Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az 1936-ban a brit trónról lemondó VIII. Eduárd ismert volt arról, hogy a németekkel rokonszenvezett, ennek mértékére azonban a királyi levéltárak titkosítási irányelvei miatt nem derülhetett fény.

Az utóbbi években a világ levéltáraiban folyó kutatásoknak köszönhetően azonban kiderült, hogy a királyi család közelebb állt a nemzetiszocialistákhoz, mint eddig azt bárki gondolta.

A királyi család és a németek közötti kapcsolatok egyik kulcsfigurája Károly Eduárd, szász-coburg-gothai hercege volt (nem azonos VIII. Eduárddal), akit Karina Urbach történész, a júliusban megjelenő Go-Betweens for Hitler (Hitler közvetítői) című könyv szerzője csak úgy emleget, mint "a náci, aki megúszta". A herceg tagja volt annak a széles közvetítői csoportnak, amely titkos tárgyalásokat folytatott Hitlerrel.

Károly Eduárd herceget, Viktória királynő unokáját az első világháborús élményei változtatták meg. Miután Németország elvesztette a háborút, a herceg a szélsőjobboldal felé kezdett el közeledni. 1920-ban még egy, a weimari köztársaság megbuktatásán fáradozó, több politikai gyilkosságot is elkövető terrorista csoport körül is felbukkant. Bár ő maga egyszer sem húzta meg a ravaszt, támogatta a szervezetet.

Az 1923-ban meghiúsult államcsínykísérlet, a sörpuccs után a herceg Adolf Hitler több támogatóját is a kastélyaiban bujtatta. A Führer ezt nem felejtette el, és a későbbiekben tábornokká nevezte ki Károly Eduárdot. De a herceg másban is segítségére volt: titkos londoni diplomáciai küldetéseken vett részt Hitler kérésére. Az 1935 és 1939 közötti útjai során különösen hasznos tevékenységet végzett a Führer számára.

Húga, Alíz hercegnő, Athlone grófnője mindig szívesen fogadta, és azon fáradozott, hogy minél szélesebb körben szalonképessé tegye a herceget. Ennek köszönhetően Károly Eduárd nemcsak a brit szalonokba, hanem még Windsor hercege, az egykori VIII. Eduárd otthonába is bejáratos lett.

A herceg először V. Györgyöt és feleségét, Mária királynét látogatta meg 1932 januárjában, Sandringhamben (a királyné a háborús viszálykodás ellenére már 1918-ban felvette a kapcsolatot németországi családtagjaival). Károly Eduárd látogatásai azonban nem jelentek meg a tudósításokban. Csak a hírszerzési iratokból és a külföldi levéltárak anyagából derült ki, hogy Károly Eduárd és Windsor hercege egy angol-német szövetségről álmodtak.

A szovjet hírszerző szerveknek valószínűleg volt egy beépített emberük az egykori VIII. Eduárd személyzetében, mivel már a háború kezdetén meg voltak győződve a herceg békekötési szándékáról. 1940-ben azt jelentették, hogy tárgyalásokat folytat Hitlerrel egy új angol kormány felállításáról, az angol-német békekötésről és egy szovjetellenes szövetség tető alá hozásáról.

A spanyol levéltárak anyagából kiderült, hogy Károly Eduárdhoz hasonlóan Windsor hercege is antiszemita nézeteket vallott. Javier Bermejillo, a herceg spanyol diplomata barátja beszámolt egy 1940 júniusában köztük lezajlott beszélgetésről, melynek során az egykori brit uralkodó "a zsidókat, a vörösöket és a brit külügyet okolta a háborúért". A herceg hozzátette, hogy Anthony Edent, és rajta kívül még néhány politikust szívesen "falhoz állítana". A diplomata állítása szerint régi barátja már jóval azelőtt is hasonló nézeteket hangoztatott kommunistákkal és a zsidókkal szemben, hogy 1936-ban a királyi székbe került volna.

Bermejillo egy 1940. június 25-i beszélgetésről felidézte, hogy Windsor hercege hangsúlyozta, hogy amennyiben hatékonyan bombáznák Angliát, az akár a békéhez is elvezethetne. Mint Bermejillo feljegyezte: "mindenáron békét akart." A levelet Franco után a németek is megkapták. Anglia bombázása 1940. július 10-én vette kezdetét.

A háború után Károly Eduárd és Windsor hercege nem találkoztak többé. 1945 áprilisában a Bletchley Park munkatársai fejtették meg azt a táviratüzenetet, amely arról tudósított, hogy Hitler nyomatékosította: a szász-coburg-gothai herceg semmiképpen sem kerülhet az ellenség kezére.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Nem csak Olaszországban, de idehaza is egyre többet hangoztatja a szélsőbaloldal, hogy a tavaly februárban Budapesten összevert emberek csupán „könnyebb sérüléseket” szenvedtek. 

Déri Tibor, Újpest DK-s polgármestere számára a sajótóból derült ki, hogy egy patrióta szellemiségű, kétestés koncertet terveznek november második hétvégéjére a kerületben.

A korabeli német sajtóban csodafegyverként (Wunderwaffe) emlegetett rakéta a mai robotrepülőgépek elődjének tekinthető.

Valószínűleg kevés furább szervezet létezett a nemzetiszocialista Németországban, mint az általában csak „Zsidók Hitlerért” néven emlegetett egyesület.

Anti-antifa, white pride és „gyűlölünk mindenkit” a IX. kerületi diákok falán Fradi-tabló keretében.

A német munkásoknak kedvező első munkareformok egyike a fizetett évi szabadság létrehozása volt.

Közvetlenül a II. világháború után Lengyelországban 277 börtönben és 1255 kommunista koncentrációs táborban több mint 200 ezer német származású polgári személyt gyűjtöttek össze, mialatt a vasfüggöny szovjet oldalán 16 millió német származású polgári lakost telepítettek ki.

Az amerikai típusú káosz legutóbbi franciaországi epizódjának állítólagos katalizátora egy 17 éves arab Lewis Hamilton-imitátor halála volt, akit a rendőrség lelőtt, mert egy belvárosi rodeót követő igazoltatása közben megpróbált elmenekülni az autójával.

Hét évtizeddel a második világháború vége után még éltek emberek, akiknél hitelesebben senki sem tudta elmondani, mit tapasztalhatott egy civil a budai oldalon 1944-45 telén.

A Szovjetunióba 1944 decemberében és 1945 januárjában tömegesen elhurcolt férfiak és nők között szép számban találunk papokat is. Közülük többen soha nem tértek vissza hazájukba.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

Februárban sorozatos szélsőbaloldali támadások történtek Budapest különböző pontjain, az első hírek szerint az áldozatokat a ruhájuk alapján választották ki az antifasiszta támadók.

A nemzetiszocialista tisztelgés a második világháború vége óta illegális a cionisták által Németországban és Ausztriában, és a kóser törvények szerint börtönbüntetéssel büntethető.

„Kaptam már olyan levelet is, hogy ezeket el kellene égetni” – mutat Bácsmegi Gábor, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója azokra a második világháborús tárgyakra, melyek 2019-ben egy családi ház felújításakor kerültek elő.

A cionista német hatóságok vizsgálódnak, ugyanis egy olyan videó terjedt el, amelyben egy hazafias viseletbe öltözött férfi osztogatott léggömböket óvodásoknak.