Kövess minket 
-on és 
-en!
Donald Trump külpolitikai hiperaktivitása nemcsak az egyre jobban a körmére égő Epstein-ügyről való figyelemelterelést szolgálja, hanem az amerikai gazdaság és a dollár mind súlyosabb gyengélkedését is jótékony homályban tartja.
Az év azzal kezdődött, hogy szilveszter éjszakáján a Fed 31 milliárd dollárt pumpált az amerikai bankszektorba, ami a legnagyobb likviditás-befecskendezés a pandémiás időszak óta, és még a dotkombuborék csúcsát is meghaladja. Ezzel párhuzamosan az arany árfolyama az év végén először lépte át az unciánkénti 4500 dollárt, amit a jegybanki vásárlások, a geopolitikai feszültségek és az inflációs nyomás gerjesztett, és az árfolyam időközben az 5000 dollár felé közelít.
Az arany teljes piaci kapitalizációja meghaladta a 31,5 billió dollárt, így majdnem hétszer nagyobb lett, mint az Nvidia piaci értéke. Az arany 2025-ben több mint 70 százalékos áremelkedést tapasztalt, ami 1979 óta a legerősebb teljesítménye volt. Tavaly a dollár az elmúlt nyolc év legrosszabb éves teljesítményét produkálta, az értéke mintegy nyolc százalékkal csökkent, ami 2017 óta a legrosszabb évét jelenti, és az opciós piac a következő hónapokban további árfolyamcsökkenést prognosztizál. Valójában az amerikai valuta értéke történelmi mélypontra zuhant. Az elmúlt évben az aranyhoz képest értékének közel 50 százalékát veszítette el, ami a legnagyobb csökkenés a létezése óta.
Intő jel, hogy Kína tavaly rekordmennyiségű aranyat vásárolt Oroszországtól. Elemzők szerint Kína valódi vásárlásainak mértéke jóval magasabb lehet, mint amit a hivatalos adatok mutatnak. A Financial Times novemberben arról számolt be, hogy Kína be nem jelentett aranyvásárlása akár tízszerese is lehet a hivatalos adatoknak, miközben az ország csendben lekapcsolódik az amerikai dollárról nemzetközi árucseréjében, mert úgy véli, hogy a dollár befagyasztható, és bölcs dolog elhagyni az amerikai valutát és a kincstárjegyeket. Ha a két legnagyobb államkötvény-vásárló, Japán és Kína abbahagyja a vásárlást, a Fed nem tudja majd értékesíteni azokat. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok nem kap friss pénzt a 2026-ra tervezett éves hiány fedezésére. Ez nem átmeneti rendellenesség, hanem egy négy éve fennálló fenyegetettség nyomán kialakult trend a dollárban denominált vagyoneszközök ellen.
Ráadásul az amerikai munkaerőpiac 2026 elején továbbra is többéves, strukturális lassulást mutat, amelyet a „lassú felvétel, lassú elbocsátás” jellemez, és a korábbi évekhez képest csökkent a lendület, miközben jelentősen lelassult a munkaerő-toborzás, és a Forbes szerint a munkaadók 45 százaléka hamis hirdetéseket tesz közzé. Mindenféle úgynevezett kezdő szintű álláshely többéves tapasztalatot igényel, ami azt jelenti, hogy valójában nem kezdő szintű állásról van szó.
A munkahelyek növekedése egyre inkább bizonyos szektorokra, például az egészségügyre összpontosul. A GDP 18 százalékát az „egészségügy” adja, a szektor kilenc amerikaiból egyet foglalkoztat. Szóval, amikor egy kórház száz dollárt számít fel egyetlen paracetamoltablettáért vagy 4000-et egy éjszakai tartózkodásért, amerikaiak fizetik meg az árát annak, hogy az amerikaiak henceghessenek a GDP-vel.
Maga az amerikai GDP-számítás egy rendszerszintű csalás az alábbi sémára. Az Nvidia 100 milliárdot fektet be az OpenAI-ba, amely ezt a 100 milliárdot Nvidia chipek vásárlására fordítja. Az OpenAI 100 milliárd értékű AMD chipet vásárol, az AMD pedig a részvényeinek 10 százalékát átadja az OpenAI-nak. Így a GDP 400 milliárddal nőtt, és a gazdaság szárnyal! Hurrá! A legviccesebb az, hogy az Nvidia még csak nem is használja a chipeket. Mind egy raktárban dekkolnak, mert a szerverfarmokat még nem építették fel, és néhány évig nem is fognak megépülni. A GDP a pénzáramlás sebességét méri, nem a vagyont vagy a tényleges termelékenységet.
|
|
|
|
|
|
Az egész amerikai gazdaság, a munkaerőpiac és minden, ami hozzá kapcsolódik, hamis és gagyi. Ezért nő folyamatosan az arany, az ezüst és a valódi vagyoneszközök értéke. Az amerikai gazdaság teljes mértékben a dollár tartalékvaluta státusára támaszkodik, és ha a világ többi része bármi másra vált, amire egyre erősebb a szándék a BRICS-országok részéről, a dollár mesterséges kereslete összeomlik, és az USA azonnal brutális inflációval nézne szembe, mivel az amerikai valuta nincs kellő mértékben exporttal alátámasztva. Amerika nagyon függ a behozataltól: valós árukat kap, de fiat valutát ad cserébe. Mivel a dollár globális tartalékvaluta, az egész világ támogatja az amerikaiak életszínvonalát, mert a tartalékvaluta-státus mesterséges keresletet teremt a dollár iránt, a tényleges amerikai export értékéhez képest jelentősen felhajtva az értékét.
Amerika 2000 milliárd dollár értékben exportál árut és szolgáltatást, és 3200 milliárd dollár értékben importál árut és szolgáltatást. A különbséget dollárnyomtatással pótolják. Ha a dollár használata megszűnik harmadik fél részéről, Amerikának további 1200 milliárd dollár értékű árut és szolgáltatást kell exportálnia ahhoz, hogy fenntarthassa importszintjét, amire azonban gazdasága jelenlegi állapotában nem lenne képes. Az amerikai dollár dominanciája nagyrészt azért őrizhető meg, mert Európa továbbra is támogatja.
Abban a pillanatban azonban, amikor ez a támogatás meginog, és a dollártól való elmozdulás az olajpiacokon felgyorsul, a dollár elveszíti státusát globális szükségszerűségként. Márpedig az Egyesült Államok által vezetett egész globális pénzügyi rendszer azon alapul, hogy az USA szövetségesei (NATO, Japán, Dél-Korea stb.) biztonsági garanciákat kapnak, ami geopolitikai és pénzügyi stabilitást teremt. Cserébe ezek a szövetségesek hajlamosabbak dollárt használni és tartani, illetve bízni a rendszert támogató struktúrában. Ha az USA elkezdené országok annektálását, mint egy Tamerlán-szerű középkori birodalom, akkor már nem lehetne megbízni a rendszerben. Ezért jelentett életveszélyes fenyegetést magára a rendszerre nézve Trump felelőtlen kalandorkodása Grönland kapcsán, és ezért volt kénytelen visszakozni a Wall Street parancsára.
