Amerikai neobolsevizmus: woke-izmus elméletben és gyakorlatban (15. rész)

Kövess minket -on és -en!

„Rendben lévő fehérnek lenni.” Manapság már ez a teljesen ártatlan kijelentés is elég ahhoz, hogy általános tömeghisztériát gerjesszen Amerikában, ahol a feketék imádata az utóbbi évtizedekben hivatalos államvallássá vált.

Amikor az „It’s okay to be white” jelszó először bukkant fel 2017-ben a 4chan képtáblaweboldal politikailag inkorrekt /pol/ szekciójában, ötletgazdái egyfajta diagnosztikai eszköznek szánták az átlag fehérek meggyőzésére, hogy egy fehérellenes rezsimben élnek.

Végül is hogyan kifogásolhatná bárki azt, hogy „rendben lévő fehérnek lenni”? Elvégre nem arról van szó, hogy valamiféle kiváltság vagy jobb fehérnek lenni, mint például feketének.

Az az állítás, hogy rendben lévő fehérnek lenni, nélkülöz bármiféle minősítést. Teljesen semleges kicsengésű, nem mond semmit más népekről, és egyáltalán nem kicsinyíti őket. Mivel Amerikában (és általában Nyugaton) a felsőoktatás számít a woke-izmus fellegvárának, a legszélsőségesebb reagálásokra az egyetemi campusok ragadtatták magukat, amint azt a témába vágó újságcikkek főcímei önmagukban illusztrálják, imigyen.

Az It’s OK to be white szórólapok a „legsúlyosabb fegyelmi eljárások” ígéretéhez vezetnek a Nyugat-Connecticuti Egyetemen. Ohio állambeli egyetemek az FBI bevonásával nyomoznak az It’s okay to be white és fehér nacionalista csoportok egyetemi plakátolása után. Az egyik oklahomai jogi egyetem diákját az FBI terrorelhárító kommandója hallgatta ki, és kicsapták az iskolából az „It’s okay to be white” röpcédulák egyetemi kihelyezése miatt.

A bostoni egyetem diákjai, tanárai és alkalmazottai százával, sokan – a gyász jeleként – feketébe öltözve, a BLM-et támogató transzparensekkel vonultak fel, hogy tiltakozzanak az egyetemi campuson tapasztalt rasszista események ellen. Az inkriminált incidensek valójában két BLM-felirat megrongálásában merültek ki, ráadásul pedig felbukkant két plakát is (az Amerikát megtestesítő) Samu bácsi képével és egy internetes magazin logójával, amely a „fehér felsőbbrendűséget” reklámozza. Hogy mivel? A Samu bácsi képe alatti üzenettel, amely így szólt: „Azt akarom, hogy szeresd, aki vagy / Ne kérj bocsánatot, amiért fehér vagy!” (I want you to love who you are / Don’t apologize for being white).

Igen, napjaink neobolsevik Amerikájában a „fehér felsőbbrendűség” egyik megnyilvánulási formájának számít, ha a fehérek nem exkuzálják magukat a létezésük miatt. Természetesen az egyetemi nacsalnyikok élen jártak az „It’s okay to be white” szlogent leleplező és elítélő dühödt fatváikkal. Tipikus képviselőjük egy bizonyos John Clark, a Nyugat-connecticuti Állami Egyetem elnöke. A kirohanása is tipikus: „Egyenesen és mellébeszélés nélkül ki akarom jelenteni, hogy ha az egyetemi közösségünk bármelyik tagjáról kiderül, hogy részese volt ezeknek a felháborító cselekedeteknek, akkor a legszigorúbb fegyelmi eljárásoknak lesz kitéve, beleértve az elbocsátást, valamint a lehetséges polgári és büntetőpereket.”

