Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A gyors hajóikról és rettenthetetlenségükről híres vikingek nemcsak elszántan, hanem gyakran brutális eszközökkel harcoltak.

A nem hétköznapi kivégzési módszereik közül különösen hírhedtté vált az úgynevezett vérsas: egy véres rituálé, amelyet csak a leggyűlöltebb ellenségeiken hajtottak végre. Egy most publikált új tanulmány azokat az anatómiai sajátosságokat vizsgálta, ami alapján abszolút lehetségesnek bizonyult ez a kivégzési módszer.

Állítólag egy madár szárnyának mozgásához hasonlított

A kreatív kivégzési módszer nem véletlenül kapta a vérsas nevet. A rituálé az áldozat hátának felszakítását és bordáinak a gerincétől való levágását jelentette, mielőtt a tüdőt kihúzták volna a keletkezett sebeken keresztül, a hátra fektetve azt. A kitárt bordákon szétterülő tüdő „végső csapkodása” állítólag egy madár szárnyának mozgásához hasonlított; innen ered e rémes rituálé neve. 

A kutatók azonban eddig csak legendának tartották a vérsast, mint kivégzési módszert. Soha nem találtak ugyanis a rituáléval kapcsolatos régészeti bizonyítékokat, és maguktól a vikingektől sem ismert erre vonatkozó leírás. Magát a kivégzési metódust is csak a szájhagyomány útján terjedő költészetben és mondákban emlegették, amelyeket csak évszázadokkal később vetettek papírra.

A vérsas szertartását szakmai körökben ezért valószínűtlennek tartották, ami a kérdést vizsgáló kutatók szerint a viking sagák többszöri félreértéséből illetve a keresztény krónikások azon vágyából fakadhatott, hogy északi támadóikat barbár pogányokként mutassák be.

Anatómiai gyakorlatok és a vérsas

A The University of Chicago Press Journals tudományos szaklapban egy frissen publikált tanulmány azonban teljesen új megközelítést alkalmazott e kérdésben. Az orvostudósokból és történészekből álló csapat kikerülte a régóta fennálló dilemmát, hogy „tényleg megtörtént-e valaha a vérsas?”. Ehelyett a következő kérdést tette fel: „Vajon megtörténhetett-e volna?” és a válasz az egyértelmű igen.

A vérsassal kapcsolatos korábbi tanulmányok mindig csak az embertelen kínzásról szóló középkori szöveges beszámolók részleteire összpontosítottak, miközben hosszú viták sorozata indult el a „sas” áldozat hátába való „vágásának” vagy „faragásának” pontos kifejezéseivel kapcsolatban is. Széles körben az az álláspont terjedt el, hogy „az egész jelenség valami bonyolult költészeti félreértés lehet, nem pedig egy olyan gyakorlat, ami kivitelezhető lett volna.”

A modern anatómiai és fiziológiai ismeretek felhasználásával, a rituálé kilenc középkori leírásának alapos újraértékelése mellett azt vizsgáltuk, milyen hatással lenne egy vérsas az emberi testre – hangsúlyozta Monte Gates, a Keele Egyetem orvostudományi és idegtudományi adjunktusa a The Conversation online portáljának. – Azt tapasztaltuk, hogy magát az eljárást nehéz, de távolról sem lehetetlen végrehajtani, még az akkori „technológiával” sem.

Hozzátette: az gyanítják, hogy egy bizonyos típusú viking lándzsahegyet használhattak eszközként a bordaív gyors „kicipzározásához”. Ilyen fegyvert a svédországi Gotland szigetén talált kőemlékeken is ábrázoltak, ahol a kőbe vésett jelenet olyasmit mutat be, ami akár egy vérsas vagy más, hasonló típusú kivégzés is lehet.

Nem állt távol a viking kor emberétől

A szakemberek azonban felismerték, hogy még ha a rituálét gondosan végrehajtották is, az áldozat nagyon gyorsan meghalt volna. Ezért a bordák „szárnyakká” történő átalakítását vagy a tüdő eltávolítására tett kísérletet valószínűleg egy holttesten hajtották végre, bár ez kétségbe vonja az „utolsó szárnyrebegtetés” valószínűségét.

