Kövess minket 
-on és 
-en!
1944. december 24-étől 1945. február 11-éig a magyarnémet helyőrség 50 napon keresztül szállt szembe a Budapestet ostromló, hatalmas túlerőben levő szovjet hadsereggel, de február 11-én sem adta meg magát, hanem kitörést hajtott végre északi-északnyugati irányba a szovjet ostromgyűrűn keresztül.
Ennek során nagyon sok magyar és német katona hősi halált halt, miközben 823 harcos sikeresen elérte az ostromgyűrűn kívül harcoló bajtársakat. Az a legendás hősi harc, amelyet a magyar és a német hősök vívtak Budapest romjai között, nem volt hiábavaló.
A magyar főváros védői 50 napon át tartották lekötve Sztálin csapatait, amivel meghiúsították Sztálin tervét. A magyar-német ellenállás lehetetlenné tette, hogy a bolsevista hordák eljussanak az Atlanti-óceánig, elfoglalják egész Európát és megsemmisítsék az egész nyugati kultúrát és civilizációt.
De a Budapest védelme és különösen a február 11-i kitörés során megnyilvánuló hősiességnek hatalmas világnézeti-erkölcsi üzenete is van korunk számára. Budapest magyar és német védői tanúságot tettek a hősi életszemlélet mellett: tetteikkel bizonyították, hogy ez az alapelvük: "Inkább hősnek lenni egy pillanatig, mint rabszolgának egy életen át!" A Budapestért folytatott küzdelem nemcsak Budapest szépséges épületeit pusztította el, de romba döntötte a materializmus bábeli tornyát is. Budapest védői bebizonyították, hogy a hazaszeretet és a kötelességteljesítés szellemi értékei hatalmasabb erőt jelentenek, mint az élvezetvágy, mint az önző anyagi érdekek, sőt, hatalmasabb erőt, mint a legerősebb emberi ösztön, az életösztön, hiszen arra is képessé tette őket a hazaszeretet és a katonai eskühöz való hűség, hogy kitartsanak, és halálfélelmüket leküzdve hősök legyenek – életük utolsó pillanatáig. 1945. február 11-e tehát azt is bebizonyította, hogy a szellem erősebb, mint az anyag, a lélek magasabb rendű, mint a test, és a világon a leghatalmasabb erőforrások a hazaszeretet és a hősi életszemlélet!
Erre a hősi életszemléletre itt és most, a béke idejében is égető szükségünk van, mert Nemzetünknek nemcsak halott, hanem élő hősökre is igénye van. Mert hősiesség kell ahhoz, hogy egy ember egész életén át szembeszálljon a mai önző, liberális, individualista korszellemmel, és ne önmagának éljen, hanem az Isten, a Haza, a Család és a Munka szolgálatának szentelje életét!
1945. február 11-én, a kitöréskor a hagyományos magyar-német sorsközösséget a közösen vállalt kötelességteljesítés, a kölcsönös bajtársiasság és a közösen kiontott vér pecsételte meg. Most, amikor a kitörés évfordulóján meghajtjuk fejünket a kitörés magyar és német hősi halottai előtt, tegyünk egy szent elhatározást, hogy német bajtársainkkal együtt, a szellem fegyvereivel egész életünkön át egy olyan Európáért fogunk küzdeni, amelyben minden nemzet megőrzi az azonosságát, tiszteli a múltját, tiszteli a hőseit, olyan Európáért, amelyben a Nemzet szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha, és amelyben minden egyes embernek az egész életre szóló jelszava: "Isten mindenek felett, és a Haza mindenek előtt!"
Úgy legyen!
|
|
|
|
|
|
Forrás: a szerző beszéde a 2008. évi Becsület napján, a budapesti Hősök terén
