Kövess minket 
-on és 
-en!
Mára a fehér világ elfogadta azt az állítást, hogy „Afrika az emberiség bölcsője”, tehát lényegében „mindenki afrikai”. Egy új mitológia van kialakulóban, amelynek nevében az afrikaiak egész Eurázsiát maguknak követelhetik.
Európa afrikanizációjával szemben sor kerülhet persze szórványos ellenállásra, de ha nem történik valamiféle globális mértékű változás vagy katasztrófa, Afrika felemelkedése és elhatalmasodása megállíthatatlannak tűnik. Gazdag István véleménycikke.
Az iszlám dzsihád és a fehérek ideológiai-politikai kapitulációja fontos tényezője a színes bőrűek Európába özönlésének, de leginkább Afrika túlnépesedése táplálja azt. A fekete-afrikaiak alkotják az első olyan csoportot a történelemben, amely nem katonai vagy technológiai, hanem kizárólag demográfiai ereje révén hódíthat meg más földrészeket. A második világháború vége óta az önrendelkezés európai-amerikai doktrínája lehetővé tette államok létrejöttét Afrikában is. Ezek a mesterségesen kialakított és többnyire életképtelen entitások, amelyek még a saját bürokráciájukat sem tudnák eltartani a nyugati és keleti „fejlesztési” segélyek nélkül, civilizációs vívmányok helyett és híján akkora népességrobbanást produkálnak, amely néhány évtizeden belül drasztikusan és fatálisan meg fogja változtatni a világ arculatát.
Afrika, a „mesebeli Afrika”, ez az ásványkincsekben, termékeny földekben, kiapadhatatlan vízkészletekben és egyéb természeti forrásokban bővelkedő egzotikus földrész – elvileg legalábbis – megteremthetné a saját önellátó és önfenntartó életmódját, és így az afrikaiak otthon maradhatnának. A szomorú valóság azonban az, hogy az afrikai „gazdasági csoda” sohasem fog bekövetkezni. Ahogy növekszik a népessége, a túlélés csak egyetlen dolgot fog jelenteni számára: kivándorlást. Európa fényei hipnotikus vonzerőt gyakorolnak rá. Sok afrikainak a már földrészünkön élő rokonai fogják megvenni a repülőjegyet, mások a nyugati segélyeket fogják erre felhasználni, akik pedig nem engedhetik meg maguknak a repülést, százával összezsúfolódva lélekvesztőkön szelik át a Földközi-tengert. Az afrikaiak lavinája elkerülhetetlen. Európába özönlésük olyan tömeges és hajthatatlan, hogy csak közvetlen katonai erővel lehetne megállítani, ami alapvető paradigmaváltást követelne, máskülönben a 21. század folyamán Európa kénytelen lesz elfogadni az afrikai dominanciát. Ez nem is annyira képtelenség, mint amilyennek hangzik. A legtöbb európai holnap ugyanúgy bele fog törődni a négeruralomba, mint a dél-afrikai fehérek ma. A liberális európai őshonosok valószínűleg ugyanolyan elszántan fognak küzdeni, mint a néger honfoglalók, hogy Európában is meghonosítsák a faji preferenciák, a pozitív diszkrimináció és a kierőszakolt integráció dél-afrikai rendszerét.
Mindennek a lélektani megágyazásaként Nyugaton egy új világvallás bontogatja szárnyait, amely a feketék iránti hódolat köré szerveződik a kereszténység modernizációjaként. A negrolátria (négerimádat) új vallásában az ember „bűnös természetét” újrafogalmazzák „fehér kiváltságként”, és így a fehérek új módon fejezhetik ki a bűntudatukat, amely abból ered, hogy fehérnek születtek, és az őseik elkövették az összes elképzelhető és elképzelhetetlen történelmi bűnt más fajok és etnikumok ellen (gyarmatosítás, rabszolgaság, holokauszt, apartheid, rasszizmus stb.). Mivel a fehér ember új megváltója a néger, logikus módon minél többet kell belőle importálni Afrikából, hogy lehetőleg minden fehér családba jusson belőle legalább egy, hiszen a vele való bensőséges kapcsolat révén a fehér ember szó szerint is „internalizálhatja” a négerimádat hitélményét, és így könnyebben részesülhet a néger általi megváltás kegyelmében.
