Kövess minket -on és -en!

Az évek során megszámlálhatatlan adaptáció készült már Time Rice és Andrew Lloyd Webber Jézus Krisztus szupersztár című rockoperájához, és az sem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy az Ivo van Hove belga rendező által dirigált verzió lenne az első, amely fekete Jézussal hamisít, ám legjobb tudomásom szerint, ha a világon nem is, Európában ez az első ilyen feldolgozás.

Noha egy eredetileg Hollandiára korlátozódó darabról beszélünk, „holland” színészekkel, több globális kulturális portál is felkapta a Jézus Krisztus utolsó napjait bemutató, etnikai téren meglehetősen elferdített darabot. A január végi bemutató után szerte Hollandiában „elkapkodták a jegyeket” a további előadásokra, amelyek egész évben kitartanak, augusztusban például több eddigi alkalom után (ismét) Amszterdamban.

Jézus Krisztus meggyalázása a szebb napokat látott Hollandiában (forrás: broadwayworld.com) 

A holland kritikusok és a különböző sajtóorgánumok mind „öt csillagosra” értékelték a Jézus Krisztus szupersztárt, mondjuk ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy egyáltalán mertek-e volna máshogy tenni. Ivo van Hove saját elmondása szerint pedig „olyat szeretett volna mutatni a közönségnek, melyet még sosem láttak”. Mondjuk végtére is sikerült, ha innen nézzük. Meg azt is mondta, hogy az általa készített adaptáció „21. századi, mai témákkal, a ma emberének számára”. Tekintve, hogy milyen (szellemi) állapotban vannak ma az európai társadalmak (direkt nem kezdtem „nyugatozni”, mert ránk is ugyanúgy igaz mindez), végtére is ebben sem hazudott, deklaráltan elhozta azt, amit ő 21. századinak gondol.


Taszító kép. A fehér, európai Magtel de Laat Mária Magdolna szerepében a néger Jézussal. A „21. századi” Jézus Krisztus szupersztárban a fehér nő messiásként tekint a fekete férfira, így interpretálva a modern világunkban hódító antirasszista progressziót (fotó: Jan Versweyveld)

Így lett Jézus szerepe a „21. századi” Jeangu Macrooy suriname-i énekesre aggatva, 2021-ben egyébként ő képviselte Hollandiát az Eurovíziós Dalfesztiválon, minden liberalizmus melegágyában, amit ekkor pont Rotterdamban rendeztek. Macrooy személye egyébként megtévesztő, épp ezért kiváló alany a progresszíveknek arra, hogy a bevándorlást népszerűsítsék vele, annak ellenére, sőt, épp azért, mert más életutat járt be, mint a legtöbb bevándorló: ő maga még Suriname (leánykori nevén Holland Guyana) fővárosában, Paramariboban született, az ottani zenei konzervatóriumban tanult, és csak 2014-ben költözött Amszterdamba, tehát már „kész termékként”. Innentől kezdve pedig kiválóan eladható lett, mondván, a bevándorlók csak hasznára vannak az országnak, hiszen milyen tanultak és műveltek. Ennek megfelelően a kulturális élet is a tenyerén hordozta, számos fellépési lehetőséget kapott, albumot adott ki stb.


Így néz ki Ivo van Hove „modern álma” (fotó: Jan Versweyveld)

De Pilátus is 21. századivá vált, a szintén suriname-i származású Edwin Jonker, ő azonban már Hollandiában, Amszterdamban született 1976-ban. A 90-es évektől kezdett zenélni, a musicalek iránt az ezredfordulótól kezdett érdeklődni.

A két zenészről alább egy kép a Jézus Krisztus szupersztárból, melyet a BroadwayWorld magazin Hollandiával foglalkozó ága „szívbe- és lélekbemarkolónak” titulált. Persze ez az elemzés is az egekig magasztalja a „21. századi művet”, már-már zavarba ejtő módon dicsérve azt.