Az amerikai egyetemek, a szellemi függetlenség, az önálló gondolkodásra nevelés és a tudományos szkepticizmus állítólagos letéteményesei – valójában neobolsevista janicsárképzők, szinte kivétel nélkül. A fehérellenes diverzitáskultusz propagálására a Kaliforniai Egyetem (San Diego) például létrehozott egy főállású alkancellári posztot a „méltányosság, sokszínűség és befogadás” felügyeletére, tovább növelve a már létező diverzitásbürokráciát, amelybe beletartoznak a kancellári diverzitáshivatal, a tantestületi méltányosság társalkancellárja, a diverzitásügyi helyettes alkancellár, a tantestületi méltányossági tanácsadók, a végzős diverzitáskoordinátorok, a személyzet diverzitás-összekötője, az egyetemi hallgatók diverzitás-összekötője, a végzős egyetemi hallgatók diverzitás-összekötője, a diverzitásfőtiszt, a sokszínűségi kezdeményezések fejlesztésének igazgatója, az egyetemi sokszínűség és egyenlő lehetőség hivatala, a nemi (gender) önazonossággal és nemi (szexuális) irányultságokkal kapcsolatos témák bizottsága, a nők státusának bizottsága, az éghajlat, kultúra és befogadás egyetemvárosi tanácsa, a sokszínűség tanácsa, a kultúrák közötti központ igazgatója, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű forrásközpont igazgatója és végül, de nem utolsósorban a nők központjának igazgatója. Ennyire groteszk és komikus bürokrácia-túltengésre valószínűleg még a kelet-európai kommunista diktatúrákban sem volt példa.

Az a társadalom, amelyben megbüntethetnek valakit pusztán azért, mert azt állítja, hogy „elfogadható fehérként létezni”, nyilvánvalóan magát a fehérek létezését ellenzi. Ez egy olyan társadalom, amely számára elfogadhatatlan a fehérek létezése. Ahogyan az ismert fehér nacionalista, Alex Linder frappánsan megfogalmazta: „A baloldal úgy tesz, mintha bármi, amit nem szeret, de facto törvénytelen volna, holott teljesen törvényes.” Ez Amerika – az amerikai himnusz hetvenkedő szövege szerint „a szabadok földje és a bátrak hazája”, ahol immár „gyűlöletbeszédnek” számít a fehérek védelme a rasszista gyűlölettől, ahol minden nagyvállalat, bank, kormányhivatal, egyetem, lényegében minden valamennyire is fontos intézmény zseniális feketéket, büszke ázsiaiakat, öntudatos mulattokat, burzsoá meszticeket, boldog vegyes (szinte mindig fekete férfiakból és fehér nőkből álló) szerelmespárokat meg persze „erős és független” fehér nőket népszerűsít a honlapján és a reklámjaiban. Fehér férfiakat azonban szinte egyáltalán nem, erős fehér férfiakat fehér nőkkel pedig sohasem. Mintha ez utóbbi kategória már nem is létezne, és ez a hiány valójában egy implicit önbeteljesítő jóslat.

A mai Amerika istenei ugyanis a feketék. A fehérek úgy félnek tőlük, ahogyan a vallásos halandók félnek Istentől. Nem szabad csúnyát mondani róluk, ahogyan Istent sem szabad káromolni. Hollywood, a show-biznisz, a média, az egyetemek, a multicégek, az állami intézmények fülsiketítő sakálvokálja szüntelen crescendóban emlékezteti a fehéreket állítólagos történelmi bűneikre, amelyeket a feketék ellen követtek el, arra sarkallva őket, hogy a kegyelmükért esdekeljenek, ahogyan Istenhez könyörögnek bűneik megváltásáért. Az egyedüli emlékművek, amelyeket tisztelniük szabad, a híres négerek dicsőítésére szánt parkok, iskolák és szobrok. Míg az őseik étel- és italáldozattal fejezték ki hódolatukat az isteneiknek, az amerikai fehérek ugyanerre a célra létrehozták a négereknek szánt élelmiszer-utalványokat.

Egy egész hónapon át (black history month), plusz Martin Luther King születésnapján hódolnak a feketéknek. Woke-izmussal agymosott amerikai fehérek szó szerint a földre borulnak és megalázkodnak a feketék előtt az utcákon, hogy kiengeszteljék őket, mert a feketék imádata immár Amerika hivatalos vallása.

Kövess minket -on és -en!