Kövess minket -on és -en!

A multikulturalizmus belső feszültséghez és végül véres konfliktushoz vezet a nemzetállamokban, amint azt a hadviselés hat­ezer éves történelme bizonyítja.

Kétségtelen, hogy az írott történelem háborúinak kb. 90 százaléka faji, etnikai, vallási konfliktusban gyökerezett, és csak a maradék 10 százalék volt ideológiai alapú. Valamennyi faj és etnikum természeténél fogva törzsi és szeparatista, az emberi természetnek ezeket a veleszületett jellegzetességeit egyszerűen lehetetlen semlegesíteni. Éppen ezért minden országnak a faji, etnikai homogenitásra kellene törekednie az ENSZ Alapokmányával összhangban, amely szerint minden népnek, etnikumnak, faji csoportnak rendelkeznie kell saját földrajzi területtel (vagyis körülhatárolt országgal), hogy azon gyakorolja az önrendelkezéshez való jogát mint egyedülálló nép, etnikum, faji csoport. Az ENSZ lényegében ezt a politikát követi a világ majdnem minden nem fehér népe tekintetében, miközben folyamatos nyomást gyakorol a fehérekre, hogy multirasziális-multikulturális politikát folytassanak, és zokszó nélkül tűrjék a területükre özönlő színes bőrű bevándorlók egyre növekvő tömegeit. Kettős mérce? Nyilvánvalóan.

Jelenleg a világnépesség alig 12 százalékát alkotják fehérek, a szülőképes korú nőknek pedig mindössze két százaléka fehér, és ez az arány évről évre csökken. A fehér nemzetek folyamatos és gyorsan növekvő intenzitású támadásnak vannak kitéve, amelyet a Nyugat elleni demográfiai dzsihádnak nevezhetünk, hiszen a nyugati világban radikális demográfiai változás (szó szerint: népességcsere) zajlik a színes bőrűek tömeges bevándorlása következtében. Ha Európába özönlésük ilyen ütemben folytatódik, legkésőbb az évszázad közepére a fehérek kisebbségbe kerülnek a legtöbb nyugat-európai országban. A 3500 éves nyugati fehér civilizációt fokozatosan kitörlik, és ha egyszer a Nyugat eltűnik… örökre eltűnik.

Ez a kolosszális kataklizma sokkoló módon alig 100-125 év alatt fog bekövetkezni: a múlt század ötvenes éveiben kezdődött és 2050-2075 körül teljesedik be, hacsak valami nem állítja meg a kozmopolita oligarchiát abban, hogy véghez vigye a Nyugat lerombolását. Természetesen az európai földrész keleti fele sem fogja megúszni az „elszínesedést”, legfeljebb a nyugatihoz képest 25-50 éves fáziskéséssel fogja elszenvedni azt. Történelmi paradoxon, hogy az egykori szovjet blokk országait csak egy új vasfüggöny menthetné meg ettől a sorstól, amelyet ez alkalommal önként eresztenének le, a fehér nemzetekként való túlélésük érdekében. Történelmileg kialakult autoriter államberendezkedése, hatalmas kiterjedése és zord éghajlata miatt Oroszországnak (és szláv csatolt részeinek) jó esélye lehet arra, hogy területén még hosszú időn át, akár évszázadokig megmaradjon a fehér többség. Európa esetleges visszahódításához tehát az oroszok jelenthetik a faji rezervoárt, országuk pedig a fehérek utolsó mentsvárát. Marginális földrajzi helyzetüknél fogva, a Föld túlsó végén Ausztrália és Argentína válhat még egyfajta „faji bunkerré” a színes bőrűek által elnyeléssel fenyegetett fehérek számára.

Sok liberális és balos kimondottan élvezi a nyugati fehér civilizáció folyamatban lévő megsemmisítését. Ezek a frankfurti iskola kulturbolsevista ideológiája által agymosott etnomazochista fehér zombik gyűlölik a Nyugatot és a fehéreket, különösen a fehér férfiakat, mert ez utóbbiakat hibáztatják a világ összes problémájáért. Azt képzelik, hogy ha majd a fehéreket „kiküszöbölik” vagy legalábbis kisebbségi státuszba kényszerítik, akkor a világot végre újjáépíthetik a marxista utópia alapján, örök békét és édeni harmóniát teremtve. Nagyvonalúan elvonatkoztatnak attól a ténytől, hogy az idők hajnala óta kivétel nélkül mindegyik faj háborúskodott, hódított, embert irtott, rabszolgákat tartott és így tovább. A brutalitás mint általános emberi tulajdonság nemcsak a fehér fajt jellemzi, hanem mindegyiket. Ezek az öngyűlölő liberálisok és balosok ugyanakkor figyelmen kívül hagyják a fehérek monumentális civilizációs teljesítményeit. A tudomány, a technika, a mérnökség, az orvoslás területén a fehérek hozzájárulása összehasonlíthatatlanul jelentősebb, mint az összes többi fajé együttvéve, és eredményeikből az egész emberiség profitált. Afrika népessége például sohasem növekedett volna ilyen elképesztő mértékben a fehér orvostudomány vívmányai nélkül, amely ily módon akarva-akaratlanul megteremtette a fehér emberiség puszta létét fenyegető afrikai demográfiai robbanás objektív feltételeit.

