Kövess minket -on és -en!

Egy német geológus, aki Adolf Eichmann-nal dolgozott egy argentínai építőipari vállalatnál, volt az a személy, aki a legfontosabb információkat szolgáltatva lehetővé tette a Moszad számára, hogy elfogja Eichmannt.

Az áruló személyazonosságát titokban tartották azóta, hogy Eichmannt elrabolták és Izraelben vitték, hogy ott kivégezzék. Most, 32 évvel a férfi halála után, családja beleegyezett abba, hogy felfedje nevét és történetét, ami előkelő helyet szerzett neki az izraeli történelemben.

Gerhard Klammer Németországban tanult geológiát, filozófiát és történelmet. 1950-ben Argentínába emigrált, hogy munkát találjon. A sors úgy hozta, hogy Eichmann, a zsidó „nácivadászok” első számú körözöttje nagyjából ugyanabban az időben érkezett Argentínába, álnéven.

Klammer a Capri építőipari vállalatnál talált munkát Tucuman tartományban, Észak-Argentínában. Nem sokkal később Eichmann szintén csatlakozott a céghez Ricardo Klement néven.

Néhány évvel később a vállalatnál pénzügyi problémák merültek fel. Eichmann Buenos Airesbe költözött, míg Klammer visszatért Németországba.

Klammer elég jól ismerte a valódi kilétét a magát Ricardo Klementnek nevező férfinak. Eichmann jól ismert volt Argentína nemzetiszocialista közösségében, amely igyekezett segíteni és megvédeni őt, és jó néhány volt NSDAP-tagok alkalmazak a Caprinál.

Családja szerint az antifasiszta Klammer az 1950-es évek elején felvette a kapcsolatot a német hatóságokkal, hogy tájékoztassa őket Eichmann hollétéről. Soha nem kapott választ.

1959-ben, Németországba való visszatérése után, Klammer egy közeli barátjának, aki pap volt a német hadseregben, mesélt Eichmannról. A pap továbbította az információt püspökének, aki továbbította Fritz Bauer zsidó származású német ügyésznek, aki Eichmannra vadászott.

Bauer, aki a második világháború előtt emigrált Németországból, de visszatért a háború végeztével, az akkori német jogi intézmény legmagasabb rangú zsidója volt, Hessen tartomány kerületi ügyészeként. Abban az időben, amikor a német szervezet többi tagja kisujját sem mozdította Eichmann elfogásáért, noha ismert volt, hogy Dél-Amerikában bujkál, a bosszúszomjas zsidó Bauer volt az egyetlen állami alkalmazott, aki erőfeszítéseket tett a felkutatására. Hiába volt már egy új rendszer, ekkoriban még nagyon más szelek fújtak az alapvetően még egészséges lelkületű német társadalomban.

A Klammertől származó információk nagyon értékesek voltak viszont a zsidó ügyész számára. Tartalmazták Eichmann lakcímét és egy fényképet az 1950-es évek elejéről, abban az időben, amikor ő és Klammer együtt dolgoztak az építőipari vállalatnál, és a két férfi egymás mellett állt.

Bauer már szerzett némi információt Eichmannról Lothar Hermanntól, egy félzsidó férfitól, aki Németországban született, és Argentínába költözött. Hermann lánya randizott Eichmann fiával, aki eldicsekedett apja személyazonosságával.

Hermann 1957-ben elküldte ezt az információt Bauernek. Bauer ezt követően továbbította a Moszadnak, amely ügynököket küldött, hogy megpróbálják megtalálni Eichmannt. De az ügynökök üres kézzel tértek vissza.

A Sueddeutsche Zeitung jelentése szerint a Klammer által két évvel később megadott információk részletesebbek és értékesebbek voltak, mint Hermann részleges és kissé zavaros információi. Következésképpen Klammer információi lehetővé tették a Moszad számára, hogy elfogja Eichmannt.

A történet többi része jól ismert. Bauer Izraelben találkozott Isszer Harellel, a Moszad akkori vezetőjével és Haim Cohnnal, az akkori főügyésszel, és átadta nekik az információkat. Ezek alapján sikerült a Moszadnak megtalálnia Eichmannt 1960-ban.

