Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
1945-től 1990-ig, kerek 45 éven át Magyarországnak a szovjet csapatok általi, 1944–1945-ös elfoglalását "felszabadítás" névvel illették az alsó-, közép- és felsőoktatásban.
Hivatalosan mindenütt Magyarország "felszabadulásáról" beszéltek és cikkeztek, ezért lett a Ferenciek tere "Felszabadulás tér", és ezért lett április 4-e a "felszabadulás" ünnepe.
Ugyanakkor maga a Szovjetunió hivatalosan sohasem beszélt Magyarország felszabadításáról. Kitüntetéseiket, emlékérmeiket nem Magyarország "felszabadítóinak", hanem Budapest elfoglalóinak adták át, és a korabeli szovjet hadijelentések sohasem szóltak Magyarország "felszabadításáról", hanem különböző országrészeink elfoglalását említették.
Az történt, hogy a Moszkvából jött szovjet helytartók, Rákosi és a többiek "túlteljesítették" moszkvai uraik parancsait: egyrészt hízelgésből, illetve lojalitásuk kifejezéseként, másrészt "nevelési", jobban mondva idomítási szándékkal akarták bevinni a magyar közgondolkodásba, illetve közbeszédbe a "felszabadulást": azt akarták sulykolni, hogy a magyar nép tekintse pozitívumnak 1945-öt, és mindazt, ami utána következett. S ha nem is lát túl sok pozitívumot maga körül, legalább érezze azt, hogy a szovjet hadsereg valami negatívumtól, valami szörnyűséges rossztól "szabadította fel" az országot.
S mi volt ez a szörnyűséges rossz? A válasz önként adódott az elvtársak számára: a németek és nyilasok uralma, meg a Horthy-rendszer "feudális öröksége". De mindezzel kapcsolatban egy csomó hazugságra kényszerültek az új rendszer urai. Mert lehet a magyar szuverenitás németek általi korlátozását (parlamenti képviselők letartóztatását a mentelmi joguk ellenére) rossznak érezni, de ezzel szemben ott állt a rideg tény: a szovjet megszállás nem korlátozta, hanem teljesen megszüntette a magyar szuverenitást. Az utolsó törvényes magyar kormány tagjait kivégezték, nem engedtek indulni a választásokon minden politikai pártot, a választójogból önkényesen sok magyart kizártak. Az ország ősi államformáját, a királyságot illegitim módon köztársasággá változtatták, aminek a magyar történelemben semmiféle alapja nem volt, és amely a magyar lélek számára éppen olyan idegen, mint a franciából "importált" köztársasági induló… Később letartóztattak az új Országgyűlésből is képviselőket – a mentelmi jog megsértésével. 1945 után az ország egykori vezető rétegét gyakorlatilag akasztófára küldték, vagy kivégző osztagok elé állították. A rosszul előkészített, hibásan és erkölcstelenül végrehajtott "földosztás" után az erőszakos kolhozosítással, a "kulákok" üldözésével, a munkásság örökös "normarendezésével" pokollá tették a munkások és a parasztok életét, drasztikus eszközökkel üldözték a vallást, és a "nacionalizmus" elleni harcuk során sárba tapostak mindent, ami a nemzethez való hűségre inthette a magyarságot, vagy ami arra utalt, hogy "Magyarország nem volt, hanem lesz". Mindezt nehéz volt pozitívumnak beállítani, akár a németek eljárásához, akár a Horthy-rendszer "feudalizmusához" viszonyítva.
De maradt még látszólag egy adu a kezükben. Ezt a mindenért bűnbaknak beállított nyilasok jelentették. Azonban az egész magyar nemzet szempontjából lehetetlen "felszabadulásnak" nevezni a szovjet megszállást – akár a németek, akár a nyilasok intézkedéseihez, akár a "feudális" Horthyrendszerhez viszonyítjuk is azt a hallatlan terrort, ami 1945-tel kezdődött el.
Ám azt lehet ellenvetésül felhozni, hogy azért a szovjet megszállás a zsidók számára valódi felszabadulás, és a magyar nép egészére "megszabadulás" volt, hiszen a kommunista terror csak a "fordulat éve" után, 1948-at követően alakult ki, és ez nem változtat azon, hogy 1945–1948 között Magyarország a Horthy-rendszertől, a németektől és a nyilasoktól "megszabadult" független Magyarország volt.
|
|
|
|
|
|
Csakhogy ez a feltevés is több rendbeli történelemhamisításra, illetve tények letagadására támaszkodik. Hiszen a magyar intelligencia, ill. az egykori kormánytagok kivégzése, a magyar nők megerőszakolása, az illegitim választások, az 1947-es kékcédulás választási csalás, a B-listázások, a Magyar Közösség elleni koncepciós per, a Tildy Zoltán által aláírt halálos ítéletek, a magyar állampolgárok elhurcolása a Gulágra mind-mind 1945–1948 között történtek! 1948 után csak az folytatódott, ami 1945-ben elkezdődött.
Teljesen megalapozatlan azt mondani, hogy Sztálin csak 1948-ban döntötte el Magyarország bolsevizálását. Pontos tervei voltak Magyarországgal már 1941-ben, a kassai bombázás idején: neki stratégiailag szüksége volt hazánkra, hogy az Európa fölötti uralom célját elérhesse.
Mindössze a bolsevizálás módszere és menetrendje volt a később kidolgozandó taktikai kérdés. A csatlósállamok bolsevizálásával mindenesetre meg kellett várni az 1947-es békekötéseket, de azután "teljes gőzzel" megkezdődött a szovjet terror, a kommunista elnyomás. 1948 tehát nem a "fordulat" éve volt, hanem a részleges és háttérben működő terror totális és nyílt terrorrá válásának egy fontos éve és ennek megfelelően az 1945–1948 közötti időszak sem "megszabadulás" volt, hanem az évtizedekig tartó kommunista diktatúra kezdete, mintegy véres, kegyetlen előjátéka.
Az már ehhez képest részletkérdés, hogy a kommunisták még a dátumban is hazudtak. Ma már köztudott, hogy Magyarországot nem április 4-én, hanem április 13-án foglalták el teljesen a szovjet csapatok, de az ország elfoglalását türelmetlenül sürgető Sztálinnak a szovjet tábornokok hazug módon már április 4-én jelentették az ország teljes elfoglalását, holott még 9 napig folytak az ország nyugati határszélén a harcok…
A mondottakból természetesen az is következik, hogy Kovács Béla képviselő 1947. február 25-i jogsértő szovjet letartóztatása bármilyen tragikus is volt, egyáltalán nem tekinthető fordulópontnak, hiszen számos korábbi és jelentősebb sérelem érte 1945-től kezdve a magyar szuverenitást.
A magyar történelem világosan mutatja, hogy népünk minden időben nagy értéknek tekintette az ország szabadságát, függetlenségét. A szabadságért vívott legendás, hősi harc csúcspontja volt a világtörténelem legnagyobb szabadságharca, amelyet a pesti srácok, egyetemisták és munkások vívtak a bolsevizmus ellen. De az a szabadság, amelyért nemzetünk a vérét hullatta, nem azonos a liberalizmus kínálta "szabadsággal". Az igazi szabadság az, amely szabaddá teszi az egész nemzetet a három alapérték: az igaz, jó és szép irányában. Az igazán szabad magyar nem téveszti össze az igazat a szenzációval, a jót a pillanatnyilag kellemessel és a szépet a látványossal, és ezért nem téveszti össze a felszabadulással hazánk elnyomását, hanem mindent megtesz azért, hogy ez a szabadnak született nép mindörökre valóban szabad és független legyen!
