Kövess minket 
-on és 
-en!
A kérdésben Sztálin mondta ki a döntő szót a magyar fegyverszüneti delegációnak: nem kell háborús bűnösként eljárni a volt kormányzó ellen, mert „öregember az már és mégiscsak fegyverszüneti ajánlatot tett 1944 őszén”.
(Múlt-Kor)
1944. október 15-én Horthy Miklós kiugrási kísérlete kudarccal végződött. A tervről már napokkal korábban értesült a német külügyminisztérium titkosszolgálati osztálya, így Budapest stratégiai pontjai néhány óra alatt német és zöld inges magyar egységek kezébe kerültek. Estére a kormányzó csupán a személyes védelmét ellátó, nagyjából 300 testőre felett rendelkezett. Ez az alakulat vette fel október 16-ára virradó éjszaka a harcot a várat támadó német páncélosokkal. Az értelmetlen tűzpárbajnak hajnali 6 óra körül a kormányzó vetett véget, aki beleegyezett abba, hogy német védelem alá helyezze magát. Utolsó, életben lévő gyermeke, a proklamáció napján német fogságba esett Miklós esett, Edmund Veesenmayer teljhatalmú budapesti német megbízott ezután rávette a lemondásra és kiáltványa visszavonására, Lakatos Géza kormányának felmentésére és Szálasi Ferenc miniszterelnöki kinevezésére. Ezt követően családjával együtt – hivatalosan német oltalom alá helyezve – a Harmadik Birodalom területére szállították.
Veesenmayer ígérete szerint ifj. Horthy Miklósnak Bécsben kellett volna csatlakoznia hozzájuk, ez azonban nem történt meg. A vonatút végállomása Weilheim volt, ahonnan autóval vitték őket az alsó-bajorországi Schloss Hirschbergbe.
A festői szépségű Haarsee neobarokk kastélyát a nemzetiszocialista német állam 1943-ban foglalta le. A hely a Waldbichl nevet kapta, és állami vendégfogadóvá minősült. 1944 őszén fenyőágakkal és terepszínű festéssel álcázták, és szögesdróttal kerítették körül. Izolált sziget volt ez ekkor a lángoló Európa közepén. Hivatalosan nem tartózkodott benne senki. SS őrségének parancsnoka, Oberführer Georg Klein a Reichsicherheithauptamt (RSHA) nyilvántartása szerint 1944 szeptemberétől „ismeretlen helyen” teljesített szolgálatot. Posta nem érkezhetett a kerítésen belülre, és nem is juthatott ki rajta. A háború végjátékából a Horthy család hónapokig szinte semmit nem érzékelt. Az élet monoton volt Hirschbergben, az ellátás egyre rosszabb lett, az ételválaszték szűkült, és kevesebb lett, a szobák a koksz fogyatkozásával párhuzamosan mind hidegebbé hűltek. Viszont talán az egyetlen épülete lehetett ez Németországnak, amelynek lakói 1944–1945 telén egy percig nem voltak életveszélyben. Hallották a fejük felett elhúzó szövetséges bombázókötelékeket, következtettek belőle arra, hogy a környező városok romokban állnak, de hogy ez valójában mit jelentett, azt naplófeljegyzéseikből ítélve láthatóan el sem tudták képzelni.
Válasz nélkül maradt levelek
1945 januárjában, elhajtott méneseit követve Németországba érkezett Horthy Jenő, a kormányzó öccse, és nem sokkal azután, hogy lovait illetően vitába keveredett egy SS-alakulattal, ő is csatlakozott Schloss Hirschberg lakóihoz.
