Kövess minket -on és -en!

1915. szeptember 6-án gurult le a történelem első tankja a gyártósorról. Néhány nappal később megkezdődött a harckocsi tesztelése, 1916. szeptember 15-én pedig a Somme-nál már élesben is bevetettek tankokat.

A harckocsik az első világháború során idővel egyre hatékonyabb fegyvernek bizonyultak, a második világháborúban pedig már komoly szerepet játszottak a csatatereken.

Az ókortól a Little Willie-ig

A tank ókori elődje, a harci szekér több mint 5000 évvel ezelőtt jelent meg a harcmezőkön. A szerkezet lélektani hatása felbecsülhetetlen volt.

Képzeljük csak el, mit éreztek a bronzkori harcosok, amikor az út porát felverő félelmetes harci szekerek tömegei kezdtek el feléjük vágtázni. Az íjászoknak megfelelő védelmet nyújtó szekerekkel a katonák azonnali, és szinte leküzdhetetlen előnyre tettek szert.

Ókori római harci szekér (kép forrása: Pinterest)

A korát jóval megelőző Leonardo da Vinci készített vázlatot többek között helikopterről, búvár- és vízifelszerelésről, valamint kerékpárról, vagyis olyan eszközökről, amelyek a 15-16. században még nem léteztek. Nem meglepő, hogy a polihisztor, aki a háborús szerkezetek iránt is komoly érdeklődést mutatott, egy tankhoz hasonló gépről is kidolgozott egy vázlatot 1487-ben.

A teknőspáncél által ihletett, kör alakú, a tetején kúpban végződő, fából készült szerkezetből egyenletesen elosztva fegyverek álltak volna ki. A gép belsejében egy katona egymástól függetlenül irányíthatta volna a négy kereket, így a szerkezet minden irányba képes lett volna haladni.

Leonardo da Vinci harcjármű-terve (kép forrása: Wikimedia Commons)

A Little Willie (vagyis a Kis Willie) különös névnek tetszhet egy harckocsi számára, mégis ez lett az első világháború - és egyben a történelem - során kifejlesztett első tank beceneve. A szerkezetet arra fejlesztették ki, hogy megvédje az ellenséges vonalak áttörésének szándékával előrenyomuló katonákat.

Az első teljes tank 1915. szeptember 6-án készült el, de rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy még számos fejlesztésre van szükség ahhoz, hogy a Little Willie-t valóban hatékonyan vethessék be a harcok során.

A harckocsi végsebessége nem érte el a 4 km/h-t, és még ezzel a sebességgel haladva is túlmelegedett, emellett pedig gyakran beragadt a lövészárkokban, vagyis a legalapvetőbb feladatainak teljesítésére sem volt alkalmas.

A tank, vagyis tartály elnevezést biztonsági okokból adták a harckocsinak, hogy ennek segítségével álcázzák az ellenség előtt. A tank megnevezés hallatán mindenki arra gondolhatott, hogy csak vizet, és nem katonákat, valamint fegyvereket szállítanak a szerkezetekben.

A Big Willie-től napjainkig

A Little Willie bukása megnyitotta az utat egy néhány hónappal későbbi fejlesztés, a széles lövészárkokon történő átkelésre elődjénél már jóval alkalmasabb Big Willie előtt. Bár ezt a fejlesztést is túlzás lenne hatalmas sikerként elkönyvelni, de a prototípus elég hasznosnak bizonyult ahhoz, hogy a brit hadvezetés a belőle kifejlesztett, Mark I néven ismert modellt már harcképesnek tekintse.

Bár a harckocsi helytállt a csatatéren, még számos megoldatlan probléma tornyosult a fejlesztők előtt. A szerkezet még mindig túl lassú volt, manőverező képességének tekintetében is akadtak hiányosságok, és hosszabb megterhelésre még nem volt alkalmas.

A harckocsi emellett rendkívül kényelmetlennek bizonyult a legénység számára, mivel a tank belsejében a hőmérséklet akár az 50 °C-t is elérhette, a levegő pedig könnyedén megtelhetett üzemanyaggőzzel, ami akár a katonák eszméletvesztéséhez is elvezethetett.

Meghibásodott Mark I-es harckocsi Palesztinában (kép forrása: tank100.com)

A Mark I-et 1916. szeptember 16-án, a somme-i csatában vetették be először a harcmezőn, de a britek az egész háború alatt dolgoztak a modell továbbfejlesztésén. A cambrai-i csatára kifejlesztették a 476 Mark IV típusú harckocsit, amelynek segítségével egy meglepetésszerű támadás során több ezer német katonát ejtettek fogságba.

Bár az esős időjárás komoly akadályt jelentett a tankok számára, és a németek - részben ennek köszönhetően - végül egy sikeres ellentámadással lényegében teljesen visszafoglalták az antanterők által megszerzett területeket, az ütközet bebizonyította, hogy a megfelelően kifejlesztett tankok értékes harci potenciállal rendelkezhetnek.

Mark IV harckocsi önvontató rúddal (kép forrása: Wikimedia Commons)

Nem az Egyesült Királyság volt azonban az egyetlen, ahol a háború alatt harckocsikat gyártottak. Franciaországban például a háború végére már 1200-zal több tankkal rendelkezett, mint a britek. A németek csak lassan ébredtek rá, hogy mennyire hasznosnak bizonyulhatnak a harckocsik a csatatéren, de idővel ők is elkezdtek az antanttól zsákmányolt tankokat bevetni.

A két világháború között tovább folytatódott a tankok fejlesztése. A britek és a franciák mellett a szovjetek, az amerikaiak, valamint - annak ellenére, hogy a versailles-i békeszerződés ezt tiltotta - a németek is megalkották saját harckocsijaikat.

