Kövess minket 
-on és 
-en!
A táborparancsnokság 1944 telének egyik éjszakáján riadóztatott bennünket, és összeállítva egy 70 fős csoportot, kiküldött bennünket Birzsa településre tüzifáért a láger részére. Rettenetes hideg volt, a szél is fújt.
Az egyébként is gyenge emberek munkaereje ezáltal tovább csökkent. Megérkezvén, csak toporogtunk, tüzet raktunk, hogy kissé felmelegedjünk. Rongyos ruháink nem nagyon védték testünket.
Brigadérosaink orosz nők voltak: gyűlöltek bennünket. Ha alkalom adódott, belénk kötöttek, szidtak bennünket, tüzünket szétrugdosták, még ütlegeltek is. Nem törődtek azzal, hogy a gyengeségtől többen összeestek.
Én egy villanymotorházba surrantam be többedmagammal, de egy őr bottal kikergetett onnan mindnyájunkat.
Táborbeli brigádvezetőnk, Bara Antal, székely ember volt, aki a fiával együtt került a szögesdrót mögé, felhívta az emberek figyelmét a hideg elleni védekezése leghasznosabb módjára – az állandó mozgásra. – Ha nem is dolgoztok, de mozogjatok állandóan, mert ez véd meg a megfagyástól – mondta.
Reggel, a munka befejezése után többen nem jelentek meg a sorakozásnál. Elindultunk a hiányzók megkeresésére. A farönkök között kire ülve, kire fekve találtunk rá, de mindnyájan megfagytak. Oda húzódtak a hideg, fagyos szél, no meg az ütlegelés elől.
A 70 főből csak 50-en tértünk vissza a táborba.
Lengyel Lajos – Budapest
Hadifogoly Híradó 1998/2.
|
|
|
|
|
|
