Kövess minket -on és -en!

A multikulturalizmus belső feszültséghez és végül véres konfliktushoz vezet a nemzetállamokban, amint azt a hadviselés hat­ezer éves történelme bizonyítja.

Kétségtelen, hogy az írott történelem háborúinak kb. 90 százaléka faji, etnikai, vallási konfliktusban gyökerezett, és csak a maradék 10 százalék volt ideológiai alapú. Valamennyi faj és etnikum természeténél fogva törzsi és szeparatista, az emberi természetnek ezeket a veleszületett jellegzetességeit egyszerűen lehetetlen semlegesíteni. Éppen ezért minden országnak a faji, etnikai homogenitásra kellene törekednie az ENSZ Alapokmányával összhangban, amely szerint minden népnek, etnikumnak, faji csoportnak rendelkeznie kell saját földrajzi területtel (vagyis körülhatárolt országgal), hogy azon gyakorolja az önrendelkezéshez való jogát mint egyedülálló nép, etnikum, faji csoport. Az ENSZ lényegében ezt a politikát követi a világ majdnem minden nem fehér népe tekintetében, miközben folyamatos nyomást gyakorol a fehérekre, hogy multirasziális-multikulturális politikát folytassanak, és zokszó nélkül tűrjék a területükre özönlő színes bőrű bevándorlók egyre növekvő tömegeit. Kettős mérce? Nyilvánvalóan.

Jelenleg a világnépesség alig 12 százalékát alkotják fehérek, a szülőképes korú nőknek pedig mindössze két százaléka fehér, és ez az arány évről évre csökken. A fehér nemzetek folyamatos és gyorsan növekvő intenzitású támadásnak vannak kitéve, amelyet a Nyugat elleni demográfiai dzsihádnak nevezhetünk, hiszen a nyugati világban radikális demográfiai változás (szó szerint: népességcsere) zajlik a színes bőrűek tömeges bevándorlása következtében. Ha Európába özönlésük ilyen ütemben folytatódik, legkésőbb az évszázad közepére a fehérek kisebbségbe kerülnek a legtöbb nyugat-európai országban. A 3500 éves nyugati fehér civilizációt fokozatosan kitörlik, és ha egyszer a Nyugat eltűnik… örökre eltűnik.

Ez a kolosszális kataklizma sokkoló módon alig 100-125 év alatt fog bekövetkezni: a múlt század ötvenes éveiben kezdődött és 2050-2075 körül teljesedik be, hacsak valami nem állítja meg a kozmopolita oligarchiát abban, hogy véghez vigye a Nyugat lerombolását. Természetesen az európai földrész keleti fele sem fogja megúszni az „elszínesedést”, legfeljebb a nyugatihoz képest 25-50 éves fáziskéséssel fogja elszenvedni azt. Történelmi paradoxon, hogy az egykori szovjet blokk országait csak egy új vasfüggöny menthetné meg ettől a sorstól, amelyet ez alkalommal önként eresztenének le, a fehér nemzetekként való túlélésük érdekében. Történelmileg kialakult autoriter államberendezkedése, hatalmas kiterjedése és zord éghajlata miatt Oroszországnak (és szláv csatolt részeinek) jó esélye lehet arra, hogy területén még hosszú időn át, akár évszázadokig megmaradjon a fehér többség. Európa esetleges visszahódításához tehát az oroszok jelenthetik a faji rezervoárt, országuk pedig a fehérek utolsó mentsvárát. Marginális földrajzi helyzetüknél fogva, a Föld túlsó végén Ausztrália és Argentína válhat még egyfajta „faji bunkerré” a színes bőrűek által elnyeléssel fenyegetett fehérek számára.

Sok liberális és balos kimondottan élvezi a nyugati fehér civilizáció folyamatban lévő megsemmisítését. Ezek a frankfurti iskola kulturbolsevista ideológiája által agymosott etnomazochista fehér zombik gyűlölik a Nyugatot és a fehéreket, különösen a fehér férfiakat, mert ez utóbbiakat hibáztatják a világ összes problémájáért. Azt képzelik, hogy ha majd a fehéreket „kiküszöbölik” vagy legalábbis kisebbségi státuszba kényszerítik, akkor a világot végre újjáépíthetik a marxista utópia alapján, örök békét és édeni harmóniát teremtve. Nagyvonalúan elvonatkoztatnak attól a ténytől, hogy az idők hajnala óta kivétel nélkül mindegyik faj háborúskodott, hódított, embert irtott, rabszolgákat tartott és így tovább. A brutalitás mint általános emberi tulajdonság nemcsak a fehér fajt jellemzi, hanem mindegyiket. Ezek az öngyűlölő liberálisok és balosok ugyanakkor figyelmen kívül hagyják a fehérek monumentális civilizációs teljesítményeit. A tudomány, a technika, a mérnökség, az orvoslás területén a fehérek hozzájárulása összehasonlíthatatlanul jelentősebb, mint az összes többi fajé együttvéve, és eredményeikből az egész emberiség profitált. Afrika népessége például sohasem növekedett volna ilyen elképesztő mértékben a fehér orvostudomány vívmányai nélkül, amely ily módon akarva-akaratlanul megteremtette a fehér emberiség puszta létét fenyegető afrikai demográfiai robbanás objektív feltételeit.

