Kövess minket: Telegram — XVkontakte

1944 őszére a szovjet csapatok megközelítették Budapestet. Felmerült a kérdés, hogy Budapestből frontváros lesz-e vagy nyílt várossá fogják-e nyilvánítani.

A német-magyar politikai és katonai vezetés véleménye eredetileg az volt, hogy Budapesten nem fognak védelmi harcokat folytatni.

1944. szeptember 21-én Johannes (Hans) Friessner vezérezredes, a Dél Hadseregcsoport parancsnoka, elrendelte Budapest körül három patkó alakú védőövezet kiépítését (Attila-vonalak). A védelmi vonalaknak a célja eredetileg a szovjetek Budapest felé való további támadásainak meggátolása, illetve egy német ellentámadás bázisául szolgálhatott volna. A kezdeti elképzelések szerint csak a kiépülő három védelmi vonalat tartották volna a német-magyar csapatok, és az Attila III. vonal (mely közvetlenül Budapest határánál futott) áttörése esetében Pestet kiürítették volna és Budára vonultak volna vissza

A magyar politikai vezetés se számolt kezdetben a főváros védelmével. Szálasi Ferenc nem sokkal a hatalom átvétele után még így nyilatkozott:

„Budapest tartását csak abból a szempontból tartanám szükségesnek, ha erről a területről offenzív hadműveletek fognak kiindulni. Ha ezt nem akarják, akkor Budapest kiürítését feltétlenül végre kell hajtani, és a hadászatilag még kínálkozó dunántúli hegyekbe kell visszavonulni.”

A pesti hídfő védelmét azonban mind a katonai, mind a politikai vezetés egyértelműen fontosnak tartotta. A hídfő védelme szükséges volt a Dunántúl megtartásához, ahol a németek számára oly fontos zalai olajmezők és egyéb nyersanyagkészletek voltak, amiket máshonnét már nem tudtak beszerezni. Továbbá a pesti hídfő és a Dunántúl megtartásával biztosították az ausztriai területeket is. Ám a hídfő tartása nem jelentette a fővároson belüli helységharcokat. A németek csupán az Attila vonalakra támaszkodva akarták a hídfőt megtartani. A magyar katonai vezetés szintén csak az Attila-vonalakra támaszkodó védelmi harcokat tartotta célszerűnek, a fővároson belüli helységharcokat nem. Friessner novemberben még a következőket terjesztette Hitler felé a budapesti hídfő védelmének esetére:

„Túlerőben lévő ellenséges erőknek a budapesti hídfőbe történő erőteljes betörése esetén a védelem számára »a nemzetvezető egyetértésével« az alábbi harceljárást vesszük számításba:

1./ A hídfőállás elvesztése esetén (1.állás) a pillanatnyi hídfőállás mögött 5-7 km-re egy második, később a város szélén húzódó harmadik állás (belső védelmi gyűrű) védelme.
2./ Abban az esetben, ha a városszéli belső védelmi gyűrűt is áttörik, a csapatok visszavonása a Duna nyugati partjára, a hidak felrobbantása, a nyugati part védelme.
3./ A belváros utcáról-utcára, házról-házra történő védelmének elvetésében kevésbé a város szétrombolása felett érzett aggodalom a mérvadó, hanem sokkal inkább az a meggyőződés, hogy egy ilyen esetben a nagyvárosi csőcselék csatlakozik a saját csapatok elleni harchoz, a bekövetkező lázadást a rendelkezésre álló erőkkel nem lehet letörni, úgy hogy Budapesten a teljes káosszal kell számolni. Ezen kívül számolni kell azzal, hogy saját erőink a várható pusztító utcai harcokban felőrlődnek, elvágják őket, ezáltal az ellenségnek sikerül átkelni a Dunán mielőtt még elegendő új erőket tehetnénk szabaddá a nyugati part védelmére.

A hadseregcsoport kéri a szárazföldi hadsereg főparancsnoksága egyetértését a tervezett harceljáráshoz.”

1944 novemberében, amikor a szovjet csapatok már benyomultak a Dél-Dunántúlra, sem merült fel a német hadvezetésben, hogy feladják a pesti hídfőt. A hídfő kiürítése már csak azért is veszélyes vállalkozás lett volna, mert ezzel a kelet felől az Attila-vonalakhoz csatlakozó Karola-vonalat meg tudták volna kerülni a szovjet csapatok, ezzel veszélyeztetve az ebben a térségben harcoló német alakulatokat.

