Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Amikor 1939 őszén a Vörös Hadsereg lerohanta Finnországot, mindenki arra számított, hogy a szovjetek néhány hét alatt sikert aratnak.

A téli háború végül egy hónapokig elhúzódó konfliktussá vált, amelyben az éhes és a felkészületlen szovjet katonák hatalmas veszteségeket szenvedtek. A harcok egyik szimbolikus eseménye volt a december 10-én vívott kolbászháború is.

1939 őszén Európa és a világ közvéleménye javarészt Lengyelország felé tekintett, ahol első alkalommal lendült mozgásba a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom hadigépezete. A második világháború nyitóakkordjaival párhuzamosan azonban egy másik konfliktus is kialakult a kontinensen, amikor 1939. november 30-án mintegy félmillió szovjet katona tankokkal és gépfegyverekkel felszerelve megindult Finnország felé.

A történetírásban általában csak téli háborúként emlegetett konfliktus célja a szovjetek részéről az volt, hogy az Oroszországtól 1917-ben függetlenné vált Finnországot ismét saját befolyási övezetükké tegyék. Az erőviszonyok alapján – a szovjetek közel háromszoros túlerőben voltak és elsöprő technikai fölénnyel bírtak – a nemzetközi közvélemény, és minden bizonnyal Sztálin is arra számított, hogy az északi ország megszállása legfeljebb néhány hetet fog igénybe venni.

A szívós finn ellenállás azonban hónapokig kitartott és óriási vérveszteségeket okozott a megszállóknak. Bár az 1940 márciusában aláírt moszkvai békében a finnek végül kénytelenek voltak elismerni vereségüket, az ország megtarthatta függetlenségét és „csak” egyes határmenti területeit kellett átadnia a Szovjetuniónak.

A szovjet hadigépezet kudarca több okra vezethető vissza. Nagy szerepet játszott a hadvezetés alkalmatlansága, amely a Vörös Hadsereg vezérkarában végzett óriási tisztogatásokra vezethető vissza. Bár politikai célját egyértelműen elérte Sztálin, a tiszti kar feltöltése során a korábbinál sokkal tapasztalatlanabb emberek kerültek pozíciókba.

A másik fő probléma a villámháborúra alkalmatlan környezeti viszonyok voltak. A kemény finn tél teljesen felkészületlenül érte a szovjeteket. A katonák – akiknek többsége melegebb éghajlatú szovjet területekről érkezett – semmiféle speciális kiképzést nem kaptak a hóval borított tájon zajló hadműveleteket illetően, és az ilyen körülmények között létfontosságú felszerelésnek és ellátmánynak is jócskán híján voltak.

Bár az első napokban hatalmas pánikot váltottak ki a Finnország ellen indított légi támadások, az éhes és fázó szovjet katonákat a jól táplált, és a jeges környezetben otthonosan mozgó finnek egyre több helyen tudták feltartóztatni.

A téli háború történetében emblematikussá vált éjszaka eseményei tökéletesen illusztrálták a két szembenálló fél helyzetét. A december 10-i kolbászháborút a szovjet 718. lövészezred meglepetésszerű támadása indította a Finnország keleti részén fekvő Illomantsi városának környékén. A hatalmas túlerőben lévő szovjeteknek gyerekjátéknak ígérkezett a front áttörése és a finnek rövidesen vissza is vonultak állásaikból, hátrahagyva szinte mindent: sátraikat, ellátmányukat – és az éppen készülő kolbászpörköltet is.

A finn táborba érő szovjet katonák számára a friss, meleg étel illata már túl soknak bizonyult. Felhagytak az előrenyomulással és a kondér köré gyűltek, hogy a további harc helyett inkább megtömjék a hasukat. Időközben a finnek rendezték soraikat és erősítést is kaptak a szovjet támadásról értesülő más hadosztályoktól.

A szuronyokkal felszerelt finnek ekkor óvatosan bekerítették a teljesen szervezetlenné váló, lakomázó szovjet ezredet, majd hirtelen megindították ellenük a rohamot. A kolbászháború alig néhány pillanatig tartott és a téli háború egyik legvéresebb mészárlása kerekedett belőle. A vérfürdőből alig néhány szovjet katona tudott megmenekülni.