|
|
|
|
|
|
Április végén a német őrség elmenekült, és megérkeztek Waldbichlba a 7. amerikai hadsereg 36. hadosztályának első katonái. Horthy Miklóst a göppingeni hadseregparancsnokságra vitték, és ott letartóztatták. Ekkorra már eldöntött tény volt, hogy a magyar kormány nem kéri kiadatását a szövetségesektől. A kérdésben Sztálin mondta ki a döntő szót a magyar fegyverszüneti delegációnak: nem kell háborús bűnösként eljárni a volt kormányzó ellen, mert „öregember az már és mégiscsak fegyverszüneti ajánlatot tett 1944 őszén”. A mondatot feltehetően pragmatikusabb okok ihlették: a generalisszimusznak nem állt érdekében, hogy Horthy mártírrá váljék. A volt magyar államfőt négy nappal később hadifogolyként átszállították a 7. hadsereg augsburgi vizsgálati osztályára. Feltehetően ki is hallgatták, jegyzőkönyv azonban nem maradt fenn ebből az időszakból. Itteni fogsága idején levelek és memorandumok útján a győztes hatalmak több vezető politikusával is megpróbálta felvenni a kapcsolatot. Írt VI. György királynak, Winston Churchill angol miniszterelnöknek és Harry S. Truman amerikai elnöknek. A brit külügyminisztérium C (központi) osztályán ennyit fűztek leveleihez: „Úgy ír […] mintha még a magyar nemzet és kormány képviselője volna. Ez természetesen teljes tévhit a részéről.”
Horthy Miklós levele Sztálinhoz (V. Muszatov)
Tábornagy úr!
A végveszélyben lévő népem nevében és érdekében fordulok Önhöz. Ezt a magyar nép nevében teszem, amely nem felelős ezért a háborúért. Egy évezred és különösen az utolsó évtized során a szomszédos német kolosszus volt hatással népünk sorsára. Megint csak éppen e hatás alatt kerültünk bele ebbe a sajnálatra méltó háborúba a Szovjetunió ellen.
Külön ki kell hangsúlyoznom azt a tényt, hogy szegény országomat a német "ötödik hadoszlop" ténylegesen megszállta. Ez a nagymértékű megszállás éppen abban az időben kezdődött, amikor a német haderők Románia és Bulgária területére léptek. Végeredményben a német ügynökök Magyarországon gondosan nyomon követtek minden mozgást és minden lépést, és a legfontosabb hírek és jelentések soha nem jutottak el hozzám. Most jutott tudomásomra, hogy a Kassára és Munkácsra mért légitámadás [1941] után Molotov külügyminiszter a magyar követtel folytatott egyik beszélgetése során kihangsúlyozta a Szovjetunió békés szándékait Magyarország iránt. Ha ez valóban így volt, ez balsorsszerű, mert abban az időben erről nem kaptam hírt.
Az igazság érdekében közölni szeretném Önnel, hogy mi soha senkitől nem akartunk egy hüvelyknyit sem elvenni olyan területből, ami jog szerint nem lenne a mienk. Ellenkezőleg, a románok foglalták el Besszarábiát a saját orosz szövetségesüktől az első világháború után, és ők akarták Szovjet-Oroszország jelentős részét elfoglalni a németek segítségével a második világháború ideje alatt. Tovább, amikor 1940-ben szándékunkban állt a magyarok iránt Erdélyben tanúsított szörnyűséges magatartásnak véget vetni, a románok újból segítséget kértek Németországtól, megkérték Hitlert, hogy segítsen nekik megkapniuk ennek a földterületnek legalább egy részét a bécsi döntés révén.
Küldöm a teljes jogkörrel rendelkező delegációmat a béketárgyalások lefolytatására, és kérem Önt, hogy kegyelmezzen meg szerencsétlen országunknak, melynek történelmi érdemei vannak, és melynek népe az orosz néppel oly sok közös vonással rendelkezik. Legyen szíves, használja fel befolyását a szövetségeseire azzal a céllal, hogy a feltételek, amelyeket kidolgoznak, összeegyeztethetők legyenek népeink érdekeivel és becsületével, és azok valóban a békés életet és a biztos jövőt szolgálják.
Megragadom az alkalmat, hogy kifejezzem Önnek, Sztálin Tábornagy úr, legmélyebb tiszteletemet.
|
|
|
|
|
|
Őszinte híve:
Horthy
U.i.: Tekintettel arra, hogy hadseregeink még mindig a határokon vannak és országunkba jelentős német haderők törtek be, kérem, hogy levelemet diszkréten kezelje mindaddig, míg képesek nem leszünk úrrá lenni a helyzeten.
.jpg)
