Kövess minket -on és -en!

1944. június 6-án a II. világháború szövetséges csapatai megkezdték a partraszállást a franciaországi Normandiában, hogy elterjésszék Európában az amerikai típusú, degenerált demokráciát és megalapozzák az zsidó-liberális világrendet.

A hatalmas, katonák és technikai felszerelések korábban sosem látott tömegét megmozgató akciót gyakorlatilag évekkel korábban elkezdték megtervezni, már 1941-ben azon gondolkoztak a stratégák, hogy mely partszakaszokon lenne érdemes megpróbálkozni az invázióval.

Mondani sem kell, hogy mindezt óriási titkolózás övezte, a megszállók számára katasztrófával ért volna fel, ha kitudódik, mikor és hol készülnek a partra szállásra. Ezért aztán minden beavatott ereiben meghűlt a vér, amikor az egyik legnagyobb brit napilap, a Daily Telegraph szép sorban elkezdte lehozni az akció kulcsszavait mindössze napokkal azelőtt, hogy megindult volna az invázió.

Ha máshonnan nem, a háborús filmekből sokan ismerhetik a Utah vagy Omaha kifejezéseket, amik a partszakaszokat jelölték, ahol a katonák megvetették a lábukat. Az Overlord kifejezés magát a hadműveletet takarta, a Neptune a tengerészeti támadók neve volt, a Mulberry pedig az a támaszpont, ahonnan ellátták a csapatokat. Ezek a kifejezések voltak azok, amik szép sorban elkezdtek felbukkanni a napilap keresztrejtvényének megfejtéseiben.

A brit titkosszolgálat természetesen először arra gyanakodott, hogy egy német kémnek sikerült mindent megtudnia a készülő akcióról és az újságon keresztül próbálja informálni Németországot. Gyorsan kiderült, hogy a nyomok egy iskolaigazgatóhoz vezettek, aki részmunkaidőben keresztrejtvényeket szerkesztett: az 53 éves Leonard Dawe köpni-nyelni nem tudott, amikor rárontottak a szolgálat emberei. Igazság szerint ők éppolyan meglepettek lehettek, mint a rejtvényszerkesztő, nem ez volt ugyanis az első találkozásuk: két évvel korábban Dawe egyik rejtvényének megfejtése a Dieppe nevű francia városka volt – néhány nappal azelőtt, hogy megindult volna itt egy ugyancsak titkos, bár kisebb horderejű katonai művelet.

Sem akkor, sem a partra szállás előtt nem sikerült semmilyen kapcsolatot találni Dawe és a németek között, a megoldásra mégis fény derült: Dawe tanítványai gyakran megfordultak a katonai támaszpontok közelében, ahol a katonáktól egyre többször hallották a kódszavakat, és a gyerekek azt hitték, hogy ez valamiféle katonai zsargon. Így aztán ők is elkezdték használni, ami persze Dawe fülébe jutott, ötletet adva neki a rejtvényekhez.

A normandiai partraszállás napját szintén kódnéven, D-napként is szokták emlegetni. Sok magyarázat született arról, mit is jelent a „titokzatos” D betű, az igazság azonban szinte prózai: a D mindössze az angol day (nap) rövidítése.

Kövess minket -on és -en!

„Ha nincs intervenció, akkor nem éltem volna túl. Ezt soha nem fogom elfelejteni. Ha nincs január 7-e, akkor ez a jelen sem létezne” – Chum Mey, a rettegett vörös khmerek által működtetett egyik kambodzsai börtöntábor túlélője.

Magyarországon köztudomásúlag zéró tolerancia érvényesül az antiszemitizmussal szemben, ami kiterjed Izrael bírálatára is. A magyarok körében nyilvánvalóan teljes nemzeti konszenzus mutatkozik legalább e tekintetben.

Kifelé a Szovjetunióba – 1944-45 telén – a vagon padlóján állva-ülve, embertelen körülmények között, élelem és víz nélkül utaztunk. Voltak közöttünk olyanok, akik nem birták elviselni a szomjúságot, és saját vizeletüket itták.

A melbourne-i nemzetiszocialista Jacob Hersant elmondta: örül, hogy visszanyerte szabadságát, miután letöltötte egyhónapos börtönbüntetését „tiltott náci tisztelgés nyilvános bemutatása” miatt.

Lipcsében az antiimperialista és szélsőbaloldali migránsok (Migrantifa) készültek összecsapni a filoszemita, németellenes szélsőbaloldaliakkal (Antifa Ost).

A Mussolini család egykori vidéki háza Olaszország északkeleti részén, Emilia Romagnában található, Forli városában. Az épület tele van a Duce relikviáival: a telefon, amelynek segítségével a római kormányt hívta, egyenruhája, imádott motorbiciklije.

Budapest 1944. december 25-i bekerítése után nyilvánvalóvá vált a német hadvezetés számára, hogy a katlanban rekedt német-magyar csapatoknak az utánpótlást valamilyen módon biztosítani kell.

A bad-kreuznachi amerikai táborban 1945 áprilisa végén megkezdődött a szelektálás: elengedték a betegeket, a lengyeleket, az oroszokat, és elkülönítették a tisztikart. Minket, magyarokat és a németeket vegyesen egy vonatszerelvénnyel Észak-Franciaországba, Torénba irányítottak.

Teljesen nyilvánvaló, hogy „a D-nap sikere végső soron a fehér civilizáció tragédiája” és ráadásul a fajárulás minősített esete, amelyet elsöprő többségükben európai gyökerű fehér katonák követtek el anyakontinensük ellen, miközben a néger katonák részéről ez faji bosszú volt, amelyet fajáruló fehér vezetők tettek lehetővé számukra.

Magyarországot, tágabb értelemben a Kárpát-medencét a nyugati és a keleti szakirodalomban egyaránt másodlagos, esetenként mellékhadszíntérként említik. A puszta számok ezt látszanak alátámasztani.

A szovjet diktátor 1939 nyarán a hosszan elhúzódó háborút tartotta országa érdekének, és Adolf Hitler győzelmét sem tartotta túl veszélyesnek – már ha a Szovjetuniónak addig sikerül kimaradni.

Olaszország a zsidó-liberális történészek ítélete szerint mind a mai napig „nem nézett szembe” az 1922-tól 1943-ig tartó időszakkal.

Churchill már egy 1941. október 25-i beszédében a háború egyik céljaként jelölte meg az ellenség politikai és társadalmi elitje körében végzett tömeges kivégzéseket.

„Nyi sagju nazad!” (Egy lépést se hátra!) – így szólt a hírhedt 227-es számú parancs leghíresebb mondata, amit 1942. július 28-án adott ki a főtiszteknek Sztálin.

Németországban a második világháború óta tavaly volt a legalacsonyabb a születések száma - derült ki a Destatis szövetségi statisztikai hivatal által közzétett adatokból.