Kövess minket 
-on és 
-en!
A szabadpiaci kapitalizmus legfőbb jellemzője az, hogy a gazdasági szereplők között sikerorientált verseny zajlik, és az állam közvetlenül nem avatkozik bele a gazdasági folyamatokba. Amerika ezt már régóta feladta, és helyette államkapitalizmust gyakorol, amelyben a Fed (központi bank) jutalmazza a haverjait, akár sikeresek, akár nem.
Az 1913-ban létrehozott Fed az amerikai kormányzat fölötti finánctőkés uralom tényleges hajtóereje, amely uralom a Fed-egypártrendszer keretében valósul meg.
Amerikát már Oroszország előtt elfoglalták a bolsevikok, az amerikai államkapitalizmus ugyanis valójában egy alacsony fokú, álcázott kommunizmus. Legfőbb jellemzői: az államnak jelentős befolyása van a hitelek és beruházások elosztása felett; a nagyvállalatok érdekeinek védelmére és előmozdítására törekszik a fogyasztók érdekeivel szemben; a kormány irányítja a gazdaságot, és lényegében úgy viselkedik, mint egyetlen hatalmas vállalat, maga is ellenőrző részesedést birtokolva vállalatokban. Az irónia az, hogy éppen most vagyunk tanúi az amerikai államkapitalizmus bukásának.
A dollár mögött álló valódi erő a birodalmi hódításból és a második világháború után a győztesek által bevezetett gazdasági szabályok és intézmények létrehozásából származott. Egyesek globalizmusnak vagy neoliberalizmusnak nevezik ezt a rendszert, amely ugyanazt a programot jelenti: a világnak amerikai dollárban kell kereskednie, adósságait amerikai dollárban kell nyilvántartania, liberalizálnia kell a piacait, és kölcsönöket kell felvennie gyakran uzsorásfeltételek mellett az amerikai bankároktól. Ezt az új rendet az 1944-es Bretton Woods-i konferencián hozták létre, amikor is 44 nemzet megalapította a Nemzetközi Valutaalapot (IMF), ez egy dollárközpontú, ragadozó hitelstruktúraként működik. Washington végtelen lehetőségek birtokában találta magát Németország és Japán ipari nagyhatalmának katonai leigázása, a megbízható amerikai gyártóbázis birtoklása és Nagy-Britannia vazallus állammá való lesüllyedése után. Megszületett a „szabályokon alapuló liberális rend”, amelyben Washington hozza a szabályokat, és ha jónak látja, megszegi őket.
Mára azonban Amerika gazdasága végzetes spirálba került, éveken belül fizetésképtelenné válhat, miközben Kína folyamatosan tovább gyengíti az olajdollárt, mert az ellenfele ütőerét akarja elkapni, nem pedig Tajvant. Alig egy évtizedre vagyunk a világrend teljes átrendeződésétől és a világgazdaság lehetséges összeomlásától, és az emberek továbbra is azt hiszik, hogy az USA valamiféle ezeréves birodalom, holott már most sem tud elég katonát toborozni a háborúihoz. Kiderült, hogy a legtermékenyebb, vagyis fehér polgárait az állam ellenségeként kezelni talán nem a legjobb politika. A bankárok szeretik a szegény retardáltakat, akik nem tudnak tisztességes bérből megélni, mert tudják, hogy az amerikai kormány azzal kecsegteti őket, hogy még több adósságot vállal (amiből ők profitálnak), és a szegény retardáltak még több személyi hitelt vesznek fel (amiből szintén ők profitálnak).
Papíron az amerikai munkavállalók a világ leggazdagabbjai közé tartoznak, átlagjövedelmük évi 55-60 ezer dollár, de ez egy politikai szám, amely nem tükrözi a valós életszínvonalat. A vásárlóerő-paritással (PPP) korrigálva egy orosz munkavállaló, aki évi 19 200 dolláros átlagfizetést kap, nagyjából ugyanazt az életmódot engedheti meg magának, mint egy amerikai munkás, aki évente 62 ezer dollárt keres. Az átlagos amerikai háztartásnak csaknem 130 ezer (összesen 17,5 ezer milliárd) dollár az adóssága, ennek növekvő része a hitelkártyáktól való függőségből származik. Az amerikai adófizetők egyedül a 2021-es pénzügyi évben 562 milliárd dollárt fizettek az adóhatóságnak kamat formájában csak azért, hogy a saját valutájukat a semmiből, kötvényadósság formájában 562 milliárd dollár értékben adják ki.
Hogyan is működik ez? Az amerikai kormánynak valutára van szüksége, az amerikai kincstár kötvényeket nyomtat, a Fed bankjegyeket hoz létre a semmiből, majd az elsődleges kereskedők megvásárolják az említett kötvényeket az amerikai kormánytól, amelynek immár új valutája van, amelyet a Fed bankjai hoztak létre a semmiből, az amerikai adófizetők pedig kamatot (és tőkét) fizetnek az említett amerikai kötvények után, valamint díjat a Fed részvényeseinek, az elsődleges kereskedőknek (a nagybankoknak). Ez az amerikai államadósság „közkiadások” része, amikor egy nemzedék eladja országa és utódai jövőjét fenntarthatatlan és pazarló életvitelért, az utódaik pedig túl ostobák ahhoz, hogy ezt felismerjék, és újabb 2000 milliárd dollárnyi kölcsönt fognak felvenni erre a pénzügyi évre. Az amerikai adófizetőknek fogalmuk sincs róla, hogy a társadalombiztosítás, az egészségbiztosítás és a munkanélküliség után beszedett béradót arra használják, hogy speciálisan kibocsátott amerikai állampapírokat vásároljanak, és az amerikai adófizetőnek ezután kamatot számítsanak fel ezekre az amerikai állampapírokra, amelyeket a béradójukból vásároltak. Ezt nevezzük kormányon belüli adósságnak, ez az USA államadósságában szerepel az amerikai valuta kötvényadósság formájában történő kibocsátására fizetett egyéb kamatokkal együtt (ezeket nevezzük állami kibocsátásoknak).
|
|
|
|
|
|
A Fed-egypártrendszer létezése az emberek tudatlanságára támaszkodik, hogy elvakítsa őket a Fed 2008 óta folyamatos QE-politikája, vagyis monetáris „mennyiségi lazítása”, amely csak azokat a kudarcokat erősíti, amelyek a 2008-as globális banki összeomlást okozták. A Fed a monetáris politikát használja az eszközbuborékok felfújására, amelyek elsősorban a milliárdosoknak és a felső öt százalék zsákmánytulajdonosainak kedveznek. Ez utóbbiak kapják az eszközárak inflációját, az átlag amerikai pedig az árinflációt a lakásban, az élelmiszerben, az üzemanyagban és még sok másban. Az USA jegybankárai úgy tartották kordában a bérinflációt, hogy gyári munkahelyeket telepítettek a tengerentúlra, és tömeges bevándorlás formájában olcsó munkaerőt importáltak, a financializációt pedig arra használták, hogy tömegesen átvigyék a vagyont a középosztálytól a plutokratákhoz. Így az USA mezőgazdasági-ipari termelő gazdaságból mára szolgáltató-fogyasztó élősködő gazdasággá vált, amely olcsó vásárláson és drága eladáson, hitelezésen és pénzügyi spekuláción alapul, vagyis hosszú távon fenntarthatatlan.
