Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az 1936-ban a brit trónról lemondó VIII. Eduárd ismert volt arról, hogy a németekkel rokonszenvezett, ennek mértékére azonban a királyi levéltárak titkosítási irányelvei miatt nem derülhetett fény.

Az utóbbi években a világ levéltáraiban folyó kutatásoknak köszönhetően azonban kiderült, hogy a királyi család közelebb állt a nemzetiszocialistákhoz, mint eddig azt bárki gondolta.

A királyi család és a németek közötti kapcsolatok egyik kulcsfigurája Károly Eduárd, szász-coburg-gothai hercege volt (nem azonos VIII. Eduárddal), akit Karina Urbach történész, a júliusban megjelenő Go-Betweens for Hitler (Hitler közvetítői) című könyv szerzője csak úgy emleget, mint "a náci, aki megúszta". A herceg tagja volt annak a széles közvetítői csoportnak, amely titkos tárgyalásokat folytatott Hitlerrel.

Károly Eduárd herceget, Viktória királynő unokáját az első világháborús élményei változtatták meg. Miután Németország elvesztette a háborút, a herceg a szélsőjobboldal felé kezdett el közeledni. 1920-ban még egy, a weimari köztársaság megbuktatásán fáradozó, több politikai gyilkosságot is elkövető terrorista csoport körül is felbukkant. Bár ő maga egyszer sem húzta meg a ravaszt, támogatta a szervezetet.

Az 1923-ban meghiúsult államcsínykísérlet, a sörpuccs után a herceg Adolf Hitler több támogatóját is a kastélyaiban bujtatta. A Führer ezt nem felejtette el, és a későbbiekben tábornokká nevezte ki Károly Eduárdot. De a herceg másban is segítségére volt: titkos londoni diplomáciai küldetéseken vett részt Hitler kérésére. Az 1935 és 1939 közötti útjai során különösen hasznos tevékenységet végzett a Führer számára.

Húga, Alíz hercegnő, Athlone grófnője mindig szívesen fogadta, és azon fáradozott, hogy minél szélesebb körben szalonképessé tegye a herceget. Ennek köszönhetően Károly Eduárd nemcsak a brit szalonokba, hanem még Windsor hercege, az egykori VIII. Eduárd otthonába is bejáratos lett.

A herceg először V. Györgyöt és feleségét, Mária királynét látogatta meg 1932 januárjában, Sandringhamben (a királyné a háborús viszálykodás ellenére már 1918-ban felvette a kapcsolatot németországi családtagjaival). Károly Eduárd látogatásai azonban nem jelentek meg a tudósításokban. Csak a hírszerzési iratokból és a külföldi levéltárak anyagából derült ki, hogy Károly Eduárd és Windsor hercege egy angol-német szövetségről álmodtak.

A szovjet hírszerző szerveknek valószínűleg volt egy beépített emberük az egykori VIII. Eduárd személyzetében, mivel már a háború kezdetén meg voltak győződve a herceg békekötési szándékáról. 1940-ben azt jelentették, hogy tárgyalásokat folytat Hitlerrel egy új angol kormány felállításáról, az angol-német békekötésről és egy szovjetellenes szövetség tető alá hozásáról.

A spanyol levéltárak anyagából kiderült, hogy Károly Eduárdhoz hasonlóan Windsor hercege is antiszemita nézeteket vallott. Javier Bermejillo, a herceg spanyol diplomata barátja beszámolt egy 1940 júniusában köztük lezajlott beszélgetésről, melynek során az egykori brit uralkodó "a zsidókat, a vörösöket és a brit külügyet okolta a háborúért". A herceg hozzátette, hogy Anthony Edent, és rajta kívül még néhány politikust szívesen "falhoz állítana". A diplomata állítása szerint régi barátja már jóval azelőtt is hasonló nézeteket hangoztatott kommunistákkal és a zsidókkal szemben, hogy 1936-ban a királyi székbe került volna.

Bermejillo egy 1940. június 25-i beszélgetésről felidézte, hogy Windsor hercege hangsúlyozta, hogy amennyiben hatékonyan bombáznák Angliát, az akár a békéhez is elvezethetne. Mint Bermejillo feljegyezte: "mindenáron békét akart." A levelet Franco után a németek is megkapták. Anglia bombázása 1940. július 10-én vette kezdetét.

A háború után Károly Eduárd és Windsor hercege nem találkoztak többé. 1945 áprilisában a Bletchley Park munkatársai fejtették meg azt a táviratüzenetet, amely arról tudósított, hogy Hitler nyomatékosította: a szász-coburg-gothai herceg semmiképpen sem kerülhet az ellenség kezére.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az olasz legfelsőbb bíróság, a semmítőszék foglalt állást az olasz szélsőjobboldali, hazafias csoportok találkozóin, megemlékezésein országszerte használt köszöntési formáról.

Hatalmas felháborodást váltott ki Rébecca Chaillon bevándorló hátterű francia „művész” legújabb színi előadása, melyben fehér játékbabákat húznak karóba a „rasszizmus ellen tiltakozva”.

Egy idős német asszonynak, aki személyesen ismerte, hiszen munkaadója volt, a név – Adolf Hitler – mosolyt csalt az arcára, nem pedig borzongást.

„Ne egyen annyit Carius, ha haslövést kap, nem tesz jót!” Tréfálkozott Schwaner őrnagy Otto Cariusszal, a Wehrmacht 502. nehézpáncélos-osztálya 2. századának parancsnokával 1944. július 24-én reggel.

Gyorsított bírósági eljárással két év börtönbüntetésre ítéltek egy patrióta francia férfit, aki akciót tervezett az olimpiai fáklyát vivő staféta ellen.

A müncheni Oktoberfest közismerten a sörről szól, és egy ideje már visszatérő sláger a világhírű népünnepélyen Gigi D'Agostino L'Amour Toujours című dala, ami „az örök szerelemről” szól.

A második világháború minden karácsonya szomorú volt, azonban 1944 decembere kimondottan komoly megpróbáltatásokat jelentett a budapestiek számára.

Az időpont: 1946. október 7. A színhely: a kaposvári katonai szűrőtábor. Sólyom András őrnagy táborparancsnok korábban már több ezer embert vett őrizetbe a Magyarországra hazatérők közül. Számára egyegy újabb őrizetbe vétel már nem jelent különösebb eseményt.

Vasárnap ismét a demokrácia csodálatos működéséről tettek tanúbizonyságot a héber rend őrei az egykori Németországban.

Miután Olaszországban EP-képviselőnek választották az antifasiszta Ilaria Salist, a magyar rendőrség elengedte a házi őrizetből az antifasiszta útonállót. Most a Guardiannek panaszkodott egy sort, hogy milyen körülmények között tartották fogva.

Diszkréten szállították le a nyomozók Ulain Ferencet a Bécs felé tartó gyorsvonatról. Bár a nemzetgyűlési képviselő és ügyvéd meghallgatása és társainak elfogása minden paláver nélkül történt meg, az ügy mégis nagyot robbant.

Felvétetett Budapesten, a Budapesti Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályán, 1945. október 23-án.

Az amerikai feketék sok olyan dologban hisznek, ami nem létezik, olyannyira, hogy azt lehet mondani, egy másik dimenzióban élnek, miközben a miénkben beszélnek.

Egy francia zsidó újságíró a Jerusalem Post-nak nyilatkozva mondta el, hogy az utcájában számos épületet megjelöltek az antiszemita aktivisták.

A balközép zöldpárt berlini politikusa Adolf Hitlert éltette, amikor a rendőrök éppen alkoholtesztre vitték.