Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A leginkább narancsos ízben fogyasztott szénsavas ital a Coca-Cola mellett talán a legismertebb üdítő szerte a világon.

Kevéssé ismert azonban, hogy a Fantát valójában a második világháború alatt, a nemzetiszocialista Németországban alkották meg először, miután a háborús szankciók eredményeképp elfogytak a kóla gyártásához szükséges alapanyagok.

A világ legnagyobb üditőital gyártója, a Coca-Cola Company 1929-ben hozta létre németországi leányvállalatát. Az NSDAP hatalomrajutását követően, az 1930-as évek első felében a cég által gyártott kóla rövid idő alatt az ország legnépszerűbb üditőitala lett. A cukros, szirupos, fekete színű italt 50 gyárban palackozták és közel 5 millió üveget adtak el belőle évente. A cég emblémája virított minden utcasarkon, és gyakran jelent meg különféle sport és kulturális események támogatójaként is. Legnagyobb sikerét azonban kétségtelenül 1936-ban aratta, amikor a berlini olimpia hivatalos szponzora is lett.

A második világháború kitörése azonban kellemetlen következménnyel járt minden német kólarajongó számára. A kóla gyártásához szükséges speciális szirup amerikai importja folyamatosan csökkent, majd az Egyesült Államok a hadbalépésével egyidőben minden kereskedelmi kapcsolatát megszüntette Németországgal. Ez egyben azt jelentette, hogy a Coca-Cola német leányvállata ettől fogva már képtelen volt több kólát gyártani a megfelelő alapanyag híján.

A németországi vállalat vezetője, Max Keith azonban rövidesen előállt a mentőötlettel. Németországban elérhető alapanyagokból egy új receptet javasolt. Így született meg, az ekkor elsősorban tejsavóból és almarostokból készített ital, amelynek Keith és reklámszakemberei a német „Fantastisch” szót alapul véve egy új nevet alkottak.

A Fanta sikerének talán legfőbb kulcsa Keith ügyes lobbitevékenységében gyökeredzett, aki elérte, hogy az új termékre ne vonatkozzon a Németországban akkoriban elrendelt cukorimport-tilalom. Az édes üdítő így rövid idő alatt óriási népszerűségre tett szert, minthogy nem csak italként fogyasztották, hanem tészták és sütemények hozzávalójaként is hasznosítható volt. Az németországi vállalat gyakorlatát hamarosan átvette a hasonló problémákkal küzdő holland leányvállalat is, ahol hasonló elv alapján egy bodza ízű italt kezdtek gyártani.

A háború végén az európai leányvállalatok irányítása ismét az Egyesült Államokban székelő cég központja kezébe került. Az alma ízű német és a bodza ízű holland Fanta gyártását ekkor le is állították, de az ital kedvelőinek nem kellett sokáig várni kedvenc ízeik visszatérésére. A nagy üzleti rivális Pepsi ugyanis az 1950-es években piacra dobta saját, különféle gyümölcsös ízesítésű termékeit, ami válaszlépésre késztette a Coca-Colát is. 1950-ben újraindították a Fanta gyártását, amely rövid idő alatt a világ egyik legnépszerűbb és legismertebb szénsavas üdítőitalává vált. Így manapság már több mint 100 országban és 90 különféle ízesítéssel árusítják.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az alpesi ország korábbi jogszabályai ugyan tiltják az „emberek becsmérlését vallási, etnikai vagy szexuális irányultságuk miatt”, de csak akkor, hogy ha az elhangzott kijelentések, a használt jelképek vagy bemutatott mozdulatok „propagandisztikus célokat” szolgálnak, jelentsen ez bármit.

„A közelgő győzelem lehetőséget ad Németországnak az európai zsidókérdés megoldására, ami véleményem szerint kötelességünk is. A kívánatos megoldás: minden zsidót kitenni Európából.

Egy Simon Knittel antifaiszta összefogott, a Laut gegen Nazis (Hangosan a nácik ellen, LGN) nevű szélsőséges szervezettel és egy hamburgi ügyvédi irodával, hogy a védjegyhivatalon keresztül kisajátítsák a hazafias jelszavakat.

Schleswig-Holsteinben töltöttük 1945 nyarát. Itt gyűjtötték össze az angol fogságba került többi magyar katonát és leventét is. 

Zsidóellenes tiltakozásba csapott át a párizsi olimpián zajló Paraguay-Izrael mérkőzés.

Március 12-én a belgiumi szélsőjobboldal egyik kulcsfiguráját egy év börtönbüntetésre ítélték, valamint súlyos pénzbírsággal is sújtották – írja a Kuruc.info a Politico nyomán.

1945. május 2-án adták meg magukat a Nagynémet Birodalom (Großdeutsches Reich) fővárosát, Berlint védő német erők a szovjet Vörös Hadseregnek.

Joachim (Jochen) Peiper 1915. január 30-án született Berlinben. Apja is katonaként élte le az életét, igy a fiatal Jochen a katonás életet hamar megtanulta.

A frankfurti zsidó szupremácisták Németországban elsőként indítottak el egy olyan alkalmazást, amely az antiszemiták elleni küzdelemben segít azáltal, hogy figyelmezteti a zsidókat a potenciális „biztonsági fenyegetésekre”.

A világ félrevezetett népei, főként az amerikai demokrácia szemében ma is úgy él a hajdanvaló „Csehszlovákia”, mint a „humanizmus és a becsület, a jólét ás szocialista igazságosság” hazája – ezzel szemben persze a régi Magyarországot szeretik úgy feltüntetni a csehek, mint a feudalizmus, a reakció, túlzó sovinizmus földjét.

Április negyedike, vagy ahogyan az 1945 után kiépülő kommunista diktatúra kánonjában szerepelt, a felszabadulás, nem csak a pártállam piros betűs ünnepének, hanem négy évtizeden át a rendszer legfontosabb legitimációs pontjának számított, és nem véletlenül.

A jugoszláv légierő 1941. április 7-i szegedi és pécsi légitámadását, az 1941. június 26-i ismeretlen eredetű kassai bombázást, illetve a Budapestet ért 1942. szeptember 4–5-i és 9–10-i éjszakai szovjet légitámadást követően, az ország területének, ipari és közlekedési csomópontjainak rendszeres és folyamatos bombázása 1944. április 3-án vette kezdetét.

Árvíz ide, árvíz oda, ez a Telex szerkesztőségét amúgy sem érinti túlságosan, nem jelentetnének komoly erősítést a homokzsákok pakolásában, és amúgy is van „fontosabb” témájuk. Kitaláltátok már, micsoda, ugye? Hát persze, hogy az. Mintegy 3 (!) hónap múlva „neonáci koncert” lesz Budapesten!

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2024. május 9-én előkészítő ülést tartott egy büntetőügyben, amelyben öt hazafias szkinhedet „csoportosan, társtettesként elkövetett, közösség tagja elleni erőszak bűntettével” vádol az ügyészség.

Titkos dokumentumfilm készült Giorgia Meloni olasz miniszterelnök pártja, az Olaszország Fivérei ifjúsági tagozatáról, mely azt a köztudomású tényt igyekezett „leleplezni”, hogy a tagozat erősen fasiszta irányultságú.