Csak a fehér országoknak vannak hivatalos bevándorlási politikáik, amelyek egész városok, végül pedig egész nemzetek faji, etnikai átalakulását eredményezik. Csak a fehér nemzetek követnek el de fac­to demográfiai öngyilkosságot harmadik világbeli bevándorlás által. A fehéreket a politikai korrektséggel megfélemlítik, behódolásra kényszerítik, és évtizedek óta „toleranciára” idomítják, mert úgymond „a sokféleség az erőnk”, holott ez a liberális lózung egy orbitális hazugság, a történelem ugyanis éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Az igazság az, hogy a faji-etnikai diverzitás minden nemzet rákfenéje. A harmadik világbeli invázió miatt panaszkodó fehérekre rásütik a „gyűlölködő”, a „rasszista”, a „xenofób”, a „bigott”, az „iszlamofób”, a „náci” stigmát.

Ezeket a szókimondó fehéreket szisztematikusan megfélemlítik és megszégyenítik, sőt egyre gyakrabban államhatalmi eszközökkel (rendőrség, bíróság, adóhatóság, berufsverbot) zaklatják és üldözik a globalista projektet végrehajtó és az idegen fajú megszállókkal kollaboráló kormányok. Sajnálatos módon a fehérek többsége inkább látja az országát romokban és idegen kezekben, mint hogy rasszistának titulálják. Bipoláris zavarában a legtöbb liberális eufóriát kiváltó izgatószernek tartja „a sokféleség az erőnk” szlogent, a multikulturalizmus pedig egyfajta valláspótlék a számukra. A nyugati civilizáció lerombolását évtizedek óta hangszerelő globalista „elit” propagandaeszközként a fősodratú médiát és Hollywoodot használja a fehérek agyának átmosására. A fehér népek irtása, kivétel nélkül minden fehér nép demográfiai összeomlásával együtt, csak egy dolgot eredményezhet: a fehérek kipusztítását – az emberi „sokféleség” nevében.

Kövess minket -on és -en!

Mind a mai napig széles körben elfogadott az a téves nézet, miszerint a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 1941. június 22-én egy meglepett, katonailag felkészületlen Szovjetuniót támadott meg, amelynek Németországgal szemben semmiféle agresszív szándéka nem volt.

A francia származású feledhetetlen Leon Degrelle tábornok (Belgium, 1906-1994) a második világháború utolsó életben maradt nagy, keresztény és jobboldali politikai és katonai vezetője volt.

Tapasztalati tény, hogy a fehérek sokkal kevésbé erőszakosak és rasszisták a feketékkel szemben, mint fordítva. Egyrészt, mert az erőszakosság genetikai eredetű, másrészt, mert a fehéreket kulpabilizáló (bűntudatébresztő) agykárosításnak vetik alá, hogy engedelmesek legyenek az antirasszista, vagyis par excellence fehérellenes ideológia kánonjaival szemben. 

Az elmúlt napokban a Budapestet megjárt izraeli turisták lefényképeztek egy horogkeresztes „náci zászlót” a Belvárosban, majd a figyelemfelhívás szándékával posztolták a közösségi médiákban, illetve beküldték egyes portálok szerkesztőségébe.

Egy újabb borzalmas antiszemita merénylet adott alkalmat rettegésre a hivatásos rettegőknek. Az egyik londoni kávéházban olyan cappuccinót szolgáltak fel egy zsidó párnak, amelyen a tejhabot, horribile dictu, kakaóhorogkereszt díszítette. Az esetből világhír lett. Ez nem vicc, bármilyen viccesen is hangzik.

2025. október 9-én, vasárnap, egy fajvédő akció zajlott Portugáliában az A1-es autópálya egyik pihenőhelyén. Egy invazív, Portugáliában élő indiai férfit 20–30 főből álló nemzetiszocialista csoport vett középre, miközben Lisszabonból Portóba tartottak.

Számos olyan kommunista szörnyeteg volt, akik emberek kínzásáért és haláláért feleltek, ezért nem meglepő módon az ő halálukat is rengetegen kívánták. A leginkább gyűlöltebb személy a Szovjetunió kegyetlen diktátora, Sztálin volt, aki egészen rejtélyes körülmények között hunyt el.

Amikor a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége az 1953. március 27-i rendeletével Sztálin halálát követően hivatalossá tette a Berija által előterjesztett amnesztiát, még senki sem sejtette, hogy ez a kegyelem majd másfél millió embert érint.

1987. augusztus 17-én halt meg Rudolf Hess német nemzetiszocialista vezető, Hitler egykori helyettese, aki élete utolsó negyven évét a spandaui börtönben töltötte, az utolsó két évtizedet az intézmény egyedüli foglyaként.

A nemzetiszocialista aktivista, Marla-Svenja Liebich, korábban Sven Liebich, nem kezdte meg börtönbüntetését a chemnitzi női börtönben. A hatóságok most körözik - közölte az ügyészség. Liebich ellen végrehajtási parancs van érvényben.

Bárhogy is zajlott le a magyar állam Kárpát-medencébe költözése, azaz a honfoglalásnak nevezett folyamat, annyi tény, hogy a környező nagyhatalmaknak nagyon nem tetszett.

Az alábbi eset rávilágít arra, hogy Németországban a hatalom gyakorlatilag hogyan támogatja az Antifát, ami immár az USA-ban és Magyarországon is terrorszervezetnek minősül.

A Magyar Március 1946 óta nemcsak a szabadságharcot jelenti nekünk, hanem miként az 1849-es és 1956-os október, a mártíromságot is. 1946. március 12-én végezték ki Szálasi Ferenc Nemzetvezetőt.

Kommandósok gyűrűjében lépett ismételten a Fővárosi Törvényszék termébe Maja Trux hétfőn. Egy tanút hallgatott meg a bíróság, és videófelvételeket ismertettek az antifa támadások ügyében.

A belga főváros, Brüsszel egyik éke az Atomium, amit az 1958-as világkiállításra készítettek. Ugyanerre az expóra egy másik, teljesen őszinte, ma már elképzelhetetlen bemutatót is létrehoztak.