A cionista megszállókormányzat, miközben korrupt lényének minden idegszálával gyűlöli a fehéreket, folyamatosan átveri őket, hogy hagyják futni a fiókhivatalait „nemzeti kormányok” fedőnéven a saját országaikban. A világ pénzügyi rendszere fölötti teljes ellenőrzés birtokában azt állítja, hogy „újraosztja az erőforrásokat” a „társadalmi igazságosság” biztosítása érdekében. Ezeket az erőforrásokat persze szinte teljes egészében saját maga számára „osztja újra”, de aztán az őrült nyereségét úgy mossa tisztára, hogy néhány jól reklámozott morzsát Afrikára szór az „éhezés megszüntetésének” alibijével, és így az afrikai népességszaporulatot támogatja, az ehhez szükséges forrásokat pedig kizárólag a fehér nemzetekből vonja ki. Azzal hergeli Afrika dühös, alacsony IQ-jú lakóit, hogy a fehérek mind rabszolgatartók voltak, akiket teljes felelősség terhel minden problémájukért, amelyekért ők maguk nem felelősek. Ez persze nevetséges hazugság, amelyet csak egy idióta hisz el, de a „nemzeti kormányokkal” együtt övé a tudományos miliő és a média is. Az általa korrumpált „nemzeti kormányokat” arra használja, hogy törvénytelenül feltépje a fehér nemzetek határait, és arra bátorítja (és gyakran meg is fizeti) az afrikaiakat, hogy milliószámra vándoroljanak a fekete kontinensről a fehér országokba.
Serge Michailof egyetemi tanár, a Világbank volt igazgatója, „szélsőjobboldali-konspiracionista”, az Africanistan: L'Afrique en crise va-t-elle se retrouver dans nos banlieues?1 című kötet szerzője és Stephen W. Smith amerikai afrikanista, az ENSZ volt szakértője, egyetemi tanár, szintén „szélsőjobboldali-konspiracionista”, akinek legutóbbi szakkönyve a La ruée vers l'Europe: La jeune Afrique en route pour le Vieux Continent2 címmel jelent meg, gyakorlatilag egyetért abban, hogy a következő évtizedek során Európa „mélységében afrikanizálódik”. Szerintük az afrikai bevándorlók asszimilálása lehetetlenné vált nagy számuk, a gyarmatosítás miatt az európai országokkal szemben táplált neheztelésük, a nyugati oktatási rendszerek alkalmatlansága és az eredeti közösségi kötelékeik fenntartását lehetővé tevő technológiák (internet, műholdas tévék, Western Union) miatt. Az európai országok kolosszális gondviselő állama (a világnépesség 5 százalékára jut a világ szociális kiadásainak fele), valamint az őshonosok részéről a bevándorlókkal szembeni nyílt ellenségesség hiánya miatt Európa kiemelt célállomássá fog válni az afrikai fiatalok számára a következő évtizedekben.3
|
|
|
|
|
|
A kétmilliárdnyi afrikai a jelek szerint nem nagyon szereti Afrikát, ami persze akceptálható is a részükről, hiszen a földrészük egyre lakhatatlanabb, a nagyvárosaik brutálisan túlzsúfoltak, mert sajnálatos módon tele vannak afrikaiakkal, a vízilovak rusnyák, és ami a legrosszabb, egyetlen árva szociális segélyprogram sincs a környéken. Ezért aztán egy nagy csomónak közülük nincs is otthon maradása, és inkább minket, európai és amerikai fehér rasszistákat szándékoznak kulturálisan színesíteni. Egyelőre úgy bagatell 700 milliónyian, közülük szép számmal most és a közeljövőben. Legalábbis ez derül ki a Pew Research Centre amerikai „szélsőjobboldali-konspiracionista” agytröszt hat afrikai országban (Kenya, Tanzánia, Szenegál, Dél-Afrikai Köztársaság, Ghána, Nigéria) végzett felméréséből. Közülük az előbbi négyben a megkérdezettek csaknem fele, az utóbbi kettőben legalább a háromnegyede akar az USA-ba vagy Európába vándorolni, a szenegáli, ghánai és nigériai kulturális színesítők mintegy 40 százaléka már öt éven belül. Ha átlagolunk, az 1,1 milliárdnak a kétharmada kb. 700 milliót jelent. Ennyi potenciális néger megszállóval kell tehát számolniuk az elkövetkező években-évtizedekben az összesen legfeljebb egymilliárd fehérnek otthont adó országoknak, elsősorban az USA-nak és az EU nyugati tagállamainak. Kézzelfoghatóvá téve az adatot: csaknem ugyanannyi fekete tervezi-akarja-reméli elözönleni ez utóbbiakat, mint amennyi fehér él jelenleg az egész Földön!4 De az észak-afrikai és közel-keleti arabok sem akarnak lemaradni az európai koncról. Közülük minden második fiatal, mintegy százmillió fő kacérkodik a kivándorlás gondolatával, és csaknem a 60 százalékuk Európát (Németországot, Britanniát és Franciaországot) szándékozik szerencséltetni a jelenlétével.5
