Kövess minket: Telegram — XVkontakte

1945. február 11-én már öt hete éltünk „felszabadulva", esténként hallottuk a szomszédságból a megerőszakolt nők segélykérő sikoltásait. 1944 karácsony kora este jöttek be Villányos úti családi házunkba az oroszok.

Egy órán belül a karácsonyfát lelegelték, a pulykát, bejglit megették, a szekrényekből, vitrinekből mindent kiszórtak, úgyhogy bokáig jártunk a női fehérneműkben, a törött herendi porcelán, törött kristálypoharak és -vázák, családi fényképek alkotta visszaságában.

A Villányos út 22. sz. alatt egy 72, egy 75 és egy 77 éves szomszéd nénit erőszakoltak meg 8-10-en. Itt és a környéken már szovjet katonai konyhák, utánpótlási központok, nehéztüzérségi ágyúállások voltak, egészen a Lipótmezőig, ill. Pesthidegkútig. Unokanagybátyámmal naponta vittek dolgozni minket. Hol fát vágtunk, hol krumplit pucoltunk az orosz katonai konyhákban, hol a Budakeszi útnál takarítottuk a havat, kiváltképp akkor, amikor a német páncélosok elérték Bicskét, és az oroszok 3 tengelyes óriás Ford, Chevrolet teherautókban szállították éjjel-nappal az utánpótlást. Az elesett orosz katonákat is mi temettük el.

Ott, ahol ma a 156-os busz végállomása van, középen van egy kis füves terület, mely körül parkolnak az ABC-ben, vagy zöldségesnél vásárlók kocsijai, óriási orosz katonai temető volt.

Február 11-én délután feltűnt, hogy az oroszok lázasak rakodnak. Lőszeres ládákat pakoltak teherautókra, társzekerekre. A földbe ásott nehézlövegeket lánctalpas traktorok, teherautók elvontatatják. 2-3 óra leforgása alatt kiürült a környék, de nem teljesen. A kiemelkedő tornyos villák tornyaiban, a több utcára néző 1-2 emeletes bérvillák felső emeletének ablakaiban a homokzsákok mögött mesterlövészek helyezkedtek el.

Az éjjeli csendet aknavetők és kézigránátok robbanása, géppisztolysorozatok kerepelése verte fel. A német csapatok északi szárnya Óbuda, a középső a Városmajor-zugliget, a déli szárny Budaörs irányába igyekezett kitörni a Vár körüli ostromgyűrűből.

Az oroszok a Szilágyi Erzsébet fasor 3-4-5 emeletes házainak ablakaiból, a világító rakéták fényeinél a lombtalan városmajori fák között vonuló németekre úgy vadásztak, mintha körvadászaton lettek volna. A német veszteségek megdöbbentően magasak voltak.

Február 12-én reggel Apámmal felmentünk a pincelépcsőn, és óvatosan kikémleltünk a vasajtón. Jókor jöttünk, a Virányos út felől egy kis sebesült német csapat jött felfelé a kerti aszfaltúton. Felkötött karú, botokkal sántító, átvérzett koponyatörésű, sápadt, lefogyott, végkimerült kis csapat, melyet csak az élni akarás, a fegyelem, a kötelességtudás, az akaraterő vonszolt előre. A 12-14 katonából álló, láthatólag elcsigázott csapatot két magas jó erőben lévő géppisztolyos, ejtőernyős katona biztosította. Őket talán vitorlázó repülőgépekkel tették le a Vérmezőn, hogy segítsék a még járóképes sebesülteket az ostromgyűrű áttörésében?

Február 13-án hajnali 4 órakor géppisztolyaggyal verték pincénk vasajtaját. Unokabátyámmal együtt értem jöttek az oroszok. A Szarvas Gábor út 15. szám alatti, akkor még üres telekhez vittek minket. Hideg hajnali reggel volt, legalább mínusz 8-10 fok, gyér akkumulátoros világítás mellett, itt már 7-8 környékbeli idősebb ember ásott, csákányozott. A Virányos menti oldalon egy kb. 14-16 méter hosszú 3,5-4 méter mély árkot kellett kiásnunk. 6 óra után már vagy 1 méter mély lehetett az árok. A felső arasznyi fagyott réteg után már könyebben ment a munka.

Engem Bélával és 4 idős emberrel két géppisztolyos katona a közeli Dániel út egyik szép villája elé kísért. A ház garázsajtaja az utca felé nézett. Innen egyes lövéseket hallottunk. A garázsajtó mellet már vagy 8-10 egymásra helyezett halott német katona. - Úristen ez nem lehet igaz! Egyes halántéklövésekkel végzik ki a német hadifoglyokat!

Újabb 12-14 német katonát kísértek a garázsajtó elé - a tegnapi, vánszorgó csapatot!