Bár a vérsas ettől csak még inkább bizarrnak hangzik a modern ember számára, azt is érdemes látni, hogy noha a holttestek megcsonkítása és az azokon végzett rituálék végrehajtása szokatlannak hangzik, a viking kor harcos elitjétől mindez nem állt távol – mutatott rá Heidi Fuller, a Keele Egyetem orvostudományi vezető oktatója.

Régészeti és történelmi forrásokra támaszkodva kimutatták, hogy a vérsas rituáléja mindahhoz jól illeszkedik, amit a viking kori harcos elit viselkedéséről a tudomány jelenleg tud, mert nem idegenkedtek attól, hogy emberek és állatok holttestét különleges rituálékhoz használják fel, beleértve a látványos és szimbolikus jelentőségű kivégzéseket is.

Az elvesztett becsület visszaszerzése

A most publikált tanulmány kifejezetten az úgynevezett „deviáns temetkezéseket” vizsgálta, így többek közt egy jól öltözött nemesasszony csontvázát, akit a tizedik századi Birkában fejeztek le, majd fejének maradványait a karja és a törzse közé temették, és akinek hiányzó (esetleg lefejezése során megsemmisült) állcsontját egy disznó állkapcsával helyettesítették.

A társadalomnak ebből a rétegéből származó harcosok kifejezetten védték a jó hírnevüket, ezért hajlandóak voltak bármi áron megvédeni az imázsukat – mondta Luke John Murphy, az Izlandi Egyetem régészeti posztdoktori kutatója.

Úgy tűnik, a vérsas is az effajta hagyományőrzés egy radikálisabb esete, amelyet csak kivételes körülmények között hajtottak végre: például egy elfogott hadifoglyon, vagy aki korábban egy olyan tettet követett el (például meggyilkolt egy magasrangú, kötiszteletben álló személyt), amely ilyen, szégyenteljes halált érdemelt.

A középkori mondákban a „súlyos büntetést kiváltó gyilkosságok” közé tartozott az is, amikor az áldozatokat egy kígyókkal teli gödörbe dobták (ahogy történt a híres viking elöljáró, Ragnar esetében), vagy amikor vikingek által egy erre a célra emelt hosszú házban élve elégették őket. A vérsast a mondákban úgy ábrázolják, mint egyfajta kártérítést, amellyel a korábban meggyilkolt áldozat rokonai visszaszerezhették az elvesztett becsületüket.

A tudósok mindezek alapján azt állítják, hogy a vérsas „igen könnyen előfordulhatott a viking korban”.

Fizikailag tehát lehetséges volt, és összhangban áll a skandináv kivégzésekkel illetve a holttestekkel való bánásmóddal kapcsolatos tágabb társadalmi szokásokkal, ami a becsület és tekintély helyreállításával összefüggő viking büszkeséget is tükrözte.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A tavaszt idéző napsütésben jó félszázan gyülekeztek a megadott időpontban a Keleti pályaudvar előtti téren, hogy részt vegyenek a sétáló történelemórán, számol be a Festung Budapest 2024-es rendezvénysorozata nyitányáról a honlapján a Légió Hungária.

„A közelgő győzelem lehetőséget ad Németországnak az európai zsidókérdés megoldására, ami véleményem szerint kötelességünk is. A kívánatos megoldás: minden zsidót kitenni Európából.

A rezsim intenzív pszichológiai hadviselést folytat az őshonosok ellen, nehogy olyan következtetéseket vonjanak le, amelyek megkérdőjeleznék a tömeges bevándorlást és a többrasszú társadalmat.

Zbigniew Ziobro lengyel igazságügyi miniszter és főügyész úgy döntött, hogy szabadon enged egy 21 éves patriótát, akit három év börtönre ítéltek, amiért a 2020-as poznani pride-on összetűzésbe keveredett egy deviánssal.

