Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
Az Amerikai Egyesült Államokban működő fehér fajvédő szervezet, a Ku Klux Klán története több szakaszra osztható, és tulajdonképpen minden időszakban aktívan szerepelnek benne a nők is.
Róluk azonban általában kevesebb szó esik, és bár a radikálisabb tevékenységek nem hozzájuk köthetők, ők is kivették részüket a titkos szervezet akcióiból, most már évszázadok óta segítve a fehér emberek ügyét az Egyesült Államokban.
Az első Ku Klux Klán az 1860-as években jött létre Tennessee államban, a polgárháborút követő rekonstrukció korszakában. A csoport tagjai kemény kézzel léptek fel a rabszolgaság eltörlése után teljesen elszabadult, korábbi gazdáik ellen fordult négerekkel és felfordult társadalmi renddel szemben. A fehér önvédelmet hirdető szerveződések az egész Délen elterjedtek. Öltözetük, csuklyájuk a babonás négerek elrémisztésének eszköze volt, emellett pedig el is fedte a tagok személyazonosságát. A nők ekkor még nem vettek részt szervezetten a történésekben. A feleségek varrták a ruhákat, de ennél is fontosabb volt az a szimbolikus szerep, amit betöltöttek: az útonálló négerek által megtámadott fehér protestáns nők hivatkozási alapként szolgáltak a KKK számára, akiket mindenáron meg kellett védeni a négerek által ösztönből elkövetett szexuális erőszaktól.
Az első KKK az 1870-es években az állami üldöztetés hatására összeomlott, a másodikat Georgiában alapították 1915-ben. Ezzel érkezett el a szervezet aranykora, az 1920-as években amerikaiak millióit szólította meg, és nemcsak délen, hanem az Egyesült Államok egész területén. Az ekkor javában zajló tömeges bevándorlás hatására a négerek mellett többek között a katolikusok, a zsidók, de a mormonok ellen is felléptek. Így aztán olyan helyen is megjelentek erődemonstrációkkal, ahol egyébként nem volt számottevő negroid populáció. A második KKK idején jött létre a női Ku Klux Klán (WKKK), ami kapcsolódott ugyan az alapszervezethez, részt vett közös felvonulásokon, találkozókon, de attól függetlenül működött, és minden államban voltak csoportjai. Ohióban, Arkansasban, Pennsylvaniában és Indianában volt különösen erős, összesen több mint 200 ezer tagot számlált.
Bojkottok és jótékonyság
Akárcsak a férfi KKK-ban, a nőiben is erőteljes hierarchia uralkodott, tevékenységeiket áthatotta a tiszta rasszizmus, a nacionalizmus és a kereszténység. Mivel egy-két kivételtől eltekintve nem hajtottak végre konkrét fizikai erőszakkal járó akciókat, az utókor gyakran súlytalan csoportosulásként aposztrofálja őket, ám ez korántsem igaz, a történészek szerint kifejezetten nagy hatalommal és befolyással bírtak, tagjaik közül többen kiterjedt ismeretségi körrel rendelkező társadalmi szereplők voltak.
|
|
|
|
|
|
A klán nézeteivel ellentétes politikai jelöltek renoméját hétköznapi beszélgetésekben hiteltelenítették el, az állami iskolákból kirúgatták akár a nekik nem tetsző tanárokat is, egyes vállalkozások ellen bojkottokat szerveztek, tönkretéve egyes zsidó kufárokat és üzleteiket. Mindeközben úgy javították a Klán népszerűségét és kapcsolataikat, hogy tejet adományoztak az iskolás gyermekeknek, és élelmiszercsomagokat a rászoruló családoknak. Részt vettek nagyobb ünnepségek, esküvők, karneválok, sportesemények szervezésében is. Sok WKKK-tag egyfajta baráti klubként tekintett a saját szervezetére, amelyben a jótékonykodáson van a hangsúly, az összekovácsoló erő viszont a fajvédelem volt.
„Feminista” nézeteket vallottak
Különös adalék, hogy a WKKK tagjai közül többen elkötelezett szüfrazsettek, feministák voltak, akik belefolytak a politikába is, már amennyire lehetséges volt ekkor. Felszólaltak a családon belüli erőszak és az alkoholfogyasztás ellen is. A női KKK toborzásának eredményessége is többek között abban rejlett, hogy a belépők újdonsült politikai hatalmukat, autonómiájukat gyakorolhatták a szervezeten belül. Kiléptek a kizárólagos háziasszonyszerepből, többen már a tagság előtt is aktivistaként tevékenykedtek, például Daisy Douglas Barr, aki az indianai egység vezetője volt, valamint ismert kvéker prédikátor. Egyes férjek ellenezték feleségük csatlakozását a csoporthoz, de rosszallásuk nem tántorította el az igazán elhivatottakat, akik olykor akár elváltak, mintsem hogy lemondjanak a belépésről.
A női Ku Klux Klán a második KKK-val együtt lehanyatlott, az 1960-as évek végén, ’70-es évek elején megjelenő harmadik hullám során a női Klán pedig már nem játszott olyan hangsúlyos szerepet, mivel rendes tagnak is felvették és felveszik őket, hiszen a KKK napjainkban is működik.
