Kövess minket -on és -en!

A 20. századi magyar történelem legsötétebb időszaka köthető Rákosi Mátyás nevéhez, aki hasonlóan a legtöbb kommunistához, a legmesszebbmenőkig álságosan élt.

A vesztes világháború után a megszálló szovjet csapatok még 45 évig állomásoztak az ország területén, helyrehozhatatlan szellemi károkat okozva – a háború után szinte azonnal elkezdődött itthon is a bolsevista rendszer kiépítése, több ezer honfitársunkat hurcolták el szovjet munkatáborokba, miközben itthon is, Recsken is építettek hasonló internáló tábort.

A diktatúra arca 1953-ig Rákosi Mátyás volt, aki köré sztálini-típusú személyi kultuszt is építettek: verseket kellett írni hozzá, tanulmányi versenyt neveztek el róla, portréja minden épületben megtalálható volt.

Bár az ország roppant nehéz gazdasági helyzetben volt, a kommunista elit – hasonlóan a korábbi hűbéresekhez – kiváltságokat élvezett, ékes bizonyítéka ennek Rákos Mátyás egyik legkülönlegesebb személyes tárgya.

Míg a lakosság gyakorlatilag éhezett, a kommunista csúcsvezetők nyugati luxusautókkal jártak, és bizony a karjukat sem egy szovet gyármányú Poljot vagy egy Raketa díszítette, Rákosi Mátyás például az egyik legnagyobb nevű, legnagyobb múltú svájci luxusóra-gyártó, a Vacheron Constantin egyik modelljét hordta.

Bár a pontos típust nem könnyű beazonosítani, a téma szakértői szerint szinte biztos, hogy egy „Vacheron Constantin 4126” a szóban forgó óra.

Hasonlót egyébként mi magunk is beszerezhetünk, bár nem lesz olcsó: jelenleg a legnagyobb internetes használtóra-kereskedelemmel foglalkozó portálon három darab van eladó, a legolcsóbb 6.100 dollárért, míg a legdrágább 13.000 dollár – durván 2 millió és 5 millió forint közötti összeggel kell számolni, ha egy ilyen órát szeretnénk.

A márka bár kevesebbszer tűnik fel hírességek csuklóin, mint például a Rolex vagy a Patek Philippe, legalább annyira patinás, és számtalan híresség a rajongója: ilyen típusú órát hordott például Mária román királyné, míg a kortárs hírességek közül például Bradt Pitt csuklóján látni gyakran belőle.

Kövess minket -on és -en!

A Hungarista Munkaállam nemzetvezetője és a Nagynémet Birodalom vezére közötti egyetlen személyes tárgyalás 1944 decemberében. 

Az erfurti rendőrség keresi azt az antiszemita aktivistát, aki egy 24 éves zsidó férfit bántalmazott a villamoson, miután észrevette, hogy Dávid-csillagos nyakláncot visel. A hatóságok az esetet „politikailag motivált gyűlölet-bűncselekményként” vizsgálják.

Valószínűleg nem számított arra, hogy éppen Izraelben ébred fel egy kórházban az az ENSZ-munkatárs, akinek testét nézetei szerinti nemzetiszocialista tetoválások borítják.

A brennbergbányai fogságba esés után (1945. április 1.) Focsanin keresztül nyáron érkeztünk a Középső-Ural vidékére. Két hónapon át mintegy négyszázan sátortáborba kerültünk erdőirtásra, vasúti töltés építésére.

Az Európai Szovjetunióban az ultrajobboldal múzsája hasonló elbánásra számíthat a szólásszabadság kereteinek feszegetése miatt, mint amilyenre a másként gondolkodók számíthattak az egykori Szovjetunióban.

Az Egyesült Államok példáját követve az Antifa mozgalom terrorszervezetté minősítését kezdeményezte a magyar kormány az Európai Unióban – jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Brüsszelben.

A bad-kreuznachi amerikai táborban 1945 áprilisa végén megkezdődött a szelektálás: elengedték a betegeket, a lengyeleket, az oroszokat, és elkülönítették a tisztikart. Minket, magyarokat és a németeket vegyesen egy vonatszerelvénnyel Észak-Franciaországba, Torénba irányítottak.

Alakulatunknak az orosz túlerővel szemben vissza kellett vonulnia, egészen a Stájer Alpokig. Itt ért bennünket a háború vége.

Egy nemzetiszocialista csoport rendszabályozta meg a színészeket egy lisszaboni színház előtt, ami a Portugália nemzeti költőjét, Luís de Camõest ünneplő darab előadásának lemondásához vezetett. 

Az elmúlt napokban a Budapestet megjárt izraeli turisták lefényképeztek egy horogkeresztes „náci zászlót” a Belvárosban, majd a figyelemfelhívás szándékával posztolták a közösségi médiákban, illetve beküldték egyes portálok szerkesztőségébe.

A zsidó szervezet ismét jó érzékkel találta meg a legnagyobb problémát, ami Magyarországot sújtja.

„Nyi sagju nazad!” (Egy lépést se hátra!) – így szólt a hírhedt 227-es számú parancs leghíresebb mondata, amit 1942. július 28-án adott ki a főtiszteknek Sztálin.

A hatóságok szerint a szélsőjobboldali „Letzte Verteidigungswelle” (Utolsó Védelmi Hullám) csoport célja Németország demokratikus rendszerének összeomlasztása.

Sven Liebichet, akit most Marla-Svenja Liebich néven tartanak nyilván, hazafias tevékenységért, hivatalosan „gyűlöletkeltésért” ítélték el, és hamarosan megkezdi börtönbüntetését. A hallei hatóság Liebichet a chemnitzi női börtönbe rendelte be.

A földbe épített barakk 1945 júliusában így nézett ki: a lépcsőlejárat mellett volt az ablak, amelyet nem lehetett kinyitni. Bár a nap magasan járt az égbolton, a barakkban mégis félhomály volt.