Kövess minket 
-on és 
-en!
Háromezer katona és civil halt kínhalált a szovjet Vörös Hadsereg által a szegedi Csillagbörtönben 1944 októberétől 1945 nyaráig működtetett hadifogolytáborban.
Az akkoriban hatszáz férőhelyesre kialakított börtönben több mint 12 ezer embert tartottak fogva. A magánzárkákba akár tizenöt-húsz embert is bezsúfoltak. A szovjet hadsereg a város 1944 októberi elfoglalásakor csupán száz-százhúsz hadifoglyot ejtett, a következő hetekben azonban egyre többen érkeztek Szegedre. A városi börtön mellett Nagyfán és Ásotthalmon is alakítottak ki kisebb táborokat. Kezdetben a városba menekült hozzátartozók még juttathattak be csomagokat a Csillagbörtönbe, később azonban hermetikusan elzárták a hadifogolytábort.
A szegényes élelmezés és az alapvető higiénés feltételek hiánya miatt 1945 februárjában kitört a tífuszjárvány. Egy túlélő elbeszélése szerint a hadifoglyok jelentős része nagy kínok között, orvos, felcser és gyógyszer nélkül, nyomorultul pusztult el. A halottakat előbb a börtön udvarán, majd a város temetőjében, jelöletlen tömegsírokban helyezték el. A járvány – mivel a fertőzöttek egy részét a szegedi szükségkórházakban helyezték el – a városra is átterjedt. A börtön még 1945 nyarán is hadifogolykórházként működött, a levéltári adatok szerint csak augusztusban zárták be.
2016 nyár elején a Csongrád Megyei Kormányhivatal és a Szegedi Fegyház és Börtön felhívást tett közzé arról, hogy túlélők vagy hozzátartózok visszaemlékezéseit várják. Ezek szerint ritkán sikerült levelet kijuttatni az egykori táborból, és akadt olyan, aki – miközben munkára vezényelték a szegedi repülőtérre – meg tudott szökni.
A börtön homlokzatán csak a rendszerváltozás után avatták fel a hadifogolytáborban elhunytak és fogvatartottak emléktábláját.
