Kövess minket 
-on és 
-en!
Az Abraham Lincolnról ma élő képet, miszerint az amerikai polgárháborút kirobbantó elnök a négerek felszabadítójaként az ő legjobb barátjuk is volt egyben, komolyan kikezdte egy nemrég napvilágot látott kutatás.
A kutatás eredménye azt állítja, hogy az elnök megpróbálta a brit fennhatóság alatt álló karibi szigetekre deportálni a felszabadított négereket. Phillip Magness és Sebastian Page akadémikusok azt állítják, hogy a republikánus elnök kevésbé volt elkötelezett a fajilag egységes ország mellett, mint azt korábban a róla kialakult kép sugallja.
Habár a történészek elismerték, hogy Lincoln javaslatot tett a felszabadított rabszolgák kitelepítésére, nem gondolják, hogy az elnök ezzel a lépéssel kizárólag rasszista támogatóit próbálta volna megnyugtatni.
A kew-i Nemzeti Levéltárból származó források viszont azt egyértelműsítik, hogy a polgárháborús elnököt egészen 1865-ben bekövetkező haláláig komolyan foglalkoztatta a feketék kolonizációjának gondolata. Magness és Page most azt állítja: miután Lincoln 1863-ban elmondta az Egyesült Államok négy millió rabszolgájának szabadságot hozó emancipációs nyilatkozatát, tervbe vette az immáron szabaddá lett színes bőrűeknek a mai Belize és Guyana területére való telepítését.
Az iratokból az is kiderül, hogy Lincoln titokban, személyesen találkozott Brit-Honduras és Brit-Guyana képviselőivel, s arra utasította őket, hogy találjanak munkaerőt a telepekre a felszabadított rabszolgák közül. Az egyik szereplő, John Hodge arról biztosította a brit nagykövetet, hogy ez „Lincoln őszinte vágya volt”, sőt, a republikánus elnök a panamai csatorna építéséhez is több ezer néger munkást küldött volna. Az emancipáció után kolonizáció: Lincoln és a fekete telepesek mozgalma című, megjelenés előtt álló könyv komoly vitákat váltott ki az Egyesült Államok egyik legnagyobb tiszteletben tartott elnökének örökségéről, pedig az amerikai szélsőjobboldal mindig is rasszistaként tekintett az ország 16. elnökére.
Abraham Lincoln egyenjogúsítási nyilatkozata 1862 szeptemberéből ezt mondta: "Sürgettem a négerek kolonizációját (vissza Afrikába) és tovább fogom sürgetni. Egyenjogúsítási nyilatkozatom ehhez a tervhez csatlakozik (kolonializáció). Két különféle fehér faj számára sincs hely Amerikában, nemhogy két különféle színű faj számára, mint feketék és fehérek. Nem tudok nagyobb zűrzavart elképzelni, mint a néger beleolvadását társadalmi és politikai életünkbe mint egyenlő felet. Húsz éven belül békésen kolonializáljuk a négert, olyan körülmények között, hogy föl tud emelkedni a maga erejéből az emberiséghez. Itt ezt soha nem tudja megtenni. Soha nem tudjuk azt az ideális egységet elérni, melyről apáink álmodtak egy idegen alsóbbrendű faj millióival, akik köztünk vannak, és akik asszimilációja sem nem lehetséges sem nem kívánatos."
A terv végül megbukott, Nagy-Britannia ugyanis attól félt, hogy a rabszolgatartó dél esetleg megnyeri a polgárháborút és beperli Londont az ily módon elvesztett rabszolgákért, ráadásul az amerikai kongresszust is óvatosságra intette a haiti kolonizáció sikertelensége.
|
|
|
|
|
|
