A Führer főhadiszállása tervezés nélkül, mégis rekordidő alatt épült fel

Kövess minket -on és -en!

A nemzetiszocialista vezérkar tagjai között nem kevés zseni akadt, de közülük is magasan kiemelkedett Albert Speer, a Nagynémet Birodalom főépítésze és későbbi fegyverkezési minisztere.

Speer mindkét területen maradandót alkotott: egy év alatt megtervezett és fölépített egy olyan épületet, aminek normális számítások szerint nem szabadott volna ilyen gyorsan elkészülnie; és az is neki köszönhető, hogy még azután is stabilan működtetni tudta a nemzetiszocialista hadigépezetet, hogy a szövetségesek már porrá bombázták Németországot.

Hitler nagyon kedvelte Speert, aki a legbizalmasabb belső köréhez tartozott. Talán azért, mert Speer egyszerre volt mérnök és művész, és Hitler egykor maga is művész akart lenni. Kettejük bizalmas kapcsolatáról sokat elárul, hogy Speer volt az egyetlen a nemzetiszocialista vezérkarból, akit Hitler szalutálással és „Heil Speer” köszöntéssel üdvözölt; ezt a tiszteletet senki másnak nem adta meg.

Speer egy egy 1933 előtti nagygyűlésen látta beszélni Hitlert, és azonnal a hatása alá került. A csöndes, visszahúzódó, de zseniális mérnök hamarosan Hitler bizalmasai közé került. Miután 1934-ben meghalt Paul Troost, a Reich főépítésze, Hitler Speert tette meg az utódjának. Órákat, napokat töltöttek vázlatrajzok és makettek fölött, és közösen határozták meg a Birodalom esztétikáját.

Speer vezette be a nemzetiszocialista nagygyűléseken használt hatalmas, függesztett lobogókat, rajtuk a horogkeresztes emblémával. Ő tervezte a Fénykatedrálist (Lichtdom), a Nürnberg közelében található birodalmi felvonulási tér (Reichsparteitagsgelände) díszkivilágítását, amit 130, egymástól 12 méter távolságban elhelyezett légvédelmi keresőfény kombinálásával ért el. A párt nagygyűlésein az égbolt felé törő fényoszlopok láttán mindenkinek elállt a lélegzete.

Hitlert annyira lenyűgözte Speer zsenije, hogy őt bízta meg az Új Birodalmi Kancellária (Neue Reichskanzlei) épületének tervezésével. Felelős megbízatás volt ez, hiszen az épület nemcsak demonstrációs célokat szolgált, hanem a Führer otthona is volt. Speernek gyakorlatilag egy olyan épületet kellett megterveznie, ami ugyanazt a szerepet tölti be a Harmadik Birodalomban, mint az Egyesült Államokban a Fehér Ház – azzal a különbséggel, hogy a Fehér Ház nyolc éven át épült, de Speer nem kapott ennyi időt.

Hitler elégedetlen volt vele, hogy bár öt éve hatalmon volt, a Kancellária akkori épülete inkább emlékeztetett egy szappangyárra. Egy monumentális épületet akart, ami egy-másfél év alatt elkészülhet.

1938 januárjának végén Hitler az irodájába hívatott. „Sürgős megbízatást adnék magának” – mondta a szoba közepén állva. – „A közeljövőben felbecsülhetetlen fontosságú konferenciákat kell majd tartanom. Ehhez hatalmas hallokra és szalonokra lesz szükségem, amik nagy benyomást tesznek az emberre, különösen a kisebb méltóságokra. Építkezési területként a rendelkezésére bocsátom az egész Voss utcát. A költségek nem számítanak, de gyorsan el kell készülnie, és masszívnak kell lennie. Mennyi időre van szüksége? A tervezéshez, vázlatokhoz, mindenhez? Még a másfél-két év is túl hosszú várakozás lenne. Be tudná fejezni 1939. január 10-re? A következő diplomáciai fogadást már az új Kancellárián szeretném tartani” – írta Speer memoárjában, az Erinnerungenben (magyarul Hitler bizalmasa voltam címen futott). Ez a megbízás alighanem mindenkit kétségbe ejtett volna; később maga Speer is azt mondta, hogy valószínűleg

Azért tudott időre elkészülni a megbízatással, mert nem készített terveket, nehogy kiderüljön, hogy ez lehetetlen vállalkozás.

