Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
Az évek során megszámlálhatatlan adaptáció készült már Time Rice és Andrew Lloyd Webber Jézus Krisztus szupersztár című rockoperájához, és az sem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy az Ivo van Hove belga rendező által dirigált verzió lenne az első, amely fekete Jézussal hamisít, ám legjobb tudomásom szerint, ha a világon nem is, Európában ez az első ilyen feldolgozás.
Noha egy eredetileg Hollandiára korlátozódó darabról beszélünk, „holland” színészekkel, több globális kulturális portál is felkapta a Jézus Krisztus utolsó napjait bemutató, etnikai téren meglehetősen elferdített darabot. A január végi bemutató után szerte Hollandiában „elkapkodták a jegyeket” a további előadásokra, amelyek egész évben kitartanak, augusztusban például több eddigi alkalom után (ismét) Amszterdamban.
Jézus Krisztus meggyalázása a szebb napokat látott Hollandiában (forrás: broadwayworld.com)
A holland kritikusok és a különböző sajtóorgánumok mind „öt csillagosra” értékelték a Jézus Krisztus szupersztárt, mondjuk ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy egyáltalán mertek-e volna máshogy tenni. Ivo van Hove saját elmondása szerint pedig „olyat szeretett volna mutatni a közönségnek, melyet még sosem láttak”. Mondjuk végtére is sikerült, ha innen nézzük. Meg azt is mondta, hogy az általa készített adaptáció „21. századi, mai témákkal, a ma emberének számára”. Tekintve, hogy milyen (szellemi) állapotban vannak ma az európai társadalmak (direkt nem kezdtem „nyugatozni”, mert ránk is ugyanúgy igaz mindez), végtére is ebben sem hazudott, deklaráltan elhozta azt, amit ő 21. századinak gondol.
Taszító kép. A fehér, európai Magtel de Laat Mária Magdolna szerepében a néger Jézussal. A „21. századi” Jézus Krisztus szupersztárban a fehér nő messiásként tekint a fekete férfira, így interpretálva a modern világunkban hódító antirasszista progressziót (fotó: Jan Versweyveld)
Így lett Jézus szerepe a „21. századi” Jeangu Macrooy suriname-i énekesre aggatva, 2021-ben egyébként ő képviselte Hollandiát az Eurovíziós Dalfesztiválon, minden liberalizmus melegágyában, amit ekkor pont Rotterdamban rendeztek. Macrooy személye egyébként megtévesztő, épp ezért kiváló alany a progresszíveknek arra, hogy a bevándorlást népszerűsítsék vele, annak ellenére, sőt, épp azért, mert más életutat járt be, mint a legtöbb bevándorló: ő maga még Suriname (leánykori nevén Holland Guyana) fővárosában, Paramariboban született, az ottani zenei konzervatóriumban tanult, és csak 2014-ben költözött Amszterdamba, tehát már „kész termékként”. Innentől kezdve pedig kiválóan eladható lett, mondván, a bevándorlók csak hasznára vannak az országnak, hiszen milyen tanultak és műveltek. Ennek megfelelően a kulturális élet is a tenyerén hordozta, számos fellépési lehetőséget kapott, albumot adott ki stb.
Így néz ki Ivo van Hove „modern álma” (fotó: Jan Versweyveld)
|
|
|
|
|
|
De Pilátus is 21. századivá vált, a szintén suriname-i származású Edwin Jonker, ő azonban már Hollandiában, Amszterdamban született 1976-ban. A 90-es évektől kezdett zenélni, a musicalek iránt az ezredfordulótól kezdett érdeklődni.
A két zenészről alább egy kép a Jézus Krisztus szupersztárból, melyet a BroadwayWorld magazin Hollandiával foglalkozó ága „szívbe- és lélekbemarkolónak” titulált. Persze ez az elemzés is az egekig magasztalja a „21. századi művet”, már-már zavarba ejtő módon dicsérve azt.
Az eredeti szimbólum valóban törölve lett, hogy átvegye a helyét valami taszítóan idegen (forrás: stadsschouwburg-utrecht.nl)
A politikailag korrekt Jézus Krisztus szupersztár már a mottójában is ígéretet tett arra, mire számíthatunk tőle, legalábbis „az eredeti szimbólum törölve” eléggé sokat elárul a közreműködők hozzáállásáról. A BroadwayWorld persze ezt is megemlíti, mondván, hogy ettől az egysorostól Jézus Krisztus szupersztár „nagy mértékben kortárssá válik”.
Ilyen őszintén szembemenni mindennel, ami európai hagyomány, ma már kötelező és elvárt dolog. Nincs is tehát több kérdésünk, csak a pillanatot várjuk, mikor takarodnak végre el. Mondjuk utóbbit nem várni kell, hanem kiharcolni. Ez az, amit sokan elfelejtenek.
