Kövess minket -on és -en!

Egy német geológus, aki Adolf Eichmann-nal dolgozott egy argentínai építőipari vállalatnál, volt az a személy, aki a legfontosabb információkat szolgáltatva lehetővé tette a Moszad számára, hogy elfogja Eichmannt.

Az áruló személyazonosságát titokban tartották azóta, hogy Eichmannt elrabolták és Izraelben vitték, hogy ott kivégezzék. Most, 32 évvel a férfi halála után, családja beleegyezett abba, hogy felfedje nevét és történetét, ami előkelő helyet szerzett neki az izraeli történelemben.

Gerhard Klammer Németországban tanult geológiát, filozófiát és történelmet. 1950-ben Argentínába emigrált, hogy munkát találjon. A sors úgy hozta, hogy Eichmann, a zsidó „nácivadászok” első számú körözöttje nagyjából ugyanabban az időben érkezett Argentínába, álnéven.

Klammer a Capri építőipari vállalatnál talált munkát Tucuman tartományban, Észak-Argentínában. Nem sokkal később Eichmann szintén csatlakozott a céghez Ricardo Klement néven.

Néhány évvel később a vállalatnál pénzügyi problémák merültek fel. Eichmann Buenos Airesbe költözött, míg Klammer visszatért Németországba.

Klammer elég jól ismerte a valódi kilétét a magát Ricardo Klementnek nevező férfinak. Eichmann jól ismert volt Argentína nemzetiszocialista közösségében, amely igyekezett segíteni és megvédeni őt, és jó néhány volt NSDAP-tagok alkalmazak a Caprinál.

Családja szerint az antifasiszta Klammer az 1950-es évek elején felvette a kapcsolatot a német hatóságokkal, hogy tájékoztassa őket Eichmann hollétéről. Soha nem kapott választ.

1959-ben, Németországba való visszatérése után, Klammer egy közeli barátjának, aki pap volt a német hadseregben, mesélt Eichmannról. A pap továbbította az információt püspökének, aki továbbította Fritz Bauer zsidó származású német ügyésznek, aki Eichmannra vadászott.

Bauer, aki a második világháború előtt emigrált Németországból, de visszatért a háború végeztével, az akkori német jogi intézmény legmagasabb rangú zsidója volt, Hessen tartomány kerületi ügyészeként. Abban az időben, amikor a német szervezet többi tagja kisujját sem mozdította Eichmann elfogásáért, noha ismert volt, hogy Dél-Amerikában bujkál, a bosszúszomjas zsidó Bauer volt az egyetlen állami alkalmazott, aki erőfeszítéseket tett a felkutatására. Hiába volt már egy új rendszer, ekkoriban még nagyon más szelek fújtak az alapvetően még egészséges lelkületű német társadalomban.

A Klammertől származó információk nagyon értékesek voltak viszont a zsidó ügyész számára. Tartalmazták Eichmann lakcímét és egy fényképet az 1950-es évek elejéről, abban az időben, amikor ő és Klammer együtt dolgoztak az építőipari vállalatnál, és a két férfi egymás mellett állt.

Bauer már szerzett némi információt Eichmannról Lothar Hermanntól, egy félzsidó férfitól, aki Németországban született, és Argentínába költözött. Hermann lánya randizott Eichmann fiával, aki eldicsekedett apja személyazonosságával.

Hermann 1957-ben elküldte ezt az információt Bauernek. Bauer ezt követően továbbította a Moszadnak, amely ügynököket küldött, hogy megpróbálják megtalálni Eichmannt. De az ügynökök üres kézzel tértek vissza.

A Sueddeutsche Zeitung jelentése szerint a Klammer által két évvel később megadott információk részletesebbek és értékesebbek voltak, mint Hermann részleges és kissé zavaros információi. Következésképpen Klammer információi lehetővé tették a Moszad számára, hogy elfogja Eichmannt.

A történet többi része jól ismert. Bauer Izraelben találkozott Isszer Harellel, a Moszad akkori vezetőjével és Haim Cohnnal, az akkori főügyésszel, és átadta nekik az információkat. Ezek alapján sikerült a Moszadnak megtalálnia Eichmannt 1960-ban.