Az építészszakmához nélkülözhetetlen a tervezés, de Speer elsősorban nem erről volt híres, hanem a zseniális improvizációs készségéről: mindig meglátta a két pont közötti legrövidebb utat, és remekül tudott párhuzamos folyamatokat menedzselni. A Kancellária építése észbontó munka volt: miközben a munkagépek porrá rombolták az összes házat a Voss utcában, Speer vázlatokat készített a Kancellária főépületéről. A légitámadások ellen védelmet nyújtó föld alatti bunker is ilyen nyers vázlatok alapján készült.

A munkafolyamatok sorrendjét Speer aszerint határozta meg, hogy mennyi időt fognak igénybe venni. Mivel tudta, hogy a nagy szalonokba a drága, kézzel csomózott szőnyegek illenek a legjobban, de ezek rettentő hosszú ideig készülnek, először ezeket rendelte meg – anélkül, hogy tudta volna, hová fogja őket elhelyezni.

Már azelőtt döntöttem a méretről és a színről, hogy tudtam volna, milyenek lesznek a szobák, ahová kerülni fognak. A szobák gyakorlatilag ezek köré a szőnyegek köré épültek. Úgy döntöttem, hogy lemondok minden bonyolult tervezési munkáról, mivel ezek csak rávilágítottak volna, hogy a projekttel nem lehet határidőre elkészülni – írta Speer.

Kevesen vették volna a bátorságot, hogy a német kormány legfontosabb épületét kidolgozott tervek nélkül építsék föl, de Speer teljes bizalmat kapott Hitlertől, így a saját tempója szerint dolgozhatott. Speer amúgy sem szívlelte a betonba öntött terveket; amikor a szövetségesek már lebombázták a papírgyárak többségét, szenvtelenül megjegyezte, hogy legalább kevesebb dolguk lesz a bürokráciával.

Az Új Birodalmi Kancellária épülete január 7-én, két nappal a tervezett időpont előtt átadható volt. Hitler Münchenből Berlinbe utazott, hogy megtekintse az erődszerű, 421 méter hosszú homlokzatú épületet. Alighanem arra számított, hogy munkásokat és takarítókat fog látni, de az állványokat már leszerelték, a port és a szemetet feltakarították, a termekben csillogó márványpadlókon hevertek a drága szőnyegek, és a falakon festmények függtek. Hitlert lenyűgözték a látottak, és dicsérte Speer zsenijét; különösen az tetszett neki, hogy a dolgozószobája már készen várta.

A Kancellária épületének egy része az 1940-es évek elejéig félkész állapotban volt, a Führerbunker építése is csak 1943-ban fejeződött be. A tervezett funkcióját egészen a háború végéig betöltötte, de Berlin ostrománál az épület több komoly találatot is kapott. A szovjetek a győzelem után az épület megsemmisítése mellett döntöttek; 1949 és 1953 között több robbantással bontották le a Kancelláriát. A háború utáni építőanyag-hiány miatt a törmeléket az új épületek alapanyagaként használták föl, de ebből építették például a háborúban elesett szovjet katonák emlékművét is.

A háború után Speer 20 évig raboskodott a spandaui börtönben. Egykori híres épületei közül ma már egy sem áll, csak az általa felújított, 1873-ban épített győzelmi emlékmű, a Siegessäule fűződik a nevéhez. 1981. szeptember 1-jén halt meg agyvérzésben – napra pontosan 42 évvel a második világháború kitörése után.

Kövess minket -on és -en!