Hernádnémetiben sokan éltünk német vagy németes nevűek (Schmidt, Fuchs stb.). 1945. január 23-án kora délelőtt két karszalagos nemzetőr azzal keresett meg, hogy várnak a községházán az anyakönyvi adatok pótlására.

Közvetlenül a II. világháború után Lengyelországban 277 börtönben és 1255 kommunista koncentrációs táborban több mint 200 ezer német származású polgári személyt gyűjtöttek össze, mialatt a vasfüggöny szovjet oldalán 16 millió német származású polgári lakost telepítettek ki.

Noha gyászoljuk az eltávozását még 25 év után is, de tudjuk, hogy ő nem halt meg idő előtt, mint ahogy a „senki ember” meghal.

A balközép zöldpárt berlini politikusa Adolf Hitlert éltette, amikor a rendőrök éppen alkoholtesztre vitték.

Ausztráliában elsőként Tasmaniában tiltották be az összes „náci jelképet”, amibe beleértenek mindent, ami a „nácizmussal” kapcsolatos, tehát konkrétan nem neveztek meg semmit, így gyakorlatilag bármire ráfoghatják.

Anti-antifa, white pride és „gyűlölünk mindenkit” a IX. kerületi diákok falán Fradi-tabló keretében.

A frankfurti zsidók Németországban elsőként indítottak el egy olyan alkalmazást, amely az antiszemiták elleni küzdelemben segít azáltal, hogy figyelmezteti a felhasználókat a potenciális „biztonsági fenyegetésekre”.

Másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a Győri Törvényszék azt a 17 éves kapuvári diákot, aki  állítólag halállistát készített és egy „neonáci” jelzővel leírt internetes csoportban azt írta tavaly ősszel, hogy másnap megöli osztálytársát a származása miatt.

A jugoszláv légierő 1941. április 7-i szegedi és pécsi légitámadását, az 1941. június 26-i ismeretlen eredetű kassai bombázást, illetve a Budapestet ért 1942. szeptember 4–5-i és 9–10-i éjszakai szovjet légitámadást követően, az ország területének, ipari és közlekedési csomópontjainak rendszeres és folyamatos bombázása 1944. április 3-án vette kezdetét.

Az amerikai neobolsevik rezsim feudális hierarchiájában értelemszerűen legfe­lül tanyázó, sőt egyenesen piedesztálra emelt feketék elsősorban a rabszolga őseik által a déli gyapotföldeken végzett ingyenmunka kompenzálásaként akarják kirázni a gatyájukból fehér hűbéreseiket.

Egy fehér nacionalista szervezet vezetője köztéri matricákkal, valamint Adolf Hitler és a Nagynémet Birodalom plakátjival az otthonában is faji gyűlöletet szított – közölte a brit koronabíróság.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

Ausztráliában hétfőtől életbe lépett a nemzetiszocialista tisztelgés és a nemzetiszocialista emléktárgyak tilalmáról szóló új törvény.

A szlovák Speciális Büntetőbíróság (ŠTS) a „náci” ideológia és az SS iránti szimpátia kinyilvánítása miatt ítélt el öt Slovan-szurkolót.

Az USA-ban egyre több fehér gyakorolja a kereszténység „afrikanizált” változatát, az ún. karizmatikus (evangéliumi) protestantizmust.

A francia származású feledhetetlen Leon Degrelle tábornok (Belgium, 1906-1994) a második világháború utolsó életben maradt nagy, keresztény és jobboldali politikai és katonai vezetője volt.

1944. augusztus 23-án Románia hivatalosan kapitulált, és hátba támadta addigi szövetségeseit, a német és magyar csapatokat.

A Szovjetunióba 1944 decemberében és 1945 januárjában tömegesen elhurcolt férfiak és nők között szép számban találunk papokat is. Közülük többen soha nem tértek vissza hazájukba.

Felvétetett Budapesten, a Budapesti Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályán, 1945. október 15-én 15 óra 30 perckor.

Alig néhány hónappal a harcok után elindult a feleslegessé vált eszközök hasznosítása a megszállt és kettészakított Németországban.