Hét évtizeden át egy asztalfiókban hevertek ezek a fényképek a Führerbunkerről

Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte

A Life Magazine hét évtizeddel Berlin eleste után tett közzé korábban ismeretlen, a szovjet megszállás után két héttel az úgynevezett Hitler-bunkerben és annak környékén készült fényképeket.

Az időközben fölrobbantott Új Birodalmi Kancellária, illetve a betömött, betemetett Führerbunker helyén manapság autóparkoló és füvesített park látható, éppen ezért fontos dokumentumnak számítanak a két héttel Adolf Hitler öngyilkossága után készült fényképek.

Az Új Birodalmi Kancellária főbejárata 1939-ben, fölötte a birodalmi sassal (Fotó: O. Ang.)

Berlin központjában a Wilhelmstraße 77. szám alatt állt az 1938-ban Albert Speer tervezte Új Birodalmi Kancellária (Neue Reichskanzlei), s alatta az úgynevezett Führerbunker. Az építményegyüttes felszíni részét a megszálló szovjetek 1947-ben fölrobbantották, majd később az NDK kommunista vezetőségével karöltve igyekeztek minél inkább eltüntetni, megsemmisíteni az Új Birodalmi Kancellária alatt kiépített, a Harmadik Birodalom végnapjaiban Adolf Hitler, Eva Braun, illetve Joseph Göbbels és családja tartózkodási helyéül szolgáló bunkert. Manapság autóparkoló és füvesített park van az egykori Új Birodalmi Kancellária és közvetlen környékének helyén.

Fókusz

Az Oberwallstraße Berlin központjában 1945 májusában (Fotó: William Vandivert)

A Life Magazine Berlin második világháborús elestének évfordulóján, tette közzé a huszonegy, addig nem publikált, 1945 május közepén készült fényképet a romokban heverő német fővárosról, s azon belül az úgynevezett Führerbunkerről.

Lőszer szaggatta őrbódé az Új Birodalmi Kancellária előtt (Fotó: William Vandivert)

Az első nyugati tudósító és fotóriporter 1945 május közepén, mintegy két héttel Adolf Hitler öngyilkossága és a bunker szovjet kézre kerülése után juthatott be a történelmi helyszínre.

A Führerbunker részben kiégett, miután a visszavonuló német katonák fölgyújtották, másrészt meg kifosztották a megérkező oroszok. (Fotó: William Vandivert)

Archívum

Percy Knauth tudósító és vele William Vandivert fotóriporter a Life Magazine küldetésében léphetett be az akkor már kifosztott, vandál módon szétvert Hitler-bunkerbe és annak felszíni környékére. A William Vandivert készítette történelmi fölvételek többségét annak idején megjelentette a Life Magazine, ám huszonegyet valamilyen meggondolásból csak évtizedekkel később tettek közzé.

Haditudósítók vizsgálják a véres díványt (Fotó: William Vandivert)

Adolf Hitler és személyi titkára, Martin Bormann már 1945. január 16-án beköltözött a Wilhelmstraße 77. alatti Új Birodalmi Kancellária alatt kialakított bombabiztos bunkerbe, aztán kicsit később, február hónapban, szülővárosából, Münchenből, Eva Braun is.

A Vörös Hadsereg katonája pózol a bunkerben (Fotó: William Vandivert)

Joseph Goebbels és családja 1945. április első napjaiban költözik a Führerbunkerbe. Adolf Hitler április 29-én itt köt házasságot addigi élettársával, Eva Braunnal, majd egy nappal később, április 30-án, amikor a német katonák az oroszokkal már a szomszédos utcákban házról-házra vívják a csatát, a birodalmi kancellár és felesége öngyilkosságot követ el.

Fókusz

Asztal a bunkerben. Nyilván nem a Führer hagyta így... (Fotó: William Vandivert)

Joseph Goebbels egy nappal később, május 1-jén megöli hat gyermekét, majd Magdával, a feleségével együtt öngyilkosságot követ el ebben a bunkerben. A Vörös Hadsereg katonái május 2-án hatoltak be a Führerbunkerbe.

