Kövess minket 
-on és 
-en!
Az egyenlőséget hirdető kommunista vezetők a nyugati javak élvezetétől rendre megkímélték a tömegeket. Azt már régóta tudni lehetett, hogy Rákosi Cadillackel járt, de milyen luxuskarórát hordott a pártvezér?
A rendszerváltás előtti időkben minden olyan tárgyat nagy becsben tartottak a magyarok és úgy általában a keleti blokk országainak egyszerű népei, amit nagy erőfeszítések árán juttattak át a vasfüggönyön. Az egyszerű alatt az átlagos, nem párttag, nem magas körökben mozgó embereket kell érteni, akik amerikai autókat csak akkor láthattak élőben, amikor egy-egy pártvezető megjelent velük valamilyen rendezvényen. A szocializmus több, jól elkülöníthető részre bontható szigor szempontjából. Voltak puháb időszakok, amikor nehezen ugyan, de be lehetett szerezni nyugatról származó relikviákat, viszont akadtak olyan idők is, amikor bármilyen imperialista termék csak a legfelsőbb vezetés kiváltsága lehetett.
Az utóbbi persze alaphelyzet volt, az egyenlőséget hirdető pártvezetők a nyugati javak élvezetétől rendre megkímélték a tömegeket, de míg a konszolidálódó Kádár-rendszerben volt némi mozgástér e tekintetben is, addig a Rákosi-rendszerre a teljes vasszigor volt a jellemző.
A könnyebben beszerezhető termékek közé tartoztak a különböző dísztárgyak, cigarettatartók és lemezek, később kazetták. A nyugati divatházak ruhadarabjaihoz nehéz volt hozzájutni, de a tehetősek és a jó pozícióban lévők efféle igényeit a Kádár-korszakban maradéktalanul kielégítette a Rotschild Klára divattervező által fémjelzett Különlegességi Női Ruhaszalon.
„A hétköznapi halandóknak elérhetetlen árfekvésű üzlet a párizsi divatházak fényét csempészte a szürke budapesti hétköznapokba az ötvenes évek derekától. Diplomata feleségek, a magyar politikai, gazdasági és szellemi elit asszonyai, művészek, valamint a Magyarországra érkező magas rangú külföldi vendégek öltöztek szalonjából” – írta a CLARA – Rotschild Klára – divatkirálynő a vasfüggöny mögött című 2019-es, Nemzeti Múzeumban tartott kiállítás ajánlója.
Cadillac, Buick, Chevrolet
Azt, hogy a mindenkori pártvezetés a mai értelemben vett luxusban élt-e, nehéz megmondani, de mindenképp kiváltságosak voltak, hiszen így vagy úgy, de hozzájuthattak olyan termékekhez, amikről az egyszerű emberek még csak álmodni sem mertek. Összességében elmondható, hogy a magyar kommunisták autóhasználatban másolták a háború előtti szovjet mintát, és legszívesebben amerikai limuzinokban utaztak.
„Rákosi Mátyás az ötvenes évek elején Cadillacet használt, de a reprezentációs autóparkban voltak Buick, Chevrolet és Hudson típusú autók is” – írja Ocskay Zoltán járműtörténész, a Veterán Autó- és Motor magazin főszerkesztője és az Autózás az ötvenes években című könyv szerzője.
|
|
|
|
|
|
A szakértő szerint az amerikai kocsik iránti vonzalmat mindig félretették, ha magas rangú delegáció érkezett Moszkvából és elővették a szovjet autókat. Akkor alakult ki némi bonyodalom, amikor egyszerre több küldöttség jött Magyarországra. Volt olyan alkalom, amikor egy politikai eseményre szovjet és kínai delegáció is érkezett. A szovjet vendégek Csajkákat kaptak, mire a kínaiak bejelentették, hogy ők sem érik be mással.
„Ekkor még a műhelyekben lévő kocsikat is összetákolták, hogy elegendő számú ZISZ 111-es legyen a ferihegyi beton mellett” – írja Ocskay.
Vacheron Constantin vagy Audemars Piguet?
