Kövess minket -on és -en!

Immár világos, hogy az Irán elleni háború elindításakor Donald Trump súlyosan alábecsülte Irán kormányát, katonai erejét és népét. Irán megtámadása során ismét a cionista érdekeket helyezte az amerikaiak és a világ érdekei elé.

Korábban még egyetlen amerikai elnök sem indított háborút nyilvános támogatás vagy bármilyen kongresszusi engedély nélkül. Márpedig az amerikai szavazók több mint fele ellenzi az Irán elleni amerikai katonai akciót, a nagy többségük pedig amerikai szárazföldi csapatok bevetését. Noha Trump azt állította, hogy az Egyesült Államok részvétele néhány héten belül lezárul, sok amerikai úgy véli, hogy a konfliktus hónapokig vagy tovább folytatódik. A legfrissebb felmérés szerint az amerikaiak 53 százaléka ellenzi a háborút, míg 40 százalékuk támogatja, a választóvonal egyértelműen a pártpreferencia mentén húzódik közöttük, mert a demokraták és a függetlenek nagyrészt ellenzik, míg a republikánusok támogatják. Ugyanakkor a népesség jelentős többsége (74 százalék) ellenzi szárazföldi csapatok Iránba küldését, és csak húsz százalék támogatja ezt az opciót. Még a republikánusok körében is hiányzik a támogatás a szárazföldi csapatok küldésére; a republikánusok 52 százaléka ellenzi az ötletet, 37 százalék támogatja. (U.S. Military Action Against Iran: Over Half Of Voters Oppose It, 74% Oppose Sending Ground Troops Into Iran, qu.edu, 2026.03.09.)

Az amerikaiak némileg megosztottak a több mint 40 iráni vezető, köztük Ali Hámenei ajatollah meggyilkolásának megítélése tekintetében: 48 százalékuk szerint a gyilkosságok indokoltak voltak, 43 százalékuk szerint viszont nem. Trump szerint azért van szükség katonai akcióra, mert Irán „súlyos fenyegetést” jelentett Amerikára, azt állítva, hogy hamarosan olyan rakétái lesznek, amelyek képesek elérni az Egyesült Államokat. Szakértők azonban úgy vélik, hogy Irán még évekre van attól, hogy ilyen hatótávolságú rakétát fejlesszen ki. A közvélemény-kutatás megállapította, hogy a szavazók többsége (55 százaléka) nem hitte, hogy Irán közvetlen katonai fenyegetést jelentene, és most a 77 százalék úgy véli, hogy valószínűleg terrorista támadás történik az Egyesült Államok területén Irán megtorlásaként. Trump háborúhoz való hozzáállását csak 38 százalékuk helyesli, míg 57 százalékuk helyteleníti; Trump egyébként korábban azt jósolta, hogy a háború négy-öt hétig is eltarthat, de az Egyesült Államoknak szerinte megvan a képessége arra, hogy „sokkal tovább” folytassa. Amikor a szavazókat arról kérdezték, hogy mennyi ideig tarthat a konfliktus, 3 százalékuk napokat, 18 százalékuk heteket, 32 százalékuk hónapokat, 13 százalékuk egy évet, 26 százalékuk ennél hosszabb időt jósolt.

Egy nemrégiben készült interjú során Gavin Newsom, Kalifornia kormányzója és a Demokrata Párt legesélyesebb elnökjelölt-aspiránsa Izraelt egy apartheid államhoz hasonlította, és felvetette, hogy az Egyesült Államoknak a neki szánt katonai segély feltételéül kellene szabnia az ország emberi jogi helyzetét. Newsom megnyilvánulása figyelemre méltó, mert jelzi a Demokrata Párt változó retorikáját a kérdésben, de biztosan nem vitatott, mert még a leginkább fősodrú emberi jogi szervezetnek számító Amnesty International is évek óta elismeri a palesztin népességgel szemben Izraelben érvényesülő apartheidet. (Israel’s apartheid against Palestinians, amnesty.org, 2022.02.01.) Mára a zsidó állam renoméja jelentősen csökkent az Egyesült Államokban. Newsom kommentárja a feltételes támogatásról határozottan a főáramban van, és a demokrata szavazók évek óta túlnyomórészt e mellett az elképzelés mellett teszik le voksukat. (7 in 10 democrats say US should restrict aid to Israel, poll finds, truthout.org, 2025.04.29.) Új fejlemény viszont, hogy immár a republikánus szavazók többsége is támogatja az Izraelnek nyújtott támogatás megszüntetését. (Plurality of Republicans say end US aid to Israel: poll, responsiblestatecraft.org, 2025.12.16.) Ahogyan az is, hogy az amerikaiak 41 százaléka inkább a palesztinokkal szimpatizál, míg 36 százalékuk inkább az izraeliek felé hajlik. Több mint 25 év óta ez az első alkalom, hogy Izrael lemaradjon az általános szimpátiában. A tendencia még erősebb a fiatalok körében, mert a 18 és 34 év közötti válaszadók 53 százaléka inkább a palesztinokhoz húz. (Israelis no longer ahead in Americans’ Middle East sympathies, gallup.com, 2026.02.27.)