Kiderült, hogy bár Eichmann valóban a Klammer által megadott címen lakott, hamarosan más helyre költözött. A Moszad azonban megtalálta sz új címét, és az ügynökök egy csoportja Rafi Eitan vezetésével elrabolták, és egy Izraelbe tartó repülőgépre ültették. Miután megérkeztek, bíróság elé állították, elítélték és végül 1962-ben felakasztották.

Bauer betartotta ígéretét, hogy nem fedi fel az információ forrását, amely Eichmann elfogásához vezetett. A Moszad is hallgatott ebben a kérdésben, és az ügyben részt vevő személyek közül senki sem él már.

Kövess minket -on és -en!

Elhunyt 99 éves korában, még január 14-én Irmgard Furchner, az egykori stutthofi koncentrációs tábor titkárnője – közölte az itzehoe-i ügyészség szóvivője.

Ásatások kezdődtek Lengyelországban egy feltételezett SS-bunkernél, ahol második világháború végén elrejtett aranyat és műkincseket keresnek.

A második világháborúban elesett német katona földi maradványait tárták fel Kecskeméten a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság munkatársai.

Legutóbb az izraeli–iráni erőpróbát tárgyalva hangot adtam a kételyemnek azzal kapcsolatban, hogy strukturális gyengesége, elhibázott stratégiai tervezése, rendszerszintű korrupciója és katonai dilettantizmusa miatt az iráni rezsim egyáltalán túlélheti-e ezt a megpróbáltatást.

Nem sok fotós használt színes filmet az 1930-as években, és közülük is kevesen hagytak hátra olyan nagyszerű képeket, mint Hugo Jaeger, aki tehetségét és egyéni látásmódját már jóval a háború előtt a német nemzetiszocializmus szolgálatába állította.

Az Antifa vállalta magára a felelősséget az AfD hamburgi frakcióvezetőjének az autója elleni támadásért.

Bár a Harmadik Birodalomban leginkább a férfiak töltöttek be befolyásos szerepet, akadtak olyan asszonyok is, akik vezető pozíciót kaptak. Közéjük tartozott a birodalom legmagasabb rangú nője, Gertrud Scholtz-Klink is.

Három náció volt az óriási lágerben: németek, japánok és magyarok. Nekünk, magyaroknak a japánok jelentették a szenzációt. Voltak vagy tízezren. Az atombomba ledobása után magát megadó mandzsúriai hadsereg egy része került ide. Fegyelmezettségük, összetartásuk csodálatra méltó volt.

A müncheni felsőbíróság súlyos testi sértés miatt 5 év börtönbüntetésre ítélte Hanna S.-t, akit azzal gyanúsítottak, hogy társaival 2023-ban, a Kitörés Emléknapon Budapesten „szélsőjobboldalinak tartott” embereket vertek össze.

Magyarországot, tágabb értelemben a Kárpát-medencét a nyugati és a keleti szakirodalomban egyaránt másodlagos, esetenként mellékhadszíntérként említik. A puszta számok ezt látszanak alátámasztani.

Budapest belvárosában „neonáci, fajvédő eszmék terjesztői verhettek tanyát” – kongatja a vészharangot Niedermüller Péter, Erzsébetváros polgármestere.

2025 szeptember 6-án és 7-én a Norfolk megyei Great Yarmouth-ban egy fehér nacionalista zenei fesztivál megrendezését tervezték, amelyet a szervezők "Resurrection 4" néven hirdettek meg.

Sorsfordító nap volt 1956. október 25. Máig nem teljesen tisztázott okokból a Parlament elé vonuló fegyvertelen tüntetőkbe tankokból és gépfegyverekből belelőttek az épület védelmére odarendelt orosz katonák és az ÁVH kirendelt fegyveresei. A forradalom és szabadságharc ettől a vérengzéstől vált igazán szovjetellenessé.

„Ellenforadalmi összeesküvésért” végezték ki Lavrentyij Beriját, a sztálini terror egyik rettegett végrehajtóját, a Szovjetunió marsallját, belügyi és állambiztonsági miniszterét, akinek lefogása és bírósági pere, majd a kivégzése a Sztálin halálát követő hatalmi harc része volt.

Akármennyire hihetetlen, a cionisták által megszállt alpesi országban nem tiltott a nemzetiszocialista jelképek használata. Úgy tűnik, ez nemsokára megváltozhat.