Kövess minket -on és -en!

Egy német geológus, aki Adolf Eichmann-nal dolgozott egy argentínai építőipari vállalatnál, volt az a személy, aki a legfontosabb információkat szolgáltatva lehetővé tette a Moszad számára, hogy elfogja Eichmannt.

Az áruló személyazonosságát titokban tartották azóta, hogy Eichmannt elrabolták és Izraelben vitték, hogy ott kivégezzék. Most, 32 évvel a férfi halála után, családja beleegyezett abba, hogy felfedje nevét és történetét, ami előkelő helyet szerzett neki az izraeli történelemben.

Gerhard Klammer Németországban tanult geológiát, filozófiát és történelmet. 1950-ben Argentínába emigrált, hogy munkát találjon. A sors úgy hozta, hogy Eichmann, a zsidó „nácivadászok” első számú körözöttje nagyjából ugyanabban az időben érkezett Argentínába, álnéven.

Klammer a Capri építőipari vállalatnál talált munkát Tucuman tartományban, Észak-Argentínában. Nem sokkal később Eichmann szintén csatlakozott a céghez Ricardo Klement néven.

Néhány évvel később a vállalatnál pénzügyi problémák merültek fel. Eichmann Buenos Airesbe költözött, míg Klammer visszatért Németországba.

Klammer elég jól ismerte a valódi kilétét a magát Ricardo Klementnek nevező férfinak. Eichmann jól ismert volt Argentína nemzetiszocialista közösségében, amely igyekezett segíteni és megvédeni őt, és jó néhány volt NSDAP-tagok alkalmazak a Caprinál.

Családja szerint az antifasiszta Klammer az 1950-es évek elején felvette a kapcsolatot a német hatóságokkal, hogy tájékoztassa őket Eichmann hollétéről. Soha nem kapott választ.

1959-ben, Németországba való visszatérése után, Klammer egy közeli barátjának, aki pap volt a német hadseregben, mesélt Eichmannról. A pap továbbította az információt püspökének, aki továbbította Fritz Bauer zsidó származású német ügyésznek, aki Eichmannra vadászott.

Bauer, aki a második világháború előtt emigrált Németországból, de visszatért a háború végeztével, az akkori német jogi intézmény legmagasabb rangú zsidója volt, Hessen tartomány kerületi ügyészeként. Abban az időben, amikor a német szervezet többi tagja kisujját sem mozdította Eichmann elfogásáért, noha ismert volt, hogy Dél-Amerikában bujkál, a bosszúszomjas zsidó Bauer volt az egyetlen állami alkalmazott, aki erőfeszítéseket tett a felkutatására. Hiába volt már egy új rendszer, ekkoriban még nagyon más szelek fújtak az alapvetően még egészséges lelkületű német társadalomban.

A Klammertől származó információk nagyon értékesek voltak viszont a zsidó ügyész számára. Tartalmazták Eichmann lakcímét és egy fényképet az 1950-es évek elejéről, abban az időben, amikor ő és Klammer együtt dolgoztak az építőipari vállalatnál, és a két férfi egymás mellett állt.

Bauer már szerzett némi információt Eichmannról Lothar Hermanntól, egy félzsidó férfitól, aki Németországban született, és Argentínába költözött. Hermann lánya randizott Eichmann fiával, aki eldicsekedett apja személyazonosságával.

Hermann 1957-ben elküldte ezt az információt Bauernek. Bauer ezt követően továbbította a Moszadnak, amely ügynököket küldött, hogy megpróbálják megtalálni Eichmannt. De az ügynökök üres kézzel tértek vissza.

A Sueddeutsche Zeitung jelentése szerint a Klammer által két évvel később megadott információk részletesebbek és értékesebbek voltak, mint Hermann részleges és kissé zavaros információi. Következésképpen Klammer információi lehetővé tették a Moszad számára, hogy elfogja Eichmannt.

A történet többi része jól ismert. Bauer Izraelben találkozott Isszer Harellel, a Moszad akkori vezetőjével és Haim Cohnnal, az akkori főügyésszel, és átadta nekik az információkat. Ezek alapján sikerült a Moszadnak megtalálnia Eichmannt 1960-ban.