Az eset ugyan semmit nem változtatott a téli háború lassan, de elkerülhetetlenül közeledő végkifejletén, de a Vörös Hadsereg inkompetenciájának híre megállíthatatlanul terjedt szerte a világban. Itt kell megjegyezni, hogy a második világháború során a szovjet Vörös Hadsereg minden fronton és szinte minden ütközet során sokszoros ember- és hadianyagveszteséget szenvedett, a győzelem egyedüli kulcsa az lett végül számukra, hogy Sztálinnak nem számított az emberélet és a nyersanyag is „kifogyhatatlan” mennyiségben állt rendelkezésére.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az egykori SS-tagok végzetes fogyatkozásával már egyre nehezebb háborús pereket rendezni, ezért újabb és újabb ajvékolni való után nézve több osztrák tartományról is „kiderítették”, hogy ott még mindig „nácik által komponált himnuszok” vannak érvényben.

Egy fehér nacionalista szervezet vezetője köztéri matricákkal, valamint Adolf Hitler és a Nagynémet Birodalom plakátjival az otthonában is faji gyűlöletet szított – közölte a brit koronabíróság.

A ceglédi táborban 1945 elején mint elhurcoltakat bevagoníroztak bennünket, azzal a mesével, hogy Debrecenbe visznek, és ott az új magyar hadsereg tagjai leszünk.

Egy szentesi patrióta még tavaly decemberben az ablakában tett közszemlére egy horogkeresztes zászlót, emiatt „önkényuralmi jelkép” használatának vétsége miatt ütöttek rajta otthonában.

Akármennyi bűnnel is vádolják, a Führer is csak ember volt, aki ráérős óráikban sokszor egészen hétköznapi hobbiknak hódolt.

Alig egy évszázad alatt a feminista nőknek sikerült tönkretenniük a népszaporulatot mindenhol a nyugati világban.

Az Ostromkalauz után folytatódott a Festung Budapest 2024 rendezvénysorozata. A szervezést megnehezítő körülményekről évről évre egyre többet kell beszélnünk és írnunk a különböző csatornákon és felületeken – írja e sorokat honlapján a Légió Hungária.

A brazil Nemzeti Emberi Jogi Tanács nevezetű szervezet különböző felméréseken alapuló tanulmánya szerint „riasztóan növekszik a náci csoportok jelenléte” a dél-amerikai országban. 

2007. november 20-án a brit királyi pár 60. házassági évfordulóját, azaz gyémántlakodalmát ünnepelte. Az esemény mögött kimondatlanul is ott áll az a rendkívüli történet, hogy a házasságuk csaknem meghiúsult amiatt, hogy Fülöp rokoni kapcsolatban volt Hitler egyik legközelebbi követőjével.

A sztálinista rendszer szétválaszthatatlan magától Sztálin személyétől. A bolsevik rendszer működési mechanizmusa gyakorlatilag Sztálin személye köré épült, és a diktátor 1953-as halálával szükségszerűen meg is változott.

Mihelyt a második világháború 1945-ben véget ért, Kanada és az USA elkezdett hajón élelmet szállítani az emberek százmillióinak, akik a háború következtében éhhalálnak voltak kitéve.

A korabeli német sajtóban csodafegyverként (Wunderwaffe) emlegetett rakéta a mai robotrepülőgépek elődjének tekinthető.

A vérzivataros 20. század során több híres és hírhedt személyiség is megfordult a szegedi Csillag börtön celláiban.

Alig néhány hónappal a harcok után elindult a feleslegessé vált eszközök hasznosítása a megszállt és kettészakított Németországban.

A bolsevik Vörös Hadsereg 1944 nyarán az egész keleti frontvonalon támadásba lendült. Északon Lengyelországban átkelt a Visztulán, de a Keleti-Kárpátokban az Árpád-vonalat nem tudta áttörni a magyar és német védők szívós ellenállása miatt.