Az eredeti szimbólum valóban törölve lett, hogy átvegye a helyét valami taszítóan idegen (forrás: stadsschouwburg-utrecht.nl)

A politikailag korrekt Jézus Krisztus szupersztár már a mottójában is ígéretet tett arra, mire számíthatunk tőle, legalábbis „az eredeti szimbólum törölve” eléggé sokat elárul a közreműködők hozzáállásáról. A BroadwayWorld persze ezt is megemlíti, mondván, hogy ettől az egysorostól Jézus Krisztus szupersztár „nagy mértékben kortárssá válik”.

Ilyen őszintén szembemenni mindennel, ami európai hagyomány, ma már kötelező és elvárt dolog. Nincs is tehát több kérdésünk, csak a pillanatot várjuk, mikor takarodnak végre el. Mondjuk utóbbit nem várni kell, hanem kiharcolni. Ez az, amit sokan elfelejtenek.

Kövess minket -on és -en!

Kanye West legújabb bejegyzésében megvédte a horogkeresztes pólók árusítását, és azt állította, hogy már nem áll zsidók irányítása alatt.

A rokonszenvskálák alapján a magyar társadalom leginkább a migránsokat, az arabokat, a cigányokat és a fekete-afrikaiakat utasítja el.

Egy svájci egyetem kiállítást szentelt az egykori olasz diktátor, Benito Mussolini díszdoktori elismerésének, reflektorfénybe állítva a múlt század harmincas éveiben a fasiszta kormány és a svájci társadalom között szövődött kapcsolatokat.

Egy fiatal nő tett feljelentést, miután tanúja volt egy antiszemita kifakadásnak a párizsi metrón.

Nyolcvanhárom, nemzetiszocialista iratokkal és propagandaanyaggal teli dobozt foglaltak le a hatóságok az argentin legfelsőbb bíróság épületének pincéjében. 

Csak idő kérdése, hogy Amerika egyre növekvő ellenséglistája mikor dönt úgy, hogy kihúzza a szőnyeget az amerikai gazdaság alól.

1977. augusztus 15-én üres szobával szembesültek a római Celio hadikórház őrei, amikor reggel tízkor kinyitották az ajtót. Pedig nem akárkinek kellett volna bent lennie.

Július 17-én elhunyt a Die Heimat - korábban NPD - legendás politikusa, Udo Voigt, akit a zsidó sajtó csak náci honatyának és Európa legfeketébb bárányának nevezett. Voidt rövid, de súlyos betegség után tért meg őseihez.

Öt év börtönbüntetéssel fenyegetik kaphat Karl Münter, a 96 éves volt SS-katonát, aki az ascq-i megtorlásért felelős parancsnok egységében szolgált. 

Magyarországot, tágabb értelemben a Kárpát-medencét a nyugati és a keleti szakirodalomban egyaránt másodlagos, esetenként mellékhadszíntérként említik. A puszta számok ezt látszanak alátámasztani.

„Nem engedhetjük meg, hogy a zsidókból nácikat csináljanak” – üzente a rabbi, aki büszke a garázdaságra, amit elkövetett.

Brandon Russellt, egy amerikai nemzetiszocialista csoport vezetőjét bűnösnek találták abban, hogy Maryland áramellátó rendszerét akarta támadni egy „terrorista összeesküvésben” – közölte az Egyesült Államok Ügyészsége.

Archív filmfelvétel került elő a Magyarország történő német bevonulásról, ami 1944. március 19-én történt. A film tanúsága szerint a magyarok barátságosan fogadták a szövetséges csapatokat.

A sörpuccs utáni bírósági eljárás akár véget is vethetett volna Adolf Hitler és az NSDAP politikai karrierjének, ám még a per bírája is szimpatizált Németország későbbi vezérének és kancellárjának nézeteivel.

„A »Lázadó Franciaország« (LFI) egy antifasiszta aktivista megmentésére sietett, akinek Magyarország kéri a kiadatását erőszakos cselekmények miatt” – írta meg a Le Figaro.