A kivégzéseket, szám szerint 77 vagy 78-at a környékbeli házmesterekkel a Dániel utca másik oldalán, egy emeletes bérvilla tövénél vártuk meg. Amint 14-15 németet kivégeztek (4 még reflexmozgásokat végző földön fekvő halottat a hősi szovjet katonák csizmáikkal fejen, arcon rugdosták és leköpdösték), mi, köztünk Benkő Gyula színész is, ló nem lévén, egy oldalfal nélküli stráfszekéren húztuk a Virányos köz és Szarvas Gábor utca sarkán levő tömegsírig. Itt a derék I. világháborút megjárt házmesterek engem küldtek le a tömegsírba, mert hogy „maga fiatal". No, de hogyan jövök ki, kérdeztem? „Majd ledobunk egy kötelet és felhúzzuk magát!"

Ahogy 4 egymásfeletti sorban egymásfölé helyeztem a halott katonákat, szorosan úgy, mint a szardíniákat a dobozban, síbakancsom alatt ropogtak a halott katonák törött bordái. Hiszen máshová nem tudtam lépni. Az arcukra mégsem akartam.

Előző este egy kis fiatal szőke német közkatonát fektettünk le a pincében. A végbele mentén ment be a lövés. Körházba vinni? Közelharcok voltak.

A halott német kiskatonát felöltöztettük és kitettük a kertbe. Ez volt a szerencsénk, mert másfél óra múlva dühtől őrjöngő orosz katonák még a női retikülökben is fegyvert, a szekrényekben is, német katonát kerestek. A Villányos út 38/B-ben egy orvost, a feleségét és 9 éves kislányát lőtték tarkón, mert egy élő német sebesültet találtak a villában.

A Zugligeti út - Virányos út sarkán lévő lakásból 16 német katona jött ki fehér zászlóval, fegyvertelenül. Ahogy egyenként előjöttek, halántékon lőtték őket. (Zugligeti u. 16. sz.)

A Zugligeti út 27-29. sz. alatti klasszicista, oszlopos villában (apám barátja) vitéz Rohonczy Viktor tartalékos repülőszázados lakott családjával. A villába négy magasrangú német tiszt vette be magát. , mert a kitörés elakadt, az orosz túlerő miatt nem tudtak tovább menni. Rohonczy százados megpróbálta rábeszélni a rangidős ezredest, hogy adják meg magukat. Ők tudták, milyen sors vár rájuk. De kijelentették, hogy utolsó golyóig, melyet saját maguknak szántak, harcolni fognak! Elővették és kitűzték kitüntetéseiket, a lovagkeresztet, a II. oszt. Vaskeresztet - a Rohonczy-család, miután levonult a pincébe, másfél órán át a géppisztolysorozatokat, a kézigránátok robbanását hallotta. A ház körül több mint 30 orosz katona esett el, Rohonczyék a lakást feldúlva négy magas rangú tisztet felismerhetetlenül összeroncsolva találták. A falakon agyvelőrészek lógtak, melyeket a Rohonczy család tagjai törött ablaküveg darabokkal kaparásztak le. A hullákat verték darabokra, szó szerint a hős szovjetek.

A kitörő német seregből egyes jelentések szerint kb. 750-en érték el a német vonalakat. A többi elesett, kivégezték. Sohasem felejtem el azt a lovagkeresztes repülő főhadnagyot, aki átvérzett kötésekkel, koponya- és végtag-sérülésekkel. Milyen büszkén lépett be a garázsba, ahol halántéklövés vetett véget fiatal életének. Önkéntelenül Goethe sorai jutottak eszembe: „A hozott áldozatok sohasem hiábavalók, ha az áldozatok szelleme tovább él.”

Sztálin genarisszimusz február 13-i napiparancsa a Föld valamennyi rádióadóján keresztül adta hírül, hogy Budapestet bevették, a „fasiszta hordákat” megsemmisítették.

Engem pedig ez az élménytömeg, ez a sok borzalmas embertelenség, mely 18. életévem előtt ért, egyértelműen arra az elhatározásra késztetett, hogy orvos legyek.

És sikerült. Sőt azt is megértük, hogy 46 évi megszállás után kimentek az oroszok - ám Budapest elestének 50. évfordulóján a „magyar” sajtó és televízió, valamint politikai személyiségek még mindig „felszabadulásról” beszéltek!

(dr. Rónay Pál – Út és Cél, 1995 november)

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az alábbi nyilatkozatot Paula Hitler (1896. január 21. - 1960. június 1.), a Führer egyetlen lánytestvére 1957-ben tette, újra kifejezve meggyőződését, ahogy 12 évvel korábban, szeretett fivérének halálát követően.

A Lustgartenben a nemzeti ünnepnap alkalmából tartott tömeggyűlésen Hitler kancellár, mint minden évben, most is beszédet mondott.

1945. május 9-én kényszerítették térdre a Szövetségesek a Nagynémet Birodalmat, azonban arról nem szokás beszélni, mi mindennel járt ez a győzelem.