A Pew számításai szerint az EU népességét 2080-ra 121 millió fővel növelik a harmadik világbeli bevándorlók és leszármazottaik ahhoz képest, amekkora földrészünk népessége a bevándorlás nélkül lenne. 2036-ig évi másfél millió bevándorlóval kalkulált, majd csökkenő mennyiséggel 2080-ig, arra alapozva, hogy Európa gazdasági állapotának romlása és az afrikai népességszaporulat ütemének csökkenése bizonyára mérsékelni fogja az Afrikából Európába irányuló arab-néger inváziós kedvet. Valójában semmi sem támasztja alá a Pew optimista forgatókönyvét, éppen ellenkezőleg: a modern orvostudomány és a nyugati élelmiszersegélyek „jóvoltából” Afrikában egyáltalán nincs jele a natalitás csökkenésének még hosszabb távon sem. Vegyünk számításba egy minimum 2 fokos hőmérséklet-emelkedést és az afrikai termőföldek 15-20 százalékos csökkenését, és nyomban érthetővé válik, hogy még a jövő lerobbant Európája is sokkal vonzóbb lesz, mint Afrika túlnépesedett és elsivatagosodott pokla. Mindezek alapján 2070 környékén Európában legalább 250 millió arab-néger megszálló fog tartózkodni. Annál is inkább, mert a Pew csak a 2015 utáni bevándorlással kalkulált, teljesen figyelmen kívül hagyva a már előbb is Nyugat-Európában dekkoló színes bőrű bevándorlók tízmillióit és kumulált népszaporulatukat.
A The Economist, a globalista üzleti körök londoni „szélsőjobboldali-konspiracionista” orgánuma szerint „2050-re az afroeurópaiak száma 150-200 millióra is növekedhet”, és „akár tetszik, akár nem, Eurafrika Európa demográfiai és kulturális sorsának a része”.6 Ebben az új Eurafrikában a helyzet valójában sokkal rosszabb lesz, mint Libanonban, az ex-Jugoszláviában vagy Dél-Afrikában. Libanon lényegében egységes faji és kulturális alapon, de vallásilag megosztott. Jugoszlávia ugyanez volt pepitában: nyelvileg, kulturálisan, genetikailag rokon, vallásilag megosztott délszláv testvérnépek, albán, magyar és török kisebbségekkel, centralizáló szocialista rendszerben. Dél-Afrika kizárólag faji erőszakhullám színtere, amelynek a paraméterei könnyedén azonosíthatók, és a demográfiai erőviszonyok ismeretében a végkifejlete sem lehet kétséges. Nyugat-Európában ez a három jellegzetesség egyszerre van jelen: faji feszültség néger-mohamedán demográfiai robbanással, területi széttagozódás és etnikai gettósodás a gondviselő államszocializmus összeomlásával és permanens konfrontáció az iszlám fanatizmussal.
Eurafrika tehát egyszerre lesz Libanon, Jugoszlávia és Dél-Afrika – már amennyiben hitelt adunk az Európát elárasztó „fekete tengert” vizionáló „szélsőjobboldali összeesküvés-elméleteknek”.
Afrikanisztán: a válságban lévő Afrika a külvárosainkban fogja magát találni?, 2015
Roham Európa felé: Az ifjú Afrika úton a vén kontinensre, 2018
Migrations: faut-il avoir peur de l'Afrique?, France Culture, „Répliques”, 2018. 03. 17.
At Least a Million Sub-Saharan Africans Moved to Europe Since 2010, pewglobal.org, 2018. 03. 22.
Research suggests 100 million young Levant and north African Arabs want to emigrate to Europe and North America, euromed-aconomist.org, 2023. 08. 22.
Why Europe should focus on its growing interdependence with Africa, economist.com, 2018. 09. 20.