Kifosztott, láthatóan lángvágóval föltört páncélszekrény a tetejére rakott könyvekkel (Fotó: William Vandivert)

A Life Magazine világhálós kiadásában közzétett fényképek, amint az 1945-ös fölvételek is is, az orosz katonáknak a Hitler-bunkerbe történt behatolása után mintegy két héttel készültek, s mindenütt a rájuk jellemző vandalizmus, fosztogatás nyomai láthatók.

Percy Knauth, a Life Magazine tudósítója (balról) kutat az árok törmelékében az Új Birodalmi Kancellária kertjében, ahol a föltételezés szerint Adolf Hitler és Eva Braun holttestét elégették az öngyilkosságuk után (Fotó: William Vandivert)

A fotóriporter, William Vandivert a New York-i szerkesztőségbe 1945-ben Berlinből hazaküldött fényképek egyikére ezt írta: "Ez az a dívány, amelyen Eva Braun és Adolf Hitler agyonlőtte magát. Figyeljék meg a díványon látható vérnyomokat, itt vérzett el Eva Braun, aki a dívány szélén, míg Adolf Hitler a közepén ült, amikor főbe lőtte magát.

Fókusz

Üres benzineskannák, amelyeket a holttestek elégetésekor használtak az árok közelében (Fotó: William Vandivert)

Hitler előre bukott, amikor főbe lőtte magát, s az ő vére ezért nem folyt a díványra", írja 1945-ben az amerikai fotóriporter. Csak később vált ismertté, hogy Eva Braun méregkapszulával lett öngyilkos, így tehát semmiképpen nem az ő vére látható a fölvételen.

Orosz katonák és egy civil erőlködik az Új Birodalmi Kancelláriáról levert hatalmas birodalmi bronzsas mozgatásán (Fotó: William Vandivert)

William Vandivert, a fotóriporter a Life Magazine-nak Berlinből hazaküldött másik fénykép hátuljára azt írta, hogy a fölvételek készítésekor a bunkerben már nem volt villany, s ezért egyetlen gyertya fényénél tájékozódtak.

Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte

Zsidó-liberális hiszériát keltett Ausztriában, hogy a szélsőjobboldali Szabadságpárt ifjúsági tagozatának toborzóvideóján feltűnik a Hofburg Kastély erkélye, ahonnan 1938-ban kikiáltották az Anschlusst.

Eredménytelennek nevezte az olasz baloldal a Magyarországon fogva tartott antifasiszta terrorista, Ilaria Salis szabadon engedéséért folytatott politikai kampányát Giorgia Meloni miniszterelnök az RAI1-nek adott televíziós interjúban.

Gyakorlatilag belső emigrációra kényszerült egy német iskola két tanára, miután elmenekültek a „szélsőjobboldali” diákok elől. Egy „jogvédő” szerint „a nácik otthonuknak kiáltották ki” Brandenburg tartományt.

Lezajlott tehát a szűk körű izraeli–palesztin fogolycsere, amelynek keretében Izrael „biztonsági okokból” bebörtönzött palesztin nőket és fiatalkorúakat bocsátott szabadon.

Magyarországon már több mint két hónapja vége volt a II. világháborúnak, amikor a budapesti összekötő vasúti híd építéséről elhurcoltak, a vasúti peronon elfogott civilekkel együtt.

Egy szentesi patrióta még tavaly decemberben az ablakában tett közszemlére egy horogkeresztes zászlót, emiatt „önkényuralmi jelkép” használatának vétsége miatt ütöttek rajta otthonában.

Azonnali hatállyal hazaküldtek hét ukrán katonát, akik a Bundeswehrnél vettek részt kiképzésen, mivel Németországban törvény tiltja szinte minden jobboldali vagy hazafias szimbólum használatát.

A dunántúli hadműveletekben vettünk részt 1944 őszén és telén. Székesfehérvár eleste után – december 26-án – a balról Pusztavám, jobbról Csákvár–Környe irányába előre törő szovjet csapatok bekerítettek bennünket.

1945. május 9-én kényszerítették térdre a Szövetségesek a Nagynémet Birodalmat, azonban arról nem szokás beszélni, mi mindennel járt ez a győzelem.