Az Ostromkalauz után folytatódott a Festung Budapest 2024 rendezvénysorozata. A szervezést megnehezítő körülményekről évről évre egyre többet kell beszélnünk és írnunk a különböző csatornákon és felületeken – írja e sorokat honlapján a Légió Hungária.

A Pesti Srácok információja szerint a német szövetségi főügyész gyilkossági kísérlet miatt nyomoz a szélsőbaloldali Lina Engel, Johann Guntermann és Tobias Edelhoff ellen.

Egy fagylaltárus remek üzleti lehetőséget láthatott abban, hogy furgonjával az auschwitzi emlékmúzeum bejárata előtt parkoljon le, hogy az odalátogató turistáknak árulja a fagyit.

1944 nyara végén már nemcsak az oroszok, hanem az átállt románok is támadtak bennünket, aminek következtében a Zemplén megyei Zalkod községben fogságukba estem.

Joe Biden bemutatta az antiszemitizmus elleni küzdelemre vonatkozó stratégiát – írja örömködve a Jersualem Post.

Krefeldben a Bismarckplatz 32. szám alatti, impozáns villában rendezkedett be a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, melynek tagjai bizonyára elhűlve figyelték volna a mostani gyalázatot.

Jóllehet a biológiai fajfogalom nem azonos az etnográfiai fajfogalommal, mégsem nagyon különbözik tőle.

Manapság a multinacionális nagyvállalatok számítanak a woke-izmus legbefolyásosabb terjesztőinek, ami paradoxonnak tűnik, tekintettel a baloldal fennen hangoztatott kapitalizmusellenességére.

Időről időre, újra és újra találkozunk a Nagynémet Birodalommal kapcsolatban azzal a megállapítással, hogy a német intellektuális elit a nemzetiszocialista kormányzat 1933 januári hatalomra kerülését és hatalmának megszilárdulását követően elhagyta Németországot és számkivetésbe ment.

Hernádnémetiben sokan éltünk német vagy németes nevűek (Schmidt, Fuchs stb.). 1945. január 23-án kora délelőtt két karszalagos nemzetőr azzal keresett meg, hogy várnak a községházán az anyakönyvi adatok pótlására.

A Haus am Bogenseet az a Film Heritage Inc. vásárolta meg, amely a Panama-iratokban az ukrán first lady résztulajdona volt.

Kun András 1911-ben született Nyírbátorban. Bölcsészeti és teológiai tanulmányait Rómában folytatta. 1941-ben szentelték pappá, majd minorita szerzetesként a kézdivásárhelyi rendházba került.

Zala megyében, a dombos Göcsejben fekszik Nova, "Göcsej szíve". A község eseményekben dús történetében akadt néhány olyan, amelyet érdemes feljegyezni. Ilyen volt Szálasi Ferenc látogatása 1945 februárjában.

Franciaország az utóbbi éjszakákon ugyanazt élte át, amit néhány évtizede már többször is, és amit a jövőben törvényszerűen egyre gyakrabban fog átélni: a söpredék („la racaille”) féktelen tombolását gyújtogatással, fosztogatással, lövöldözéssel fűszerezve.

Egy felüljáró alatt tűnt fel egy graffiti Pesten, amely egy akasztófán lógva ábrázolta az Ilaria Salis nevezető olasz antifasiszta bandavezért, az antifa-per első számú vádlottját.

Az antifa terroristák ismét lecsaptak Németországban, s ezúttal talán még betegebb, még perverzebb módját választották a vérengzésnek, mint eddig.

Neobolsevik Amerikában a fehéreket – konkrétan a heteroszexuális fehér férfiakat – hibáztatni az elképzelhető összes társadalmi gondért, bajért, bánatért valósággal nemzeti sportnak számít, amely a feketék és az etnomazochista fehérek körében hovatovább népszerűbb még a kosárlabdánál is.

Egy hétköznapi történet rendkívüli véget ért az egyik elszakított országrészben. A nyugat-felvidéki Vágegyháza-Alsózáros vagy Zárosegyháza nevű községben egy gazda ekéje szántás közben valami keménynek ütközött, amiről azt hitte, egy szikla.

Miután a keleti fronton megszakadt a tengelyhatalmak hadiszerencséje és a szovjet Vörös Hadsereg ellentámadásba lendült.

Másképp alakulhatott volna a második világháború és vele együtt a világtörténelem, ha Adolf Hitler tervei szerint megszállják németek a Wight-szigetet – írja We March Against England: Operation Sea Lion, 1940-41 című könyvében Robert Forczyk hadtörténész.

A szovjet Vörös Hadsereg hordái előtti „méltóságteljes tiszteletadás” biztosítása érdekében tilos orosz vagy ukrán zászlóval megjelenni a berlini szovjet emlékműveknél a Nagynémet Birodalom leverésének 78. évfordulóján tartandó rendezvényeken.