, hogy ellenálljanak a harmadik világbeli új honfoglalók magas népszaporulatának, akik nem érzik magukénak az európai civilizációt. A régiek termékenységi rátája (a szülőképes korú nőkre számított hipotetikus gyermekszám) 1,3-1,4, az újaké 3,4-4.

Minden komoly demográfus tudja, hogy semmi sem egzaktabb a natalitási mutatóknál és a belőlük következő népességalakulásnál. Bármit is akarnak tenni ez ügyben a politikusok, ha egyáltalán akarnak valamit tenni, ennek a következő két-három nemzedékre már nem lesz hatása. Így egy egyszerű számítás is bizonyítja, hogy az évszázad végére az őshonos európaiak (legalábbis a földrész nyugati felén) kisebbségbe kerülnek majd a bevándorlókkal szemben, akik függetlenül attól, hogy megszereztek egy európai állampolgárságot vagy sem, hűségesek maradnak majd eredeti közösségükhöz.

Itt lép közbe a vallási tényező. Az évszázad végére a nyugat-európai népesség mindenképpen muszlim többségű lesz. Ami Spanyolországban és Kis-Ázsiában történt a X–XI. században, ugyanaz fog bekövetkezni Nyugat-Európában a XXI. században. Elkerülhetetlenül.

Néhány előjel: Antwerpenben az elemi iskolai tanulók többsége ma már muzulmán. Brüsszelben, Európa fővárosában, az újszülöttek negyede muzulmán. Walesben és Skóciában a legnépszerűbb név születéskor a Mohamed… És így tovább.

Előreláthatóan a világ mintegy kétmilliárdnyi muszlimját egyre inkább fanatizálni fogják az olyasféle dzsihádista szervezetek, mint az ISIS és az al-Kaida, azzal a jelszóval, hogy csak akkor juthatnak Allah paradicsomába, ha élet-halál harcot viselnek a nem muszlimok és hitetlenek (kafirok) ellen. Még ha a muszlimok többsége nem is engedne ezeknek a felhívásoknak, a dzsihádisták mégis elegen lesznek ahhoz, hogy lerombolják a többi civilizációt, az európait is beleértve.

Teljesen mindegy, hogy a muszlimok 90 százaléka elvileg békés szándékú. Ennek egyáltalán nincs jelentősége. A történelmet ugyanis a passzív (békés) többség helyett – és többnyire ellenében – mindig a cselekvő (agresszív) kisebbség alakítja (lásd a lenini bolsevikokat – a szerk.). A jövőben sem lesz másként.

Az Európára zúduló bevándorlás elkerülhetetlenül fokozódni fog, szükségszerűen kataklizmikussá válva a következő 50 évben, mert ugyanezen időszakban Afrika népessége elkerülhetetlenül négymilliárdra növekedik. Többségük muszlim lesz, például Nigériában, és nem szükségképpen békés. Ráadásul a klímaváltozás elkerülhetetlenül maga után vonja Afrika elsivatagosodását, még az Egyenlítő környékén is. Az afrikaiak milliói nem fognak otthon maradni, hanem elkerülhetetlenül és szükségképpen a számukra egyedül elérhető kontinensre, Európába özönlenek. Legalább ötszázmillió néger indul el Európa meghódítására.

Más szóval: még ha az európai fehér nők egy isteni csoda folytán úgy is döntenének, hogy egyenként öt gyermeket szülnek, akkor is késő lenne.

A következő fél évszázad legfontosabb eseménye tehát az európai fehér népesség eltűnése lesz – legalábbis a földrész nyugati feléről. A demográfiának az a szépsége, hogy vele kapcsolatban nem kell találgatásokba, spekulációkba, jóslásokba bocsátkozni: azok, akik ma megszülettek, harminc év múlva is itt lesznek, és azok, akik nem születtek meg, nem lesznek itt.

EZ BIZTOS.

Szimbolikus jelentőségű, hogy a történelem folyamán először az európai vezetők többségének nincsenek gyermekei. A német, a brit, a francia, az olasz, a svéd, a holland, a luxemburgi, az ír országvezető gyermektelen (az utóbbi kettő nyíltan homoszexuális). Márpedig akinek nincs gyermeke, másként gondol a jövőre, mint az, akinek van. A gyermektelenek számára a jövő véget ér a következő választással vagy a halálukkal. Utánuk a vízözön…

Napjaink politikusai egy állandó jelenben élnek, és megpróbálják eladni a választóiknak, hogy képesek megállítani az időt; hogy mindenki örökké fiatal marad; és hogy ez a – számukra legalábbis – oly kellemes jelen örökké fog tartani. Minden gyerek elég gyorsan megtanulja azonban, hogy a végtelen nyarat, amely júniusban kezdődik, mindig iskolakezdés követi szeptemberben, amikor a dolgok ugyebár elromlanak. Az őshonos európaiak nyara akkor ért véget, amikor a demográfiai piramis felborult, amelynek következtében elkerülhetetlenül és szükségképpen kisebbségbe kerülnek a saját országaikban. A nemtörődömségük, felelőtlenségük, gyávaságuk, lustaságuk és hedonizmusuk eredményeként beáramlott új többség pedig fütyül majd a siránkozásaikra.