Kitiltotta a fehéreket az ünnepi vacsoráról a húzott szemű bostoni polgármester, de szerinte ez nem rasszizmus és nem is diszkrimináció.

Az tény, hogy november 4-én hajnalban a szovjet csapatok ismét rátörtek Budapestre, Nagy Imre a Jugoszláv nagykövetségre menekült. Az viszont egyáltalán nem igaz, hogy ezen a napon leverték volna a szabadságharcot. Sőt.

Mint tüzér – aki megjárta a Don-kanyar poklát – 1944. november 4-én estem szovjet fogságba Dunaföldvárnál.

Híradó szakaszparancsnokként szolgáltam Ungváron 1944 októberében. Közben Nyékládházára kerültem, ahonnan november 4-én a szovjet katonák vittel el többedmagammal „kicsi robotra”, amiből négyévi kényszermunka lett.

Az alpesi ország korábbi jogszabályai ugyan tiltják az „emberek becsmérlését vallási, etnikai vagy szexuális irányultságuk miatt”, de csak akkor, hogy ha az elhangzott kijelentések, a használt jelképek vagy bemutatott mozdulatok „propagandisztikus célokat” szolgálnak, jelentsen ez bármit.

2007. november 20-án a brit királyi pár 60. házassági évfordulóját, azaz gyémántlakodalmát ünnepelte. Az esemény mögött kimondatlanul is ott áll az a rendkívüli történet, hogy a házasságuk csaknem meghiúsult amiatt, hogy Fülöp rokoni kapcsolatban volt Hitler egyik legközelebbi követőjével.

1945-től 1990-ig, kerek 45 éven át Magyarországnak a szovjet csapatok általi, 1944–1945-ös elfoglalását "felszabadítás" névvel illették az alsó-, közép- és felsőoktatásban.

1981 februárjában a Leningrádhoz közeli Puskin repülőtéren felszállás közben lezuhant az a katonai Tu-104 típusú utasszállító repülőgép, amelyen a szovjet Csendes-óceáni Flotta szinte teljes vezérkara utazott.

Nemrégen olvashattuk az újságokban, hogy – bizonyos számítások szerint – 1970-re a new york-i Manhattan lakosságának felét a néger rassz képviselői teszik ki, és a New York belvárosát alkotó öt kerület lakosainak 28 százaléka színesbőrű lesz.

Fekete férfi és fehér nő – ez lenne a jövő álompárja. Legalábbis a globalista establishment vágyálmaiban. Sajnálatos módon azonban a fehér jónép és különösen a fehérnép az istennek sem akar meszticizálódni, hiába Hollywood, a show-biznisz és a média minden igyekezete.

Történelmileg egyedül azok a sokszínű birodalmak, államok voltak stabilak, amelyek az egyes etnikumokat szigorúan hierarchizálták.

Dél-Afrika abban is látványos kudarcot vallott, amiben a leginkább példamutatónak kellett volna lennie.

Negyvenezren voltak. Legyilkolták, lemészárolták őket. Azért, mert magyarok voltak. A rendszerváltásig elhallgatták az egész történetet. Itthon és Jugoszláviában is. Azóta sem sokat beszélünk róla.

1990. március 10-én írták alá Moszkvában a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonásáról szóló egyezményt.

Negyvenezer embert gyilkoltak le a jugoszláv partizánok módszeres kegyetlenséggel a második világháború vége felé, de erről nem lehetett beszélni a rendszerváltás előtt.

Aki nem volt a fronton, nem tudja elképzelni, milyen érzés napról-napra embereket ölni. Ellenfeleid jönnek feléd, lőnek, még nem találtak el, de menekülni nincs idő.

Egy kicsit furcsa lehet elsőnek, hogy a négerek szolgáltak volna a rabszolgatartó államok hadseregében. Pedig megtörtént, ám ezt nem szokták megemlíteni az Amerikai Konföderációs Államokkal kapcsolatban.

Valószínűleg kevés furább szervezet létezett a nemzetiszocialista Németországban, mint az általában csak „Zsidók Hitlerért” néven emlegetett egyesület.