Kiderült, hogy bár Eichmann valóban a Klammer által megadott címen lakott, hamarosan más helyre költözött. A Moszad azonban megtalálta sz új címét, és az ügynökök egy csoportja Rafi Eitan vezetésével elrabolták, és egy Izraelbe tartó repülőgépre ültették. Miután megérkeztek, bíróság elé állították, elítélték és végül 1962-ben felakasztották.

Bauer betartotta ígéretét, hogy nem fedi fel az információ forrását, amely Eichmann elfogásához vezetett. A Moszad is hallgatott ebben a kérdésben, és az ügyben részt vevő személyek közül senki sem él már.

Kövess minket -on és -en!

Az Antifa vállalta magára a felelősséget az AfD hamburgi frakcióvezetőjének az autója elleni támadásért.

Pietersburg mellett 3500 hófehér fakereszt virít a dél-afrikai vörös földbe tűzve. Ezek a keresztek emlékeztetnek minket azokra a búr farmerekre, akiket az elmúlt évtizedekben feketék gyilkoltak meg a „felszabadított” Dél-Afrikában – olvasható a Szent Korona Rádió oldalán. 

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.

A kanadai közszolgálati média (CBC) egy belső kormányzati jelentésre hivatkozva kongatja a vészharangot: eszerint az országban gombamód szaporodnak az úgynevezett „aktív klubok” (Active Clubs).

Churchill már egy 1941. október 25-i beszédében a háború egyik céljaként jelölte meg az ellenség politikai és társadalmi elitje körében végzett tömeges kivégzéseket.

Október 5-én antifa terroristák felgyújtottak egy nemesi vadászkastélyt a bajorországi Donaustaufban. A kastély teljesen leégett. A hírről a Nacionalista Zóna számolt be.

Magyarországon köztudomásúlag zéró tolerancia érvényesül az antiszemitizmussal szemben, ami kiterjed Izrael bírálatára is. A magyarok körében nyilvánvalóan teljes nemzeti konszenzus mutatkozik legalább e tekintetben.

Erdély védelmével és a Déli-Kárpátok birtokbavételének kérdésével a magyar minisztertanács először 1944. augusztus 25-én foglalkozott rendkívüli ülés keretében.

A múlt hónapban Észak-Karolinában egy fajgyűlölő néger meggyilkolt egy 23 éves ukrán menekültet, Iryna Zarutskát, az esetből politikai ügy kerekedett.

1944. december 25-én a főváros körül bezárult a szovjet csapatok gyűrűje. A bekerítés váratlanul érte a védőket. A pesti oldalon a helyzet jobb volt abból a szempontból, hogy itt már részben elkészült védelmi létesítményekre támaszkodhattak a csapatok.

1921. június 7-én szövetségre lépett Jugoszlávia és Románia, ezzel lezárult az a folyamat, amelyben az első világháborút követően megcsonkított Magyarország ellenében a fő területnyertes szomszédok - Jugoszlávia, Románia és Csehszlovákia - kialakították a kisantantnak elnevezett katonai és politikai szövetséget.

A második világháború utáni korszak névadójának egy évtizedig tartó diktatúrája alatt a politikai terrorizmus és a személyi kultusz az egekbe tört, míg az életszínvonal és a törvényesség a mélységekbe süllyedt. 

1945 tavaszán Németország az egyre növekvő veszteségek miatt kénytelen volt felszólítani a legfiatalabbakat is, hogy lépjenek be a Wehrmacht soraiba.

Gömbös Gyula altábornagy, államférfi 1886. december 26-án született Murga (Tolna vármegye) nagyközségben, a jákfai Gömbösök nemzetségéből. 

Adolf Hitler kultusza és a nemzetiszocialista korszellem számos neves német és külföldi állampolgár lelkét megihlették az 1930-as, ’40-es években, köztük több olyan ismert hírességét, akikről legtöbben ma már nem is gyanítanák, hogy rajongással tekintettek a Führerre.