Kiderült, hogy bár Eichmann valóban a Klammer által megadott címen lakott, hamarosan más helyre költözött. A Moszad azonban megtalálta sz új címét, és az ügynökök egy csoportja Rafi Eitan vezetésével elrabolták, és egy Izraelbe tartó repülőgépre ültették. Miután megérkeztek, bíróság elé állították, elítélték és végül 1962-ben felakasztották.

Bauer betartotta ígéretét, hogy nem fedi fel az információ forrását, amely Eichmann elfogásához vezetett. A Moszad is hallgatott ebben a kérdésben, és az ügyben részt vevő személyek közül senki sem él már.

Kövess minket -on és -en!

Az i. e. 6. században, az antik görög kultúra virágzó világában született egy különleges mestermű, amely ma is ámulatba ejti a művészet és történelem szerelmeseit, a a zsidókat és libsiket pedig zavarba.

Nyolcvanhárom, nemzetiszocialista iratokkal és propagandaanyaggal teli dobozt foglaltak le a hatóságok az argentin legfelsőbb bíróság épületének pincéjében. 

Kilenc embert vettek őrizetbe, állítólagos „fegyvereket” és nemzetiszocialista emléktárgyakat foglaltak le, miután egy csoport Adolf Hitler születésnapját ünnepelte egy angliai pubban.

A földbe épített barakk 1945 júliusában így nézett ki: a lépcsőlejárat mellett volt az ablak, amelyet nem lehetett kinyitni. Bár a nap magasan járt az égbolton, a barakkban mégis félhomály volt.

„Ezzel az aláírással a német nép és a német haderő, tetszik vagy sem, a győztesek kezébe adta magát” – nyilatkozta letörten Alfred Jodl vezérezredes Dwight D. Eisenhower tábornok, a szövetséges haderők európai főparancsnokának reimsi főhadiszállásán, 1945. május 7-én.

A legutóbbi Ohio állambeli események, melyek a közelmúltban történt fehér fajvédő felvonulások mintáját követik, zsidók és liberálisok felzúdulását váltotta ki helyben és országosan is.

A Dnyepropetrovszktól mintegy 100 kilométerre fekvő bányatelepi táborban az első másfél-két év alatt a hadifoglyok létszám mintegy harmaddal csökkent.

Joszif Sztálin 1953-ig volt a Szovjetunió vezetője. A véres diktátort 74 évesen Moszkvában érte a halál, abban az otthonában - dácsájában -, ahol élete utolsó két évtizedének jelentős részét töltötte.

Kedden reggel hiába várták az antifa támadások második olasz vádlottját, nem jelent meg a tárgyalóteremben, így a bíróság nem tudott érdemben továbbhaladni az ügyben. 

Árvíz ide, árvíz oda, ez a Telex szerkesztőségét amúgy sem érinti túlságosan, nem jelentetnének komoly erősítést a homokzsákok pakolásában, és amúgy is van „fontosabb” témájuk. Kitaláltátok már, micsoda, ugye? Hát persze, hogy az. Mintegy 3 (!) hónap múlva „neonáci koncert” lesz Budapesten!

Letiltotta a YouTube egy portugál szélsőjobboldali szervezet fiókját a „gyűlöletbeszédet tiltó irányelvek folyamatos megsértése miatt”.

Az 1936-os berlini nyári olimpia örökre beleírta magát a történelemkönyvekbe. Az eseményre a Harmadik Birodalom nagy erőkkel készült, és Hitler is engedményeket tett a nemzetközi közvélemény kedvéért.

Nyomozás indult két kiskorú ellen, akik egy „neonáci” szervezet alapítóiként, illetve tagjaiként megrongálták egy zsidó temető kőtábláit Aradon.

„Ellenforadalmi összeesküvésért” végezték ki Lavrentyij Beriját, a sztálini terror egyik rettegett végrehajtóját, a Szovjetunió marsallját, belügyi és állambiztonsági miniszterét, akinek lefogása és bírósági pere, majd a kivégzése a Sztálin halálát követő hatalmi harc része volt.

A kisinyovi vasúti láger udvarán mukába indulásra sorakoztunk fel 1946 januárjában az egyik reggelen. Egyszer csak kiáll a munkaelosztó tiszt, és 6 fő jelentkezőt kér vágóhídi munkára.