A hadműveletek alatti rombolás, műkincseink egy részének eltulajdonítása, asszonyaink, leányaink meggyalázása mellett a szembenálló politikai felfogású embereket is lefogták a szovjet kémelhárító szervek.
Kézre kerítésükre mondvacsinált perek, szerintük „jogerős” bírói ítéletek szolgáltak, majd elhurcolták őket a szovjet büntetőtáborokba. Ez az akció párhuzamosan folyt a hadifogolyszerzéssel. Kényükre-kedvükre bánhattak az általuk politikai ellenfélnek ítélt katonai és civil csoportokkal. (Erre vonatkozóan nem született nemzetközi szabályozás, mint a hadifogságra.)
A szovjet katonai törvényszékek által elítélt magyarok legnagyobb hányadát a leventekorú fiatalok tették ki, 15 évestől 20 évesig. Ugyanis a szovjetek nem hadifogolynak, hanem „fasisztának” tekintették őket. Az illetékes szovjet szerveknek tudomásuk volt Szálasiéknak a fiatalok körében folytatott eredményes toborzásáról a német hadsereg számára, valamint a leventekorúak behívásáról a honvédségbe. Az utóbbiak egy részét is kivitték Németországba, az itthon maradottakat beosztották különféle elnevezésű – Kopjások, Bakonyi-brigád, Dráva menti Légió, Vécsy-alakulat, Tatai század stb. – alakulatokba, és harcba vetették őket.
Egyesek fogságba estek, de sokan elszökdöstek és hazamentek. Az utóbbiak zöme is táborokba került, mert a szovjetek megszerezték az alakulatok névjegyzékét.
A leventék mellett tömegével tartóztattak le és ítéltek el civileket – férfiakat és nőket – német nevük, politikai állásfoglalásuk miatt, rosszindulatú rágalmazás, megbélyegzés, besúgás stb. következtében. Különösen súlyos ítéleteket hoztak a szovjet bíróságok politikai elenfeleikkel szemben: szigorúbbakat, mint a gyilkosságokért.
A politikai ítéletek kategóriái az alábbiak voltak:
1. hazaárulás;
1/b hazaárulás a szovjet rendszer gyöngítésével (ezt kapták azok a katonák, akik német hadifogságba kerültek);
2. fegyveres felkelés;
3. az ellenség támogatása;
4. a nemzetközi burzsoázia támogatása (ezt rendszerint a papok kapták);
5. a Szovjetunió megtámadásának elősegítése;
6. kémkedés (azokat vádolták ezzel, akikre már nem tudtak mit mondani);
7. gazdasági károkozás;
8. terrorcselekmény;
9. diverzió;
10. szovjetellenes propaganda;
11. csoportos agitáció;
12. politikai bűnös feljelentésének elmulasztása;
13. a cári rendszer kiszolgálása;
14. gazdasági ellenforradalmi cselekmény (ezt alkalmazták a munkát megtagadó hadifoglyokra).
|
|
|
|
|
|
Ha pedig a felsorolt bűncselekmények valamelyikéhez hozzátették a 19-es alpontot, akkor az azt jelentette, hogy nem bevégzett bűncselekményről van szó, hanem szándékról vagy esetleges előkészületről. Nevezett tehát potenciális veszélyforrás!
Rózsás János – Nagykanizsa
Hadifogoly Híradó 1999/4.