Arról, hogy milyen karórákat hordtak a kommunista pártvezetők viszonylag kevés információ áll rendelkezésre. A méretkülönbségből adódóan egy órát érthetően jóval nehezebb beazonosítani, mint egy autót, így a fennmaradt képekből többnyire csak azt lehet megállapítani, hogy az illető milyen típusú karórát viselt, a márkát és a modellt csak nehezen lehet megmondani. A helyzetet bonyolítja, hogy az óraiparban rengeteg márka modellje fedte egymást. Ez alatt azt kell érteni, hogy sok, egymáshoz nagyon hasonló óra készült az elmúlt közel száz évben. Ezekbe olykor ugyanaz a szerkezet is került, így sokszor tényleg csak a márkanév különböztette meg egymástól őket.
Bizonyos külső jegyekből azonban le lehet vonni néhány következtetést, így ez alapján kijelenthető, hogy Rákosi Mátyás nemcsak az amerikai autókat preferálta, hanem a nyugati karórákat is.
A Rákosiról készült fotók többségén ugyanaz az óra szerepel. A képekből kiderül, hogy a pártvezér az óráját bőr szíjon hordta, a tokja pedig arany vagy aranyozott lehetett.
Ha kinagyítjuk a képet, több dolog kiderül az óráról. Látszik, hogy a branding, vagyis a márka nevének írott változata egy hosszú sorban helyeszkedik el. Az óra tokfülei, ahová a szíj csatlakozik, úgynevezett könnycsepp alakúak. A képen szereplő óra kis másodpercmutatós, ami a hat órát jelző beosztás fölött látható. Az üveg alatt egy úgynevezett bicolor-számlap található, ami leegyszerűsítve annyit tesz, hogy a számlap két részből áll, egy külső karimából és egy belső számlapból. A bicolor-számlapos órák belső és külső része sokszor különbözően texturált. Ezért fordulhat elő, hogy egy élőben teljesen egyszínűnek tűnő bicolor-számlapos óra fotókon különböző színűnek látszik. Nem biztos, hogy Rákosi órájánál is ez a helyzet, elképzelhető, hogy egy olyan modellt hordott, aminél a külső és belső számlaprészek színei teljesen elütöttek egymástól.
Az azonosítást segíti még a korona, ami az óra felhúzására szolgál és a rakott indexek, amik a számlap külső részén futnak végig. Fontosak még a hosszú, egyenes mutatók is, bár ebben az időben rengeteg ehhez hasonló, egyenes szárú, végén keskenyedő mutatóval készült óra került piacra.
Akárhogy is, a Rákosi által viselt karóra nagyon sok részletében hasonlít a svájci Vacheron Constantin 4126-os modelljére.
|
|
|
|
|
|
Az időszak stimmel, mivel az irodájában cigarettázó Rákosit ábrázoló fotó 1947. július 25-én készült, a 4126-osokat pedig a negyvenes és az ötvenenes években is gyártották. A mutatók, a branding, a rakott indexek, a tokfülek, a korona formája és az alsó másodpercmutató nagyon hasonló. A legnagyobb különbség a számlap típusa lehet, de ez fakadhat abból, hogy a Vacheron rengeteg ilyen órát gyártott. Persze mivel nagyfelbontású, jó minőségű kép nem áll rendelkezésre Rákosi órájáról, még mindig lehet, hogy egy másik gyártó termékéről van szó; a rengeteg árulkodó jel ellenére is. Ugyanis, mint ahogyan azt fentebb írtuk abban az időben sok modell készült azonos tokformával, koronával és mutatószettel.
„Abban az időben egy másik svájci márka, a Jaeger LeCoultre is gyártott nagyon hasonló modelleket. Ezzel együtt a képen látható óra a hasonlóságok okán több mint valószínű, hogy egy Vacheron Constantin” – mondta Csörgő Zsolt órásmester, a 10óra10 antik óraszaküzlet tulajdonosa.
Rákosi órája kapcsán Eric Wind, a Wind Vintage óraszaküzlet tulajdonosa is nyilatkozott, aki korábban a Hodinkee nevű szaklapnál, a New York Times-nál, a Financial Times-nál és a Christie's aukciósháznál is dolgozott antik óraszakértőként. Wind elmondta, hogy a Rákosi által viselt óra valóban egy Vacheron Constantin és minden valószínűséggel a 4126-os modell is stimmel.
