Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A bécsi újévi koncertnek helyt adó hangversenyterem pompája, a híres osztrák zeneszerző-dinasztia, a Strauss család andalító keringői, továbbá vérpezsdítő polkái az Osztrák-Magyar Monarchia idilli hangulatát varázsolják vissza minden január elsején, immár több mint nyolc évtizede.

A televízió jóvoltából napjainkban kilencven országban élőben követhető ünnepi rendezvény történetének azonban nemcsak fényes, hanem kevésbé derűs fejezetei is akadnak manapság. Pedig valaha egy nemzetiszocialista jótékonysági hangversenyként kezdődött a páratlan sikersorozat. 

A bécsi újévi koncert története, ami hangulatában Ferenc József és az Osztrák-Magyar Monarchia időszakának fénykorát idézi fel, a népszerű általános vélekedéssel szemben nem a 19. század második felében, a halhatatlan keringőkirály, Johann Strauss idejében, hanem sokkal később, a második világháború előestéjén kezdődött el.

A legelső bécsi újévi koncert az 1938. márciusi Anschluss, Ausztriának a Harmadik Birodalomba történt beolvasztása utáni évben, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt jótékonysági koncertjeként csendült fel első alkalommal, és nem is január elsején, hanem 1939. december 31-én.

A koncert megrendezésének ötlete a nemzetiszocialista párt bécsi szervezetétől származott, aminek az volt a célja, hogy a párt a hangverseny bevételéből a leginkább rászorulók számára fűtőanyagot vásároljon.

Hitler Adolf vezér és kancellár beszédet mond az Anschluss után, a bécsi Heldenplatzon 1938. március 15-én. Az első bécsi újévi koncertet a nemzetiszocialista párt szervezte meg - FORRÁS: BUNDESARCHIV/O.ANG.

Az a tradíció, hogy a koncert repertoárján mindig a Strauss-dinasztia darabjait játsszák, ugyancsak a nemzetiszocialisták ötlete volt.

Joseph Goebbels berlini propaganda minisztériuma a bécsi koncertet ugyanis kitűnő eszköznek látta ahhoz, hogy az újév estjén felcsendülő koncert közvetítésével a birodalom határain belül és kívül élő németség kulturális egyeségét erősítse.

1958-tól tapsolt a közönség minden évben a Radetzky-indulóra

Az 1939. december 31-én megtartott első koncertet Clemens Krauss karmester dirigálta, a repertoáron ekkor még csak és kizárólag ifj. Johann Strauss művei szerepeltek. Clemens Krauss - Josef Kripps kettő fellépést leszámítva - egyébként egészen 1954-ig vezényelte az újévi hangversenyeket.

Az európai civilizáció számára még reményteli 1941-es év volt az első alkalom, amikor január elsején csendült fel a Bécsi Filharmonikusok újévi koncertje. A hangversenyeket, amelyeket a birodalmi rádió, a Deutsche Rundfunk élőben közvetített, még a második világháború legkritikusabb időszakában, 1945. január elsején, a Harmadik Birodalom végnapjaiban is megtartották, és ekkor hangzott el először a repertoárban Johann Strauss híres Kék Duna keringője, amelyet mind a mai napig az egyik népszerű ráadásként játszanak.

A birodalom összeomlása a bécsi újévi koncertet nem temette maga alá; 1946. január elsején a háborús belövésektől megkímélt, 1870-ben épült Wiener Musikverein pompás Aranytermében ismét megtartották az újévi koncertet.

Idén Andris Nelsons lett karmester vezényelte a Bécsi Filharmonikusok világhírű újévi koncertjét. A lett karmester kérésére megváltoztatták a műsort. 1946 óta egy bizonyos Leopold Weninger átiratában játszották id. Johann Strauss Radetzky-indulóját a Bécsi Filharmonikusok, amiért a finnyás karmester a cenzúráját kérte, az az, hogy Weninger 1932-től az NSDAP párttag volt, egyébként a Bécsi Filharmonikus Zenekar jó barátja. A "nácitalanított" Radetzky-indulóval a zenekar elnöke, Daniel Froschauer szavaival élve, "megszabadultak annak sötét múltjától".

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A katonai kommentátorok többnyire egyetértenek abban, hogy a Kurszk környékén zajló ukrán diverzánsakciónak stratégiai értelme gyakorlatilag nincs, és legfeljebb arra szolgál, hogy erősítse a sorozatos harctéri kudarcok miatt igencsak letargikus ukrán katonák harci morálját.

Lezajlott tehát a szűk körű izraeli–palesztin fogolycsere, amelynek keretében Izrael „biztonsági okokból” bebörtönzött palesztin nőket és fiatalkorúakat bocsátott szabadon.

A francia rendőrség megölt egy kés és vasrúd miatt egy férfit, aki a palesztinok elleni népirtás elleni tiltakozásul fel akart gyújtani egy zsinagógát az északnyugati Rouen városában.

„Ne egyen annyit Carius, ha haslövést kap, nem tesz jót!” Tréfálkozott Schwaner őrnagy Otto Cariusszal, a Wehrmacht 502. nehézpáncélos-osztálya 2. századának parancsnokával 1944. július 24-én reggel.

Engem és a legjobb barátnőmet együtt vittek ki a Gulágra. Mariska, a barátnőm, öt évvel később térhetett haza, mint én. Ő is visszajött a szülőfalunkba. Azon nyomban meglátogattam...

Július 15-én hét hónap börtönre ítélték Hans Jørgen Lysglimt Johansent, a Szövetség – Alternatíva Norvégiának (Alliansen – Alternativ for Norge) párt elnökét.

A tábori lelkész letörten lépett be a pasewalki kórház első világháborús sebesültekkel teli kórtermébe.

Adolf Hitler 1983-ban előkerült „naplója” olyan igénytelen hamisítvány volt, hogy még az A.H. monogramot sem sikerült helyesen leírni – mégis kollektív őrületbe kergette egy nagynevű német lap szerkesztőit.

1941. május 10-én Rudolf Hess, Adolf Hitler helyettese váratlanul Skóciába repült. Arra akarta rávenni Winston Churchill miniszterelnök ellenzékét, hogy kössenek békét Németországgal, amivel elkerülhető lett volna a kétfrontos háború.

Másfél héttel ezelőtt a 2023-as antifa támadások elsőrendű vádlottját EP-képviselőnek választották az olasz állampolgárok. 

1945. május 2-án adták meg magukat a Nagynémet Birodalom (Großdeutsches Reich) fővárosát, Berlint védő német erők a szovjet Vörös Hadseregnek.

1902. május 31-én kötötték meg a második búr háborút lezáró vereenigingi egyezményt. A terepadottságokat és korszerű lőfegyvereiket jól kihasználó búrok közel három éven keresztül álltak ellent az ötszörös túlerőben lévő brit haderővel szemben.

Brit tudósok az adófizetők pénzéből finanszírozott projekt keretein belül keresik a tej és a gyarmatosítás közötti összefüggést.

1945 tavaszán Magyarország "felszabadítása" lényegében az ország szovjet megszállását, illetve leigázásának kezdetét jelenti.

Életében Lothrop Stoddard (1883–1950) Amerika egyik legbefolyásosabb írója volt. A Harvardon szerzett doktori címet, tizenöt könyvet írt, beleértve sokat vitatott könyvét is, az 1920-as The Rising Tide of Colort.