Nyomatékosan megismételve: a következő fél évszázad legnagyobb újdonsága annak az európai népességnek a fokozatos eltűnése lesz, amelynek az ősei megteremtették a modern világot. Vele együtt pedig eltűnnek az egymástól olyannyira különböző és – mindennek ellenére – egymást mégis annyira kiegészítő európai nemzetek is, amelyek legalább öt évszázad óta biztosították a vén kontinens óriási sikerét.

Arnold Toynbee brit történész szerint a civilizációkat nem meggyilkolják, hanem öngyilkosok lesznek. Pierre Chaunu francia történész a „fehér pestis” elnevezéssel írta le ezt a jelenséget, az európai népességet a XIV. században megtizedelő „fekete pestis” utánérzéseként. Ez az öngyilkosság, mint mindegyik, az élet elutasítása. Alapjában véve Európa azért hal meg, mert elutasította az életet, nemcsak demog­ráfiai értelemben, hanem mentálisan is, a „másság” (szexuális devianciák) és az „idegenség” (harmadik világbeli bevándorlók) szeretetét prédikáló liberalizmus mint egy posztkeresztény valláspótlék rosszvoltából. A végkifejlet nem lehet kétséges.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A közelmúltban az amerikai Massachusetts állambeli West Brookfield városában a zsidókat célzó „sértő üzeneteket” tartalmazó visszazárható zacskókat osztottak szét, ami médiahisztériát váltott ki.

Kanadában letartóztatták a „Sötét idegent”, az elmúlt évtized egyik legbefolyásosabb nemzetiszocialista propagandistáját.

Az angolszász szövetségesek 1943 nyarán elkezdett és a második világháború végéig megállás nélkül folytatott hadászati bombázóoffenzívája füstölgő romhalmazzá változtatta Németországot, ami bosszúért kiáltott az égre.

1944 szeptember utolsó napjaiban sajátos közjáték zajlott le az német 503. nehézpáncélos-osztály otthont adó Sennelagerben. Noha az újabb bevetés helyszínét még nem ismerték a katonák, egyes részek már el is indultak.

„A gyanúsított bizonyíthatóan neonáci ideológiát, antiszemitizmust terjesztett, korábbi lövöldözők tetteit dicsőítette, és egyértelműen az ő példájuk utánzásának vágyát és szándékát mutatta” – állítja az FBI.

Az időpont: 1946. október 7. A színhely: a kaposvári katonai szűrőtábor. Sólyom András őrnagy táborparancsnok korábban már több ezer embert vett őrizetbe a Magyarországra hazatérők közül. Számára egyegy újabb őrizetbe vétel már nem jelent különösebb eseményt.

Szálasi Ferenc 1946. évi Börtönnaplójának február 28-i bejegyzésében ezt olvassuk: "Ma reggel kivégezték Imrédy Bélát. Nyugodjék békében. A Nemzet vértanúja volt."

„A magyar vérbíróságok előtt lefolyt pörök során arról az Európáról volt szó, ahol szellemi síkon nincsenek nagy és kis nemzetek, hanem ahol minden nemzet egyaránt teljesíti kötelességét a nagy európai gondolat jegyében. A perek kulisszája mögött nem volt szó a nagy Angliáról és a kis Lengyelországról és az Európa keleti részén fekvő még kisebb Magyarországról. Ott Európáról, a szellem Európájáról, a lassan ködbevesző Pax Romana anyagon, téren és időn felül álló európai szellemiségről volt szó.”

Az immár száz napja tartó folyamatos szőnyegbombázásokkal az izraeli hadsereg (IDF) elhomályosította az angol–amerikai haderő egyik legfényesebb második világháborús hőstettét, amely abból állt, hogy 3 nap alatt letarolta Drezda épületeinek harmadát, ártalmatlanítva 25 ezer „nácit és potenciális nácit”.

Akkor is így köszöntött a tavasz és a március. A budai hegyek felől hideg, még a télre emlékeztető szél söpört végig a pesti utcákon.

A trianoni szerződés az etnikai állapotokat, az 1910-es népszámlálási adatokat sem vette figyelembe, így mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került az új határokon túlra, fele összefüggő tömbben a határok mentén. 

A 98 éves ukrán Jaroslav Hunka, a Galícia SS-hadosztály veteránjának a kanadai parlamentben való kitüntetése „meghozta gyümölcsét”, de nyilván nem pozitív értelemben.

1944. augusztus 23-án Románia hivatalosan kapitulált, és hátba támadta addigi szövetségeseit, a német és magyar csapatokat.

Kétségtelen, hogy 2023. október 7-ét az izraeli hadsereg (IDF) fennállásának eddigi leggyászosabb napjaként fogja nyilvántartani a hadtörténet.

Engem és a legjobb barátnőmet együtt vittek ki a Gulágra. Mariska, a barátnőm, öt évvel később térhetett haza, mint én. Ő is visszajött a szülőfalunkba. Azon nyomban meglátogattam...