Az antantcsapatok által zsákmányolt német A7V harckocsi (kép forrása: Reddit)

Az újonnan kifejlesztett tankok nagyobb tűzerővel rendelkeztek és pontosabban céloztak, komolyabb védelmet nyújtottak a katonáknak, és gyorsabbnak is bizonyultak elődeiknél. Az új tankok ritkábban hibásodtak meg, és keményebb terepen is jobban tudtak haladni első világháborúban bevetett társaiknál.

A második világháborúban már külön tankegységeket is felállítottak a szemben álló felek, és számos nagyszabású tankcsatára is sor került. A harckocsik bevetése - az első világháborúval ellentétben - ekkor már egy előre felvázolt, világos stratégia alapján történt meg.

Német Tiger I és Panther harckocsik vonulnak a Kurszki csatában (1943 július)

A történelem legnagyobb, mintegy kétmillió katona részvételével zajló tankcsatájában, az 1943-as kurszki ütközetben az ötezer harci repülő mellett mintegy hatezer harckocsit is bevetettek. A szovjetek végül győztek, de 177 ezer katonát veszítettek, míg a német oldalon 54 ezren maradtak ott a csatatéren.

A második világháború után tovább fejlődött a harckocsik technológiája: páncélzat, tűzerő és pontosság tekintetében is erősebbnek és hatékonyabbnak bizonyultak elődeiknél. A gépek kialakítása hellyel-közzel változatlan maradt. A hidegháború során számos fegyveres konfliktusban, többek között a koreai és a vietnami háborúban, valamint számos közel-keleti konfliktusban is bevetettek tankokat.

Brit Chieftain harckocsi iráni szolgálatban az irak-iráni háborúban (kép forrása: Pinterest)

Manapság a harckocsik alkalmazása az egyre hatékonyabb tankelhárító fegyverek, valamint az ellenségre a katonák életének kockáztatása nélkül támadó drónok bevetésének köszönhetően kezd háttérbe szorulni. Bár a tankok jövője kérdéses, a szerkezet az elmúlt száz év során bebizonyította, hogy képes helytállni, és ha kell, a nehéz körülményekhez is alkalmazkodni a csatamezőn.

Kövess minket -on és -en!

A történészek által Göringnek tulajdonított alábbi levél először az angliai „The Independent Nationalist”-ban jelent meg.

Németország katonai erejét az első világháború után a győztes hatalmak szétzúzták. Már a weimari időkben elkezdődött az a folyamat, amely a versailles-i békeszerződés katonai rendelkezéseinek áthágására törekedett.

Olaszország a zsidó-liberális történészek ítélete szerint mind a mai napig „nem nézett szembe” az 1922-tól 1943-ig tartó időszakkal.

Egy újabb borzalmas antiszemita merénylet adott alkalmat rettegésre a hivatásos rettegőknek. Az egyik londoni kávéházban olyan cappuccinót szolgáltak fel egy zsidó párnak, amelyen a tejhabot, horribile dictu, kakaóhorogkereszt díszítette. Az esetből világhír lett. Ez nem vicc, bármilyen viccesen is hangzik.

Ásatások kezdődtek Lengyelországban egy feltételezett SS-bunkernél, ahol második világháború végén elrejtett aranyat és műkincseket keresnek.

A német Tigris harckocsi minden bizonnyal a második világháború leghíresebb és legfélelmetesebb harckocsija volt.

Tömegmészárlásba fulladt a magyarok utáni hajtóvadászat 1919 tavaszán a komáromi május elsején.

A szovjet diktátor 1939 nyarán a hosszan elhúzódó háborút tartotta országa érdekének, és Adolf Hitler győzelmét sem tartotta túl veszélyesnek – már ha a Szovjetuniónak addig sikerül kimaradni.

Az 1945 kora tavaszán elindított Tavaszi ébredés kódnevű hadműveletnek, a második világháború utolsó nagy német offenzívájának – amellyel a Führer kísérletet tett a Vörös Hadsereg visszaszorítására, és a létfontosságú zalai olajmezők biztosítására –, a Dunántúl volt a terepe.

Október elején újabb botrány kavarta fel az amerikai konzervatív médiát. Candace Owens nyilvánosságra hozott egy üzenetváltást, amelyet állítása szerint Charlie Kirkkel folytatott két nappal halála előtt.

Október 5-én antifa terroristák felgyújtottak egy nemesi vadászkastélyt a bajorországi Donaustaufban. A kastély teljesen leégett. A hírről a Nacionalista Zóna számolt be.

Pietersburg mellett 3500 hófehér fakereszt virít a dél-afrikai vörös földbe tűzve. Ezek a keresztek emlékeztetnek minket azokra a búr farmerekre, akiket az elmúlt évtizedekben feketék gyilkoltak meg a „felszabadított” Dél-Afrikában – olvasható a Szent Korona Rádió oldalán. 

„Magyarország egy Franciaországban menedékstátuszt kapott szír antifasiszta kiadását kéri, akit a magyar hatóságok azzal vádolnak, hogy erőszakcselekményeket követett el egy budapesti gyűlésen” – közölte a párizsi fellebbviteli bíróság.

William Joyce-ra gyakran utalnak „Lord Haw-Haw” néven, ami viccnek tűnik, és ami tényleg az is. Akik azonban valóban tudják, ki volt Joyce, tisztában vannak vele, hogy kivételes ember volt, aki Nyugat-párti nézeteiért szenvedett mártírhalált.

A Nordic Sun Kulturális Központ idén februárban nyitotta meg kapuit. Azóta a szélsőbaloldal támadásainak kereszttüzében áll. Idén márciusban több napon át tartó rongálás-sorozat vette kezdetét, amelyet a Momentum erzsébetvárosi szervezete vállalt magára.