Kövess minket -on és -en!

1939 novemberének utolsó napján, két hónappal a második világháború kitörése után a sztálini Szovjetunió megtámadta Finnországot, miután az nem volt hajlandó elcserélni az országa déli részét némi orosz tajgára (ez a szovjeteknek azért kellett volna, hogy a határhoz közeli Leningrád védettebb legyen). 

A szovjet hadsereg sokszoros túlerőben volt, harmincszor akkora légierővel és százszor több tankkal – így jogosan várták azt, hogy legfeljebb 1-2 hét alatt ledarálják az ellenállást.

Nem így lett, a téli háború több mint három hónapig tartott, a Vörös Hadsereg hatalmas veszteségek árán (125 ezer halott és 190 ezer sebesült katona, 3500 kilőtt tank) tudta csak megadásra kényszeríteni a finneket. Ez főként annak volt köszönhető, hogy Sztálin hírhedt tisztogatása után alig maradt tapasztalt tiszt a szovjet seregben, és az amúgy sem túl acélos morált porrá zúzták az áldozataikat tucatszám szedő finn mesterlövészek. Közülük is kiemelkedett Simo Häyhä, vagy ahogy a szovjetek elnevezték, Белая смерть, a Fehér Halál.

Simo Häyhä egy egyszerű finn farmer és vadász volt, akiről, miután 20 évesen belépett a hadseregbe, kiderült, hogy félelmetesen jól céloz, és innentől szakajtószám vitte haza a különféle sportlövő versenyekről a díjakat. Amikor kitört a téli háború, értelemszerűen mesterlövészként rendelték ki a frontra. Häyhä fogta a hófehér álcaruháját, a Mosin–Nagant White Guard M/28 Pystykorva mesterlövészpuskát (ami egyébként – mekkora irónia! – orosz fejlesztés volt, néhány speciális változtatással, személyre szabva), és kiment a -20 és -40 fok közti finn télbe vadászni. Innentől kezdve nagyon rossz volt arrafelé szovjet katonának lenni.

Három hónap alatt 505 (más források szerint 542, megint mások szerint 705) ellenséget lőtt ki, ezzel máig a hadtörténelem legeredményesebb mesterlövészének számít. Ironikus, hogy a témába vágó toplistákon egyébként csupa szovjet orvlövész szerepel mögötte. A szovjetek rettegtek tőle, egy idő után speciális mesterlövészvadász kommandókat küldtek rá, tüzérségi csapásokkal szórták meg a feltételezett pozícióját, mindhiába. A teljesítménye még félelmetesebb annak tükrében, hogy sosem használt távcsövet a bevetésein.

Ennek több oka is van: A távcsöves puskával való célzásnál a lövésznek magasabbra kell emelnie a fejét, mintha szabad szemmel célozna, így könnyebb észrevenni. Extrém hidegben a távcső lencséje könnyen bepárásodik. A lencsén megcsillanó fény elárulja az ellenségnek az orvlövész pozícióját.

Álcázásképpen általában a fehér lepel mellé csak egy nagyobb hóbuckát használt, illetve volt még egy trükkje: havat vett a szájába célzás közben, hogy a lélegzetének felszálló páráját csökkentse, ami elárulta volna a helyzetét. Végül, amikor már hetek óta a lehető legdurvább hajtóvadászat folyt ellene, 1940. március 6-án egy orosz katona kiszúrta, és fejbe lőtte. A társai ugyan megmentették, de a lövés szétroncsolta az állkapcsát, gyakorlatilag levitte a fél fejét. Fehér Halált ez pontosan egy hétre ütötte ki. Pont aznap ébredt fel a kómából, amikor a finn hadsereg letette a fegyvert, és aláírták a békeszerződést a szovjetekkel.

Häyhä a háború után visszatért a vadászathoz, illetve kutyatenyésztéssel kezdett el foglalkozni. 2002-ben halt meg, 96 éves korában. Amikor megkérdezték tőle, mi volt a titka, csak annyit mondott: Gyakorlás.

Kövess minket -on és -en!

A román legfőbb ügyészség öt embert állított bíróság elé fasiszta propaganda terjesztése, erőszakra uszítás és tiltott fegyvertartás miatt.

Nem biztos, hogy egyáltalán érdemes még szót vesztegetni a franciaországi parlamenti választásokra, legfeljebb néhány groteszk jelenségre azok apropóján.

Az Európai Szovjetunióban az ultrajobboldal múzsája hasonló elbánásra számíthat a szólásszabadság kereteinek feszegetése miatt, mint amilyenre a másként gondolkodók számíthattak az egykori Szovjetunióban.

A propaganda, a „marketing” és az „üzenet terjesztése” szféránk egyik – ha nem a legfontosabb – küldetése. Mindig is kulcsfontosságú része volt a küzdelemnek, a Kampfzeit napjaitól mindmáig.

A komáromi várból indított szerelvény foglyait 1945. május 26-án rakták ki Cegléden. Vérhasgyanúsak voltunk, ezért nem mertek továbbvinni. 

Ausztriában kerültem a szovjet hadsereg hatalmába 1945. május 11-én. Szörnyű utazás után – miközben a vagonlakók 25 százaléka elpusztult – lázas betegen szálltam ki a vagonból Focsaniban.

Budaházy György, Barcsa-Turner Gábor és Walter Pál Péter ellen emelt 5 év után (!) vádat az ügyészség, amiért más hazafiakkal együtt egy nyilvánosan meghirdetett, LMBTQP+ rendezvényre szerettek volna bejutni, ahol az iskolai LMBTQP érzékenyítés volt a téma.

Azoknak, akiket aggaszt egy világháború esélye, van egy jó hírem. Nem lesz világháború. Legalábbis mostanában nem. Egyszerűen azért nem, mert az Egyesült Államoknak hiányzik hozzá az ereje.

Fogságba esésem első percei veréssel teltek. Miközben a sorfalat álló angol katonák előtt elvonultunk, a géppisztoly agyával ütöttek, majd rugdaltak bennünket, gyorsabb haladásra késztetve a mintegy 300 embert.

A tábori lelkész letörten lépett be a pasewalki kórház első világháborús sebesültekkel teli kórtermébe.

Az i. e. 6. században, az antik görög kultúra virágzó világában született egy különleges mestermű, amely ma is ámulatba ejti a művészet és történelem szerelmeseit, a a zsidókat és libsiket pedig zavarba.

1939. november 8-án este 20.45-kor Konstanznál, a svájci-német határt alkotó drótkerítéstől 25 méterre két német határőr feltartóztat egy Georg Elser nevű ácsot, majd a határállomásra kísérik gyanús viselkedése miatt.

A Csíkszentdomonkos és Marosfő körüli harcokban estem fogságba 1944. szeptember 12-én a 23. határvadász zászlóalj tisztjeként. A gyűjtőtáborok – Brassó, Focsani, Moszkva – után Magnyitogorszkban tettek ki a vasúti szerelvényből.

Több mint ezerkétszáz nacionalista vonult fel szombaton délután Drezda belvárosában, hogy megemlékezzenek az 1945-ös angol-amerikai terrorbombázás áldozatairól. A békés demonstrációt azonban jelentős antifasiszta őrjöngés is kísérte.

Árvíz ide, árvíz oda, ez a Telex szerkesztőségét amúgy sem érinti túlságosan, nem jelentetnének komoly erősítést a homokzsákok pakolásában, és amúgy is van „fontosabb” témájuk. Kitaláltátok már, micsoda, ugye? Hát persze, hogy az. Mintegy 3 (!) hónap múlva „neonáci koncert” lesz Budapesten!