Az amerikaiak 56 százaléka szerint a háború „inkább Izrael javára szolgál” és csak 29 százalékuk gondolja azt, hogy „az Egyesült Államoknak kedvezett jobban”. A demokraták kevesebb mint ötöde és a függetlenek negyede mondta, hogy a háborúból inkább az Egyesült Államok profitál. Még a republikánusok között is többségben vannak azok, akik szerint a Közel-Kelet konfliktusai inkább Izrael hasznára válnak. Az amerikaiak többsége szerint Izrael túl nagy befolyással van az amerikai külpolitikára, és csak a négy százalékuk találta túl kevésnek e befolyást. Trump háborús kalandja árthat a Republikánus Pártnak a közelgő félidős választásokon, mert a függetlenek 51 százaléka kevésbé tartja valószínűnek, hogy a konfliktus miatt a republikánusokra szavazna, és csak a 17 százalékuk voksolna nagyobb valószínűséggel egy republikánusra azért, mert Trump megtámadta Iránt. A fiatalabb (45 év alatti) republikánusok 61 százaléka előnyben részesítene olyan jelöltet, aki csökkentené Izrael támogatását, míg a 45 év feletti republikánusok 56 százaléka azt favorizálná, aki Izrael támogatását helyezi előtérbe. (New poll: majority of Americans say Iran war is for Israel’s benefit over America’s, imeupolicyproject.com, 2026.03.20.)

Ráadásul a republikánus tábor „America first” szárnyának legbefolyásosabb véleményvezérei (Tucker Carlson, Candace Owens, Joe Rogan, Megyn Kelly, Marjorie Taylor Greene, Nick Fuentes stb.) határozottan háborúellenes álláspontot képviselnek, akik szerint Trump Izrael érdekében elárulta az egyik legfontosabb választási ígéretét. Az Epstein-ügy eltusolásában játszott szerepe után ez egy újabb olyan baklövés a részéről, amelynek tehát a novemberi félidős választásokon fizetheti meg az árát.

Kövess minket -on és -en!

Egy svájci egyetem kiállítást szentelt az egykori olasz diktátor, Benito Mussolini díszdoktori elismerésének, reflektorfénybe állítva a múlt század harmincas éveiben a fasiszta kormány és a svájci társadalom között szövődött kapcsolatokat.

A sörpuccs utáni bírósági eljárás akár véget is vethetett volna Adolf Hitler és az NSDAP politikai karrierjének, ám még a per bírája is szimpatizált Németország későbbi vezérének és kancellárjának nézeteivel.

Mind a mai napig széles körben elfogadott az a téves nézet, miszerint a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 1941. június 22-én egy meglepett, katonailag felkészületlen Szovjetuniót támadott meg, amelynek Németországgal szemben semmiféle agresszív szándéka nem volt.

1943. szeptember 12-én délután 2 órakor német vitorlázó-repülőgépek szálltak le a 2112 méteres Gran Sasso hegycsúcsán, és mindössze háromnegyed óra alatt kiszabadították Olaszország vezérét, a Duce-t. 

Börtönbüntetésre ítéltek egy 48 éves magyar férfit, miután beismerte, hogy „szélsőséges jobboldali zenéket és anyagokat” birtokolt, illetve terjesztett az Egyesült Királyságban és Európa több országában.

Egy észak-német kisvárosból szóló hír háborította fel a németországi zsidókat: egy flensburgi bolt kirakatában a Nagynémet Birodalom időszakát idéző felirat jelent meg. 

„Nyi sagju nazad!” (Egy lépést se hátra!) – így szólt a hírhedt 227-es számú parancs leghíresebb mondata, amit 1942. július 28-án adott ki a főtiszteknek Sztálin.

A német külügyminiszter, Johann Wadephul közölte, hogy a jövő héten ismét felveszik a kapcsolatot Magyarországgal, mert jobb fogvatartási körülményeket kívánnak elérni a szélsőbalos erőszakkal vádolt Maja T. (eredeti nevén Simeon Ravi Trux) számára – írja a Die Welt.

A francia származású feledhetetlen Leon Degrelle tábornok (Belgium, 1906-1994) a második világháború utolsó életben maradt nagy, keresztény és jobboldali politikai és katonai vezetője volt.

1945. február 1-jétől az SS 25. (1. magyar) és 26. (2. magyar) fegyveres-gránátoshadosztályai ismét együtt voltak, s gyakorlatilag e viszonyuk a háború végéig változatlan maradt.

A második világháborúban elesett német katona földi maradványait tárták fel Kecskeméten a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság munkatársai.

Gömbös Gyula altábornagy, államférfi 1886. december 26-án született Murga (Tolna vármegye) nagyközségben, a jákfai Gömbösök nemzetségéből. 

Mint tüzér műszaki tisztet, 1944 tavaszán a honvédség tüzérségi szertárával Nyugatra telepítettek. Állomásaink: Prága mellett, németországi Naumburg an der Saale, majd a német kapituláció után már mint fogoly Remagen, Attichy, Reims és Mailly le Camp.

Nyolcvanhárom, nemzetiszocialista iratokkal és propagandaanyaggal teli dobozt foglaltak le a hatóságok az argentin legfelsőbb bíróság épületének pincéjében. 

A Waffen-SS gyalogsági harcászata (a szárazföldi haderő elődjétől némileg eltérően) elsősorban az első világháborús német rohamcsapatok tapasztalatai alapján alakult ki.