Budapest védelmének kérdését végül Adolf Hitler döntötte el végérvényesen. November 23-án elrendelte a főváros háztól-házig vívott harcokban tartó védelmét, majd 1944. december 1-én Hitler elrendelte a főváros erőddé nyilvánítását (Festung Budapest).

Friessner vezérezredes Budapest erőddé nyilvánítása után még aznap elrendelte a fővárosban tartózkodó összes katonai és polgári hivatalok kiürítését. Szálasi Ferenc nemzetvezető már sokkal korábban elkezdte kitelepíteni a kormányhivatalokat.

A német katonai vezetés számára világossá vált, hogy Budapestet tartaniuk kell és az Attila-vonalak áttörése után sem adhatják fel a pesti hídfőt. Ennek megfelelően december 2-án nagyarányú védelmi munkák indultak meg a fővárosban.

Hitler utasítása ellenére Friessner vezérezredes december 18-án a hídfő kiürítését kérelmezte, de a Führer ezt elutasította. Friessner a hídfőből kivont csapatokkal a Margit-vonalat akarta erősíteni, illetve a továbbiakban Duna lett volna a fő védelmi vonal.

Végül 1944. december 25-én a 3. Ukrán Front csapatai behatolnak Budára, és ezzel bezárul a főváros körül a belső gyűrű. A főváros bekerítése körüli külső gyűrű pár nappal később, december 26-án zárul be, mikor a szovjet egységek kijutottak a Dunához.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A közelmúltban az amerikai Massachusetts állambeli West Brookfield városában a zsidókat célzó „sértő üzeneteket” tartalmazó visszazárható zacskókat osztottak szét, ami médiahisztériát váltott ki.

Az antifa támadások másodrendű vádlottját, Tobias E.-t a tanács egy év tíz hónapra ítélte, de akár hamarosan szabadulhat is. Ő ismerte el egyedüliként az ügyészségi váddal egyezően a bűncselekményeit, de az ítéletet már nem fogadta el.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

A német belügyminisztérium közölte, hogy betiltott egy „szélsőjobboldali, rasszista csoportosulást, amely arról ismert, hogy gyerekek és fiatalok körében terjeszti antidemokratikus eszméit”.

Egy szövetségi esküdtszék 63 vádpontban ítélte el Robert Bowerst, azt az ötvenéves férfit, aki 2018 októberében tizenegy zsidóval végzett egy pittsburghi zsinagógában.

A Hetek című filoszemita lap egyik olvasója küldte be az újság számára azt a fotót, amelyen Budapesten, az Egyetem tér környékén kiragasztott, az említett orgánum szerint „uszító antiszemita” szövegű plakát látható.

Immár 30 év telt el azóta, hogy 1914-ben szerény erőmmel szolgálatba álltam az első világháborúban, amelyet ráerőltettek a Birodalomra.

1908. június 12-én született Otto Skorzeny, a Waffen-SS egyik leghíresebb katonája, aki többek között merész ejtőernyős és kommandós akcióival szerzett magának hírnevet.

Szabadon engedték az antifasiszta Ilaria Salist, akit egy erőszakos bűncselekmény miatt tartottak eddig fogva a magyar hatóságok – írta a La Repubblica.

A lengyelországi Gierloz közelében, az erdőben elrejtett Adolf Hitler második világháborús bunkere. Hilter háborús főhadiszállásának romjai egy 200 épületből álló, erdőben elrejtett város volt.

1945. május 2-án adták meg magukat a Nagynémet Birodalom (Großdeutsches Reich) fővárosát, Berlint védő német erők a szovjet Vörös Hadseregnek.

Alig egy évszázad alatt a feminista nőknek sikerült tönkretenniük a népszaporulatot mindenhol a nyugati világban.

Október elején a szakemberek megkezdték a második világháború során a Balaton vizébe zuhant magyar Messerschmitt típusú vadászrepülőgép kiemelését Balatonakarattya térségében.

Feltételesen szabadlábra helyezték Nikosz Mikaloliakoszt, az Arany Hajnal görög nemzetiszocialista gyökerű politikai párt alapítóját és vezetőjét, miután letöltötte 13 éves börtönbüntetésének egy részét.

Az emberiség egyik óriási bravúrja a nemzetiszocializmussal kapcsolódik össze: ötven éve a holdra szállás magába olvasztotta a III. Birodalom történetének egy részét.