Kövess minket -on és -en!

Pro vagy kontra, de az egyértelmű, hogy napjaink politikai felhozatalában a főszereplők egyikévé avanzsált a milliárdos Elon Musk, és ennek az üde színfoltnak én még azzal együtt is örülök, hogy az elmúlt évek keserű tapasztalatai nyomán kénytelen vagyok az ő személyét is erős fenntartásokkal kezelni.

Ezen a ponton azt sem tisztem eldönteni, hogy a Trump beiktatási „buliján” bemutatott kézmozdulatok karlendítésnek számítottak-e, és ha igen, mennyire. Náci? Vagy csak félnáci? Írások garmadát lehetne megjelentetni csak erről, ám szerintem – amennyiben lesz így még szó ezekről a konkrétumokról (vagy nem konkrétumokról) – sokkal fontosabb maga a jelenség, és mindenekelőtt a trend, amelyet képvisel, s amely Musk tetteit követi.

A „botrányt” követően ugyanis jól kirajzolódik, hogy egy hisztiző kisebbséget leszámítva a kutyát nem érdekli már a karlendítések után járó szokásos mocsokáradat, jöjjön az konkrét személyektől, vagy úgy általában a médiából. Bármennyire is magyarázza Musk, szerintem az egyik célja – ha nem is a legfőbb – de ennek az ingerszintnek a lemérése volt. Hát, sikerült. A szokásos óbégatókon kívül voltak akiknek tetszett, de a legtöbben talán azok voltak, akiket hidegen hagyott a dolog. Ők nem elkötelezett nemzetiszocialisták, antiszemiták, vagy csak egyszerűen szélsőjobbosok, hanem olyan emberek, akik szerint a második világháború már rég volt, mégis mindig a „rettegés” folyik a csapból, ami már ku*va unalmas.

Ez összességében sokat elmond arról, mit is jelent túltolni a triciklit, no meg arról is, hogy a tömeges agymosásnak talán még sincs akkora ereje mint sokan gondolják, ha az ember találkozik a valósággal. Ez a Trump-adminisztráció hatékonyságától függetlenül is így van, de azért nem a szokásos ajvékolás az egyetlen fegyver a világhódítók kezében.

A Reuters szerint ugyanis azok a hitelezők (Morgan Stanley, Bank of America, Barclays), akik pénzt adtak kölcsön Musknak, hogy 2022-ben megvehesse az akkor még Twitter néven futó platformot, most értékesíteni akarják az adósságállományt, ami akár 3 milliárd dollárt is elérhet. A tervek szerint már a jövő héten megkezdik a folyamatot, a pénzintézetek pedig arra számítanak, hogy az adósságot 90-95 százalékban tudják majd értékesíteni dolláronként.

Noha Musk cáfolni igyekszik a kialakult problémát, a jelenség jól körülírható. Egyrészt rendre támadják az X-et azzal, hogy „toxikus légköre” miatt (értsd: nincs jogtalan cenzúra) „elriasztja” a befektetőket és a hirdetőket, ami negatívan hat a bevételekre, ami pedig növeli a nemfizetés kockázatát, így csökkenti az adósság értékét, másrészt „valahogy” mindig „sötét jövőt” jósolnak a platformnak.

A háttérerők tehát most így szeretnének bosszút állni az X-en, illetve Elon Muskon, aki politikai tőkére is szert tett, valamint aktív szerepet vállal Donald Trump politikai környezetében (és még „lenget” is...nahát).

Ismerős a történet a két világháború közötti Németország történelméből? Mindennemű egyéb párhuzamtól tartózkodva ugyanis hasonló bosszúkat eszeltek ki akkoriban az európai nagyhatalom felé – természetesen ugyanazok a pénzügyi körök.

Akkoriban ezeket megfelelően kezelte a német vezetés és sikerült a német tőkét függetleníteni a sötét szándékú spekulánsoktól, meglátjuk, Amerikának sikerül-e lerázni a „kiválasztottak” igáját.

Kövess minket -on és -en!

Ausztriában kerültem a szovjet hadsereg hatalmába 1945. május 11-én. Szörnyű utazás után – miközben a vagonlakók 25 százaléka elpusztult – lázas betegen szálltam ki a vagonból Focsaniban.

Adolf Hitler álmainak egyike Berlin nagyszabású, pénzt, időt, energiát nem sajnáló átalakítása volt, hogy az a győztes háború után a világ fővárosa lehessen.

1939. november 8-án este 20.45-kor Konstanznál, a svájci-német határt alkotó drótkerítéstől 25 méterre két német határőr feltartóztat egy Georg Elser nevű ácsot, majd a határállomásra kísérik gyanús viselkedése miatt.

Az épület sosem készült el, egy részlete azonban modellként mégis megvalósult.

A hatóságok szerint a szélsőjobboldali „Letzte Verteidigungswelle” (Utolsó Védelmi Hullám) csoport célja Németország demokratikus rendszerének összeomlasztása.

Undorítón aljas és bestiális bűncselekmény borzolja a kedélyeket Ausztráliában, melynek az elkövetője egy kínai bevándorló. Az esetre a Nacionalista Zóna Telegram-csatornája hívta fel a figyelmet, írja a Kuruc.info.

Brandon Russellt, egy amerikai nemzetiszocialista csoport vezetőjét bűnösnek találták abban, hogy Maryland áramellátó rendszerét akarta támadni egy „terrorista összeesküvésben” – közölte az Egyesült Államok Ügyészsége.

A sörpuccs utáni bírósági eljárás akár véget is vethetett volna Adolf Hitler és az NSDAP politikai karrierjének, ám még a per bírája is szimpatizált Németország későbbi vezérének és kancellárjának nézeteivel.

Alig egy hónappal Szálasi Ferenc kivégzése után a magyar határon önként jelentkezett a Szálasi-kormány egyik még szabadlábon lévő tagja: Kovarcz Emil.

Október 20-án a Die Heimat (korábban NPD) baden-württembergi elnökét, Marina Djonovićot megtámadta és megsebesítette egy csoport baloldali szélsőséges.

A berdicsevi munkatáborban mostoha viszonyok uralkodtak. Először fel kellett építeni szállásunkat, kitermelni a hozzá szükséges anyagokat, rendezni kellett a terepet.

A Mussolini család egykori vidéki háza Olaszország északkeleti részén, Emilia Romagnában található, Forli városában. Az épület tele van a Duce relikviáival: a telefon, amelynek segítségével a római kormányt hívta, egyenruhája, imádott motorbiciklije.

Hollandiában kitették az internetre, hogy kik lehettek nemzetiszocialista aktivisták az országban a német uralom időszaka alatt.

1951. május 21-én kezdődtek meg a kitelepítések Budapesten. A kommunista rendszer által nemkívánatosnak nyilvánított személyek ingatlanjait elkobozták, őket pedig kényszerlakhelyre költöztették, ahol mezőgazdasági munkát kellett végezniük.

Nem biztos, hogy egyáltalán érdemes még szót vesztegetni a franciaországi parlamenti választásokra, legfeljebb néhány groteszk jelenségre azok apropóján.