Kövess minket 
-on és 
-en!
Csak idő kérdése, hogy Amerika egyre növekvő ellenséglistája mikor dönt úgy, hogy kihúzza a szőnyeget az amerikai gazdaság alól.
Egy ilyen manőver káoszt okozhat a globális pénzügyekben és kereskedelemben, de a legsúlyosabb következmények az amerikai uralkodó osztályra nézve otthon fognak jelentkezni, mivel az átlagember életszínvonala szabadesésbe kerül. A példátlan kamatlábak azt a látszatot keltették, hogy a dollár erősebb, mint valaha, de ez illúzió, amelyet Európa és Japán gazdaságának kannibalizálása épített fel. Az ipartalanított amerikai gazdaság önmagában se nem versenyképes, se nem tartható fenn.
Az amerikai birodalom értékének jelentős része ma képzeletbeli. A New York-i tőzsde papíron 32,7 ezer milliárd dollárt ér, miközben csak 2,3 ezer milliárd dolláros forgalmat realizál, egyértelművé téve, hogy valójában egy feltuningolt Ponzi-rendszer, amely tele van fiktív értékpapírokkal, és bűzlik a számviteli csalásoktól. „A világ a bolondok paradicsomában él, amely fiktív gazdagságra, elhamarkodott ígéretekre és őrült illúziókra épül. Óvakodnunk kell a hamis jóléten alapuló fellendülésektől, amelyek a hitelek és az árak felfújásában gyökereznek.” Ezt Paul Warburg bankár mondta a múlt század elején, és a megállapítása ma jobban érvényes Amerikára, mint valaha.
A GDP vásárlóerő-paritáshoz való igazításakor a kínai gazdaság már régóta meghaladta az amerikait. 2023-ban Kína 30,3 ezer milliárd dolláron állt, míg az Egyesült Államok 25,4 ezer milliárddal a második. Egyik oldalon a „világ műhelye”, gyakorlatilag minden fontos termék (így pl. az összes gyógyszerhatóanyag!) gyártójaként, a másikon alapvetően tíz techcég és gátlástalan tőzsdei spekuláció. Kína 877 milliárd dolláros kereskedelmi többletet, az USA 773 milliárd dolláros kereskedelmi hiányt tud felmutatni. Az USA GDP-arányos államadóssága jelenleg 115-120 százalék, szemben Kína 66,5 és Oroszország 15 százalékával. Az amerikai államadósság még mindig példátlan ütemben, száznaponként ezermilliárd dollárral növekszik. Míg az amerikai dollár túlzott kiváltsága lehetővé teheti Amerikának, hogy lényegesen többet importáljon, mint amennyit exportál, kiüresedett gyártási bázisa komoly hátrányba hozza a nagyhatalmi verseny korában.
Az ellátási lánc sebezhetőségi indexe szerint az Egyesült Államok a legérzékenyebb a globális kereskedelem megszakításaira. Ez a kölcsönös függőség, ahol az USA termelés nélkül fogyaszt, hatalmas egyenlőtlenséget tár fel a teljesen önellátó kínaiakkal szemben. A Biden-kormány által 300 milliárd dollárnyi kínai árura kivetett Trump-korszakbeli vámok sokkal több kárt okoztak az amerikai kapitalistáknak, mint a kínai vállalatoknak. (Tariff tracker: Tracking the economic impact of the Trump-Biden tariffs, taxfoundation,org, 2024.06.26)
Mindezt menthetetlenül pénzügyi összeomlás fogja súlyosbítani. A Wall Street-i bankok 16 ezer milliárd dollárt kaptak mentőcsomagokban és egyéb támogatásokban a Fedtől és a kongresszustól közel nullaszázalékos kamat mellett a 2008-as pénzügyi összeomlás óta. Ezt, valamint a Trump-érában élvezett jelentős adócsökkentések révén megtakarított pénzt arra használták fel, hogy visszavásárolják saját részvényeiket, emelve vezetőik javadalmazását, egyre mélyebbre taszítva a társadalmat a tarthatatlan adósrabszolgaságba. A cégvezetői és a dolgozói fizetések aránya jelenleg átlagosan 339 az egyhez, a legnagyobb különbség pedig megközelíti az ötezer kontra egyet. A pénznek ezt a körkörös felhasználását a pénzteremtésre és a pénz felhalmozására Marx fiktív tőkének nevezte.
Az államadósság, a vállalati adósság, a hitelkártya-adósság és a diákhitel-adósság folyamatos növekedése végül egy törésponthoz fog vezetni, amikor az adósság finanszírozására érkező vagy a hitelfelvételhez rendelkezésre álló pénz egyszerűen nem fogja fedezni a kamatfizetéseket. Akkor az adósságbuborékok kidurrannak, kezdve a magasabb hozamú kötvényekkel. Egy olyan gazdaság, amelynek növekedése az adósságra támaszkodik, azt eredményezi, hogy a kamatláb 28 százalékra ugrik, amikor valaki késik a hitelkártya-törlesztéssel. Ezért stagnálnak vagy csökkentek reálértéken a bérek: ha az amerikaiaknak fenntartható jövedelmük volna, nem kellene kölcsönt felvenniük a túléléshez. Ezért kerül olyan sokba számukra az egyetemi oktatás, az ingatlan, az egészségügyi ellátás és a közüzemi szolgáltatás. A rendszert úgy tervezték, hogy soha ne tudjanak megszabadulni az adósságtól. Jelenleg már az amerikaiak 93 százalékát aggasztja az infláció, és 75 százalékuk anyagi nehézséggel küszködött az utolsó fél év során.
|
|
|
|
|
|
Ezzel párhuzamosan a nemzetközi kereskedelmi forgalomban a jüan szerepe egyre gyorsabban növekszik az amerikaiak uralta SWIFT-rendszeren kívül. Kínával és Oroszországgal való kétoldalú kereskedelem esetén már nincs szükség a SWIFT használatára. Ennek hatására jelentősen csökken a dollár iránti nemzetközi kereslet, ezért a Fednek az elmúlt két évben négyezermilliárd dollárt kellett hozzátennie a saját mérlegéhez. Kína lett az új pénzügyi világközpont. A világ egyre inkább elhagyja a dollárt, az USA pedig egyre jobban szenved a vásárlóerőt tönkretevő inflációtól. Kína nem akarja, hogy az USA továbbra is exportálhassa az inflációját a dollár nyomtatásán keresztül, mert ez az USA-nak olyan katonai költségvetést biztosít, amelynek nincsenek kiadási korlátai. A keresletnek megfelelő valuta nyomtatásának az a hátránya, hogy túlinflálhatja a valuta értékét, és csökkenti az export versenyképességét, így végül a termelőkapacitás külföldre költözhet. Ezért vált az USA egyre inkább egy „spekulatív” (vagyis banki és tőzsdei műveleteken alapuló) gazdasággá, mióta Bretton Woodsot feladták. Kína tanult ebből, és nem akarja, hogy a jüan uralja a világot és tönkretegye az iparát.
Így végül lesz egy BRICS-valuta, amely a kereskedelemre és a tartalékolásra szolgál, és amely mögött az USA GDP-jének kétszerese áll. A BRICS-országok rekordot döntöttek a helyi valutában történő elszámolásban, más szóval a dollármentesítés felgyorsul. Történelmi paradoxon, hogy az amerikai államkapitalista-kriptokommunista rezsim helyébe a kínai pszeudokommunista-államkapitalista rezsim lép a világ élén.