Csak a fehér országoknak vannak hivatalos bevándorlási politikáik, amelyek egész városok, végül pedig egész nemzetek faji, etnikai átalakulását eredményezik. Csak a fehér nemzetek követnek el de fac­to demográfiai öngyilkosságot harmadik világbeli bevándorlás által. A fehéreket a politikai korrektséggel megfélemlítik, behódolásra kényszerítik, és évtizedek óta „toleranciára” idomítják, mert úgymond „a sokféleség az erőnk”, holott ez a liberális lózung egy orbitális hazugság, a történelem ugyanis éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Az igazság az, hogy a faji-etnikai diverzitás minden nemzet rákfenéje. A harmadik világbeli invázió miatt panaszkodó fehérekre rásütik a „gyűlölködő”, a „rasszista”, a „xenofób”, a „bigott”, az „iszlamofób”, a „náci” stigmát.

Ezeket a szókimondó fehéreket szisztematikusan megfélemlítik és megszégyenítik, sőt egyre gyakrabban államhatalmi eszközökkel (rendőrség, bíróság, adóhatóság, berufsverbot) zaklatják és üldözik a globalista projektet végrehajtó és az idegen fajú megszállókkal kollaboráló kormányok. Sajnálatos módon a fehérek többsége inkább látja az országát romokban és idegen kezekben, mint hogy rasszistának titulálják. Bipoláris zavarában a legtöbb liberális eufóriát kiváltó izgatószernek tartja „a sokféleség az erőnk” szlogent, a multikulturalizmus pedig egyfajta valláspótlék a számukra. A nyugati civilizáció lerombolását évtizedek óta hangszerelő globalista „elit” propagandaeszközként a fősodratú médiát és Hollywoodot használja a fehérek agyának átmosására. A fehér népek irtása, kivétel nélkül minden fehér nép demográfiai összeomlásával együtt, csak egy dolgot eredményezhet: a fehérek kipusztítását – az emberi „sokféleség” nevében.

Kövess minket -on és -en!

Az 1945 novemberében kezdődő nürnbergi koncepciós perben a Nagy-Britannia, Franciaország, a Szovjetunió és az Egyesült Államok által létrehozott Nemzetközi Katonai Törvényszék a legyőzött nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 24 prominens katonai, politikai és gazdasági vezetőjének egyoldalú felelősségét állapította meg a második világháború bűneiben.

Legutóbb az izraeli–iráni erőpróbát tárgyalva hangot adtam a kételyemnek azzal kapcsolatban, hogy strukturális gyengesége, elhibázott stratégiai tervezése, rendszerszintű korrupciója és katonai dilettantizmusa miatt az iráni rezsim egyáltalán túlélheti-e ezt a megpróbáltatást.

Joszif Visszarionovics Sztálin (1878-1953) kegyetlen diktátorként a világtörténelem egyik leghírhedtebb vezetője volt, aki személyi kultuszt épített ki maga körül, és milliókat küldött Gulag kényszermunkatáborokba.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

Az utóbbi időben a népességszám alakulása a migrációs politika, a gazdaság és az összeesküvés-elméletek középpontjába került. Egyesek úgy vélik, hogy a fehér országoknak milliószámra kell idegeneket befogadniuk, mert a születési arányszámuk túl alacsony, mások arra buzdítják a fehéreket (és csak őket), hogy a bolygó megmentése érdekében egyáltalán ne szaporodjanak.

A bad-kreuznachi táborból még június végén is adtak át magyarokat a franciáknak: 26-án elgyalogoltattak bennünket a vasútállomásra, bevagoníroztak, és másnap, 27-én már át is léptük a német–francia határt.

Sven Liebichet, akit most Marla-Svenja Liebich néven tartanak nyilván, hazafias tevékenységért, hivatalosan „gyűlöletkeltésért” ítélték el, és hamarosan megkezdi börtönbüntetését. A hallei hatóság Liebichet a chemnitzi női börtönbe rendelte be.

Öt Québecben szolgáló katonát függesztettek fel, miután előkerült egy 2023-as felvétel, amelyen egy házibulin nemzetiszocialista karlendítést mutatnak be.

A német Tigris harckocsi minden bizonnyal a második világháború leghíresebb és legfélelmetesebb harckocsija volt.

Olaszország a zsidó-liberális történészek ítélete szerint mind a mai napig „nem nézett szembe” az 1922-tól 1943-ig tartó időszakkal.

A zsidó szervezet ismét jó érzékkel találta meg a legnagyobb problémát, ami Magyarországot sújtja.

A német rendőrség összehangolt akcióban csapott le Brémában öt német nemzetiszocialistára. A házkutatások során egy puskát, több pisztolyt, késeket, machetéket, valamint nagy mennyiségű propagandanyagot foglaltak le.

Édesapám – Kremnicsán János – is azok közé tartozott, akik már letöltötték sorkatonai szolgálatukat, amikor 1944 májusában tartalékosként behívták őket, őt az utászokhoz Tokajba. Édesanyámmal itthon kistestvérem születését vártuk.

Az ausztrál hatóságok visszavonták egy brit férfi vízumát, miután a gyanú szerint nemzetiszocialista jelképeket terjesztett és „erőszakra uszított” a zsidókkal szemben. Ausztrália belügyminisztere megerősítette, hogy megtették az előkészületeket a férfi kiutasítására.

Brüsszelben a különleges egységek tartottak házkutatást a NATION nevű belga nacionalista párt volt vezetőjénél, Hervé Van Laethemnél. Otthonát átkutatták, őrizetbe vették, majd hosszas kihallgatás után végül vádemelés nélkül elengedték, de a telefonját és a laptopját lefoglalták.